Kőváry Zoltán: „Az a jó dal, amiről az ember úgy érzi, mintha készen találta volna valahol.”
Hogy mit köszönhetek a The Trousers formációnak? Azt, hogy közelebb hozták hozzám a garázs rock stílusát. Kőváry Zoli bandája (Locke Péter – gitár, Lázár András -basszus, vokál, Gulyás Antal Samu - dob) elsősorban ebből, valamint a hard rock stílusból, építkezik. A formáció 2022-ben adta ki “Animal gun” című hatodik korongját, amelyet egy nemzetközi kiadó, a Sliptrick Records is piacra dobott. A srácok jelenleg hetedik nagylemezükön dolgoznak, nemrégiben pedig elkészítettek egy feldolgozás EP-t „Garage Nights Revisited” címmel.
Zoli, ismerjük egymást egy ideje, mégsem tudom, hogy milyennek képzelhetlek el, milyen voltál gyerekként. Volt, ami arról árulkodott, hogy zenével fogsz foglalkozni?
Az első dolog, ami igazán megfogott, az a zene volt. Hat-hét évesek lehettünk néhai Péter bátyámmal, amikor apánk elővette a szalagos magnóját, amit 1965 és 1970 közt használt, amikor Budapesten a Közgázon tanult. Valóságos aranybánya volt! Innen ismertük meg a Beatlest, a Stonest, Jimi Hendrixet, a Kinkst, vagy éppen az Animalst. Ez végzetes hatást gyakorolt ránk, akkoriban főleg a Beatles fogott meg minket. Amig a többi gyerek lent focizott a lakótelepen, mi apánk mikrofonos kismagnóján – amit ő újságíróként használt – kezdetleges angolunkkal interjúkat vettünk fel egymással, mintha mi lennénk a Beatles tagjai. A lépcsőházban alapítottunk egy The Little Beatles nevű bandát is két másik sráccal, és az egyik szilveszteri bulin “playback” koncertet adtunk, az eredeti felvételekre tátogtunk. Ez volt az első identitásom, ami azóta is rendíthetetlen magja a személyiségemnek.
Kitől hallottad először, hogy tehetséged van hozzá? Kiktől tanultál sokat a zene terén?
A szüleink szerencsére támogattak bennünket, először akusztikus, majd az általános iskolai ballagásunkra elektromos gitárt is kaptunk. Onnan nem volt megállás, a gimiben megalapítottuk a The Rag Dollt, egy Aerosmith dal után elnevezve, és először feldolgozásokat majd saját számokat kezdtünk el játszani, angolul. Nagyon jó korszak volt ez, 1988-1992-et írunk, szárnyalt a rock and roll, a Guns N Roses, a Mötley Crüe, a The Cult, a Black Crowes legjobb lemezeit real time-ban ismertük meg, ők voltak a példaképeink.
Teljesen autodidakta módon tanultunk gitározni, dalokat írni. Nekem nagyon nagy löketet adott a blues-rock, a kedvenc gitárosaim a ZZ Top-os Billy Gibbons, Johnny Winter és a Stones csúcskorszakának szólógitárosa, Mick Taylor voltak.
Egy srác, Horváth Jack László, aki egy helyi blues banda énekes-gitárosa volt, egy időben sokat segített nekem, hogy megértsem a blues-gitározás, a slide-gyűrű használatának lényegét.
A másik gitáros, akire nagyon felnéztünk, a későbbi Kimnowak-os Pribil Gyuri volt, aki az S Modell zenészeként sokat járt Békéscsabán, ahol laktunk akkoriban.
Maradjunk még egy picit visszatekintős hangulatban. Nagyon érdekelne, hogy miként emlékszel vissza, hogyan érzel most a The Trousers legnagyobb YouTube-be sikerei kapcsán.
I get around (49e): Ez a dalunk még 2012 körül született, a harmadik lemezünk, a „Freakbeat” környékén. Azt hiszem, ez egyfajta áttörés volt számunkra, nagyot fejlődtünk az első két albumhoz képest dalírás, előadásmód tekintetében. Ekkor kezdett el nálunk vokálozni még pályakezdőként Csányi Rita, a The Anahit produkcióból, és ezen a lemezen vendégszerepelt Nicke Andersson (The Hellacopters) is. A klipet Vigh Dávid (Turbo) készítette, és az akkor még egészen más alapokon nyugvó Petőfi Rádió is sokat játszotta a dalt. Nagyon sokat segítettek nekünk.
Hystercial Route (34e): Ez már 2015-ben járunk, a „Mother of Illusion” lemezünkön kapott helyet. Sokan ezt tartják az egyik legjobb dalunknak, van benne valami elementáris, funk-rockos lüktetés. Egy ismerősöm többször mondta, hogy szerinte világszínvonalú, és ezzel szokta belőni a hangcuccát. A klip szerintem szenzációs, Szili Laci Szityó csinálta, a 70-es évek bűnügyi filmjeit igyekeztünk megidézni benne.
Dancer from the Dance (31e): A 2018-as „Invisible Darkness” albumunk felvezető kislemeze volt. Eredetije még egy korabeli Rag Doll- szerzemény, de csak a címet meg a riffet tartottam meg a komponáláskor, ami eredetileg is az én agyszüleményem volt. A cím egyébként egy William Butler Yeats versből való. Szeretem a verze AC/DC-t, korai Acceptet idéző döngölését. A klipet szintén Szili Laci jegyzi, „a feketék Woodstockja” néven is ismert „Wattstax” című 1973-as zenés film snittjeit vetítette ránk, amiben nagy szerepet kap a tánc.
My kind of business (28e): Ez a 2022-es szám is egy Rag Doll kompozícióból indult ki, ebből a riffet és a bátyám által írt refrént hagytuk meg és egészítettük ki. Nagy dög van benne, kidomborodnak a 80-as éveket uraló amerikai hard rock, Aerosmith, Great White hatások, szerintem a felvétel előnyére. A videoklip unokaöcsémet, Peti fiát, Kőváry Danit dícséri, aki vágó és filmes szakember. Az alapötletet Jimi Hendrix Crossstown Trafficje ihlette, a 70-es évek végi, 80-as évek eleji amerikai nagyvárosi hangulatot igyekeztünk életre kelteni, a korabeli videotechnika sajátosságainak felvonultatásával.
Hope Dies Last (26e): Ez is a 2022-es „Animal Gun” albumunkról származik. Ez a nyitónóta, ami nagyon erősre sikerült, igazi Hellacopters-es nyomulás, nagy vokálokkal. A klipet Kőváry Dani és munkatársai készítették. A Barba Negrában forgattuk hozzá az anyagot, amikor a Junkies előtt játszottunk. Egy bécsi osztrák zenész barátunk, Stevo a Reverend Backflash-ből, aki már vagy tíz éve ismer minket, azt monda, amikor meglátta, meghallotta, hogy ez az eddigi legjobb számunk, és folyamatosan egyre jobbak vagyunk. Ez nagy dicséret nekem, hiszen ez már a hatodik lemezünkön volt, és nagyon sok banda ennyi album után nem a fejlődés, hanem inkább a kiégés jeleit szokta mutatni.
Jómagam 2022-ben ismertelek meg benneteket, amikor megjelent a The Trousers hatodik nagylemeze, az „Animal Gun”. Hogyan értékeled a korong sikerét?
Jó néhányan mondták, hogy ez az eddigi legjobb anyagunk, amivel nehéz volna vitatkozni. A lemez nehezen jött össze, hiszen már 2019 végén elkezdtük a felvételeket, de közbejött a covid és a stúdiósunk, Csészi, vagy Cs. Szabó Zoli többször is beteg lett. A gyönyörű, igen hatásos borítóba csomagolt albumot először itthon futtatuk meg a Music Fashion Records támogatásával; a legemlékezetesebb kritika a Hammerworld magazinban jelent meg, ott 10/9 pontot kaptunk rá. A következő évben lett nemzetközi kiadása is a Sliptrick Records jóvoltából. Emellett különféle promóciós cégekkel dolgoztunk, így számos országban jelent meg recenzió róla. A dán Metallized és a német Ox Fanzine 8-8, az olasz Rock Hard 7 ponttal díjazta az anyagot, de volt olyan spanyol online fanzine, ahol 10 pontosra értékelték. Nagyon sok országban nyomták a számokat az underground rock rádiók, Franciaországtól, Angliától és USA-tól Dél-Amerikán át egész Ausztráliáig. Szerintem az ilyesfajta kortalan rock n roll, hard rock zenére mindig lesz igény. Most az Oasis feltámadásával reménykedem, hogy megint nagyobb teret kaphat a rock.
Az elmúlt időszakban hazánkon túl felléptetek többek között Csehországban, valamint Szlovákiában is. Hogyan összegzed az elmúlt hónapokat a bulik, koncertek terén? Volt kedvenc, kiemelkedő eseményed?
Csehország és Szlovákia mellet állandó vadászterületünk Ausztria, de most ősszel visszatérünk Németországba is, a Konflikt kísérőzenekaraként egy háromállomásos miniturnén veszünk részt. Novemberben Szlovéniában, Ljubljanában játszunk, ahol tavaly is jártunk már.
A tavaszunk nagyon jól sikerült. A Konflikttal léptünk fel Pozsonyban és több cseh városban is, a csúcspontot azonban a két Analog Music Hall-os fellépés jelentette Budapesten. Márciusban a Dirty Honey-t kísértük, akik egy jelenleg futó los angelesi banda, olyasmi zenével, mint amit a Slaughter játszottak a 80-as évek végén. Nagy élmény volt, szerintem nagyon jól megálltuk a helyünket. A májusi fellépés a brit metal-veteránok, a Tygers of Pan Tang előtt még jobban sikerült, egyrészt a közönségük még jobban reagált a mi zenénkre, mint a Dirty Honey-é, másrészt ők emberileg is sokkal közvetlenebbek voltak az amerikaiaknál, ami mindig sokat jelent.
Nemrégiben adtátok ki a feldolgozás EP-teket, „Garage Nights Revisited” címmel. Mi volt ennek az anyagnak az alapkoncepciója? Kik segítették a munkálatokat?
Már egy ideje fontolgattuk, hogy csinálunk egy cover EP-t, és megörökítjük azokat a Pistols, AC/DC és egyéb dalokat, amelyeket koncerteken szoktunk játszani. Egy pár feldolgozás mindig helyet kap a setlistben, egyrészt szeretjük ezeket, másrészt a közönségnek is könnyebb befogadni a zenekar saját anyagát, ha három-négy dalonként bedobunk egy olyan számot, amit mindenki ismer. A jó feldolgozás egyrészt illik a bandához, másrészt ismert, de nem túlságosan elcsépelt.
Szóval úgy döntöttünk, hogy a hatodik és a következő album között kiadjuk ezt az EP-t, ami a Metallica ismert 1987-es cover-minialbumára utalva a „Garage Nights Revisited” címet kapta. A felvételek alapja teljesen élőben készült, Locke Peti gitárossal, Lázár Bandi basszusgitárossal, Gulyás Samu dobossal bevonultunk a stúdiószobába, és egy-két órán belül felrántottuk a dalokat. Az éneksávok, a gitárszólók és Csányi Rita vokálja a 20th Century Boy-ban került fel utólag, akárcsak az egyhangos zongorapötyögés a végén. A felvételeket természetesen Csészi vezényletével készítettük, az igen punkosra sikerült borítót pedig Samu, a dobosunk csinálta.
A kezdetektől fogva játszunk feldolgozásokat koncerteken. Ennek sokféle funkciója van, megkönnyíti a zenekarhoz való kötődés kialakulását, segíti a zenekar saját számainak a befogadását. Emlékszem, amikor tizenéves voltam a 90-es évek elején, nagy rajongója voltam az S Modell együttesnek, akik szerintem a kor egyik legjobb koncertzenekara voltak Magyarországon. Ők kb fele-fele arányban játszottak saját és klasszikus blues-rock dalokat, és egy idő után a saját szerzeményeiket is ugyanolyan örömmel fogadtuk a koncerteken.
A The Trousers-zel néhány feldolgozást már korábban is rögzítettünk; ilyen volt a 2010-es “Soul Machine” című lemezünkön a Stoogestől az “I wanna be your dog”, amit a mai napig szoktunk játszani, illetve a 2013-as “Freakbeat”-re felraktuk a Kinkstől az “All day and all of the night” című klasszikust, ami az egyik első megvalósulása annak a kemény rock n roll zenének, amit mi is tolunk.
Ezt követően egy átdolgozást vettünk még fel, a “Lessons learned from Rocky I to Rocky III”-t, ami egy eléggé retrós dal a brit Cornershoptól. Egy magyar srácon keresztül, aki dolgozott vele, személyes kapcsolatba kerültünk a banda vezetőjével, Tjinder Singh-el, akivel találkoztam is, és áldását adta a mi verziónkra. Azóta nem csináltunk újabb feldolgozásokat, de a koncerteken felbukkantak újabb dalok, és azt gondoltuk, hogy jó lenne egy EP formájában ezeket is rögzíteni a jelen- és utókor számára. Ez lett az idén nyáron megjelent “Garage Nights Revisited”, amit szándékosan az előző és a most készülő új nagylemezünk közötti időszakra terveztünk.
Szépen átfogtad ezt a témát, de azért térjünk ki a dalokra egyenként is!
PRETTY VACANT: Bár nem vagyunk punk zenekar, de a klasszik punk nagy hatással volt, van ránk. A szlovák Konflikttal való kapcsolatunk nyomán gyakran játszunk punk rendezvényeken Szlovákia mellett Csehországban is, sőt, mint említettem már, idén ősszel Németországba is elkísérjük őket. A “Pretty Vacant” a Pistols egyik legjobb dala, nagyon hálás koncert-darab, nem lehet megunni. Kicsit gyorsabban, hard rockosabban játszunk, mint az eredeti, amit egy koncert után ajánlott nekünk néhai bátyám, Kőváry Peti. Szerinte így egy kicsit „Mötley Crüe-sebb és menőbb” lett. A számmal kapcsolatban még egy nagyon vicces aspektus, hogy Johnny Rotten azt nyilatkozta, hogy a kislemezzé vált dal lehetőséget biztosított nekik arra, hogy büntetlenül énekeljék a rádióban azt, hogy „cunt” a „Va-cant” második tagjának hangsúlyozásával. Ez pedig, mint tudjuk, a vagina vulgáris megnevezése angolul…
HIGH VOLTAGE: Az AC/DC korai klasszikusa az első lemezről, amit talán kevesebbszer emlegetnek a Bon Scott-os érából, mint a „Highway to Hell”-t, vagy a „Whole lotta Rosie”-t. De mindenki ismeri, és a koncert végén játszva a közönség megénekeltetésére is szuper választás. A jó feldolgozás kritériuma szerintem az, hogy ismert legyen, de ne elcsépelt, passzoljon a zenekar stílusához, és a banda el tudja játszani, énekelni. Ez utóbbihoz kapcsolható, hogy Bon Scott hangi adottságai legendásak voltak, ezért őt elénekelni nagy kihívás. Valószínűleg a legtöbb énektémája nem menne maradéktalanul, de ez valahogy jól illik az én hangomhoz. Egyszer még akusztikusan is előadtuk a Petőfi TV-ben, zongora és női vokál is volt benne, jó kis kocsmai boogie lett belőle. A mostani felvétel azonban nyers és kemény, amilyenek általában vagyunk zeneileg. Nagyon fontos szerepet kap benne a basszus, - amit Lázár Bandinak köszönhetünk,- akárcsak a „Pretty Vacantban”. Ettől lett jó mocskos a hangzás.
JUDY IS A PUNK: Még egy klasszikus punk a Ramones-től, körülbelül másfél percben. Sokat szoktunk viccelődni, hogy az ilyen daloknak, mint ez, a „Pretty Vacant” meg az „I wanna be your dog” kifejezetten árt a próbálás folyamata.
Egyébként feldolgozásoknak szándékosan nagyon egyszerű kompozíciókat szoktunk választani, mert az a funkciójuk, hogy instant üssenek. Ez a Ramones dal minden tekintetben iskolapéldája ennek, három akkord, majdnem ugyanaz a szöveg háromszor, semmi gitárszóló vagy bármi, ami összezavarná a közönséget
A középrész „ó-ó-ó”-zása nincs benne az eredeti felvételben, mi raktuk bele. Sokat játszottunk az évek során az ostravai punk rock n roll bandával, a Degradace-vel, akinkek sok „ó-ó-ó”-zós daluk van, amit elirigyeltünk, így ezt megcsináltuk ilyenre.
YOU GOTTA MOVE: Ez valójában egy feldolgozás feldolgozása. Az eredeti dal egy Mississippi Fred McDowell nevű blues előadóé, ezt vette át a Rolling Stones az 1971-es „Stick Fingers” című albumra. Mindig szoktam játszani akusztikus fellépéseimen, ami Kőváry Zoli Acoustic Soul Machine néven fut, szóval régóta képben volt a darab.
A The Trousers verziója a White Stripes felfogását tükrözi, vagyis a klasszikus blues és a torzított gitárokat alkalmazó zajos garázsrock keveréke. Ennek értelmében csak a dobosunk, Gulyás Samu és én szerepelek a felvételen. Csináltunk hozzá egy jó kis klipet unokaöcsémmel, Kőváry Danival, ami még az ősszel meg fog jelenni. Koncerten ezt eddig csak egyszer játszottuk Dani apukája, a bátyám, Kőváry Peti emlékére. Érdekes, hogy más Stones nótát a Trousers még nem játszott a több mint tizenöt év alatt, miközben az egyik kiindulópontnak számít ez a produkció. Mindenesetre az EP felépítésének ívében fontos szerepe van ennek a felvételnek.
20th CENTURY BOY: A T. Rex legismertebb dala, sokan eljátszották már a Placebotól Scott Weilandig. Ezt eredetileg a 2022-es „Animal Gun” lemez bemutatójára csináltuk meg ráadás-számnak, hogy a feldolgozások között is legyen valami új. Néha elővesszük koncerten, de nem túl gyakran, talán legutoljára tavaly ősszel Ljubljanában játszottuk, mert a tulaj kétszer egy órás programot kért a klubban, ezért mindent eljátszottunk, amit tudtunk.
Elég kemény lett, ebben is jó hangosan röfög a basszus, Locke Peti gitárossal jól kiegészítjük egymást a riffelésben meg a kíséretben. A vokálok Csányi Ritát dícsérik, aki 2013 óta az összes lemezünkön jelen van háttérénekesként. A végén még a Hellacopters által sokszor elsütött egyhangos zongoraklimpírozás emeli a hangulatot. Amikor ezt kitaláltuk a stúdióban, csak egyféleképpen tudtuk technikailag megoldani: az Artist Factory, - ahol a lemez készült, - egyik próbatermében van egy pianínó, és Cs. Szabó Zoli, alias Csészi, a hangmérnök-producer a telefonommal felvette, ahogy egy ujjal verem a megfelelő billentyűt. Elküldtük a file-t neki email-en, és a gépéről be tudta illeszteni a Pro Tools-ba. Az eredmény várakozáson felüli lett, jó lezárása az EP-nek.
Ősszel kezditek el a hetedik nagylemez felvételeit. Mit tudhatunk erről előzetesen?
Sokáig csak egy dal, a „Time to let you go” volt meg, és ilyenkor mindig izgulok, hogy vajon hogyan fog tíz ütőképes szám összejönni a következő LP-re. Általában a nyarak magányát szoktam a dalírásra szánni, de most minden másképp alakult. Télen ért egy nagyon erőteljes érzelmi hatás, ami rendkívüli módon felkavart engem, és csak azt vettem észre, hogy jönnek és jönnek belőlem az újabb, csaknem kész kompozíciók. Az a jó dal, amiről az ember úgy érzi, mintha készen találta volna valahol, nem érződik benne a megcsináltság, egyben van az egész. Én nagyon fontosnak tartom, hogy ebben az esetben az érzelmi hatás valóban zeneileg dolgozódik fel, nem a szövegekben, hanem a kompozíciót, a harmóniákat, melódiákat formálja. A zenész az én szememben nem verseket ír, amit utólag jól-rosszul megzenésít. Van ilyen is, mint például Bob Dylan esetében, - a hazai, sokszor erre épülő alternatív könnyűzenét nem is említve, - de én ezt nem tartom követendő útnak a mi számunkra. A szövegben persze megjelennek az élmények, de az általunk képviselt műfajban az énekelhetőség, a jó hangzás számít elsődlegesen, mivel az éneksáv is olyan mintha egy zenei sáv lenne. Szóval megszületett a tíz dal, fel is demóztuk azokat Csészivel, most pedig elkezdjük kidolgozni a részleteket a többiekkel. Ősszel pedig indulhatnak a felvételek. Már albumcím is van, de ezt még nem tesszük nyilvánossá.
Hogyan látod a jövőt, a jövőd?
Rövidesen megjelentettünk videós anyagot a „Garage Nights Revisited”-hoz, valószínűleg többet is. Az ősz és a tavasz feltehetően az új lemez elkészítéséről fog szólni, és a felvezető dalok megjelentetését követően, a jövő év második felében jöhet ki az új album. Az a megérzésem, hogy az „Animal Gun”-hoz hasonlóan erős korong van születőben. Ősszel vannak már lekötött budapesti és külföldi koncertjeink, és 2025-re is tervezünk hasonlókat. Például a korábbi években többször csináltunk közös cseh-szlovák-osztrák-magyar turnénkat az ostravai punk-rock n roll bandával, a Degradace-val „Monarchy Madness” címmel, és már beszéltünk a folytatásról a srácokkal. Ugyancsak jó ideje kilátásban van egy kölcsönös vendégeskedés az angol New Generation Superstars együttessel. Emellett persze a hazai pozíciónkat is igyekszünk erősíteni ahol csak tudjuk. Már megvan a szokásos előszilveszteri bulink időpontja is Budapesten, a Robotban. Szóval ismét sűrű időszaknak nézünk elébe.
Úgy szép az élet, ha sűrű. Kívánom, hogy még legalább hét lemeznyi anyag kiguruljon belőletek, és továbbra is csak jobbak és jobbak legyetek.
Hatos Niki
2024. december 26. 06:19