Köles Eliza
Énekesnő. Volt szerencsém vele többször egy színpadon állni, és mindig megdöbbentett, ahogyan megfogalmazza a zenét, ahogyan megformálja a dalt. Hihetetlen nőiesség árad belőle, szabad, kirobbanó, ízlésesen szemtelen és mindezt a kereteken belül. Akárcsak alkotóként, merthogy a nevével ellátott lemezén is ő írja a dalokat. Ő Köles Eliza.
Mesélj kicsit arról, hogyan éltetek együtt gyermekkorodban, Te és a zene!
A zene energia, rezgéstartomány, amely arra hivatott, hogy emelje és növelje az emberben lévő jó érzést, ezzel könnyebbséget, frissességet hozva a léleknek. Gyermekkorban a zene jelenléte különösen fontos, hiszen olyankor szivacsként szívjuk magunkba a zene minden aspektusát. Nekem nagyon jó dolgom volt ilyen tekintetben, ugyanis egészen pici koromtól kezdve végigkisért. Zenész családban nőttem fel, édesapám révén mindenki jazz zenével foglalkozott, ezért a "hangzavar" természetes jelenség volt a mi kis életünkben. Emlékszem, sokszor játszottam a nappaliban, miközben apu skálázott a szaxofonon, és bár a barátaimnak fülsiketítően hangos volt a szoprán szaxofon hangja, én csodálva hallgattam, talán azért is, mert Ő játszott rajta és olyankor az én kis szememben, a hangszerével együtt angyalszárnyakat növesztett. Majd mikor megtanultam járni, ki nem hagytam volna egyetlen koncertet. Ma is látom magam előtt az akkor még teherautó méretű monitorládákat és a sok sok zsinórt, melyek tekeregtek az állványok körül. A színpadot nem láttam be rendesen, de szó se lehetett róla, hogy távolabb menjek. Ott akartam lenni tűzközelben, és a képzeletemben már én álltam a színpadon, és mivel a képzeletnek ereje van, ez nagyon hamar be is következett.
A zeneiskolai “kötelező feladat’, “házifeladat”, stb nem volt ijesztő azok után, hogy addig Te játszótársként éltél a zenével?
Csak gondolj bele... minden évben több száz kreatív egyéniség megy, sokszor ideje korán iskolába, mert KELL. Egyenóra, egyenruha, egyen elvárások és magatartásbéli kötelezettségek. Ez körülbelül olyan, mintha megkérnéd a mező összes virágját, hogy innentől kezdve csakis egyszínű termést produkáljon. Lehetetlenség. Ez a fajta ráerőltetés nem hat építőleg egyes gyermekekre. És mivel a kis lurkók pár évesen sokkal, de sokkal közelebb állnak a természethez, mint mi, felnőttek, nem meglepő tehát, hogy egy ízig-vérig természetellenes közeg kiveri náluk a biztosítékot. Szerencsére nagyon sok iskola és tanár a kivétel tárgyát képezi, de általánosságban az oktatási rendszer kifejezetten szereti szürkére festeni a színpompás falat. Velem sem volt ez kivétel. Belecsöppentem egy zenei általános iskolába, ahol egyszerűen nem bírtam megemészteni miért csak az a jó, amit a tanár jóváhagy, mi van akkor, ha nekem erről más a véleményem? Egyest kapok? De miért? Ki szerint jó az egyik megoldás, míg egy másmilyen válasz pedig rossz? Rengeteg kérdés merült fel bennem, és mivel nem kaptam rá választ az iskolában, bekapcsolt bennem, az egyszerűen csak "nem érdekel" üzemmód.
Emlékszel, volt olyan óra, ahol kifejezetten az alkotót, az önkifejezőt értékelték?
Igen igen igen! Most is repes a szívem, ha rá gondolok! Középiskola, irodalomóra! Egy fantasztikus fiatal tanárunk volt, aki minden órát úgy kezdett, hogy táncolva jött be, és csodás napot kívánt mindenkinek. Apró dolog, és nem is gondolnánk mennyi erőt adott ezzel nekünk. Majd elkezdődött az óra. Tegyük fel, verset elemeztünk. Nem vicc, az osztályban mindenki sikítva jelentkezett. Hogy miért? Mert pontosan tudtuk, bármit mondunk, Szuszu érdekesnek és fontosnak találja majd. Egyetlen véleményt sem értékelt kevésbé jónak, mert tisztában volt vele, nincs jó és rossz, csak másfajta látásmód és ettől szép az egész. Ez több mint 10 éve volt, de még mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel gondolok vissza rá, és hálás vagyok, hogy megismerhettem őt. Amellett, hogy erőt és jókedvet adott nekünk, rögzítette bennünk a programot, miszerint bármi lehetséges. Ezt a fajta minőséget hívom én igazi tanításnak.
Hogyan szólalt meg benned az alkotóember? Van emléked arról, hogy elkezded megírni az első saját dalodat?
7 éves voltam, egy általunk kreált lánybanda tagja, és a dal a Farsangról szólt. Najó, talán ezt még nem nevezném igazi remekműnek ("Farsang van és áll a bál, az egész város ordibál”)! De tény, hogy az alkotás mindig velem volt és van. Komolyra fordítva a szót, 2 féle előadásmód és zenei törekvés jellemez engem, és finoman szólva egyik sem nevezhető "átlagosnak". Emiatt a kettősség miatt az első dalom egyből 2 dal lett. Az egyik csalafinta, pajkos, és egy hotelről szól, ahol a szobalány minden reggel talál egy halott vendéget. Elkezdődik a nyomozás, és a végén kiderül, hogy a szobalány volt a gyilkosunk. Másik fajta alkotásmód pedig a szépség és letisztultság, számomra igazi értékek előtérbe helyezése. Így hát a második dal az árvízről szólt és a gyengébbek védelméről.
Én úgy gondolom, ahol ez a kettő majd összeér, megszületik az igazi Köles Eliza.
Már saját lemezed is van. Gondolom azért hosszú az út az első daltól a lemezig. Mesélsz az alkotóváválás folyamatainak állomásairól?
Ez egy nagy nagy csapatmunka volt. Több mint 30 embernek köszönhetem a lemezt, ugyanis igyekeztem minél több dalszerzővel, zenésszel együttműködni. Pontosan ezért szerepelnek rajta dalok a jazz-től, a soul-tól elkezdve az elektronikus zenéig, népdal utóérzettől hip-hop-ig. Szeretem, amikor egy zeneszerző belerakja önmagát a dalaiba, éppen ezért az alkotó folyamatban nem voltak elvárásaim, csak annyi, hogy legyen önazonos és tegye őt is boldoggá a végeredmény. Én úgy gondolom csak így érdemes létrehozni valamit. Hagytam, hogy a zenész barátaim fejezzék ki önmagukat, és boldog voltam amikor a közös kis gyermekünk önálló életre kelt. Nem volt kevés munka, az egész tavalyi évem ráment, de végeredményben nagyon megérte, mert olyan színes lett, amilyennek én megálmodtam és olyankor minden átdolgozott éjszaka értelmet nyer.
Mit tartasz szem előtt, amikor dalt írsz? Milyennek tartod a jó dalt, a jó anyagot?
Erre egy szóban tudnék neked válaszolni. Önazonosság. Én soha életemben nem azt néztem egy előadónál, milyen szép, vagy milyen hangi adottságai vannak, mert főleg manapság, ezt megrendelésre lehet gyártani. De akkor hol marad maga az ember? Aki feltehetőleg azért született a Földre, hogy közvetítsen? A zene a legerősebb csatorna és egyben legkönnyebb út a hallgatósághoz. Aki téged hallgat, tanulni szeretne tőled. Érdekli a véleményed. Mi értelme van tehát annak, ha ezen a nemes csatornán keresztül értelmetlen baromságokat juttatsz el az emberekhez? Szeretni fogják, mert tőled jön. Másolni fognak téged? Persze, hiszen "szép a ruhád, szép a lovad". Értékesebbek lesznek a dalodtól? Egyáltalán nem. Akkor szerintem a fene meg is ette az egészet. Vannak azonban ébredezők, akik kezdenek átlátni a mázon és egyre kevésbé hozza lázba őket egy hatalmas költségvetésű buborékdal. Akik vágynak vissza az eredetbe, letisztultságot keresve. Bevallom én is végig jártam ezt az utat. A hamis csillogást és üres ígéretek földjét. Egy percig talán te is elhiszed, hogy te vagy a világ közepe, aztán a szerencsésebb fele ráeszmél, hogy kizárólag a rövidtávú meggazdagodás érdekében fontos a sikered, úgyhogy nevet egyet és továbblép. Ha valami fontos nekem a zenei szerepvállalásomban, az az, hogy soha ne hazudjak. Bevállalom, hogy nem leszek híres, nem is igazán motivál a dolog, ugyanis kétségem nincs affelől, hogy akinek viszont találkoznia kell a dalaimmal, úgyse tudja kikerülni, és sokkal többet fogok nekik adni, segíteni, mint egy semmilyen dal több százezres hallgatottságának.
Szerinted van különbség végeredmény szempontjából férfi vagy női alkotó között? Mint a parfümnél: Van női dal - férfi dal?
Más érzet a kettő. Más megítélés. Férfiak és nők. Megunhatatlan téma. Jómagam is sokat foglalkozom vele, akár a zenéimben is fellelhető ennek a kérdésnek a boncolgatása. Természetesen van különbség. Én mindent próbálok energiákon keresztül érzékelni. Teljesen mást kapok egy férfi előadótól, mást egy nőtől. A férfi kiáramló, a nő befogadó minőség, éppen ezért egy férfi sokkal dinamikusabbnak hat a színpadon, viszont azt ne várja, hogy benne is úgy gyönyörködjön a nagyérdemű, mint egy nőben. Szeretem a nőies nőt és férfias férfit, mint előadókat. Mivel ők azok, akik teljes mértékben hitelesek a színpadon. Én a nőies nő kategóriájába sorolnám magam és imádom, hogy nő vagyok minden apró hibámmal együtt. Úgy érzem sikerül megélni a nőiességemet, és a zenéimen keresztül másoknak is bemutatni. Én azokhoz szólok, akik kíváncsiak rám. Mindegy, hogy férfi, mindegy, hogy nő, szeretem embernek látni az embert és nem csajszinak meg pasinak. Az van,hogy én úgy gondolom túl a nemi különbségeken, mi mindannyian egy tőről fakadunk.
Jellemző erre az időszakra, hogy a tudatos vállalkozó úgy “helyezi a termékét” a piacra, hogy meghatározza a célcsoportját… Te tudod, hogy kihez szólsz?
Nálam ez egy egészen patt helyzet, ugyanis és nem is tudnék "nem tudatos vállalkozó" lenni. Már csak azért sem, mert a szövegeim erősen tartalmaznak elgondolkodtató motívumokat, amelyre csak egy bizonyos - szerencsére egyre bővülő - réteg kíváncsi. Részemről teljesen jól van ez így. Mit is kezdene velem egy olyan embercsoport aki hagyja magát befolyásolni a megtévesztő média által és valóban elhiszi, hogy a zene és a szöveg romlása valójában egy új "stílus". Az én zenei ajtóm mindig nyitva, viszont senkit sem erőszakolok, hogy lépjen be rajta. Döntse el mindenki, mit szeretne. Arról pedig, hogy a zene egy "termék", órákat tudnék mesélni, de maradjunk annyiban, hogy jelenleg egy kisbolt költségvetésében több művészi szabadság van, mint a mai zeneiparban.
Most min dolgozol, mint alkotó?
Egy nagyon erős önismereti út van mögöttem. Az elmúlt egy évben rengeteget dolgoztam magamon. Érdekelt ki is lakik bennem, mi a dolgom itt a Föld nevű bolygón, és hogyan tudnám a gondolataimat megosztani másokkal? Elképesztő felismeréseket szereztem, ennek eredményeképpen egy nagy átalakulás történik bennem zenei téren. A magyar nyelv mindennél fontosabb lett számomra, holott aki nem ismer, annak elmondom, mániákus angol nyelv rajongó voltam, viszont nem tudom elmondani annak a csodáját, amikor az anyanyelveden szólsz a másikhoz. Ez a nyelv egyébként is rengeteg titkot rejt, amely ott van előtted, csak figyelni kell rá!
Zeneileg egy sokkal letisztultabb műfajjal térek vissza, nagy hangsúlyt fektetve a mondanivalóra. Gyógyítani szeretnék és könnyíteni az emberek nehéz hétköznapjain a zenémmel, ahol nem lesznek hatalmas éneklések és sikítások, hanem kulcsfontosságú lesz a harmónia, amit csak egyszerűen jó hallgatni és még ha nem is figyelsz oda rá, csak mész a kocsiddal, közben telefonálsz, vagy a sminked igazítod, gyereked neveled, mégis, kiszállsz az autóból és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag jobban érzed magad.... ez az én igazi célom.
Mi álmaid projektje alkotóként?
Ha egy évvel ezelőtt tetted volna fel ezt a kérdést, tudtam volna mit válaszolok (külföld, nagyszínpad, lemez) de ezek mind megvoltak. Most inkább azt mondanám, szeretnék állandóan projekteken dolgozni. Mindig legyen új és új zenei ötlet és motiváció. Szeretnék minél több szépet és jót adni, még ha ez uncsin is hangzik, de hidd el, ez egy olyan forrás, amire mindenki vágyik a maga módján.
Lombos Márton
2018. március 13. 16:58