KASZÁS PÉTER - INFINITY PROJECT
Bő másfél évvel ezelőtt beszélgettünk Kaszás Péterrel az akkor még éppen formálódó szólólemezéről, ami mára kézzel fogható valósággá vált. A néhány hete megjelent Infinity Project című album minden bizonnyal komoly meglepetéseket okoz majd azok számára, akik Petit elsősorban session-dobosként ismerik. A fiatal zenész ugyanis egy olyan érett szerzői lemezzel állt elő, amely fantasztikusan ötvözi a jazzes kifinomultságot a populárisabb elképzelésekkel. Peti ráadásul maga énekelte fel a teljes anyagot, ami szintén nem mindennapos a hangszeres szcénában. A minden tekintetben világszínvonalú anyag kapcsán készítettünk interjút Péterrel, melynek első, hagyományostól kissé eltérő részében a főhős a dalok megszületésének körülményeit vázolja.
A Hear My Word című dallal indul a lemez, ami az első single, és az alapvetően popos jellegen már az elején átszűrődik a jazzes szemlélet, ha lehet ilyet mondani…
Kaszás Péter: Szerintem a groove adja ezt a nem kimondottan kommersz érzetet a témához. Maga a dal két-három évvel ezelőtt kezdett formálódni, aztán sokáig nem történt vele semmi. Ez az én sajátos metódusom - van egy jópofa tempó, amivel sokáig nem kezdek semmi érdemlegeset, majd a végére csak összerakok belőle valamit! (nevet) Sok ember mondta már, hogy a sajátos lüktetés a téma legfőbb ismérve, valamint azt, hogy a tempó átvágja őket, mert nem éppen magától értetődő. Egyébként nem tudatosan alakítottam így, a rafináltság magától jött. Eredetileg egy puhább, seprűs verzióban gondolkodtam, de elvetettem, mert az eredendően markáns tempó kifejezőbb, erőteljesebb hozzáállást kívánt. A szöveg tekintetében az a helyzet, hogy nagyon szeretek szövegeket írni - nagyon szeretek, most úgy beszélek, mintha óriási tapasztalatokkal büszkélkedhetnék ezen a téren -, de igazság szerint mindenképpen szükségem van valakire, egy külső szemlélőre, aki ránéz az irományra, aki képes az ötletek összefoglalására, formába öntésére. A szövegírás általában a “kamuangol” intézmény keretében működött: ezt úgy kell elképzelni, hogy a magyar nyelv szigorú korlátait átlépve egy leginkább angolhoz hasonlatos halandzsanyelven próbáljuk kifejezni azt a dallamot, amit szeretnénk hallani. Rengetegen csinálják ezt. A magam részéről azért szeretem, ha már a demóhoz is olyan szöveg készül, aminek van valami értelme, még ha a végső változat teljesen másról is szól majd. Ennél a dalnál teljesen biztos voltam benne, hogy valamilyen lelki dologról szeretnék énekelni, ezért már az elején ilyesmiről kezdtem írni. Szőke Szandrával beszéltem át az elképzelést, akinek természetesen a véleményére is kíváncsi voltam. Ha bevonok valakit a munkába, annak a szava ugyanannyit nyom a latba, mint az enyém, szó sincs arról, hogy csak az én elképzeléseim érvényesülhetnek. Szandra remekül átlátta, hogy mit is akarok csinálni itt, nem is tököltünk sokat a szöveggel.
Másodikként érkezik az Islands című dal. Az éneken itt van némi autotune, ugye?
Kaszás Péter: Ajjajj, azon sok minden van! (nevet) Az Islands volt az első szám, tulajdonképpen ezzel indult el az egész projekt. Eredendően instrumentális szerzemény volt, és éppen Olaszországban turnéztunk, amikor egy szünnapon elkezdtem kialakítani azt az énekes változatot, amiből a lemezes verzió kifejlődött. Valóban tettem autotune-t az éneksávra munka közben, ami olyannyira inspirált, hogy végül meg is tartottam, illetve ki is egészítettem jó néhány másik effekttel!
Ebben a dalban két dobszólót is találni…
Kaszás Péter: Igen, az albumos verzióban kettő van, a rádiósban csak egy… (nevet)
És ezt vajon beveszi a rádiósok gyomra?
Kaszás Péter: Nem tudom, nehéz ügy ez... (nevet) Az egész lemezzel pengeélen táncolok. Fogalmam sincs, melyik rádió tűzné műsorára ezt a dalt. Sajnos a hangszeres szólók teljesen kihaltak a könnyűzene kommerszebb ágából, manapság nem hallani ilyesmit a rádiókban. Ha megmutatnád azt a huszonhárom másodperces hangszeres részt tíz rádiós programszerkesztőnek, valószínűleg mind egy szálig kitépnék a hajukat, és ha jobban belegondolsz, ez azért eléggé elszomorító. Nagyjából húsz másodpercről beszélünk…
Menjünk tovább: When Love Was Strong. Itt egy fúvós-szekció is bevetésre került. Igazi ez, vagy hangminta?
Kaszás Péter: Igazi. Egyébként volt egy pillanat, amikor majdnem kivettem őket a képletből, mert olyan gellert adtak a témának, ami először nem tetszett annyira, aztán végül mégis maradtak, mert nagyon kedvelem a fúvósokat. Egy ősrégi dalom született újjá ebben a nótában, a refrén szerintem legalább tizenöt éves. Anno Bostonban éltünk egy darabig Rózsával, a feleségemmel, és ott ismerkedtem meg egy Billy Moschella nevű sráccal, akivel aztán elkezdtem dalokat írni. Próbáltuk eladni az ötleteinket, persze nem túl nagy sikerrel, gyakorlatilag semmi nem lett ez egészből. Ez a szöveg viszont megmaradt abból az érából, és remek kiindulópontot nyújtott, a refrént például egy az egyben átvettük belőle. A verzéket egy másik amerikai ismerősömmel, Kasai-jal írtuk meg, de itt is felhasználtunk ezt-azt az eredetiből.
You Are The One:
Kaszás Péter: Ennek a verzéje az, ami özönvíz előtti. A refrénjét az elmúlt egy-két évben dolgoztam ki, a szöveg pedig teljes mértékben Kasai érdeme.
Ahogy a When Love Was Strong esetében, itt is szembeszökő a soul-, R&B-hatás…
Kaszás Péter: A dal hangszerelésén elég sokat gondolkoztunk Bubenyák Zolival, és végül olyan minimál módon csináltuk meg, ahogy az elejétől fogva szerettem volna. Nincs más benne, csak dob, ének, zongora, és basszusgitár, és ez a puritán jelleg nagyon jól áll neki. Ez a fajta zene egyébként nagyon régóta része az életemnek. Amikor édesapám Németországban és Svájcban vendéglátózott, mindig olyan lemezekkel érkezett haza, amiket itthon nem lehetett kapni: Richard Marx, Michael Bolton, Brian McKnight, Stevie Wonder. Őket hallgattuk, a hamisítatlan amerikai popzene ikonjait. Egyébként már mások is felvetették ezt a párhuzamot, hogy mennyire Stevie Wonderes, de abszolút nem tudatosan alakítottam ilyenné a dalt. Nyilvánvalóan akadnak benne olyan elemek, fordulatok, amelyeket nem tagadhatok le, ugyanakkor arra azért ügyelek minden dalomnál, hogy direkt áthallások véletlenül se kerülhessenek szalagra.
On The Other Side:
Kaszás Péter: Azt vettem észre, hogy ez a szerzemény az emberek nagy kedvence, ami örömmel tölt el, mert az én szívemhez is nagyon közel áll. Viszonylag új szám ez, kábé két éve íródott, a szövegét pedig Kasai írta. Ez a téma is úgy született, hogy valami másik ötleten agyaltam, ami nagyon nem akart összeállni. Le is mondtam róla, majd elkezdtem össze-vissza játszogatni, és egyszer csak kigurult ez a refrén. Nagyon sokáig nem tudtam, merre induljak el vele, mert maga a refrén túlságosan is kifejezőnek bizonyult, egyetlen részből viszont nem állhat a dal, úgyhogy nagy nehezen sikerült dalt építeni köré… (nevet) Érdekes, ahogy az album formálta önmagát a dalírói fázisban: egyáltalán nem arról volt szó, hogy kitaláltam egy koncepciót, és arra fűztem fel tíz dalt, hanem menet közben alakult ki a lemez arculata.
A Let Me Fall a következő, ami egy zongorás tétel. Magad is zongorázol a lemezen?
Kaszás Péter: Igen, de inkább úgy fogalmaznék, hogy billentyűzöm. Ahol kifejezett zongorázás hallható, ott azért szakemberek játszanak… (nevet) Ez a dal is egy régi és egy új ötlet házasításából jött létre. Kicsit elüt a többitől, mert számítógépes a hangszerelése - valamiért ezt hívják manapság R&B-nek. Az első pillanattól kezdve ilyen fazonúra akartam szabni. Noha felvettük egyszer hármasban, Bubival, és Kolta Gerivel, de akkor még teljesen más volt a verzéje. Abban a formában egyáltalán nem tetszett, ment is a kukába. A refrénjét azért megtartottam, később pedig lett hozzá verze és szöveg. Ez az egyetlen olyan szöveg, amit teljes egészében magam írtam, a spirituális, befelé forduló mondanivaló kiválóan jelzi ezt. Nagy kedvencem ez a dal is, és ennek aztán tényleg rádió-kompatibilis a hangszerelése, simán le lehetne adni. Más kérdés, hogy a szövege viszont túl mély ehhez…
Ami gondolkodásra késztet, az sem lehet rádiós kedvenc…
Kaszás Péter: Nem akartam így fogalmazni, de végeredményben ez a helyzet…
Ebben a nótában a dobok is programozottak. Dobosként milyen a viszonyod a modern technológiához?
Kaszás Péter: Hogy is mondjam… Ha az ember ilyen soundot akar, akkor egyrészt nincs mese, mert igazi dobokkal ezt nem lehet elérni, másrészt, az ember és a gép kapcsolatában igyekszem az inspiratív részekre koncentrálni. Nyilván, ez a dolog is teljesen elhajlott mára, mert manapság már ott is dobgép szól, ahol simán lehetne rendes dobolás. Mindazonáltal, nem zárkózom el az efféle kisérletektől, mert van benne lehetőség. Habár ezt az egy számot leszámítva minden dalban én dobolok, számos kiegészítő samplert használtam fel, és ezek még érdekesebbé tették a szerzeményeimet.
Safe & Sound… Két verzió készült ehhez a dalhoz, és itt aztán rendesen elereszted magad, mint dobos, roppant hangsúlyosak a tempók…
Kaszás Péter: Régi zenekarom, a Nalanda készített egykoron egy A Legszebbnek című instrumentális művet, aminek a refrénje ugyanez volt. Annyira szerettem, hogy elhatároztam, átmentem a saját lemezemre. Lett hozzá verze meg minden, aztán Hárs Viktor írt szöveget rá. Vele is nagy élmény volt a közös munka, egyértelműen átlátta, hogy mit is szeretnék. Végül azért készült belőle két eltérő verzió, mert a saját szórakoztatásomra nekiláttam egy elektronikus, mondhatni, drum’N’bass-es változatnak is. Itt persze adta magát az ötlet, hogy legyen egy kis dobolás, némi dobszóló. Bubinak viszont annyira megtetszett ez a verzió, hogy az javasolta, legyen ez a lemezen, és inkább az eredeti, funky-s témát hagyjuk le. Én magam azonban nem voltam képes dönteni, ezért feltettem mindkettőt, bármekkora hülyeségnek is tűnik ez! (nevet)
A Heartbroken következik, amiről egyetlen szó jut eszembe, akárhányszor hallgatom: sláger...
Kaszás Péter: Remélem, hogy igazad lesz! (nevet) Mondták már ezt páran, meglátjuk...
Érezted egyébként ebben a témában a rádiós potenciált, miközben formálódott a kezed alatt?
Kaszás Péter: Érdekes kérdés ez, mert amikor elkészült az első öt szám - Islands, Stay, When Love Was Strong, Heartbroken, Run To You -, kérdezgettem Rózsát, Bubit és többeket, hogy szerintük melyikkel lehetne kijönni elsőként? Azért okozott ez fejtörést, mert eléggé különbözőnek ítéltem meg őket. Akkor mindannyian az Islands-t vagy a Run To You-t mondták. Ezzel csak azt próbálom érzékeltetni, hogy mennyire másképp látják az emberek ezt a dolgot. Én magam imádom a Heartbrokent, nagyon közel áll hozzám. A dalírás számomra egyfajta terápia, ilyenkor számot vetek önmagammal, és van, hogy saját magamnak is meglepetést okozok, mert totál máshová lyukadok ki, mint azt előzőleg gondoltam. A Heartbroken ezt kiválóan példázza. Hogy slágeres-e? Nem tudom eldönteni. Valódi hangszerek szólnak benne, roppant dallamos téma, a mai “slágerek” viszont nem ilyenek. Fogalmam sincs, hogyan reagálna egy mai fiatal, ha meghallaná ezt. Vajon azt mondaná, hogy avétos, vagy inkább örömmel töltené el a dallamvilág?
Stay… Rafinált dobtémák mindenütt...
Kaszás Péter: Valóban. Amikor próbáltuk a számot, mondtam is, hogy jól beszívattam magam ezzel! (nevet) Mind a verze, mind a refrén alatt elég bonyolult groove található. A verze-groove nagyon régi ötletem, ám valamiért egészen mostanáig nem született olyan dalom, amihez passzolt volna. Ide azonban illett. A szöveget Pocsai Kriszta hozta, ő követte el a Heartbroken szövegét is.
Az elején konstatáltuk, hogy a hangszeres szólók kihaltak a popzenéből. Itt azonban akad egy elég komoly szóló-szekció…
Kaszás Péter: Bizony, Bubi megrázza a fát rendesen! (nevet) Imádom, amit itt csinált. Persze, ezzel a húzással valószínűleg gyorsan ki is írtuk magunkat a rádiókból, bár, rádiós verziót mindenből lehet készíteni. Ki lehet vágni a szólót, sajnos… Én mondjuk simán benne hagynám. Mennyi is az a szóló? Fél perc? De aztán lehet, hogy nem is ezen múlna, lehet, hogy szóló nélkül sem jutna a rádiók közelébe…
Ha ez nem, akkor ott a True To You, amiben aztán tényleg nem lehet kivetnivalót találni…
Kaszás Péter: Az egy friss szám nagyon. A szövegért Szőke Szandra a felelős. Ez egy szerelmes dal. Az érzelmes hangulatot eleve a zene milyensége diktálta, de nem akartam befolyásolni Szandrát, ezért mindenféle instrukció nélkül adtam oda az alapot neki, hogy írjon rá azt, amit csak akar, aztán megnézzük, mire jut. Az általa készített szöveg egyetlen sorát sem változtattuk meg, a gondolatai tökéletesen passzolnak a zenéhez.
More Than Enough:
Kaszás Péter: Ez is egy érdekes darab. Hárs Viktorral ketten írtuk a szövegét. Nagyon erős elképzelésekkel rendelkeztem itt a szöveget illetően. Ez a tétel majdnem lemaradt az albumról, annyira későn találtam ki, hogy vegyük fel ezt is. Október elsején le kellett adnom az összes számot, szeptember utolsó napjaiban pedig még ezen a nótán dolgoztunk a stúdióban. Mi az, hogy dolgoztunk! Amikorra megbeszéltük a felvételt, akkor még szinte semmi nem volt meg belőle! (nevet) Az összes többi dalt abszolút felkészülten rögzítettük, itt azonban ennek a tökéletes ellentettje játszódott le. Ennek megfelelően pánikba is estem néhányszor, hogy mi lesz, de végül csak összejött. Itt Barabás Tomi basszusgitározik, Zana Zoli játssza a zseniális EWI-szólót, minden egyebet - beleértve az összes billentyűs szólamot - én kezelek. Zolika egyébként az Islands-ben is hallható.
A már említett Run To You zárja a korongot, ami hangszerelésében kissé elüt a többi szerzeménytől…
Kaszás Péter: Legalább tíz éves ez a szám. Amikor megírtam, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nekem kellene elénekelnem. Ahogy a When Love Was Strong, ez a dal is a Billy Moschellával közös tevékenységből származik. Ezt is küldözgettük mindenfelé, de a kutyának sem kellett, én meg azt mondtam erre, hogy jó, akkor megcsinálom magamnak, bármennyire is más, mint a többi. Dajka Krisztián gitározik benne, és Bubi ahogy meghallotta, egyből azt mondta, hogy jöjjünk ki ezzel. Én viszont tartottam ettől, mert nem reprezentálta volna jól az albumot. A hallgatók azt hihették volna, hogy a Bob Dylan-vonalon haladok, pedig mi sem áll távolabb ettől!
Interjú: Danev György
Az album az alábbi helyeken meghallgatható:
Spotify: https://open.spotify.com/album/1yHEZ1…
iTunes: https://itunes.apple.com/hu/album/inf…
Deezer: http://www.deezer.com/album/14556834
2017. január 4. 18:07