MusicMedia

KÉKKŐI ZALÁN: „A zenélésben, a zeneoktatásban még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van”

Kékkői Zalán közel harminc éve állja meg a helyét gitárosként a hazai zenei szcénában, játéka több mint ötven lemezen hallható. Olyan produkciókból ismerheti őt a nagyérdemű, mint a Csordás Tibor vezette Psycho, ÁKOS, vagy éppen a Beatrice. A színházkedvelők láthatták, hallhatták olyan darabokban, mint a „HAIR”, az „István a király”, a „Shrek musical”, vagy éppen a „Hegedűs a Háztetőn”. Nemrégiben megjelent Zalán második saját albuma, a Music Fashion kiadó által gondozott „Natural Our Artistic Inspirations”. Az Artisjus-díjas zenész instrumentális anyagát olyan kiválóságok fémjelezik, mint Borlai Gergő, Kaszás Péter, Szebényi Dani, Takács Roland Kanóc, vagy éppen Dandó Zoli. Többek között ez a munka áll mostani interjúnk fókuszában, de szót ejtünk a zenei oktatásról, a gitáros kiválóságokról, a mesterséges intelligenciáról, vagy éppen a Hangszert a kézbe projektről is. 

Bárkivel beszélek rólad, kivétel nélkül hatalmas tisztelettel tesszük ezt. Tudom, hogy sok csodálód akad, van, aki a gyermekét miattad nevezte, nevezi el Zalánnak… Így adja magát az első kérdésem: akár szakmailag, akár emberileg te kire, kikre nézel fel?

Ezektől a jelzőktől könnyen zavarba jövök, nagyon hízelgő, amikor elmesélik nekem a különböző történeteket a „kis” Zalánokról és arról, hogy miért kapták ezt a nevet.
Nagyon sok kedvencem, példaképem volt, van. Tanulhattam Daczi Zsoltinál, aki a kilencvenes évek közepén szerintem az egyik legmeghatározóbb gitáros volt, nagyon sokat tett hozzá a Bikini megszólalásához. Közben már rajongtam az instrumentális rock zenéért, így természetesen Szekeres Tamás is nagy kedvencem volt. Hatalmas Edda rajongóként Slamó és Csillag Endre sem maradhatott ki a sorból. Később Alapi Pistit is sokszor láttam, Maróthy Zoli dalaiért egyenesen oda voltam. Szerencsésnek tartom magam, hogy növendéke lehettem a Kőbányai Zenei Stúdióban, sok szempontból lehetek hálás neki. Póka Egon, idősebb Tornócky Ferenc, Kormos János, Babos Gyula, Esze Jenő óráit  imádtam és felfoghatatlan, hogy öt éven keresztül napi kapcsolatban voltam velük. Nem lehettem volna jobb helyen. A kedvencek közül Tátrai Tibort sem hagyhatom ki, valamint Madarász Gábor pályáját is régóta követem és hálás vagyok a barátságáért.
A fiatalabb generáció képviselői közül is akadnak kedvenceim. Ilyen Lukács Peta, Gotthard Misi, Szabolcsi Bence Fészek, Nagy Máté, Nagy Dénes, Bécsy Bence, Dandó Zolika, vagy éppen ifjabb Tornóczky Feri. Bevallom, a sort sokáig tudnám folytatni, és most még csak a gitárosok között néztem körbe.
Más hangszeresek mellett  oda vagyok a sportolókért, mert az emberfeletti teljesítmények lenyűgöznek. A harmadik gyermekünk már úton volt, gondolkodtunk a névválasztáson és az utolsó háromban ott szerepelt a Benedek is. Talán azt kevesen tudják, hogy Póka Egonnak ez volt a második keresztneve, illetve volt egy zseniális vízilabdázó kedvencem Benedek Tibor. Miattuk lett Benedek a kisfiúnk. Sajnos mindkettőjüket elvesztettük. 
Azt érzem, hogy egy nagyon furcsa világban élünk, komoly értékválság vesz minket körül. Minden egyszerhasználatossá vált vagy kezd azzá válni. Ez igaz a művészetekre és a hétköznapi életünkre is. Azokra az emberekre tudok felnézni, akik önzetlenül tudnak segíteni másokon és akár az életüket is felteszik valamilyen nemes cél érdekében. Például segítenek elesett embereken, bajba jutott családokon, gyermekeken. A művészetek terén, a zenében is igaz, hogy azokat a produkciókat szeretem, ahol nem csak pénzszerzés céljából hoznak létre valamit, hanem az alkotás, az értékteremtés a fontos. Persze mindenki pénzből él, de amikor semmi tartalom nincs, akkor azt nem tartom sokra. Próbálok úgy élni és olyasmit létrehozni, ami értéket képviselhet. Az idő majd eldönti, hogy összejön, összejött-e.

Az utóbbi időben picit sűrűbben láthatunk apró videókat a közösségi oldalaidon, mint korábban. Ennek mi az oka?

Próbálom tartani a tempót a fiatalokkal! Mondjuk ez lehetetlen, de azt hiszem, most már minden fontosabb platformon fent vagyok és próbálok találni olyan társakat, akik értékelik azt, amit csinálok. Leginkább gitározós tartalmakat töltök fel. Az egyik oka az, hogy így fél-egy percben be tudom mutatni a saját dalaimat. Nagyon kevesen hallgatnak végig egy egész albumot, talán ezzel  a formával fel tudom kelteni az érdeklődést. Eddig abszolút pozitív visszajelzéseket kapok.
A másik oknak köze van a példamutatáshoz. A mai gitározás elképesztően technikai beállítottságú lett és azt érzem, hogy ez szinte mindig a zene rovására megy. Jellemző, hogy a technikai bravúroskodáson kívül nem nagyon történik zene. A cirkuszi mutatványok mellett szeretnék alternatívát mutatni. Ráadásul imádok gitározni és abban bízom, hogy sikerül másokat is megfertőznöm vele.

Maradjunk egy picit a közösségi médiánál. Nemrégiben kiírtad, hogy Szabó Zolinak, az At Ibanez-nek köszönhetően a kedvenc hangszereiden játszhatsz...

Zolival sok dologban dolgozunk, gondolkodunk együtt. Ő foglalkozik az Ibanez gitárok hazai forgalmazóival, ennek a márkának a hivatalos zenészeivel. Megtisztelő, hogy 2018 óta én is hivatalos Ibanez előadó vagyok és ez nagyrészt Zolinak köszönhető. Gyerekkorom kedvenc zenészei közül nagyon sokan használtak, használnak Ibanez gitárokat. A szerződésemnek köszönhetően szinte bármilyen újdonságot kipróbálhatok, közös bemutatókat tartunk, kisfilmet forgatunk és több alkalommal kint lehettem Németországban, a Meinl cég bázisán, ahol az Ibanez gitárok Európai központja található. Volt olyan alkalom, amikor kint voltunk, hogy a bemutatóteremben a mi filmjeink mentek. Jó érzés volt látni magunkat, büszke vagyok arra, hogy ebbe a családba tartozhatok.  Zoli ráadásul kitűnő fotós is. Mindkét lemezem borítóján az ő képei vannak.

Aki felnéz a weboldaladra, láthatja, hogy többek között egyedi pengetőid is vannak. Hogy jött az ötlet? Kik segítettek a megvalósításban?

Kóródi Tomi Youtube csatornáján volt egy pengető bemutató, teszt. Ezek a pengetők Osiris márkanév alatt futnak, Szvirida Andris a cég vezetője. Kézzel készített egyedi pengetőket gyártanak, nagyon megtetszettek, rendeltem tőlük néhány változatot. Egy idő után elkezdtünk levelezni és kiderült, hogy mindketten örülnénk az együttműködésnek. Körülbelül két éve nem kérdés, hogy számomra milyen a tökéletes pengető. Az új lemezhez készítettek egy friss változatot, amiben egy gravírozott bőr berakás is van. Nekem még komfortosabb játszani vele. Azt tudni kell, hogy nincs olyan gitáros, aki ne keresné egész életében a tökéletes pengetőt. Nem mindegy, hogy miből készül és a formája, a vastagsága, a kiképzése mind befolyásolja, hogy milyen a számodra tökéletes. Nekem is nagyon sokféle van, az akusztikus gitárhoz mást használok, mint az elektromoshoz.

Te vagy az egyik motorja a Hangszert a kézbe projektnek. Mit szeretsz benne? Mit adott neked?

Szerintem Andrásik Remo maga a motor, aki nyolc éve szervezi ezt a különleges élményprogramot. Én az a szerencsés vagyok, akinek mindent leszerveznek és csak annyi a dolgom, hogy abban a negyvenöt percben megpróbáljam elvarázsolni a gyerekeket.  Az elejétől fogva a részese lehetek ennek a programnak és már túl vagyunk a századik bemutatón. Az én foglalkozásom interaktív, úgyhogy sokat mesélek a gitár kialakulásáról, a történetéről, de közben beszélgetünk is a zenéről, a zenélésről és eljátszom pár saját dalt. Nagyon oda vagyok ezért az egészért. 
A zenélésben, a zeneoktatásban még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van. Az egyik legjobb eszköz lehetne a felzárkóztatásra, észrevétlenül segíti a gyerekeket a koncentrációban. A hangszeren való tanulás, gyakorlás egyszerűen beszippantja őket és észre sem veszik, hogy mennyi ideje nem foglalkoznak a telefonjaikkal. Nagy szükség lenne arra, hogy az iskolai ének-zene óra átessen egy komolyabb reformon. Nem arra van szükség, hogy minden nap legyen ének-zene óra, hanem hogy a szolmizáláson és a népdalokon kívül legyen valami, ami tartalmaz mai dolgokat. A gyerekek az egész iskolát kijárják úgy, hogy nem látnak hangszert testközelből. A mozgás nagyon fontos. Kell hozzá egy tornaterem a focikapukkal, a kosár palánkkal, a bordásfallal, a különféle labdákkal. Számítástechnikát nehéz lenne tanítani gépek nélkül, a kémia és fizika órákon a kísérletek a legjobbak. Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha minden suliban lenne egy terem tele hangszerekkel és ezek között, azokat használva tanulnának a gyerekek... Mindenki megszólaltathatna egy zongorát, egy gitárt vagy egy elektromos dobot. Iskolai zenekarok alakulhatnának. Ennek ráadásul még mindig nem az a célja, hogy mindenkiből profi zenészt faragjunk. A sulikban van matek és töri is, mégsem elvárás, hogy mindenki matematikus és történész legyen. Az alapműveltség mellett a világ működésének, törvényszerűségeinek, összefüggéseinek megértése miatt van szükség rájuk, meg persze, hogy ne vágjanak át a pénztárnál, mert nem tudod, hogy mennyi pénzt kellene visszakapnod. Ha mondjuk egy-két generáció múlva minden fiatal képes lenne néhány dalt eljátszani valamilyen hangszeren, akkor ez a közízlésen is sokat tudna változtatni. Minél nagyobb rálátásunk lenne a zenélés mikéntjére, annál könnyebben tudnánk megmondani valamiről, hogy az értékes vagy sem. Ráadásul egy szuper kikapcsolódási lehetőséget adnánk mindenki kezébe. 

És talán a legfontosabb az, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésének egyik legjobb eszköze a zene, a zenélés. Lehet, hogy nem is jó, ha csak a zenélésről beszélünk, mert ez minden művészetre igaz. Miért ne lehetne egy olyan foglalkozás az iskolákban, ahol szerepet kap a zene mellett a festészet, a szobrászat és a gyerekek kipróbálhatnák, hogy milyen fát faragni vagy agyagból edényt készíteni, üveget fújni. 
Éppen idén ünnepeljük tizedik születésnapját a Zenezóna Művészeti és Oktatási Közhasznú Alapítványunknak, ahol a Kuratórium elnökeként dolgozhatok. Kis Alapítvány vagyunk, így korlátozott lehetőségeink vannak, de egy zeneszobát létre tudtunk hozni a Mozgásjavító Intézetben. A könnyűzene legfontosabb hangszereivel szereltük fel a szobát. Elektromos dobokkal, digitális zongorákkal, elektromos és akusztikus gitárokkal, basszusgitárokkal, erősítőkkel, fejhallgatókkal, mikrofonokkal, keverővel, hangfalakkal. Sajnos csak egy éven keresztül tudtuk megoldani a rendszeres oktatást, de ezalatt is elképesztően sok pozitív visszajelzés érkezett az intézet pedagógusaitól. Szerencsére a hangszereket most is használják. Persze az oktatással lenne teljes a kép. Nagyon remélem, hogy valamikor lesz olyan szándék és akarat az ország vezetőinek részéről, hogy létrehozható legyen egy megújult művészetoktatás.

Jómagam kissé analóg vagyok ebben a digitális világban, szeretem a fizikai lemezeket, könyveket. Neked milyen érzés volt először a kezedben tartani a saját albumod?

Átérzem, én is analóg vagyok. Ma már nem a CD gyártás a trend, de mindenképp szerettem volna, ha nem csak a digitális platformokra kerülnek fel a dalok. Számomra még rangot jelent, hogy valaki lemezt ad ki. Az album megvásárlása, hallgatása régebben egy katartikus élmény volt. Valódi utazás, ahol fontos volt, hogy ki írta a zenét, a szöveget, milyen sorrendben jönnek a dalok, közben nézted a borítót, olvastad a szövegeket, a közreműködőket. Hol készült a lemez, kinek mondtak köszönetet és még sorolhatnám… A saját lemezem kapcsán ezeket nagyon fontosnak tartom, az albumon játszó zenésztársaim miatt most is hatalmas büszkeség tölt el, boldog vagyok, hogy létrejöhettek ezek a kiadványok. Régi álmom volt, hogy együtt játszhassak Borlai Gergővel és Kaszás Petivel. Őket lassan harminc éve ismerem és rajongok a játékukért. Az első lemezen, a „My World, my dream”-en Takács Roland Kanóc, Fekete Tibor Samu, Laczik Fecó és Fehérvári Attila basszusgitározott. Nagyon szeretem őket. A koncerttervek miatt hoztam azt a döntést, hogy a második korongon csak Takács Roland játszik. Szebényi Dani pedig az egyik legtehetségesebb zenész, előadó, úgyhogy megtisztelő, hogy ő is elfogadta a meghívást, mindkét lemezen hallható a játéka. Az első korongot Szakos Krisztián keverte, a másodiknál Dandó Zolikával dolgoztunk. Imádom a végeredményt és fantasztikus érzés volt, amikor megérkeztek a lemezek a gyárból. 
Pár hete voltunk Kovács Ákosnál és előkerültek a bakelit lemezeinek a tervei, jó volt látni rajta azt a megszállottságot, amivel a kiadványait készíti. Lehet, hogy egy kicsit mindenki őrült, aki lemezt ad ki!?

Új lemezed „Natural Our Artistic Inspiration” címe kapcsán adja magát a következő kérdésem. Mit gondolsz a mesterséges intelligenciáról?

Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Egyrészt remélem, hogy bizonyos folyamatok felgyorsulnak általa és az emberiség hasznára tud lenni. Sokat várunk tőle, de közben azért sokszor ír, mond baromi nagy marhaságokat határozottan. Úgyhogy ne higgyünk el neki mindent!
A művészetekben szerintem semmi keresnivalója. A teljes címe a lemeznek a természetes művészi inspirációra utal, ugyanis arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez mindenkiben ott van, amióta létezünk, mint ember. Az ősemberek is összeütöttek faágakat, lett belőle egy ritmus, de készítettek barlangrajzokat is a saját eszközeikkel. Abban látok veszélyt, hogy a mesterséges intelligenciát sokan arra használják, hogy ne kelljen munkát beletenniük a zenélésbe. Csak beírsz pár utasítást egy felületre, majd nyomsz egy entert és pár másodperc múlva kapsz készen tíz dalt. Ezt annyiszor csinálod meg, ahányszor csak akarod. Ebben is benne van a zene, a zenészség értéktelenedése, hiszen bárki meg tudja csinálni. Én zenészként és zenehallgatóként is remélem, hogy mindig lesz igény az emberi érzésekre, a gondolatokra és ha valaki hiteles akar lenni, akkor a művészetében nem lehet hangsúlyos a mesterséges intelligencia. Hátha az lesz az eredmény, hogy az emberi dolgok felértékelődnek... Aki zenészként most MI-vel készíti az anyagát, az számomra csal, becsapja a közönségét. 

Elő a részletekkel! Térjünk ki a korong a dalaira egyenként! 

Big Picture: Régóta érlelődött bennem, hogy jó lenne egy monumentális dalt írni, hangszerelni. Szerintem ebben a számban megvalósult ez a vágyam. Szebényi Dani hangszerelési ötletei és Dandó Zoli keverése nagyon sokat jelentett, Takács Roland Kanóc basszusjátéka és Kaszás Peti dobolása teszi teljessé a képet. A hangszerelés mellett a cím arra is utal, hogy jó lenne minél nagyobb képet látni a világból. Akár az univerzum megismerését tekintjük célunknak, akár csak egy adott eseményt, az arról alkotott véleményünket ne csak egy nézőpontból hozzuk meg!

AAAAaaaa: Power funk, imádom a sodró lendületét. Vágyam volt, hogy legyen egy olyan dalom, amiben nem csak a gitárról szól minden, hanem a többi hangszer is előléphet főszereplővé. A szám főszereplői Borlai Gergő, Szebényi Dani és Takács Roland Kanóc. Biztos vagyok benne, hogy ezt a dalt nagyon jó lesz élőben játszani.

Soul Save: Számomra a külvilág kizárását, a magunkra figyelést jelenti. Mindegy, hogy mi történik körülötted, de ha felveszel egy fejhallgatót, becsukod a szemed, akkor bárhol lehetsz és semmi más nem számít.

Retrospection: Imádom a kilencvenes éveket megidéző hangulatokat, ez a dal ebbe a korszakba repít vissza. A gitárközpontú instrumentális zenélés talán legszebb időszaka volt, ami mára talán retronak nevezhető, ennek ellenére közel áll hozzám.

Dream Land: Egy kis chill. Szeretem, ahogy a refrén kinyílik, elrepít egy másik világba. A refrén végén az uni egy tökéletes csúcspontot teremt, utána pedig újra visszasüppedhetünk a fotelba, mosolyoghatunk a világra.

Journey: Számomra ez az országúton való lenyitott tetős autózás tökéletes dala. Persze nem az esztelen száguldozásra gondolok, hanem arra a szabadságra, amikor az utazás maga cél. A tempója, a dallamai a „világra mosolygást” csalják elő bennem.

What do you think?: Ez egy duettnek készült, ahol a beszélgetőtársak jól érzik magukat egy kávé mellett. Szerettem volna vendégnek hívni egy számomra kedves művészt, de sajnos ez nem jött össze, így magammal beszélgetek. Lehet, hogy így egy kicsit skizón hangzik, de szerintem nem baj, ha megbeszéljük magunkkal, hogy mit is csinálunk, jó irányba haladunk-e, milyen terveink vannak.

It’s my business: Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor meg akarják mondani nekünk, hogy mit, hogyan kellene csinálnunk, de közben szeretnénk egy kis időt magunkra fordítani, hogy mi hozhassuk meg a saját döntésünket. Ez a lemez legkomorabb, legkomolyabb dala.
Hukkkk: Az album legviccesebb száma, ami egyben a lezárása is a lemeznek. Egy bulizós estéről szól, ahol az alkoholfogyasztást esetenként kicsit túlzásba lehet vinni. Mondja ezt az antialkoholista… Kicsit bulizik, felpörög, botladozik, aztán jön a csúfos vég...

Milyen visszajelzéseket kaptál a korong kapcsán?

Nagyon sok pozitív üzenetet kaptam, hálás vagyok érte. Izgalmas, hogy mennyi új zene jelenik meg naponta, de az internet segítségével a világ különböző pontjairól is érkeztek rendelések. Több európai ország mellett Amerikából is érkezett rendelés. Bizonyos értelemben nem olyan nagy a világ…

Mennyire vagy tervező típus?

Változó. Van, amiben szeretem tudni az utolsó részletig, hogy mikor, mi fog történni, de van, amiben kedvelem a spontán dolgokat. A zenélés terén szeretem tudni, hogy mikor, mit fogok csinálni.

Mire számíthatunk tőled a közeljövőben? Mik a tervek 2025-re?

Tervem sok van, de a megvalósítás nem mindig csak rajtam múlik. Szervezés alatt van egy live session, aminek keretében három dalt vennénk fel, de közben lehet, hogy Németországban is forgatunk az Ibanez központban. Szervezzük az élő bemutatkozást is. Sok fronton zajlanak az egyeztetések, de még nem tudok konkrét dátumot és helyszínt mondani.
A közeljövőben el fog indulni a gitároktatással foglalkozó honlapom is, ahol nagyon sokféle anyag lesz. Évtizedek óta tanítok és ez a másik dolog, amit nagyon élvezek. Szuper tanártársaim vannak. Rékasi Attilával már több mint tíz esztendeje dolgozunk együtt, de Csongor Bálint, Gereben Zita, Kovács Zoli és Czifra Miki is évek óta a csapat része. Januárban már a huszonegyedik félévzáró koncertet tartottuk, ahol több mint kilencven növendékünk lépett fel az Instantban négyszáz ember elött. Szuper buli volt! 
Mivel véges óraszámot tudok tartani, így szerettem volna egy olyan helyet, ahol az általam összeállított anyagokból lehet tanulni, esetenként a segítségemmel. Olyasmi is lesz a honlapon, amivel máshol még nem találkoztam. Játékok, nyeremények, versenyek. Sajnos még nem mondhatok többet, de ha igazán kíváncsi lett a kedves olvasó, akkor kövessen valamelyik social platformon és akkor biztos, hogy mindenről időben értesülni fog.

Zalán, köszönöm! Köszönöm, hogy általad, a munkásságod révén mindennapi zenehallgatási rutinom részévé válhatott a minőségi instrumentális zene. Sokszor mented meg a lelkem a dalaiddal. Kívánom, hogy mind az oktatás, mind a zenélés terén elérd a céljaid, és minimum ötven lemezen hallhassunk még.

Hatos Niki

2025. április 10. 07:36

Minden jog fenntartva. 2025 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA