MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Kicsit másként, mint mások – Yamaha Revstar 502T

A zene – és ez alól a populáris zene sem kivétel – története tele van azokkal a bátor kísérletezőkkel, akik egyszer csak másként álltak a dolgokhoz és új, teljesen más szemszögből ragadták meg a lényeget. A kulcsszó a BÁTORSÁG! Így van ez a gitározás és a gitárosok világában is... sőt, talán az utóbbi 80-90 évben ez a hangszer az, amelynél a legmarkánsabban nyomon követhetők az említett folyamatok. Ugyanakkor mindez már nem húzható rá lineárisan a hangszerkészítés gyakorlatára, hiszen szintén számos példa bizonyítja, hogy a hangszerkészítés esetében a túl nagy lépések, a túl nagy újítások, a túl markáns beavatkozások inkább idegenkedést eredményeznek a felhasználóknál, mintsem kitörő ovációt. Ezzel együtt az új utak keresése, a másság, az egyéniség, egyediség kifejezése örök és kifogyhatatlan hajtóerőt jelentenek a hangszer szerelmeseinek és a hangszerkészítés mestereinek egyaránt. 

A mai korban tökéletesen nyomon követhető, hogy az elkészített és piacra kerülő gitárok túlnyomó többsége egy jól körbeírható mintázatnak megfeleltetve készül és talál végül gazdára. Az alapvető sémák tulajdonképpen elég egyszerűnek nevezhetők, amelyeknek aztán számos variációja és azok egész sorozatai figyelhetők meg. 'Hál' Istennek – mindig akadnak olyanok is, akik időt, energiát fordítanak arra, hogy inspiráló, előremutató és okosan kicsit más utakon járva terelgessék a gitáros közízlést. Ez az úttörő munka – véleményem szerint – óriási jelentőséggel bír és le a kalappal mindazok előtt, akik ezt felvállalják.

A Yamaha az új Revstar sorozatával mindenképp ezen az úton jár. Emlékszem, amikor először megláttam ezeket a hangszereket, nem is értettem, hogy lesz ebből – a mai értelemben vett – siker. Aztán néhány hangszer a kezembe került rövidebb időre, akkor pedig úgy éreztem, hogy jó-jó, tényleg kiváló hangszerek ezek, de valahogy olyan „furi” az egész. Nem is hagyott nyugodni ez a történet, hiszen józanul gondolkodónak tartom magam és az ötlött fel bennem, hogy most vagy én mentem el valami mellett, vagy megkergültek a Yamaha tervezői. Ezért kértem egy hangszert, hogy alaposabban is szemügyre vegyem... így kaptam ezt a fekete Revstar 502T-t, amely egyébként más színekben is elérhető.

A küllemét tekintve talán a retró szó az, amivel a mai közvélekedés felé a lehető legjobban leírhatnánk az összképet. Pedig a hangszer nagyon is innovatív és technológiailag modern. Kicsit olyan ez, mint amikor életemben először ettem édes-savanyú-csípős levest. Furin nézett ki és ismeretlen volt még az illata is, s talán elsőre nem is igazán ízlett, de volt benne valami, ami miatt újra és újra megízleltem, s ma már a világ minden kincséért sem hagynám ki a kínálkozó alkalmat, hogy egyek belőle, ha lehetőségem nyílik rá.

Az első érintés és az első hangok lefogása után a játék azonban teljesen más érzet, mivel a hangszeren egyből felfedezhetjük a magas minőséget, a masszív anyagokat és a végletekig precíz megmunkálást. Ebből a szempontból mondhatjuk azt, hogy nem bízták a dogokat a véletlenre, s nem is kísérleteztek vele... hanem minden iszonyú „pöpec”. Teljesen tradicionálisnak mondanám az anyagválasztást is és a specifikáció sem tartogat különösebb meglepetéseket... íme:

Konstrukció: ragasztott nyak
Test: jávor / mahagóni
Nyak: mahagóni
Fogólap: rózsafa
Menzúra: 24 3/4" (628.6 mm)
Nyakszélesség a húrvezetőnél: 43 mm
Hangszedők: Alnico P90 (nyak), Alnico P90 (híd) pickup
Elektronika: master hangerő, master hangszín, dry-switch, push-pull pickup felező
3-állású hangszedő-váltó kapcsoló
Húrláb: Tune-O-Matic
Kulcsok: die-cast
Szerelékek: szatén nikkel
22 érintő

Tényleg olyan ez, mint a már említett édes-savanyú-csípős leves. Tulajdonképpen nincs benne semmi olyan összetevő, amit egyébként ne ismernénk már rég óta, csak valahogy az ízek aránya és az elkészítés módja olyan elegyet képez, amely végeredményében egyszerűen eltér a hagyományostól, vagy más szóval a hétköznapitól.

Mindez természetesen óriási befolyást gyakorol a megszólaló hangra, amelyet minden hangszedőállásban – a tiszta hangok esetében – a lenyűgözően szép jelzővel szemléltetnék. De ez még nem minden... a háromállású hangszedőváltónak és a push-pull pickup felezőnek köszönhetően öt különböző karakterű elképesztően jól használható vastag tiszta hangot kapunk, melyek dinamika-arányai egészen parádésan kiegyensúlyozottak. Olcsó szófordulattal élve, ebben az esetben tényleg helytálló a csillagos ötös kifejezés! Gondolhatnánk, hogy ez a nagy szépség majd visszaüt a torzított hangok esetében, de akkor tévedünk, mert mind az öt karakter hibátlanul szólal meg torzított hangon is. Vastag, jól értelmezhető, dinamikus és karakteres hangok formájában... tehát a csillagos ötös bizony ebben az esetben is jár. Itt annyi megjegyzést mindenképp érdemes tennünk, hogy ezek a torzított hangok nem a death trash, vagy a hardcore metal irányába mutatnak, tehát erre semmiképp ne számítsunk, de mindazok, akik tiszta és „hagyományosan” torzított hangokkal apellálnak zenéjükben, egészen biztosan kiválóan tudják majd kiaknázni ezeket a hangzásokat.

Amennyiben szeretném összegezni mindazt, amit erről a hangszerről megtudtam és amit ma gondolok ahhoz képest, mint amikor először megláttam és röviden próbálgattam őket, akkor az ég és föld párhuzamot emlegetném leginkább. Illetve már most elnézést kérek a Yamaha tervezőitől a feltételezésért is, hogy azt gondoltam megkergültek. Épp ellenkezőleg... mert szerintem alkottak egy csodálatos hangszert, amely karakteres mind küllemében, mind beltartalmában... és igen, pont nem olyan mint más gitárok és pont emiatt nagyon inspiráló és nagyon egyedi és nagyon COOL!

Le vagyok nyűgözve és ezentúl a Yamaha RS502T lesz az én édes-savanyú-csípős levesem, amit nagyon szeretek.

Aki nem hiszi, kóstolja meg.

Üdvözlettel: Andrásik Remo


2020. szeptember 2. 11:07

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA