KÖTELES LEANDER
„Szövegileg és énekdallamban is ki kellett lépnem a komfortzónámból” Négy-öt évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy eljön az a pont az életemben, amikor a metál stílusa fog segíteni a legnagyobb traumáim feltérképezésében, és abban, hogy könnyebb legyen kimászni a gödrökből. Hogy ez így lett, az többek között a 2015-ben alakult Leander Kills formációnak köszönhető, ami 2023 elején vérfrissítésen ment át, ezzel pedig új lendületre, új energiákra tettek szert, munkáik még pikánsabb fűszerekkel, ízekkel állják meg helyüket. Mostani interjúm főhőse a produkció frontembere, a zseniális Köteles Leander, az anyag apropóját pedig nemrégiben megjelent komplex, sokrétű „Ébredés” korongjuk adja.
Lassan-lassan vége a 2024-es évnek. Hogyan értékeled ezt az esztendőt?
Hirtelen meg kellett nyitnom a naptáramat, mert annyira összefolynak már az évek. Így elnézve sűrű év volt ez is, ami nem baj, mert nem szeretek magamra maradni a gondolataimmal. Tavasszal letoltuk az „Örökzöld” turnénk második felét, ami remekül sikerült, a koncertek nagyrésze teltházas volt. Az egész nyár szokás szerint összemosódik, de a végé elég kemény volt, mert általában július második felére esik a legtöbb fesztivál és ezzel párhuzamosan több hetes „István a király” próbáink voltak, amit öt teltházas előadással zártunk a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Ha ez nem lett volna elég, ezzel egyidőben befejeztük a legutóbbi Leander Kills lemezünket, amire bevágtuk az összes számot és most ezzel turnézunk. Kezdem is érteni, miért vagyok egy hónapja kimerülve…
2023 elején több fronton is változás történt a Leander Kills zenekarban, az egykori gitárosokat Nyerják Gábor és Barkóczi Bence váltotta. Hogy érzed magad velük, milyen a közös munka?
Miután megjelent a „Vérkeringő” lemezünk, meg is jött a vérfrissítés a zenekarba. Én személy szerint nagyon örülök ennek, mert pont olyan korszakban voltam, amikor sehogy sem tudtam kilépni az önismétlésből. Sokat beszélgettünk a fiúkkal, hogy milyen lemezt kellene csinálnunk és annyira sokszínű, szerteágazó ötletekkel jöttünk elő, hogy a lemez is pont ilyen színes lett. Bence és Gabi állandóan bedobtak olyan gondolatokat, elképzeléseket, amelyek miatt szövegileg és énekdallamban is ki kellett lépnem a komfortzónámból. Szerintem nagyon érdekes kis lemez lett ez.
Az eltelt évek alatt rengeteget változtak a zenehallgatási szokások, te mégis gondolkodsz még albumokban. Miért?
Én már nem gondolkodnék albumokban, de a rock és metál zenének szerintem van egy olyan műfaji sajátossága, hogy csak az albumok mondanak el egész történeteket. Másrészről kábé két évente megírunk egy lemeznyi dalt, miért is ne adnánk ki őket korong formájában? Harmadrészről a rajongóink imádják a cd-t és bakelitet, ez már nem hanganyagról szól, mert azt úgyis digitálisan hallgatják, viszont tök menő dolognak tűnik ezeket továbbra is kitenni a polcokra.
Mi beszéltünk már erről más platformon, de maradva a témánál, mennyire hallgatsz végig egész lemezeket? Van rá időd, igényed egyáltalán?
Évek óta nem hallgatok zenét. Nem tudom, hogy ez a koromból adódik-e, vagy csak egy korszak ez, de őszinte leszek, szerintem inkább arról van szó, hogy mélyponton van a rock és metál zene. Lassan egy évtizede nem történik itt semmi új, de mivel ez megtörtént a hip-hop műfajban is, az a tippem, hogy az most kifut és újra az élőzene fog átkerülni egyfajta fejlődési szakaszba.
.jpg)
Kik támogattak az „Ébredés” korong munkálatai során? Illetve miért lett éppen ez az album címe?
Egyrészről Bence és Gabi nagyon sokat segítettek a dalírásban, a kedvenc számom, a „Síkba rejtett üveggömb” zenéjének megalkotásánál például ott sem voltam... Végre élő dobokat vettünk fel Valentinnel, így jóval kreatívabbak, komplexebbek lettek a zenei alapok. Hangmérnökünknél, Botlik Matyinál vettük fel az ő részeit a Grenma Stúdióban. Ami még érdekesség, hogy ezt a lemezt most nem én kevertem, hanem Bence. Szarka József menedzserünk nagyon sokat segített a lemezkiadásban. A borítót Száraz Bence barátom készítette, aki az Úrfi énekese. Külön kiemelném még Novák Pétert, aki az album címadó dalán szövegel egyet, szerintem nagyon megemelte a számot. A lemez címe pedig azért lett „Ébredés”, mert mint szövegíró, mindig az életem aktuális szakaszát próbálom meghatározni a címben. Nekem az elmúlt évek a befelé nézésről szóltak, ahogy a dalok is, ezért nem is agyaltam túl az elnevezést.
A magazinban immáron hagyomány, hogy arra kérem az előadókat, hogy az új korong minden daláról meséljenek az olvasóknak. Ezt most te sem úszod meg, kérlek, avass be minket a szerzemények háttérbe külön-külön!
Síkba rejtett üveggömb: Ahogy említettem már, nekem ez a kedvencem az albumról. Az egyik koncert után Gabi akusztikus gitáron játszadozott, és mondtam neki, hogy ezt az ötletet mindenképpen jegyezze meg, mert jó lenne vele dolgozni. Ennek a dalnak a zeneszerzésében egyáltalán nem vettem részt, nekem csak a szöveget kellett megírnom. Az az alapgondolata, hogy az ember benne van ebben a háromdimenziós világban, engem pedig régóta foglalkoztat, hogy létezik-e egyáltalán a tér és az idő. Ez a szám a szorongásról, a kitörésről szól. Az elmúlt időszakban többféle Buddhista megvilágosodásom volt, többek között annak kapcsán, hogy fel kell adnom az egomat, és azt, hogy mindig magamból induljak ki. Úgy kell tekintenem a világra, hogy az egy borzasztóan összetett univerzum.
Gondolatszörny: Minden a perspektívákon múlik, azon, hogy az adott témára milyen szögben, milyen közelről tekintesz rá. Manapság rengeteg információ jut be az agyunkba, amiket lehetetlenség feldolgozni. Úgy próbálok letekinteni a gondolatokra, hogy lehetőleg csak megfigyelőjük legyek és érzelmileg ne vonódjak bele mindenbe. Így a pici problémák nem lesznek hatalmas gondokká felfújva.
Égi faló: Írtam egy zongoradarabot, amit aztán próbáltam nem elfelejteni. Egy próbán megmutattam a fiúknak, tetszett nekik, köré rakták a gitárt és elképesztően izgalmas alap lett belőle. Ez egy elég mély dal. Az embernek, ha van egy, vagy több őrülete, lehet jobb, ha nem tud róla, róluk. Egész életemben mindig diagnosztizálni, megérteni akartam mindent, és nem biztos, hogy ez egy jó irány. Néha jobb a nem tudásban maradni.
Dühös levél Istentől: Ez egy összetett szám, több gondolat is van benne, de leginkább az, hogy mérhetetlenül haragszom a mai politikai környezetre, mert gyűlöletteli és az utálattal próbálnak operálni. Morális embernek, de akár úgy is mondhatnám, hogy hithűnek tartom magam, és szerintem egyetlen feladatunk a nem múló szeretet felvállalása és a kreatív energiák kihasználása. Annyi mindennel foglalkozunk, amivel nem kellene…
Csillaggyermek: Számomra arról szól, hogy elvesztettük a gyermekénünkkel való kötődést, kapcsolatot. Szerintem arra kellene törekednünk, hogy azzal a tiszta szeretettel éljünk életünk minden napján, amivel a gyerekek megszületnek.
Falakon túl: Arról a középéleti válságról mesél, ami szerintem a legtöbb embert utoléri. Azt a helyzetet írja le, amikor önmagunkkal kell találkozunk. Illetve azt gondolom, hogy az ember akkora tragédiákat kap az életébe, amilyeneket elbír.
Ébredés: Szerintem sokkal nagyobb szabadságunk van, mint amit gondolunk. A legtöbb probléma csak a fejünkben létezik. Elsőként a refrén, a kiállások születtek meg. Érdekessége, hogy a végén lévő szövegrész, aminek felmondására szerettem volna valakit felkérni. Az „István a Király” kapcsán van messenger csoportunk, ahová egyikünk beküldött egy beszélgetést Novák Péterrel, amelyben pont a megbocsájtás témája szerepel, ami a dalban is fókuszt kap. Égi jelnek vettem ezt, így őt kértem fel. Amikor újra és újra meghallgatom, mindig valami új gondolatot indít el a fejemben, úgyhogy ez egy jó kis csillagleszállás volt.
Gyere vissza az életbe: A családommal nyaraltam Horvátországban, ültem a tengerparton egy üveg whisky-vel, tiszta volt az égbolt, és egyszerűen átment rajtam a szöveg, kijött belőlem. Különlegessége, hogy a „Csillaggyermek” refrénjét használtuk fel hozzá.
Vígaszágon: Eljött egy pont, amikor úgy érzem, hogy kiégettem magam a lemezkészítés során. Éppen ezért teljesen szabadjára akartam engedni az elmémet, ennek köszönhetően én magam sem pontosan meghatározni, hogy melyik sor mögött mi rejtőzik pontosan. Szerintem van olyan, hogy idővel, később értjük meg a saját gondolatainkat…
Terrorszeretet: Már csak pár napunk volt a lemez befejezésig, egy utolsó dalon dolgoztunk, ami borzasztó komplex, összetett volt, és egyikünknek sem marad hozzá elég türelme. Aztán Bence mondta, hogy vannak spanyolos, balkáni ötletei, mit szólunk hozzájuk? Mondtam, hogy azonnal meg kell csinálnunk. Nekem ez a szám arról szól, hogy elegem van a sulykolásból, a megosztásokból, azzal, hogy mindenki áldozat, hogy mindenki mást hibáztat, hogy azt várják, hogy mások oldják meg a problémáit. Csak ismételni tudom magam, szerintem az az egyik leglényegesebb teendőnk, hogy szállni hagyjuk a szeretetet. Akkor minden a helyére kerül.
Milyen visszajelzések érkeztek eddig a lemez kapcsán?
Amikor kijön egy album, abban a pillanatban el is engedem és már a következő dalokon agyalok. Most egy lemezbemutató turnén vagyunk, ahol koncert előtt mindig találkozunk a közönséggel és többen is odajöttek hozzánk, hogy ez lett kedvenc albumuk, aminek borzasztóan örülünk, mert rengetek melót raktunk bele, szokás szerint kicsit beledöglöttem megint. Ha jól tudom, a lemezeladási listán ötödik helyen nyitottunk és a menedzsment szerint majdnem egy negyedével nőtt a digitális hallgatónk száma. Azt gondolom, ezek mindenképp azt jelzik, hogy a közönségünk szereti az új lemezt.
Mik a tervek 2025-re nézve? Hogyan látod a jövőt?
Ezen majd december 31-én gondolkodom! Ami biztos, hogy tavaszig nyomjuk az új lemez bemutatását az összes nagyobb városban, gondolom lesz pár szimfonik koncert is, és ha jól tudom, a tervek szerint az „István a király”-nak is lesz nyáron folytatása. A többi meg egyelőre maradjon még picit titok, de az tuti, hogy tavasszal valami nagy dologgal készülünk!
Jómagam is nagyon szeretném, ha a világot az elfogadás, a szeretet vezérelné. Kívánom, hogy a jövőben is legyen erőd, bátorságod kilépni a komfortzónádból, mert a kreatív energiáidnak érezhetően jót tesz, ezzel pedig sokat hozzáraksz ahhoz, hogy a hazai metál szekere elmozduljon az általad említett mélypontról. Csak bízni tudok abban, hogy megvilágosodásaiddal nem csak a közönség, hanem a te lelked is helyére kerül.
Hatos Niki
2025. február 11. 07:34