Keleti oldal, nyugati oldal
Igaz, hogy majdnem péntek van, és a Slick Rick kazimat sem találom, de bődületesen sok és velős irodalma van a címben említett – egyébként Ganxsta Zolee és a Kartel-től idézett – szembenállásnak, rivalizálásnak, ki hogy hívja. Itt, kis hazánkban persze ennek sosem volt nagy jelentősége, hiszen maximum a Duna két partja oszthatna meg minket, ellenben Amerikában, ahol a sarki bolt is 4 mérföldre van, már több értelme van a szegmentációról beszélni. Tulajdonképpen a hiphop/rap műfaján belüli beef képezi a legnépszerűbb kelet-nyugat közti elletétet, holott voltak ennek sokkal békésebb, ám sokkal pátoszosabb értelmezései is. Nem, ismét nem a 2107-es Ladára gondolok és Ogli G sem szerepel a későbbiekben… sajnos.
A 60-as évek Amerikájában- többek közt - két nagy szintetizátorgyártó működött, az egyik Kaliforniában, másik New York-ban fejlesztett. A Buchla, nyugati parti elhelyezkedése és Robert „Bob” Moog keleti fejlesztései azonban nem csak földrajzilag, hanem felfogásában is jelentősen eltértek egymástól. Míg a Buchla inkább a frekvenciamodulációkban, alul-áteresztő gate-ekben és funkció-generátorokban, addig a Moog egy relatív rögzített struktúrában, a mindannyiunk által jól ismert, kövér hangzást nyújtó LFO/filter/burkoló triumvirátusban hitt. Ez, mint már utaltam rá, hangzásban is nagyon eltérővé tette a két gyártót, a Moog kövér futamai mellett a Buchla experimentális hangzása teljesen földöntúlinak tűnhet. A világ azonban döntött, és ahogyan az erő is a kisebb ellenállású közeg felé mozdul el, így a zeneipar is inkább a keleti part technológiáját választotta, így a Buchla a borsos ár és a programozás nehezebb mivolta miatt inkább az underground hangszere lett.
Na de, hogy jön ide a KORG? Japán szinte a legkeletebbre van – vagy legnyugatabbra? -, de nem ez számít. A Volca-sorozat, illetve az eddigi KORG szintetizátorok szinte kivétel nélkül a keleti mintát követték, hogy ne is mondjak jobb példát, mint az MS-20. Most azonban, új Volca érkezik, nyugati felfogású, moduláris megközelítéssel. A neve meglehetősen beszédes, Volca Modular-ra hallgat és azt a piaci tendenciát erősíti, hogy újra feljövőben van ez az experimentális-jellegű hangzás, ami 2010 előttig kizárólag berlini pincék üres betonfalai között játszotta végtelen szekvenciáit. A „modulár-piac” erősödése megkérdőjelezhetetlen, ennek főbb okai pedig, hogy a kötött struktúrák nagyon hamar kiismerhetők, egy idő után nehéz újat alkotni, és ne feledkezzünk meg a retrólázról sem, lásd FM szintézis és nyakba akasztható szintik. Nem akarom persze elbagatellizálni és holmi divathóbortnak beállítani a modulár világot, mert nem az, ezért koncentráljunk arra, hogy végre már egészen jó áron is kivehetjük a részünket belőle és izgalmasabbá tehetjük hangzásunkat.
A Volca, mint formátum, így hét kiadott modell után most látszik tetőzni, ennek egyik ékköve, a Modular. (Másik a Volca Drum, de ez egy másik cikk!) Felépítésében, elgondolásban ugyan az a vezérelv, működik elemről (6 db AA) és tápról is, van hangszórója, szinkron lehetősége, azonban a MIDI helyett, CV bemenetet kapott. Nagyjából ez az összes közös tulajdonsága – a 3,5 mm-es JACK kimeneten kívül- amiben megegyezik elődeivel, ugyanis a fedlapra nézve, egyik szó sem lehet túl ismerős a KORG-on felnőtt júzernek.
Összesen 50 patch-pontot találunk 24-26 arányban elosztva a ki- és bejáratok közt, ezek azonban a fehér vonalat követve, önmagukban is össze vannak kötve. Tehát, ha kibontjuk az eszközt és azt sem tudjuk mit hova, akkor is meg fog szólalni. A varázslat azonban akkor kezdődik, ha elkezdjük használni az apró tüskékben végződő patch-kábeleket, ilyenkor ugyanis a Volca megszünteti a fix kapcsolatot és átadja nekünk a terepet, legalábbis az adott csatlakozási pontok között. Aggodalomra semmi ok, már most tele van az internet a legkúlabb patch-ekkel, de tartozékként mi is kapunk egy keménypapíros ötletcsomagot, amolyan inspirációként.
Jó, de mit és mivel? Erre nehéz válaszolni, mert bármit, bármivel. A lehetőségek tárháza közel végtelen, a modulok/generátorok között. Nézzük milyen modulokról is van szó, a fix architektúra mentén haladva:
A hangkeltés (SOURCE) egy VCO carrier és egy modulátor összessége, ő felel a semmivel össze nem téveszthető hangkeltésért, szokatlan felharmonikusokért. Innen utunk a DUAL LPG-be vezet, ami egy dupla, aluláteresztő gate. Kombinációjuk tipikus ebben a szintézisben, mondhatni klasszikus elemei a felépítésnek, sajátossága, hogy a szűrő egy amp modullal van kombinálva. Itt mindjárt ketté is válik az út, mehetünk a SPACE OUT modul irányába, ami egy „spatial reverb” szerű, sztereó effekt (kötelező meghallgatni!!!), illetve vissza a FUNCTIONS irányába. Ez tulajdonképpen ezen szintézistípus jellemző „burkológörbéje”, egy AHD (attack, hold, release) és egy rise-fall generátorral.
Mehetünk is tovább, de most már elhagyjuk a kötöttpályát. A SPLIT modul talán a legegyszerűbb, mégis a leghasznosabb, a beküldött jelet két felé osztja, így is bonyolítva az amúgy sem egyszerű jelvezetési lehetőségeket. Következik a WOGGLE, ami egy random jelgenerátor, sample&hold elgondolással, rózsaszínzaj forrással. Két kimenete megint csak további osztásokhoz és földöntúli hangzásokhoz vezet. Felirat ugyan nem árulkodik róla, de a bal felsőben lévő CLOCK potméter, a mellette lévő szekvenszer összeköttetése a hangkeltéssel. Kis gyakorlattal akár negyedelhetjük, felezhetjük a lejátszást, sőt modulálhatjuk egy másik paraméterrel is!
Tisztában vagyok vele, hogy ez így leírva nem túl érthető, de ez tipikus példája annak, hogy nehezebb leírni, mint megcsinálni, ne féljünk a Modular-tól, nem fogunk csalódni! Ellenben a cikknek nincs vége, az architektúra feltérképezése után, beszélnünk kell még a szekvenszerről és arról, hogy hogyan pótoljuk a MIDI hiányát, a beépített „billentyűzettel”.
Itt is komoly újításokat találunk ugyanis, az eddigi, egyszerű, 16 lépéses szekvenszer igen felbővült. A patternek chain-elésével, vagyis egymás után kapcsolásával akár 256 lépésig is felmehetünk, mindezt úgy, hogy a lépésekhez akár paraméter-automatikát is rögzíthetünk (motion sequence). Ha ehhez hozzávesszük még a RANDOM funkciókat, mely tetszőlegesen variálja a beütött hang magasságát, az active-step-ek számát és akár a billentyűnkénti finomhangolást (microtuning) is, kijelenthetjük, hogy esélyünk sincs kétszer ugyanazt kitekerni a Modular-ból. Maradva a szekvenszernél, ennek lejátszási módjai is bővültek, a két mód a lejátszás irányával és a szekvencia hangjainak esetlegességével játszik.
Pár sorral feljebb már feltűnt a microtuning fogalma, tisztázzuk is gyorsan még egyszer, akár minden egyes hangot saját magunk pitch-elhetünk, különleges, egyedi skálákat hozva létre. Akinek azonban ez macerás, vagy mégsem szimpatikus, bekerült egy ennél ugyan konvencionálisabb, de még hasznosabb funkció: a Volca Modular - az alaphang megadása után - 14 féle skálát ismer, ezzel kicsit közelebb hozva a semi-modular világot, a klasszikus hangközökhöz. Eredménye, hogy képtelenség mellényúlni, akármelyik hangot ütjük le az érintőfelületen, biztosan a megadott skálán helyezkedik majd el.
Körbejárva a struktúrát és a fizikai felépítést, már csak a doboz tartalmáról nem szóltam. Említettem ugyan a tartozék „Module Reference” lapocskát, amely az architektúrát vázolja, másik oldala pedig tipeket ad különböző modulációk bekötéséhez, de természetesen kapunk patch-kábeleket is, különböző színekben. A gyári csomagolás tartalmaz még 6 db AA ceeruzaelemet, de mint ahogyan a magyar piac megszokhatta, a készülék hozzá adott, gyári KORG Ka-350 tápegységgel kerül forgalomba!
Nincs is más hátra, várni az első darabok megérkezésére és frissíteni a hangzásunkat, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állunk!
Gergics Attila
www.audmax.hu
2019. május 28. 07:56