Kerecsen – Itt a beígért lemez!
„A háború művészete” címmel nemrég jelent meg a 2004-ben alakult révkomáromi Kerecsen stúdióalbuma. A miskolci Hangart Recording stúdióban, Károly Tamás vezényletével véglegesre csiszolt nyolc dalt az őserő, a múlt-jelen gondolatisága, a magyarság lelkivilágát érzékeltető öröm és bánat egy zenei komplexitásban tükröződő világa jellemzi. A zeneileg rendkívül sokszínű, hard rock, metal, blues, pszichedelia, stoner, acid, progresszív és folk (archaikus magyar népzenei) hatásokat felvonultató, változatosan hangszelt lemez dalai komplex egységet alkotnak, a negyvenpercnyi muzsika mindvégig beszippantja, magával ragadja a hallgatót.
2017-ben volt némi felhorkanás a baloldali médiában a Kerecsen Vajon mit szól ehhez Brüsszel? dala kapcsán. Sokaknál ez valamennyire bekategorizálta a zenekar megítélését, pedig érdemes a felszín mögé is benézni - akkor jóval árnyaltabb lesz a kép. Persze a srácoknak jól jött a felhajtás, miként a P. Mobillal, Billel való közös fellépések is. Varga Zsolt csapatfőnökkel a lemez megjelenése után ültünk le egy helyzetértékelésre.
Több átalakulás ment végbe a zenekar felállásában az évek során. Klasszikus rock trióként kezdtek, és ehhez a felálláshoz aztán visszatértek 2013-ban, hogy napjainkra megint egy „bővített verzióban” zenéljenek. Elsőként ezt a kérdéskört feszegettük.
A Music Médiában 2020-ban készítettem egy interjút veled. Akkor még trióban muzsikáltatok. Kérlek, mesélj az átalakulásról, annak okairól, és a mostani felállásról!
Nos, úgy éreztük, hogy a klasszikus rock trió adta lehetőségek és zenei keretek kissé szűkössé váltak számunkra. Nyilván nagyon szerettünk ebben a formációban is zenélni, mert kihívás volt. Viszont - a hallgatók szempontjait is figyelembe véve-, úgy éreztük, ha szélesítjük a zenei spektrumot, a dalok befogadhatóbbá, izgalmasabbá válhatnak. Így került a képbe Rózsás Attila (gitár), valamint Farkas Bia és Berni (ének, vokál). Szóval nincs szó valamiféle stílusváltásról, inkább az csak a zeneiségünket bővítettük a plusz tagokkal.
A srácok a 2004-es megalakulásunk után szinte rögtön, már 2005-ben rögzítették az első demójukat. Ezek a dalok már kvázi készen voltak egy elődzenekarral, ezért tudtak ennyire gyorsan dolgozni . A demó címe „Örvénylő folyón át ível a híd” volt. Mivel a kivitelezéssel nem voltak elégedettek, némelyik nótát újragondolták és felrakták a 2016-os első albumra is – átdolgozva.
Már 2020-ban is tervben volt egy lemez elkészítése, miként alakult az anyag sorsa? Új nóták kerültek a lemezre, vagy régebbiek újrafelvétele lett a végkifejlet?
Enyhén szólva, nehéz szülés volt. Még 2019-ben kezdtük el a felvételeket. Szépen haladtunk a munkával, amíg be nem ütött a mindenkit érintő Covid történet. Mindenki emlékszik a korlátozó intézkedésekre, a "Maradj otthon!" reklámszlogenre. Itt belassult a folyamat a lemez tekintetében is. Elmaradtak a próbák és a stúdiómunkák is egy ideig. A koncertekről ne is beszéljünk! Abban az évben tele volt a koncertnaptárunk, ehhez képest kettő buli valósult meg. Aztán, ahogy tisztult a kép, mi is kezdtünk visszatérni a régi kerékvágásba. Az általad említett zenekari bővülés nagyjából ebben az időszakban történt, úgyhogy a meglévő anyagot kicsit újra kellett fésülni. Ráadásul közben felmerült az ötlet, hogy vendégzenészekkel is színesítjük az anyagot. Ezáltal a végeredmény elég komplexre sikerült. Az egyik dalban Pál Kriszti csodálatos éneke hallható, rajta kívül Rácz Csabi, a pozsonyi szimfonikusok oszlopos tagja (cselló), Ozsvald Dávid (citera), Czifra Zsolti (hegedű) és Horváth Zsolti barátunk (ex-Tűzmadár, ex-Deák Bill Blues Band- zongora, Hammond orgona) hallhatóak az albumon. Csabiról egyébként azt kell tudni, hogy a Pozsonyi Filharmónia oszlopos tagja, mindemellett nagyon érzi a rock-metal műfajt. A szimfonikusokkal olyan előadókkal turnézott, mint például UDO, Michael Kiske vagy Floor Jansen!
Érdekes időszak volt ez számunkra. A relatíve sok közreműködőt „menedzselni” kellett, mindenki más-más verzióban tudta megoldani a felvételeit. Volt, akikkel sikerült a stúdióban összehozni, élőben rögzíteni a sávjaikat, de volt olyan is, aki otthon játszotta fel, és küldte el mailben. Mindent összevetve, izgalmas munka volt.
Hol dolgoztatok, miként ment a munka? Hogy látod a végeredményt?
Maga a rögzítés ugyan ott zajlott, ahol az előző albumunk is készült, a Decibel Stúdióban, Dombóvári Balázsnál. Az utómunkákat viszont átvittük Miskolcra, a HangArt stúdióba, Károly Tomihoz. Tamás óriási szakember, a vérében van ez a klasszikus rock-metal hangzás. Semmit nem kellett magyarázni, nagyon eltalálta azt a hangzást, amit mi kigondoltunk. Jó volt vele dolgozni!
A lemezhez volt egy előzetes klip még 2021-ben, egy Cseh Tamás feldolgozás. Került más feldolgozás a lemezre, van a tervek között még ilyen?
Igen, az album nagyobbik része feldolgozás dal. A nyolc tételből három, amelyik igazán saját szerzemény. Ebben nem volt semmi tudatosság. Feldolgozás alatt azt kell érteni, hogy a Széna tér-en kívül a többi népdal, katonadal, illetve régi zene feldolgozás. Tehát, nem más bandáktól átvett számok. Csináltunk már ilyet ezelőtt is. Nagyon szeretjük az ősi moldvai, gyimesi magyar népzenét. Gyönyörű a dallamviláguk és a mondanivalójuk. Talán az általunk tálalt formában eljutnak olyanokhoz is ezek a dalok, akik eddig nem ismerték ezeket a nótákat.
A lemezre került nyolc dalról mesélnél nekünk egyenként? Mi alapján szerkesztettétek az anyagot, miért ezek a dalok kerültek rá?
Nos, az album címe: A háború művészete. Amikor a felvételeket elkezdtük, még nem volt ilyen aktualitása a dolognak. A háború később jött… A dalok szövegei - két kivételtől eltekintve- szoros kapcsolatban állnak a mindenkori háborúkkal. Innen jött az album címe, tehát nem egy klasszikus értelembe vett koncept lemezről van szó. De lássuk, akkor szép sorjában!
Betyárnóta. Egy alföldi betyárdalt dolgoztunk át egy pörgős rakenrollá. Leginkább a korabeli betyárosan pimasz szövegvilág fogott meg bennünket, igazi 19. századi betyár rakenroll lett ez. Vendégzenészként Ozsvald Dávid citerajátéka hallható rajta. Esélyes, hogy ez a nóta hamarosan klip formájában is megjelenik.
A következő dal az albumon, az "Ez nem rock and roll". Középtempós döngölés „éjszídíszí” módra. Szövegét tekintve egyfajta fricska ez, a magunk bárdolatlan módján, az úgynevezett zeneipar felé - már a kifejezés is oximoron, mivel normál esetben a ZENE az művészet, nem pedig ipar. Sajnos idehaza és külföldön is általános trend a műfajon belül, hogy zenei klisékből, szövegileg pedig közhelyes mondanivalókkal árasztják el a „piacot“. Persze szól minden, mint az atom - „hála“ a széjjelkompresszált masteringnek-, csili-vili a hangzás, csak épp a dinamika, a progresszivitás, az érzés és a karakter hiányzik - pont azok a dolgok, amelyek miatt, időszámításunk előtt rockrajongók lettünk - és azóta is ez a zenei identitásunk! Szóval, nem mind arany, ami fénylik. A torzított gitáron előadott csárdás még nem okvetlen rakenroll. Ennyit szeretett volna a költő mondani…
Kali juga. A Kali-juga a hindu kronológia négy világkorszakának, azaz a jugáknak az egyike - konkrétan, a negyedik. Nevének jelentése a „démon korszaka”. Röviden annyit lehet mondani róla, hogy ez az a kor, amikor az embernek morális szempontból sikerül leküzednie magát a béka segge alá. A XX. században a háború „művészete“ szintet lépett. A bátorság, a rátermettség, a hazaszeretet itt már vajmi keveset számított. Az uralkodók, hadvezérek már nem állnak ki a csatatérre „fésztufész” a seregeik élén egymás ellen, hogy lerendezzék dolgaikat. Felváltották őket a technokraták, a háttérből manipulálók, az „igazság bajnokai“, akik akár több ezer kilométer távolságból gombnyomással osztják a halált - bemondásra. Pedig lehetne ez másképp is. A mai technológiai szint mellett kis túlzással csak hátra kéne dőlni, és élvezni az életet. Alkotni, szeretni, egymás gyilkolászása helyett. Hm?
Szomorú az idő. Ez egy Kodály Zoltán gyűjtéséből származó bukovinai népdal feldolgozás, a beteljesületlen szerelemről. Nem bíztuk a szélre a hangszerelést, három zseniális vendégzenészt kértünk fel erre a közös produkcióra. A felvételen Pál Kriszti csodálatos éneke hallható, csellón Rácz Csabi, hegedűn pedig Czifra Zsolti barátunk teszi oda, amit kell. Óriási köszönet nekik érte!
Limanova 1914. Ez a második olyan dal a lemezen, amely igencsak szorosan kapcsolódik az album címéhez, bár némi fantáziával az összesről elmondható ez. Két első világháborús katonadalból kovácsoltuk össze ezt a kemény, lüktetős, gitárcentrikus blues-rock nótát. A verze részt, az „Esik az eső, ázik a heveder” ihlette, a refrént pedig a „Gyertek magyar fiúk”-ból („Oroszország felől” vagy a Kárpátokban megfújták a trombitát” címmel is ismerős lehet) emeltük át. Bizonyára sokan tudják, hogy a háború első hónapjaiban elszenvedett katasztrofális vereségeket követően, 1914 novemberében Limanovánál megfordult a hadiszerencse. A magyar honvédeknek és huszároknak sikerült véglegesen megállítaniuk az orosz gőzhengert, így a háború nem tudott magyar területre átterjedni. Az ő emlékükre született ez a dal. Egyébként még gyerekkoromban a szomszéd veterán bácsi előadásában gyakran hallottam ezeket a katonanótákat, amikor olyanja volt az öregnek. Aztán sok évvel később, mikor Kátai Zoli barátom által - Isten nyugosztalja- újra beléptek ezek a dalok az életembe, eldőlt számomra, hogy játszani fogjuk őket a zenekarral.
„Találkozunk a híd túloldalán!” Ezzel a dallal azokra a barátainkra emlékezünk, akik már nincsenek közöttünk – Csoki, Firga, Garai Gabi, Artúr, Csiga Sanyi, Lénárd Laci, Balogh Tomi, Pálinkás Feri, Kecskés Béla, Sipi, Füles, Scifi, Kátai Zoli… Sajnos az utóbbi 4-5 év ezt hozta. Nyugodjatok békében! A nóta címe, A fiúk, akik előrementek. Dinamikus rock szerzemény, olyan, amilyet ők is szerettek... Vendégként megkértük nagyszerű barátunkat, Horváth Zsoltit (ex- Tűzmadár, ex- Deák Bill Blues Band, jelenleg Lord együttes), hogy varázsoljon egy kis masszív Hammond szőnyeget ide. Ehhez képest akkora szólót is rittyentett, hogy csak lestünk. Óriási köszönet neki!
„Sisakban, fegyverben, lovakon, nyergekben, sátor alatt mezőkben…” Körülbelül, mint egy mostani motoros találkozó... 400 éve még így vívták a háborúkat. Megadták a módját. Felvetted a kacagányt, megélesítetted a szablyát, aztán szétrúgtad az ellenfél seggét. Vagy ők a tiédet... De olyan is előfordult néha, hogy a két sereg kiválasztotta az ő legrátermettebbjét, megvívtak egymással, és ezzel el is dőlt minden. Militaris Congratulatio, ez a dal címe. Egy nóta 1604-ből, Debreczeni „Szappanyos” Jánostól, Bocskay István dicsőítésére. Egyébként a dal demós korszakában készült hozzá egy videóklip is, érdemes megnézni, hogy miből lett a cserebogár.
Széna tér. Cseh Tamás és Bereményi Géza művét „kerecsenesítettük” meg. A dal a második világháború egyik legpusztítóbb ostromának állít emléket. 1945 februárjában a szovjet hadsereg (2.-3. ukrán front) 102 nap elkeseredett küzdelem után elfoglalja a magyar fővárost. Budapestet német és magyar csapatok védték, gyakorlatilag teljesen esélytelenül, mindkét részről óriási katonai és civil áldozatok árán. Az ostrom alatt és után a szovjet katonák százezres nagyságrendben követtek el nemi erőszakot a városban élő nőkkel szemben és több tízezer civil lakost hurcoltak el „málenkij robot”-ra, vagyis kényszermunkára. Ahonnan a többség csak évekkel később vagy egyáltalán nem érkezett haza... Rájuk 40 évig még emlékezni is tilos volt, bizonyos körökben ez a téma a mai napig vörös posztónak számít, pedig csak tanulni kéne ebből a történetből - is. Tisztelet a hősöknek és az áldozatoknak! Sok évvel ezelőtt, amikor megismerkedtem ezzel a dallal, éreztem, hogy nagyon jól szólna ez egy ilyen keményebb, gitárcentrikus köntösben.
Nagyon köszönjük Bereményi Gézának, valamint Cseh Tamás örökösének, Éva asszonynak a szíves hozzájárulását a dal feldolgozásához! Valamint óriási köszönet Rácz Csabinak a gyönyörű cselló szólamokért és Horváth Zsoltinak a csodálatos zongora és Hammond orgona játékért!
Fizikai formátumban mikor látott napvilágot az anyag? 2022 tavaszán már úgy volt, hogy megjelenik.
Ahogy már fent említettem, nem voltunk megelégedve az eredeti stúdiófelvétel utómunkáival. Így aztán, időbe tellett, míg rátaláltunk a miskolci HangArt stúdióra, illetve Károly Tomira, akinél aztán elnyerte az anyag a megfelelő hangzást. Fizikai formában idén október közepén látott napvilágot az album, de már letölthető formában is megtalálható a Spotify-on, meg a többi megosztó portálon.
https://wmmd.lnk.to/Kerecsen_AHaboruMuveszete
Eredetileg tervben volt, hogy bónuszként felrakjuk még két nótánkat, melyek nem jelentek még meg hanghordozón, viszont klipes formában fent vannak a Youtube csatornánkon. A Vajon mit szól ehhez Brüsszel? és Az én házamban alternatív verziójáról van szó. Végül úgy döntöttünk, hogy mivel ezek a dalok a banda egy másik korszakának a gyümölcsei, inkább egy letölthető kislemezt készítettünk belőlük. Mára ez is elérhető a megosztókon.
A nemzeti rock meghatározás sokakban már pejoratív gondolatokat ébreszt. A srácok bevallása szerint, ha mindenáron skatulyázni akarunk, akkor magyar rock-ként határoznák meg a stílusukat. A régi magyar rock bandák is leginkább az angolszász rockzenei stílust követték, náluk viszont nagyon is felismerhető a dallamvilágukban egyfajta magyaros jelleg. A P. Mobil, a Beatrice is hatott rájuk. A tagok rock alapú zenében gondolkodtak már az elején is, viszont nem akartak „szimplán” hard rockot játszani, sem a metál zene valamelyik irányvonalát követni. A magyar népzenére kincsként tekintenek, kimeríthetetlen forrásnak tartják, így aztán elkezdték az angolszász rockzenét ötvözni népzenei elemekkel. Kezdetben csak a dallamvilágot próbálták becsempészni a zenéjükbe, később aztán feltűntek az autentikus népi, illetve egyéb hangszerek is. A srácoknak volt szerencséjük a Tankcsapdával, a Beatricevel, a Karthagoval, a Bikinivel, a Moby Dick-el, az Ismerős Arcokkal és a Kormoránnal is egy színpadon állni.
.jpg)
A Covid utáni időszakban milyen lehetőségeitek adódtak koncertezésre?
Az utóbbi időszak hál’ Istennek rendkívül eseménydús volt ebből a szempontból. Újra indultak a szórakozóhelyek, fesztiválok, mi pedig igyekeztünk élni minden lehetőséggel. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők voltak: Balmazújvárosi-, Hajdúnánási-, Győrújbaráti motoros találkozók, a püspökhatvani Őrzöm a lángot tábor, volt két Barba Negra buli a Karthago és az Ismerős Arcok vendégeként. Idén volt egy erdélyi mini turnénk, melynek keretén belül eljutottunk Székelyudvarhelyre a Fészek Rock Klubba, a Brassói- és a Temesvári Magyar napokra. De említhetném a nagyszénási Puszta Vándorai motoros találkozót is, a túrkevei Juhász Fesztivált, a miskolci Múzeumok Éjszakáját a Hermann Ottó Múzeumban, a perbenyiki Szent István napokat, illetve a debreceni koncertünket a Lovardában, ahol a Deák Bill Blues Band vendégei voltunk. Volt egy kétállomásos balatoni körünk is, Csopakon a Hungarica Tábort és a Balatongyöröki Nemzeti Hét nevű rendezvényt érintve. Az év utolsó buliját októberben, hazai terepen, Komáromban tartottuk az Aurórával karöltve. Csupa fergeteges buli volt, úgyhogy nem panaszkodunk…
További tervek? 2023…
Elkezdtük az új dalok írását a következő albumra. Természetesen jövőre még több helyre igyekszünk majd eljutni a bandával. Szóba jött egy Zord - KerecseN klubturné is, Perényi Deniékkel nagyon jó a kapcsolatunk. Ezen kívül nemrégiben nekiláttunk ezeket a kemény dalokat akusztikus verzióban feldolgozni. Ez egy újabb kihívás, mivel szeretném, hogy torzított gitár, valamint a kemény dob sound mellőzésével is sikerüljön a dalok feszességét megőrizni. Talán nem lehetetlen küldetés! Úgy gondolom, egy ilyen programmal még több kapu nyílik meg a banda előtt.
Hímer Bertalan Paya
2023. május 8. 09:51