KASZÁS PÉTER – BEÉRETT A GYÜMÖLCS!
Kaszás Peti magazinunk online felületén mutatta be Infinity Project című debütáló szólóalbumának dalait, amellyel Peti március elsején bezsebelte az év hazai jazz albumáért járó Fonogram-díjat. Az egyszerre populáris hangvételű és jazz-érzékenységű anyagon énekesként is sikerrel bemutatkozott dobos ezúttal a lemez készítésének körülményeiről, annak fogadtatásáról, és természetesen a díjról mesélt.
Két évvel ezelőtt azt kérdeztem tőled, hogy időszakos főnöködet, Al Di Meolát meghívod-e az azóta elkészült szólólemezre gitározni. Akkor azt mondtad, hogy nem. Most, a lemez ismeretében már értem, hogy miért nem…
Kaszás Péter: (nevet) No igen, teljesen más világ az övé és az enyém, a kétféle stílus egészen biztosan nem illett volna össze.
Ami a stílust illeti, elsőre rendesen hanyatt vágott az Infinity Project, és hirtelen nem is tudtam hová tenni műfajilag…
Kaszás Péter: Ez érdekes, mert van egy társaság, színészek és zenészek, akikkel együtt focizom, és itt egy színész srác a következőképpen reagált, miután megmutattam neki a készülő anyagot: - Hú, ez nagyon jó, nagyon tetszik! Ezt a stílust te találtad ki? - kérdezte. - Miért, ez milyen stílus? - dobtam vissza a labdát. Erre hosszan elgondolkozott, majd ennyit mondott:: - Nem tudom! (nevet)
Egyébként tényleg nehéz beskatulyázni az albumot, és az elején ez hatványozottan igaz volt. Az első öt dal elkészülte után leültünk a feleségemmel, Rózsával, és azt láttuk, hogy mindegyik más irányba tart! Rózsa rögtön fel is tette a költői kérdést, hogy miként lesz ebből egységes album így?
Szerintem baromi koherens lett az album. Engem kicsit a Level 42 azon korszakára emlékeztet, amikor Gary Husband dobolt náluk...
Kaszás Péter: Nem is tudom… A Level 42 hasonlat nyilván megállja a helyét, hiszen imádom őket, mindig sokat hallgattam a cuccaikat. Biztos vagyok benne, hogy azok a zenei hatások, amik engem értek az évek folyamán valamilyen formában átjönnek a lemez dalain. Persze indirekt dolog ez, hiszen az ember nem úgy áll neki a feladatnak, hogy hasonlítani akar valamire.
A lemez hallgatása közben az a gondolat is megfogalmazódott a fejemben, hogy vajon kinek akarod eladni ezt a jazz-igényességgel összerakott popanyagot? Van erre idehaza fogadókészség?
Kaszás Péter: Rózsa ugyanezekkel a kérdésekkel ütötte a fejemet, miközben csináltuk a lemezt. Én azonban nem úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy bármit is kitaláltam volna előre. Egyszerűen ilyen dalok jöttek belőlem. Hogy kinek szólhat ez a korong? Anélkül, hogy magamat fényezném, szerintem a közönség régóta ki van éhezve az igazi zenére, és ebből adódóan akárkit eltalálhat az Infinity Project. November 18-án jelent meg, és tényleg azt kell, hogy mondjam, azóta csak pozitív visszajelzéseket kaptam vele kapcsolatban, nagyon szeretik az emberek! Bármennyire is nem ez szól a rádiókban, érzem, hogy jó az irány, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb közönségréteghez jusson el. Koncertezni is szeretnék az anyaggal, és nem tettem le arról sem, hogy a nemzetközi porondra kilépjek vele…
.jpg)
Ez lett volna a következő kérdésem. Milyen esélyek mutatkoznak az esetleges nemzetközi színtérre való kilépésre?
Kaszás Péter: Eleve azért lett angol nyelvű a lemez, hogy külföldre is legyen esély kivinni. Jelenleg még a hazai promóciós kört futom, de ha ez lemegy, akkor felmérem a lehetőségeket, és minden erőmmel azon leszek, hogy valami történjen ebben az irányban is.
Az albumot a Magneoton adta ki. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?
Kaszás Péter: Először is, óriási dolognak tartom, hogy egy ekkora kiadó mellém állt. Az elején, az első öt dal elkészülte után még teljesen más koncepcióval mentünk be tárgyalni hozzájuk. Eredendően egy terjesztési szerződésben gondolkodtunk, Joós Pisti pedig azt mondta, hogy bármilyen forgatókönyv szóba jöhet, de először legyen meg a komplett anyag. Amikor készen lettünk vele, visszamentünk, hogy nyélbe üssük az üzletet, ám Pisti időközben arra jutott, hogy a terjesztési szerződés senkinek nem lenne igazán jó, és inkább kiadná az anyagot. Gyakorlatilag bementünk egy terjesztési megállapodásért, és kijöttünk egy komplett szerződéssel. Nagyon nagy dolog ez, hiszen manapság már nem olyan magától értetődő jó szerződéshez jutni, mint egykoron.
Különböző streaming-szolgáltatókon keresztül is hallgatható az album, például Spotify-on. Mit gondolsz a zene ily’ módon történő közzétételéről?
Kaszás Péter: Szerintem nagyon káros a streaming az előadókra nézve, károsabb, mint az illegális letöltések. Rendben van, hogy sokkal több emberhez eljut így a zene, mint a hagyományos csatornákon, pénzügyileg azonban egyáltalán nem éri meg. 0,0001 centet kap a művész egy lejátszás után… Elképesztően sok meghallgatásra van szükség ahhoz, hogy ez a modell működőképes legyen, de ez a korszellem, nem tudsz olyan előadót mondani, aki nincs fent a Spotify-on.
Énekesként ezen a lemezen debütáltál. Milyen konzekvenciákat vontál le az ének felvételeit követően?
Kaszás Péter: Mindenképpen tanulságos volt a megvalósítás, el is határoztam, hogy legközelebb sokkal egyszerűbben fogok nekiállni ennek a munkarésznek. Egyébként elégedett vagyok az énekkel, működött ez így is, pedig teljesen egyedül és rettenetesen bonyolultan vettem fel édesapám stúdiójában: laptopra dolgoztam, ami a nagy hangerő miatt egy másik helységben foglalt helyet. A pro tools onnan volt kivezetve egy kábel-rengeteg segítségével egy plazmatévére, így kezeltem a cuccot. Ezen mindenképpen egyszerűsíteni kellene a jövőben, bár, azt is hozzáteszem, kimondottan élveztem, hogy a magam ura lehettem, olyan tempóban és úgy csinálhattam a dolgomat, ahogy kedvem tartotta. Ha nincs ott senki, akkor nem feszélyez, hogy negyvenszer énekelek újra egy bizonyos részt... (nevet) Ugyanakkor az sem hátrány, ha van az emberrel valaki, egy külső fül, akinek lehet adni a szavára, szóval mindkét módszer mellett szólnak érvek. Az imént elmondottak természetesen csak az ének felvételére vonatkoztak, hiszen a teljes stúdiós procedúrát tekintve bőven kaptam segítséget, és itt meg is ragadom a lehetőséget, hogy külön köszönetet mondjak Zöld Zsoltnak és Árki Attilának az Audio-Technica Europe-nál, Hajdu Zoltánnak, Gergics Attilának és Csepregi Gézának az Audmax-nál, Gaál Csabának a Murat Diril Hungary-nál, valamint Angyal Zoltánnak az Angel drums dobokért.
.jpg)
Az éneklés egyébként mikor és hogy jött nálad?
Kaszás Péter: Ez egy érdekes sztori. Nem tudom, emlékszel-e a Marcellina PJT nevű formációra a ‘80-as évek végéről? Ez egy olyan csapat volt, amiben a szaxofonos énekesnő, Marcella mellett édesapám és egy billentyűs szerepelt. Valaki a kiadójuknál egyszer előállt a nagy ötlettel, hogy Marcella unokahúgával alkossak csapatot, és csináljunk egy gyereklemezt. Ez úgy 10-11 éves koromban volt, 1990 körül. Mi lettünk a Baka Duó nevű formáció, mindig katonai cuccokban nyomultunk. (nevet) Lett lemez, koncerteket is szerveztek nekünk, de csak arra emlékszem, hogy túl nagy kedvem nem volt a dologhoz. A projekt nem tartott sokáig, utána pedig belevetettem magam a dobolásba. Ezt követően soha fel sem merült, hogy színpadon énekeljek, ugyanakkor szerettem énekes dalokat írogatni, és magához az énekléshez is pozitívan viszonyultam. Szép lassan érlelődött bennem ez az egész, aminek fontos katalizátora lett a Nalanda nevű instrumentális zenekarom. Noha ott nem volt ének, de a dalokat én írtam, és innen jött az ötlet, hogy talán meg kellene próbálkozni egy olyan projekttel, ahol a dobolás mellett énekelhetnék is. Az önkifejezés utáni vágy vitte tehát előre az ügyet, és tényleg kompromisszumoktól mentesen sikerült megvalósítani.
Március elsején megkaptad az év hazai jazz albumáért járó Fonogram-díjat. Meglepődtél?
Kaszás Péter: Abszolút! Az egész díjátadó ceremónia érdekes volt, mert rögtön ez volt a első kategória, és jóformán még le sem ültünk, amikor bemondták a nevemet. Egyből szét is estem! (nevet) Alapból nem gyakori, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, hogy jelölt legyek bármiben is…
Előzetesen latolgattad, milyen esélyeid lehetnek?
Kaszás Péter: Amikor kiderült, hogy bekerültem az ötbe, akkor belehallgattam a többiek munkáiba. Nyilván Harcsa Veronikáékat ismertem, ahogy Hajdu Klárit is ,de például a Syrius Legacy teljesen új volt számomra, és Barabás Lőrinc albumát sem hallottam előtte. Szerintem erős mezőny volt, sok különböző irányzat képviseltette magát a jazzen belül.
Mit gondolsz, ez a díj megnyit majd számodra bizonyos csatornákat?
Kaszás Péter: Nem tudom, ez a jövő zenéje, hogy stílszerű legyek. Az biztos, hogy ilyenkor hirtelen komoly figyelem irányul az emberre, főleg úgy, hogy addig leginkább a szakma volt csak tisztában azzal, amit csinálok. Sokan csak most, e díj kapcsán ismerték meg a nevem, és őszintén szólva magam is csodálkozom, hogy rögtön az első lemez ilyen rangos elismerésben részesült. Már most érezni, hogy felpezsdült a levegő körülöttem, megyek interjúkat adni különböző rádiókba és tévécsatornákra, szóval talán tényleg kinyílik majd pár olyan ajtó előttem, ami eddig zárva volt.
A szakma letette a voksát a lemez mellé, ennél jobb visszajelzést aligha kaphattál volna…
Kaszás Péter: Való igaz, a Fonogram-díj a legnívósabb elismerés, amit el lehet érni itthon, és azért is különösen értékes számomra, mert valóban szakmai állásfoglalásról beszélünk.
Koncertek tekintetében be tudsz számolni már konkrétumokról erre az évre?
Jelenleg még nincsenek lefixálva bulik. Nehéz ügy ez. Még nem jutottam el oda, hogy megfelelő helyeket találjak, és ezt nem azért mondom, mert akkora művész vagyok, hanem mert ennek a zenének egy jól körülhatárolt közegre van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon szólalni. Mind a kiadó, mind én magam rajta leszünk, hogy legyenek koncertek a közeljövőben, annál is inkább, mert a tavaly év végi lemezbemutató is roppant jól sikerült!
Interjú: Danev György
Fotók: Buknicz Tímea - Acyd Photographie; Kovács Szilvia - Syluette Photo
.jpg)
2017. szeptember 9. 17:35