MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Kerecsen: Még mindig Brüsszel?

2017-ben volt némi felhorkanás a baloldali médiában a Krecsen Vajon mit szól ehhez Brüsszel? dala kapcsán. Sokaknál ez valamennyire bekategorizálta a zenekar megítélését, pedig érdemes a felszín mögé is benézni, akkor jóval árnyaltabb lesz a kép. Persze a srácoknak jól jött a felhajtás, miként a P. Mobillal, Billel való közös fellépések is. Az éppen most készülő lemezük kapcsán engedtünk teret, időt Varga Zsolt csapatfőnöknek, hogy vázolja a Kerecsen körüli eddigi történéseket.

Gondolom, a 2004-es megalakulás előtt már zenéltetek más formációkban. Pár mondatban vázolnád az előzményeket? Illetve részletezd a megalakulás körülményeit és a kitűzött célokat!

2004-es megalakulásunk óta sok víz lefolyt a Dunán. Azóta, már meg sem tudom mondani, hogy hány fajta átalakulás ment végbe a zenekar felállásában. Klasszikus rock trióként kezdtünk, és ehhez a felálláshoz is tértünk vissza 2013-ban. Viszont, hogy a kérdésre is válaszoljak: a Kerecsen előfutára a Good Moon Rising nevezetű csapat volt, a Kerecsen kezdő felállásával. Itt még klasszikus magyar és külföldi rock-metál feldolgozásokat játszottunk a magunk módján... Később, ahogy jöttek az első saját számok, úgy éreztük kellene egy ütős, de nem szájbarágós név a bandának. A Kerecsen már régóta talonban volt nálam, így aztán nem volt több kérdés. Ahogyan az sem, hogy zeneileg merre vigyen az út. Valamennyien rock alapú zenében gondolkodtunk, viszont nem akartunk „szimplán” hard rockot játszani, sem a metál zene valamelyik irányvonalát követni.

A magyar népzenei kincs kimeríthetetlen, így aztán elkezdtük az angolszász rockzenét ötvözni népzenei elemekkel. Nyilván a lehetőségeinkhez alakítottuk ezt a dolgot. Kezdetben csak a dallamvilágot próbáltuk becsempészni a meglévő elektromos hangszereinkkel. Később aztán feltűntek az autentikus népi, illetve egyéb hangszerek is.

A nemzeti rock meghatározás sokakban már pejoratív gondolatokat ébreszt. Ti hová sorolnátok magatokat, voltak-e elődök, példaképek zenei, kulturális vonatkozásban?

Hát, amennyiben mindenáron skatulyázni akarunk, akkor magyar rock-ként határoznám meg magunkat. A régi magyar rock bandák is leginkább az angolszász rockzenei stílust követték, viszont nagyon is felismerhető a dallamvilágukban egyfajta magyaros jelleg. Gondolok itt akár a P. Mobilra, a Beatricére stb. Nincs ebben semmi extra dolog, a német, skandináv rock-metál bandák is kilométerekről felismerhetőek a dallamvilágukról, pedig náluk a szöveg többnyire angol nyelven íródik. Akik ismerik a műfajt, azok azt gondolom, értik miről beszélek. 

Visszatérve a Kerecsenre, ezzel kapcsolatban még annyit tudok mondani, hogy a magyar népzenei hatásokat leginkább a moldvai magyar népzenéből merítjük. Szerintem a magyar népzenének ez az a része, amit legkevésbé értek nyugati, szláv és egyéb, műfaji (pl. barokk) behatások. Úgy is mondhatnám, hogy szerintem ez az ősi magyar népzene. Már talán a honfoglalás előtti őseink is ezeket a dalokat, vagy valami hasonlóakat dudorászhattak a bajszuk alatt. Egyébként, ha jobban belegondolok, a zenénkben itt-ott kelta-ír motívumok is fellelhetőek, mivel az ír népzene helyenként kísértetiesen hasonlít a mi moldvai zenéinkre - vagy fordítva.

Szövegeinket tekintve - nyilván leszámítva a népdalfeldolgozásokat-, igyekszünk - amennyire tőlünk telik - változatosak lenni. Az általad említett „nemzeti rock” címkét igazából néhány dalunk miatt ragasztották ránk egyesek. Ilyen volt például a Memento, illetve a Vajon mit szól ehhez Brüsszel? című számunk. Ezek a dalok egyébként a „közhiedelemmel” ellentétben nem valamiféle megrendelésre születtek, hanem egy zsigeri válasz volt részünkről az adott időszak történéseire. A brüsszeles nótával 2017-ben alaposan beletenyereltünk valamibe, mivel a magyarországi „mértékadó és független” sajtó viszonylag nagy figyelmet szentelt a dal klipjének. Kábé egy hétig ott díszelegtünk vele az Index, a 444, a HVG és a többiek címlapján. Valljuk be, nem kis reklámértéke volt ennek, külön meg is köszöntem mindnyájuknak ezt a lehetőséget! Az mindenesetre megdöbbentett, hogy rögtön az első sor verte ki szinte mindenkinél a biztosítékot - „Magyarul beszélek és a bőröm is fehér”. Egy egyszerű ténymegállapításról van szó, amin ha akarnék, sem tudnék változtatni. Furcsa, hogy a mai Magyarországon ez egyesek szerint nem egy vállalható dolog...

Visszatérve az eredeti kérdéshez, a Kerecsen szövegvilága ettől azért több, változatosabb. Írtunk már történelmi témájú, szerelmes dalokat, elszállós, meditatív jellegű számokat, van olyan szerzeményünk, amely mindenféle társadalmi témákat boncolgat, illetve olyan is van, amelyik az időközben eltávozott barátainkról szól.

A zenét és a szöveget egyedül írod?

A dalok gerincét, a riffeket, a dallamot, a refrént ez idáig én agyaltam ki. Amikor kész vagyok a nyers szerkezettel, leviszem azt a próbaterembe, a többiek pedig hozzáépítik a saját szólamaikat. Eltekintve néhány kivételtől, amikor van konkrét elképzelésem, hogy mit szeretnék hallani az adott hangszertől. Ez után addig gyúrjuk, fúrjuk, faragjuk a nótát, amíg minden részlet a helyére nem kerül. A munka ezen része soha nem „zökkenőmentes”, de a végére mindig minden letisztul. Az összes verziót feljátsszuk, kielemezzük, a végén pedig kiválasztjuk a legjobbat.

A dalszövegeket is én jegyzem, leszámítva nyilván a népdalfeldolgozásokat és a verseket. Rengeteg szöveg, illetve szövegrészlet végzi a kukában, mire megszületik egy olyan, amelyikből dal is lesz. Érdekes módon általában azokból a szövegekből születik egy-egy szerzemény, amelyek úgymond, a rengeteg meddő agyalás után előtörnek az emberből, egy teljesen más témával kapcsolatban.

2005-től megjelent három demóanyag, majd 2016-ban eljutottatok a komplett lemezig. Mesélj a demókról, milyen körülmények között készültek, volt-e fejlődési folyamat szerintetek?

A 2004-es megalakulásunk után szinte rögtön, már 2005-ben rögzítettük az első demónkat. Ezek a dalok már készen voltak a GMR-es időkben, úgyhogy ez egy viszonylag gyors lépés volt. A demó címe „Örvénylő folyón át ível a híd” volt. Szerintem a nóták még mai füllel hallgatva is rendben vannak, viszont a kivitelezés az hagy némi kívánni valót maga után. Ezért aztán némelyiket újragondoltuk és felraktuk a 2016-os első albumra. A hamarosan megjelenő új lemezünkön is lesz belőle pár, előbb-utóbb mindet leporoljuk, aktualizáljuk és méltó köntösben újra rögzítjük majd.

Igazából ez a demós időszak bizonyos szempontból stagnálás volt. Mint ahogy fent említettem, nagy volt a fluktuáció a zenekarban ezekben az időkben. Tíz év alatt folyton cserélődtek körülöttem az emberek, olyan volt, mint ha a zenekar egy lélegeztető gépen lett volna. Működtünk, voltak fesztiválok, koncertek, de igazából alkotó munkát nem lehetett folytatni. 

2016-ra alakult ki egy olyan csapat, Ferusz Krisztián, Hatala Jani és jómagam személyében, hogy elkezdődhetett egyfajta érdemi alkotó munka. Ennek az eredménye az első albumunk.

A mai napig ebben a felállásban dolgozunk, eltekintve egy rövid időszaktól, amikor Krisztián tett egy kis külföldi kitérőt.

A komplett lemez milyen kiadásban került piacra? Milyen körülmények között készült az anyag és volt-e valami támogatás?

Jó barátunk, Dombóvári Balázs stúdiójában készült a lemez, ahogyan a hamarosan megjelenőn is ott munkálkodunk. Régi barátság köt össze bennünket, ismerjük egymás gondolatát, hülyeségeit, így aztán nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Viszonylag fapados körülmények között folyik a munka, ebből igyekszünk kihozni a tőlünk telhető maximumot. Az album szerzői kiadásban látott napvilágot. Nem mintha nem kerestünk volna kiadót, de nem igazán volt érdeklődés az anyagra. Aki meg foglalkozott volna velünk, az olyan feltételeket szabott, amelyeket mi nem tudtunk bevállalni. Így aztán maradt a szerzői kiadás. Hál’ Istennek, sikerült a magunk urának maradnunk. Az új albumra sikerült némi pályázati támogatást kapnunk az NKA-tól, ezúton is köszönet érte! A Majom a trónon – 2016- lemez szinte teljesen önerőből készült, néhány haver támogatott bennünket némi Euróval, jófejségből...

Hol tudtok koncertezni? Kikkel léptetek föl eddig?

Ahova csak elhívnak! Ha-ha! Viccet félre téve, sok helyen megfordultunk már ez alatt tizenegynéhány év alatt a Kárpát-medencében. A kétezres években szerintem könnyebb volt bejutni a nagyobb fesztiválokra. Mára ez megváltozott, legalábbis számunkra. Maradnak a klubok, motoros fesztek stb. Nincsen ezzel semmi gond, ezeken a bulikon is jól tudja érezni magát az ember.

Működésünk során a legnépszerűbb magyarországi zenekarokkal is volt szerencsénk egy színpadon állni. Ilyen volt például a Tankcsapda, a Beatrice, a Karthago, a Bikini, a Moby Dick, az Ismerős Arcok, a Kormorán és még sorolhatnám. Szorosabb barátságot a P.Mobillal és Deák Bill Gyulával ápolunk. A Mobillal az elmúlt három évben adtunk több koncertet is, Gyuszi bá'val pedig hozzávetőleg két éve nyomjuk a bulikat.

Tavaly elkészítettük egy viszonylag régi, „Az én házamban” című számunk „rádióbarát” verzióját. Kicsit lassítottunk rajta,, kihagytuk belőle a zúzdát, helyette megszórtuk autentikus hangszerekkel - kaval, ír buzuki, tekerőlant-, a refrént pedig a Gyönki HRB ifjúsági kórussal vettük fel - aki látta a fészbukon köröző, tornateremben felvett, jó fenekű tanárnénis „A zöld, a bíbor és a fekete” zenés videót, annak ismerősen csenghet a nevük. Ezt a nótát egyébként idén beküldtük A Dalba is, de valamiért sajnos nem fért be a mezőnybe.

A lényeg a következő:  készült a nótához egy videoklip is, motorosokkal, máglyával stb. A forgatáson résztvevő motorosok közt volt a Hunyadi Rend motoros csapat egyik tagja, így kerültünk velük kapcsolatba. Ők minden évben rendeznek jótékonysági gurulást - szerte a Kárpát-Medencében. Tavaly volt szerencsénk részt venni a Dévai rendezvényükön, melynek a gyűjtését Böjte Csaba testvér alapítványának ajánlották fel. Körülbelül kétszáz motorral gurultunk el Dévára, a cuccot és Janit, a dobosunkat busz hozta utánunk. Amikor az egyik kis srác felkéredzkedett a motoromra azzal, hogy nem baj-e, hogy ő román, hát könny szökött a szemembe... Életre szóló élmény volt ez a pár nap, az biztos!

Visszatérve az idei koncertekre, sajnos a Covid miatt idén, csak Billel, legalább hat koncertünk maradt el. Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Ebben talán az, hogy így teljes erőbedobással tudjuk csiszolni az új anyagot a stúdióban. 

Versmegzenésítésekkel is találkozhatunk nálatok, kiknek a költeményeihez nyúltatok hozzá, miért pont azokhoz?

Igazából két ilyen dalunk van, a „Nem vagyok” és a „Fényhasadás” című. Az elsőt Kerékgyártó Dénes jegyzi, tőle jött a felkérés, hogy esetleg írjak rá zenét. Ebbe a dalszövegbe viszonylag rendesen bele kellett nyúlnom - Dénes nagy bánatára. Végül aztán belement a módosításokba. A Fényhasadást egy régi barátom Polgár Hajni írta. Amikor valahol szembe jött velem ez a vers a Fészbukon, egyből megvolt rá a fejemben a dallam. Gyakorlatilag semmit nem kellett a szövegen változtatni.

Készülőben egy új lemez, erről menyit árulhatsz már el?

Kilenc dalt tartalmaz majd. A munkacíme: A háború művészete. Az albumon található legtöbb dal a mindenkori háborúkról szól majd. Lesz közöttük középkori régi zene feldolgozás, első világháborús katonanóta - kerecsenesített formában - és még sok egyéb.

Több kitűnő vendégzenésszel dolgozunk együtt az albumon. Azokat sorolnám fel, akik már elvégezték a feladatukat, feltolták a sávjaikat. Pál Krisztivel lesz egy ének duett az egyik dalban. Csellón Rácz Csabi, a Pozsonyi Filharmónia csellistája zúz velünk. Róla annyit kell tudni, hogy nem idegen tőle a műfaj, mivel olyan világsztárokkal volt szerencséje együtt dolgozni, mint például: Michael Kiske, Udo vagy Floor Jansen!  Hegedűn Czifra Zsolti barátom, citerán pedig Ozsvald Dávid a közreműködő. Gondolom ez így egyeseknek elég meredeken hangzik, de az eddigi nyers felvételek alapján már alig várom, hogy megjelenjen.

A zenekar Youtube csatornája: https://www.youtube.com/channel/UClNmAUwxfY8gr-lnODUEqyA 

PAYA


2020. szeptember 3. 14:43

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA