Kiemelkedő zenei tehetségéért – Rodák Rebeka
Az Öröm a zene Tehetségkutató és Gondozó Sorozat 2015 óta díjazza valamennyi tehetségkutató rendezvényén a kiemelkedő teljesítményt nyújtó hangszereseket, énekeseket, vagy kivételes esetekben akár komplett zenekarokat az Újfalusi Gáborról elnevezett díjjal. Minden tehetségkutatón csak egyetlen díj kerül átadásra, vagyis évente összesen 22 díj talál gazdára. Szeretnénk, ha a közönség is jobban megismerné a köztünk élő tehetséges fiatalokat, ezért interjúsorozatot indítunk, amelyben őket igyekszünk megismerni és megismertetni. A sort a balassagyarmati Öröm a zene- IV.Palóc Futam Tehetségkutató Újfalusi Gábor díjasával folytatjuk, aki nem más, mint Rodák Rebeka.
Mesélj kérlek egy kicsit a kezdetekről? (Mióta zenélsz? Van esetleg családi hagyománya, vagy „első fecske” vagy? Jártál zeneiskolába, vagy autodidakta módon tanultál?)
A családomban anyukám oldaláról több hobbi zenész is volt, de ők már mind elmentek mikor bennem elkezdett érni az érdeklődés. A tehetséget örököltem, de a nagy családi zenéléseken már sajnos nem tudtam részt venni.
Egészen kiskoromtól kezdve körülvett és magához vonzott a zene, sokat énekeltem és ’halandzsáztam’, mintha már akkor is dalokat írtam volna. Tulajdonképpen az óvodában kezdődött a komolyabb kapcsolatom a zenével, ahol az óvónénim sokat gitározott és énekelt nekünk. Általános iskolai éveim alatt zeneiskolában tanultam klasszikus gitárt, majd később autodidakta módon elkezdtem zongorázni.
Milyen zenészek vagy előadók voltak rád nagy hatással?
Én kifejezetten olyan ember vagyok, aki időszakosan ráfügg zenékre, albumokra. Ez sokszor azt eredményezi, hogy túlhallgatom a dalokat és utána nem tudom tovább hallgatni. De azt gondolom, hogy a blues, a soul és a jazz legnagyobbjait nem lehet megunni. Aretha Franklin, Ray Charles, Etta James csak hogy említsek párat közülük.
(Raye, Adele, Lizzy McAlpine stb. mostaniak közül. Mindenevő vagyok!)
Meg tudnád azt fogalmazni, hogy anno miért kezdtél el zenélni és hogy azok az indíttatások milyen viszonyban vannak a mai (ezzel kapcsolatos) érzéseiddel?
Igazából a zenét mindig ösztönösnek tartottam magammal kapcsolatban. Ez nem volt kérdés és ma sem az. De egy pár éve kezdett kialakulni bennem a vágy, hogy el is mondjam, ami bennem van. 2021-ben kipróbáltam a közösségi médiában való közlést, megjelenést. Első saját dalomat 3 perc alatt írtam meg. Ezt később követte még néhány szerzemény, és valahogy úgy éreztem készen állok arra, hogy meg is mutassam magam. Hamar bebizonyosodott, hogy a dalaim elérik az embereket, nem csak a kijelzőkig jutnak el. Magam is meglepődtem milyen ajándék ez a hallgatóságomnak és számomra is. Ma is úgy gondolom, hogy ez egy jó kezdet volt.
Inkább alkotó, vagy inkább előadó típusú zenésznek tartod magad?
A saját dalaim úgy születnek, hogy én éneklek és kísérem magam hangszeren. De több fellépésem alkalmával állt már mögöttem zenekar, ahol énekesként léptem a színpadra. Tehát minkettő szerepet kipróbáltam.
Sokat gyakorolsz? Hangszeresként a technikai megvalósítást vagy az ösztönösséget részesíted előnyben?
Mindenképpen játszom azokat a dalokat, amiket szeretek. Számomra a gyakorlás tudásbővítés is. Alig van olyan élethelyzetem amikor nem zenélek. Találok mindig a hangulatomhoz illő számot és azt dúdolom, hallgatom, eljátszom hangszeren. Fellépések előtt akkor tudok magabiztosan színpadra lépni, ha gyakoroltam, ráhangolódtam az alkalomra. Alapvetően ösztönös énekesnek tartom magam. Így a színpadon a spontán alkotásra is hagyok magamnak teret.
Számodra a zenész lét inkább hivatás, vagy inkább egy nemes hobbi?
Egy nemes hivatás.
Van-e olyan álmod, a zenei pályával kapcsolatban, amelyet mindenképp el szeretnél érni a közeli, vagy a távolabbi jövőben?
Sok minden érlelődik bennem mostanában ezzel kapcsolatban. Szívesen énekelnék pl. egy Jazz Clubban. De mindenekelőtt szabadon szeretnék alkotni, mindazokban a zenei stílusokban, amelyek érdekelnek és meglátjuk milyen lehetőségeket tartogat a jövő.
Mit üzennél azoknak, akik most kezdtek el zenélni, vagy épp azon törik a fejüket, hogy belevágnak?
Lehet, hogy félelmetesnek tűnik, mert időnként az is, ha őszintén csinálod! Megmutatni magunkat, mindig sebezhetőséget hordoz magában. De ha azt érzed a bensődben, hogy szétfeszít és kikerülni sem tudod azt a tényt, hogy te valószínűleg erre születtél, akkor tartozol magadnak annyival, hogy megpróbálod.
Köszönjük a beszélgetést...
2026. június 17. 08:47