KingKORG NEO - A király visszatér
2013-ban az első KingKORG afféle derült égből villámcsapásként érkezett egy olyan piacra, ahol stúdiókörülmények között egyrészt már a szoftverszintik uralkodtak, illetve a gyártók ismét kezdtek minket elkényeztetni jobbnál jobb új gyártású analóg hangszerekkel. Kevesen fogadtak volna egy amolyan svájcibicskaszerű virtuál analóg szintetizátorra a gyártótól. Tíz év távlatából úgy tűnik, hogy az a hangszer - noha nem robbantotta fel a piacot - a tulajdonosok örömét szolgálja ma is. Bevallom, annak idején én is megnyomkodtam néhányszor, kacsintgattam rá.
Spolier: végül nem lett KingKORGom, győzött a szigorú racionalitás: leginkább azért beszéltem le magam róla, mert tényleg nem volt valódi szükségem rá, az akkori színpadi elfoglaltságaimhoz mindenem megvolt (persze ez egy butaság, hangszert akkor is kell venni, ha nincs rá szükség, ilyen esetben egyedül otthonra kell valami ügyes indokot kitalálni). Mindenesetre most, hogy kezem közé került az új, igen gusztusos darab, feltúrtam az említett korábbi modell specifikációit, és rögtön szembetűnt, hogy ez itt kérem egy alma, amely a fájához elég közel esett le. A hangszer kezelőszervei, hangkeltési struktúrája és alapvető paraméterei javarészt megegyeznek. Az az érzésem, hogy az annak idején talán nem olyan szerencsésen időzített hangszerét a gyártó most úgy kívánja újra elérhetővé tenni, hogy azt kicsit jobban hozzáilleszti a jelenlegi kínálatához és a kor felhasználói igényeihez. A leginkább szembetűnő változás a mérete (a régebbi modell 61 billentyűs, ez pedig 37), illetve az XLR mikrofonbemenet ezúttal az előlapra került - amelyhez egy gégemikrofon is jár tartozékként - ez praktikus, ha már vocoderünk is van (ahogyan a korábbiban is volt, csak az XLR csatlakozó a hátsó panelen volt, amely nem feltétlenül a legjobb hely erre a célra). A gyártó elhagyta a CV/GATE kimenetet, illetve a kimenet előtti elektroncsöves fokozatot is.
Menjünk sorba pár alapvető adaton: 37 billentyűs full-size keyboard, amely nem aftertouch érzékeny. A hangszer megkapta azt a karosszériát, amelyet az utóbbi időkben az Opsix, a Modwave vagy a Wavestate is. Ez a helytakarékos kivitel kedvezhet azoknak, akik akár 2-3 darabot is kipakolnának a fenti sorozatból,de nem akarnak úgy kinézni, mint Rick Wakeman a régi nagy időkből. A polifónia 24 hang. A hangszer bitimbrális, azaz a teljes hanggenerátort gyakorlatilag kétszerezve tudjuk használni layer vagy split módokban. Tekintve, hogy 37 billentyűt ritkán osztunk meg split ponttal, inkább a layer funkció az, amely itt igazán hasznunkra lehet. Az egyébként is vastag hangzást dupla layerekkel tovább fokozhatjuk ily módon. Kijelző 3 is van, a fő kijelző egy egyszerűbb 16x2 karakteres OLED, míg a másik kettő ugyan kisebb, de magasabb felbontású (128x64) OLED, ezek a filterek és az oszcillátorok információit mutatják. A csatlakozások a teljesen alapvető igényeket elégítik ki: L/R asszimetrikus kimenetek, MIDI IN/OUT, USB B, damper pedál és még egy programozható switch pedál bemenet. A hangszer tömege alig több, mint 3 kg. Amolyan “hónod alá kapós” hangszer.
Magam, mondhatni KingKORG-szűz ember, szándékosan nem olvasgattam a használati utasítást, hanem egyből elkezdtem felfedezni a hangszert. Áttekinthető, átgondolt felépítés jellemzi, amely egy valamennyire is tapasztalt billentyűsembert nem arra sarkall, hogy azonnal a gépkönyvhöz nyúljon. Ez is itt a cél.
Hangkeltés: a KORG XMT modellező technológiája a hangszer motorja. Három darab oszcillátorunk van, amelyeket egy váltógombbal kijelölhetünk és választhatunk a 137 (+1 a mikrofonbemenet) változat közül. Itt történt változtatás a korábbi modellhez képest. Ugyanúgy 32 féle analóg jellegű oszcillátor modell található (saw, pulse, triangle, sine illetve zajok), viszont itt 40 féle DWGS (digitális), 65 PCM (sample alapú) hullámforma található a régebbi 64 DWGS / 30 PCM helyett, tehát ez már matekra is 11-gyel több lehetőség. A gyártó által kiadott információk alapján itt hangminőségben is történt előrelépés, valamint új mintákból áll a készlet, ebből következően a gyári presetek is megújultak. A korábbi modellben több olyan e-piano vagy zongorahangszín kapott helyet, amelyek akár billentyűs “rohamhangszerré” is alkalmassá tehette egyeseknek azt. A lecsökkentett billentyűszám ezzel a koncepcióval eleve szakít, ahogyan az új PCM hangszínkészlet is inkább az elektronikusabb zenei stílusokat szolgálja. Miután nekiálltam szórakozni a különböző oszcillátor modellekkel, elkezdett izgalmas lenni a dolog: az alap hullámformák mellett mindegyikből találunk dual, unison (jelen esetben a hullámforma 5x, detune-olva), ring modulált, szinkronizált, cross-modulált vagy fázismodulált verziókat. Oszcillátor-szinkronizáció ugyan nem áll rendelkezésre, de találunk az egyes OSC változatok között sync variációkat, amelyekkel így egyetlen oszcillátorral is tudunk klasszikus sync típusú hangszínt elérni. Gyári presetből 200 darab van, emellett 100 user programot tudunk elmenteni. Élő bevetéshez praktikus módon beállíthatjuk a kedvenc vagy szükséges programjainkat 5 x 8 darab tárhelyre, melyeket így egy gombnyomással elérhetünk a fő kijelző alatt.
Az OSC szekciónál lévő Control tekerőgomb mindegyik oszcillátornál mást és mást állíthat, ezt a menüben programozhatjuk. Alap beállításban pulse width szélességek, wavefolding és különböző, az adott helyzetben hasznos paraméterek vannak beállítva, de például a zaj hullámformánál sample bitrate állítható vagy egyes esetekben low-pass vagy high-pass szűrő cutoff paraméterek. Érdekesség hogy ilyen esetben például a cutoff külön csak ehhez az oszcihoz tartozik, függetlenül a master filter cutofftól. Ami igazán izgalmassá teszi az az, hogy ezt a Control funkciót a később taglalt modulációs mátrixból is elérhetjük, változatos forrásokból modulálva.
Filterszekció. Ebből 18 típusunk van (7 LPF, 5 HPF, 6 BPF). Ezzel gyakorlatilag az összes, a klasszikus szintetizátorokban ismertté vált szűrőtípus modellezését használhatjuk a moogos ladder filtertől a Propheten át az OB SEM vagy akár az ikonikus családtag KORG MS-20 szűrőjéig. További tárháza van még a bandpass és highpass filtereknek is. A filtert elhagyva bemegy a jel egy AMP szekcióba, ami egyszerűen a master szekció előtt egyfajta erősítőfokozatként funkcionál, és nagyon is jó hogy ott van. Na és itt is található még egy (!) Unison gomb, amellyel újabb fokozaton szélesíthetünk például egy már eleve vaskos supersaw hangszínen, illetve azt is beállíthatjuk hogy ez 2,3 vagy 4 sávra bontsa a jelet. Ezen a ponton már erős Party Rock Anthem hangulat ugrott be nálam (LMFAO - ha ez mond még bármit is valakinek).
Az AMP után a jel egy 3 részből álló effektszekcióba jut el, ahol minden blokkban az effektek egyikét használhatjuk. A PRE FX szakaszban találunk erősítőszimulációkat, ring modulátort, decimatort (downsampling), drive fokozatot. A MOD FX részlegben az alapvető modulációs effekteket találjuk (u-vibe, chorus, flanger, rotary, phaser, tremolo), majd a végén a REV/DELAY blokkban 3 féle zengetést (plate, room, hall), illetve 3 féle visszhangeffektet állíthatunk (tape echo, mod delay, BPM delay). Összességében az effektblokk nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, pillanatok alatt elérünk bármit, ugyanakkor magukat az effekteket eléggé limitáltan (depth/speed) tudjuk paramétereikben programozni, amely teljesen élhető a legtöbb esetben, viszont a zengetőknél én személy szerint ennél picivel többet igényelnék. Az erősítő/torzító rész kifejezetten zenei, elég jó kis eszköz arra, hogy a hangszer megvillantsa a foga fehérjét, tetézve azt, hogy már eleve fehér színű a hangszer. A lánc legvégén egy 2 sávos (LOW/HIGH) EQ-t találunk, ami pontosan az, ami. Fix frekvencián vághatjuk/emelhetjük vele a hang alját és tetejét 0 dB-nél pozícionált tekerőpotikkal.
Ahogyan végigjutottam a signal chainen, elkezdtem fellapozni a dokumentációt a további funkciókról, mivel érezhetővé vált, hogy ez a hangszer lényegesen mélyebb sound-design célokra is fel van fegyverezve. Miközben egy virtuális analóg hangszerrel van dolgunk, már a gyári patchek végiglapozásakor, paramétereik tekergetése közben fel-feltűnt a valódi analógokra jellemző érzés, egyfajta organikus, “volt” szagú hangulat. A digitális tökéletesség megtörésére számos módon igyekszik lehetőséget adni a KingKORG NEO.
Itt van például a V-PATCH névre keresztelt modulációs mátrix, amellyel kapunk 6 darab virtuális patchkábelt. Modulációs forrásainkat (pl. LFO, EG, velocity, joystick X/Y stb., de még külső MIDI IN vezérlést is) ezáltal bármilyen hangparaméter vezérlésére használhatjuk, valamint ennek az intenzitását is megszabhatjuk. A hangszer hangszínszerkesztési potenciálja valahol itt mélyül el, mivel ezt a funkciót kihasználva tudunk igazán mozgalmas, a hang indulásától a lecsengéséig változatos módokon modulált, ízlésünkre formált sound designt leprogramozni. Természetesen ilyenkor sokan különböző alap hangszínjellemzőkre gondolnak, hogy pl. moduláljuk valamivel a pitch LFO-t, Filtert stb…. De akadtam itt egy “Panpot” paraméterre is, ami az AMP szekción beül egy master panoráma funkciót foglal magába. Amennyiben például ezt finom mértékkel vezéreljük a velocityvel, egy újabb, kissé random hatású spread-effektet érünk el.
Roncsoljuk tovább a hangokat! A következő izgi parameter, amire rábukkantam, az Analog Tune, amely a régi és olykor megbízhatatlan hangolású analóg oszcillátorok renitens viselkedését próbálja utánozni. Ez más karakter, mint egy hagyományos detune, a billentyűket különböző - beállítható - mértékben random hangolja el, s ezt ízlésesen használva finom lebegést, ha úgy tetszik “életet” vihetünk a hangzásba. Nyilván teljes káoszt is okozhatunk vele.
Van arpeggiator, pontosabban “step” arpeggiator. Nyolcas osztásban az egyes stepek engedélyezésével egyéni ritmikákat is tudunk alkotni, ebben hasonlít egy step sequencerre. Még ha ennél többet nem is tud ez a funkció, nagyon hasznos tud lenni. Emellett minden elvárható paraméterét alakíthatjuk, választhatjuk, hogy a két timbre melyikén működjön, akár mindkettőn egyszerre. Külső MIDI szekvenszerrel is szinkronizálhatjuk, ahogyan a két LFO frekvenciájával is.
Elérkeztünk a NEO talán legcsábítóbb funkciójához, a VOCODERhez, amely eléggé meggyőzően hozza azt, amit egy jó vocodertől elvárhatunk. 16 band, az előlapon dedikált vocoder gombbal bármelyik patch esetén azonnal aktiváljuk az üzemmódot, potméterrel állíthatjuk a mic gaint… és meg is vagyunk. A menüben elég részletesen lehet paraméterezni a szekciót. A két timbre bármelyike lehet a carrier, a modulátor pedig akár a 2-es timbre is lehet. Van gate, high-pass filter, formant shift, resonance és még egyebek is. Teljes értékű, jól átgondolt vocoder, ki merem jelenteni hogy amennyiben valakinek ilyenre van szüksége színpadon, már ezért is érdemes a NEO-t megfontolnia.
Konklúzió: a KingKORG NEO láthatóan az elődje nyomdokain lépkedve egy olyan új hangszer, amely egyszerre kíván sokoldalú, mindenre bevethető virtuál-analóg lenni, de a kompaktsága miatt több funkcióban is könnyedén felhasználhatóvá vált. Akár kiegészítő szólószintiként (és vocoderként!), akár egy basszgitáros színpadi fegyvereként vagy egy projectstúdió asztalán 1-2 társával együtt remekül megfér és szolgál. Intuitív, inspiráló kis cucc, elég magas fun faktorral. A hangszerhez a KORG szoftszinticsomagja és egy Ozone Elements licenc is jár.
Hajdu Zoli
Audmax Kft.
2024. augusztus 17. 07:33