KASZÁS PÉTER – ÚJABB SZÓLÓRA KÉSZÜLVE?
Miután Kaszás Péter 2017-ben teljesen megérdemelten megnyerte az Év hazai jazz albuma kategóriában a Fonogram díjat Infinity Project című debütáló szólólemezével, a szakmában többen is azt hitték, hogy a kiváló dobos ettől kezdve szólóban is aktív részese lesz a honi zenei körforgásnak. Azóta majdnem két év telt el, Peti ezzel szemben láthatóan továbbra is inkább zenekari és session-munkáit helyezi előtérbe, hol a Djabe tagjaként járja a világot, hol Al Di Meola oldalán koncertezik. Hogy miért alakult ez így, és mit hoz a jövő, arról az alábbi interjúban mesél főhősünk.
Kezdjük onnan, hogy miután megjelent az Infinity Project lemez, nagyon gyorsan komoly szakmai sikereket arattál vele. A kritika kitűnően fogadta, megkaptad a Fonogram díjat, utána azonban nagyon hamar lecsendesedett körülötted minden...
Kaszás Péter: Igen, valóban ez a helyzet. Amikor megjelent a lemez, volt egy lemezbemutató bulink, aztán felléptünk a Dobosfarsangon idén februárban, majd májusban újra a BJC-ben játszottunk, és ezzel ki is merült a koncertezés. Egészen biztos, hogy ennek valamilyen szinten én magam vagyok az oka, de ahogy erről már a lemezmegjelenéskor is beszélgettünk, nagyon nehéz dolog egy ilyen projektet hatékonyan menedzselni és színpadra állítani. Nyilván szeretnék többet koncertezni a saját anyagommal, ahogy azt is szeretném, ha több emberhez eljutna az album, de ennek komoly anyagi feltételei vannak. Nem szeretném a zenészbarátaimat kitenni annak, hogy ötezerért kelljen játszaniuk, méltatlan körülmények között. Maga a zeneanyag jellege sem könnyíti meg a dolgomat ebben, mert ha el is érnénk odáig, hogy tárgyalni lehessen koncertlehetőségekről, attól tartok, hogy a dalaim hallatán a legtöbb promoter nem tudná, mit is kezdjen velem. Tudom, hogy mindenképpen játszani kéne ahhoz, hogy előreléphessek, és a szakmai díj megfelelő lökést is adott ehhez, de ez az odafigyelős dalfüzér csak egy szűk réteghez képes szólni, a szélesebb közönséget nem tudja elérni. Ezzel mindig is tisztában voltam, ezért felvettem a kapcsolatot profi koncertszervezőkkel.
Szerinted előfeltétele a magyar nyelven történő éneklés annak, hogy idehaza labdába tudj rúgni?
Péter: Ha nem is előfeltétele, de azért ajánlott a magyar nyelv használata, mert mindenképpen befogadhatóbbá tenné az adott dalt itthon. Ha Megtalálnám a megfelelő szöveget, ami passzol hozzám és a dalhoz, akkor biztosan előrébb jutnék ebből a szempontból.
Arra még nem gondoltál, hogy a közmédia felé tégy lépéseket? Az ő koncepciójukba akár még bele is férhetnél…
Péter: Voltam már többször a Hétvégi belépő című kulturális műsorban, de ahhoz, hogy az ember tényezővé válhasson egy ilyen csatornán, és mondjuk egy teljes koncertet játszhasson a kamerák előtt, le kell tudni ültetni az embereket a képernyő elé, és itt vissza is tértünk a probléma gyökeréhez. Rengeteg jó zenész csinál érdekes és izgalmas zenét, de közülük nagyon sokan nem képesek eljutni a nagyközönséghez. Ugyanakkor előfordul az is, hogy látok egy fiatal zenekart a tévében, akik, hogy is fogalmazzak, hangszeres felkészültség terén nem állnak olyan magas szinten, valamiért mégis képesek megütni azt a hangot, ami megérinti a széles közönségréteget. Ez egyébként jellemző számos olyan zenekarra is itthon, akik már évtizedek óta sztároknak számítanak, de neveket inkább nem mondanék. Nyilván ez nem verseny, a zene nem arról szól, hogy ki a legjobb a hangszerén, ki az, aki a legjobban átlátja az összefüggéseket. Örök talánya ez az életnek, de mégis igaz: egyedül az számít, hogy el tudod-e érni a közönséget vagy sem…
A kiadód nem tudott abban segíteni, hogy a lemezed nagyobb promóciót kaphasson?
Péter: Nagyon sokat köszönhetek az Mtonnak, de ők inkább a kiadásban segítettek, nem a koncertszervezésben. Rengeteget számított, hogy mögém álltak, szerintem ez a tény sokat nyomott a latba a Fonogram díj odaítélésénél is. A terjesztésben is nagy előny volt, hogy az Mton a kiadóm, mert így tényleg minden lehetséges helyen, áruházakban és könyvesboltokban egyaránt ott volt a lemez a polcokon. Ha szerzőiben adom ki, ennek a töredékét sem értem volna el.
Amikor legutóbb beszélgettünk, említetted, hogy esetleg külföldi lehetőségeknek is utánajársz majd…
Péter: Így igaz, és tettem is lépéseket ennek érdekében. Rózsa, a feleségem màjusig Berlinben dolgozott a BMG-nél, és ő is felmérte a lehetőségeket. Megmutatta pár szakmabelinek a lemezt, én is beszéltem zenészekkel, publisherekkel, de mindenki azt mondta, hogy Berlin nem az én pályám. Ott még mindig az elektro meg az indie megy, szóval túl nagy eséllyel nem indulhat egy ilyen stílusban mozgó előadó, mint én. Persze nem is gondoltam, hogy Berlin azonnal a lábaim elé borul, mindenesetre hasznos volt szembesülni azzal, hogyan működik a nemzetközi zenei szcéna. Egyébként nem ez volt az egyetlen próbálkozás, mert különböző csatornákon keresztül továbbra is igyekszem eljuttatni a számaimat külföldre, de az áttörés egyelőre még várat magára.
A májusi koncerten játszottatok egy Muse című új nótát. Ezek szerint már nekiálltál a második lemeznek?
Péter: Következőre nem szeretnék megint egy 13 számos nagylemezt készíteni, egy 5-6 számos EP-ben gondolkozom. Szerencsére az elmúlt hónapokban sikerült egy otthoni stúdiót létrehoznom, ami nagy segítség lesz az anyag elkészítésében, így lehetőségem nyílik otthon is dobot felvenni. Nagy könnyebbség ez, jelenleg èppen egy film zenéjén dolgozom itthon. A kérdésedre vàlaszolva a Muse mellett két további dal is áll már a lábán. Az egyiket magyar nyelvűre tervezem, már beszéltem egy-két szövegíróval a befejezést illetően.
Al Di Meolával voltak koncertjeid mostanában?
Péter: Nem, mert mostanában más a koncepció nála, leginkább dob nélküli műsorokat ad, gitár-harmonika összeállításban.
Milyen egyéb session-munkákat és koncerteket csináltál az elmúlt időszakban?
Péter: A Djabéval folyamatosan nyomjuk, amerre csak lehet, most éppen Amerikában fogunk játszani. Ami a közelmúltat illeti, Horgas Eszterrel volt egy Simon & Garfunkel műsor, amiben énekeltem és pár dalt hangszereltem is. Wolf Katival szintén játszottam, de Váczi Eszterrel is jártam Prágában. Helyettesítgetek is, szóval zajlik a szokásos session-élet! Ez persze nem akadályoz abban, hogy a következő saját anyagom készülhessen, rengeteg ötletem van, és lesznek még új dalok. Azt biztos, hogy 2019-ben megjelenik a következő lemezem és biztosan állithatom, hogy több meglepetéssel is készülök!
Danev György
2019. április 20. 07:37