Korg Nautilus - szubjektív beszámoló
Vajon mennyi létjogosultsága van egy ilyen nagy értékű workstation-nek 2021-ben, a számítógépes pluginek uralta világban? - gondolkodtam magamban, miközben hazafelé tartottam, csomagtartómban a Korg legújabb üdvöskéjével, a Nautilussal.
Zeneszerző, hangszerelő kollégák körében végzett gyors közvélemény kutatásom megerősített abban, hogy manapság a legtöbben (szinte mindenki) számítógép alapú zeneszerkesztő programokat (közmegegyezés szerint: DAW-okat) és az azokkal kollaboráló, hangszereket imitáló célszoftvereket (k. sz.: plugineket) használnak munkájuk során. Teszik ezt hatékonyan (vagy kevésbé), örömmel (vagy kevésbé), legálisan vásárolt eszközökkel (vagy kevésbé). A lényeg, hogy a zenészek az utóbbi években előbb sikeresen hangmérnökké, majd IT-szakemberekké képezték magukat, és a kottát talán sokkal ritkábban használják, mint a töredezettség-mentesítőt.
Töprengésemnek az vetett véget, hogy hazaérkeztem, és megpróbáltam bevinni a hangszert a lakásba. A gondok itt kezdődtek: még a legkisebb (61 billentyűs) Nautilus fajsúlya is elég jelentős, a legnagyobbat (88 billentyűs) pedig nagyon nem fogod szeretni majd, amikor koncertre kell vinni. A logisztikát nehezíti az egyébként gyönyörű fémház alsó és felső kiálló éle, cipelését leginkább kesztyűben vagy konténerben javaslom (és ezzel befejeztem a panaszkodást, éljenek a roadok!).
A Nautilus a power gomb megnyomása után konkrétan két és fél percig boot-ol (megmértem, mert nem hittem el), megkapva ezzel a “Leghosszabban Bekapcsoló Bármilyen Eszköz, Amivel Valaha Találkoztam”-díjat. Koncerten egy esetleges áramszünet átélését nem kívánom senkinek, stúdióban viszont lehet boot közben főzni egy kávét, cigizni, stb. Ez persze érthető, ha figyelembe vesszük, hogy milyen elképesztő hardveres és szoftveres háttér biztosítja azt, hogy a hangszer soha nem akad meg, a presetek közötti váltásnál sem; a számítógépes világhoz hasonlítva ritka tünemény ez.
A hangszer előlapja gyönyörűen letisztult. A hét potméter érdekessége, hogy egyenként benyomhatóak, így egy szintbe kerülhetnek a gombokkal, aminek a célját nem értem, de jópofa, ilyennel még nem találkoztam. Az érintőképernyő az én potikhoz és faderekhez szokott kezemnek idegen, de teljesen megszokható, sokkal erőteljesebb megnyomást igényel, mint pl. egy mobiltelefon, így a mellényúlások száma is kevesebb.
A 88-as Nautilushoz nem volt szerencsém, de a 61-es mechanikája elképesztően jó. Fantasztikusan adja vissza a játék dinamikáját, amihez további segítség a dedikált Dynamics potméter, amivel velocity-görbéket tudunk villámgyorsan beállítani. Üröm az örömben, hogy egyáltalán nem tud aftertouch-ot, amit számomra nagy érvágás… Mindegy, túléljük valahogy.
Térjünk rá a hangzásra és a hangszínekre. Röviden: mindkettő elképesztő. A Korg hangszerek közül a Nautilus rendelkezik a legtöbb gyári presettel (a számok kedvelőinek: 1920 gyári Program, 256 gyári Combination, 104 dobkészlet, összesen 1771 multisample és 3955 dobminta), amik generálására 9 + 1 engine-t kínál a hangszer (a rövidítések kedvelőinek: SGX-2 akusztikus zongora, EP-1 elektromos zongora, HD-1 sample player, AL-1, MS20EX és PolysixEX analóg modellezéses szintetizátor, CX-3 elektromos orgona, STR-1 fizikai modellezéses szintetizátor, MOD-7 Waveshaping szintetizátor, plusz egy teljes értékű sampler).
A hangszíntervezők kiváló munkát végeztek, nem igazán találni a szoftverekből megszokott “töltelék” hangszíneket. Az egyedüli hiányosságot csak a szimfonikus vonós hangszerek válogatásakor találtam, ebben a kategóriában bár rossznak nem mondható, de nem veszi fel a versenyt a neves gyártók óriási pluginjeivel. Minden másban azonban igen: szenzációsak a zongorák, fúvósok, kórusok, és kedvenceim, az etnikus hangszerek. A szintetikus hangszerekről nem is beszélve: a rengeteg layerrel, végtelennek tűnő polifóniával rendelkező szintihangok előtt órákra ottfelejti magát az ember. De ahogy a Kronosnál, illetve korábban az OASYS-nél megszokhattuk, sokféle hangszíncsomaggal bővíthető a Nautilus hangkészlete.
A Combination-ök próbálgatásánál nem tudtam elszakadni attól az érzéstől, hogy ez a tökéletes eszköz bármilyen soundtrack percek alatt történő megalkotásához. Amikor játszottam a különböző kombinációkon, agyamban reklámok, természet- horror- és akciófilmek mondatai szóltak: „A jövő a tiéd, most, akciós áron!” - „Figyeljünk meg a baglyok viselkedését szürkületkor” - „George, mondanom kell valamit: Michael nem halt meg azon az éjszakán” - „Bond, azonnal indul Marrakeshbe!”
Az illúzió megteremtésében nagy segítség a jól összeválogatott Drum Track-ek és Arpeggiók kombinációja. Bár a Karma arpeggiátor sajnos hiányzik a Nautilusból, a helyére kerülő egyszerűbb arpot is ajánlom mindenkinek, aki szereti. Az effektprocesszornál végre nem éreztem a tipikus, workstation-ökre jellemző karcolós magasat, szinte észrevétlenül fűszerezi a hangzást, nagyon jók a zengetők, delay-ek, modulációs effektek.
Itt az ideje felvenni valamit: a Nautilus nagyon készséges, egy szimpla USB kábel csatlakoztatásával 2 be-kimenetes hangkártáyává (és midi-interfésszé) változik, és remekül együttműködik bármilyen DAW szoftverrel. Kiváló eszköz tehát arra, hogy a zenélésre használt számítógépünk válláról levegyük a terhet, és egy célhardverre bízzuk a hangszerelést. Aki szeretné, használhatja a saját beépített audio-midi szekvenszerét is (hogy valaki miért tenne ilyet, az más kérdés, de a lehetőség adott).
Ha koncerten csak egy billentyűst hangszert lehetne használni minden célra, akkor szívesen választanám a Nautilust. Garantálja ezt a hagyományos billentyűs hangszínek elképesztő tárháza (ne feledjük, a Korg belepakolta minden hangszermodellezéssel kapcsolatos tudását ebbe a dobozba, tehát külön-külön van zongoránk, elektromos zongoránk, orgonánk, analóg- és digitális szintink, amik egymás mellett vidáman, függetlenül működnek, és természetesen a split- és layer funkciók minden lehetősége is adott. Az előállt művészetet a sztereó kimenet mellett 4 további kimenetre van mód elküldeni. Élőben nagy segítség a már említett zökkenőmentes presetváltás, és a saját koncertprogramok összeállítását lehetővé tevő Set List-ek; ezekből 128-at lehet tárolni, arra az esetre, ha 128 különböző bulink lenne, amit szívből kívánok mindenkinek.
Hogy van-e létjogosultsága egy ilyen nagy értékű (és tudású) workstation-nek 2021-ben? A Nautilus rövid idő alatt meggyőzött arról, hogy igen. Ez az eszköz nem késik, nem reccsen, nem akad, nem ír ki hülyeségeket, szenzációsan szól, és színpadon is jóval praktikusabb, mint egy laptop-alapú munkaállomás. A hangja és a tudása elképesztő, a hangszínek iszonyú inspirálóak, a benne található engine-ek elnevezései nem a szokásos marketing-rövidítéseket jelentik, hanem teljes értékű, hatalmas polifóniával rendelkező (kihasználtságtól függően egyenként (!) 400-200 (!) hang) valódi hangszereket. Tíz hangszer, plusz effektprocesszor, hangkártya, audio-midi szekvenszer, bombabiztos, kompakt kivitelben: így már érthető az árcédula. Gondoljunk arra a temérdek pénzre, és időre, amíg mindezt számítógépes alapokon pakolnánk össze… Na ugye.
Borosi Gábor
Metropol Stúdió
www.audmax.huhttp://www.audmax.hu
2021. május 3. 16:05