MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Kalapács/Rudán: Akusztik

Magyarország két meghatározó rocktorka jó 10 éve nyomja akusztikus formációban is a koncertjeit. Egy miskolci rendezvény szervezése kapcsán arra jutottam, hogy érdemes lesz velük boncolgatni ezt a témát. Mindkettőjükkel külön interjúztam, aztán a beszélgetések közben kiderültek aktuális tervek is, készülő lemezek, könyvek. Egyre több szinkronitás rajzolódott ki az interjúkban, nem is beszélve arról, hogy Kalápács Józsit Rudán Joe követte 1990-ben a Pokolgép énekesi posztján. Szóval a két frontember pályafutása között erős párhuzam fedezhető fel és e mellett jó barátok is.

RUDÁN JOE

Mióta van neked ez az akusztikus megmozdulásod, és milyen megfontolásból született?

Most már több, mint tíz éve, talán idén tizenegyedik éve. Mindig is tetszett ez a Coverdale-Vandenberg akusztikus projekt, ami szerintem majdhogynem egy rögtönözött dolog volt. Itthon is nagyon sok olyan kisebb helyszín van, klub, vagy étterem, nevezzük bárminek, ahol egy zenekar nem fér el. Sokszor kaptam meghívást ilyen helyekre. Akkor gondolkodtam el, hogy egy kétszemélyes felállással lehetne az általam kedvelt dalokból csinálni egy olyan összeállítást, ami meg is szólal ezzel a köntössel és el is férünk... Kapóra jött az, hogy ide, a szomszédomba költözött Tóth Laci, aki egy szekszárdi srác, és a kedves feleségén keresztül kérdezte, hogy tudok-e találni neki valami zenekart.

Előtte őt nem is ismerted, csak amikor odaköltözött?

Nem ismertem őt előtte. Küldött is át ilyen rockos-metálos dolgokat, Satrianit satöbbi, azokat meghallgattam és utána csak úgy poénból felhívtam, hogy tud-e esetleg akusztikus gitáron is játszani. Persze! – volt a válasz, hiszen Szekszárdon a Környei tanárúrhoz járt órákra. Őt én személyesen is jól ismertem, még a 80-as években volt egy ámokfutásom a vendéglátó zenében, és ott összebarátkoztam a helyi dzsesszgitáros Környei Miklóssal, aki ugye tanár is, hozzá járt Laci.

Gondoltam, feldobok Lacinak pár dalt, mit tud vele kezdeni. Mindjárt a legnehezebbel indultunk, a Hol van a szót adtam meg elsőnek, meg utána még pár nótát, amit szeretünk. Kiderült egy beszélgetés során, hogy neki – van 15 év korkülönbség köztünk, majdnem, hogy a fiam lehetne- az apukája hallgatta az ilyen zenéket, mint amiket én. A Led Zeppelinen nőtt fel, meg a Deep Purple is nagy kedvence, gyerekkorában ezek a szerzemények beleivódtak. Laci egyből bedobta, hogy a Highway Start is akarja játszani. Mondom: jól van, az még ráér, majd a későbbiekben azt is bevesszük a programba! Hobbiból, itt a teraszomon átnéztünk egy egyórás repertoárt magyar és külföldi nótákból. És jött is egy felkérés, nem messze tőlünk, Bólyban van egy barátom, akinek van egy pizzériája, ott volt az első koncertünk. Szóval egy hónapon belül már ki is próbálhattuk magunkat ezzel a műsorral. Először csak a környékbeli rendezvényeken akartunk játszani, de aztán jöttek felkérések máshonnan is, például Miskolcra is mentük több alkalommal.

Voltatok két évvel ezelőtt is a Gárdonyi parkban, aminek nagy sikere volt. Ez egy nagyon jó környezetben lévő szabadtéri koncerthelyszín, ahol most lesztek Kalapáccsal közösen is.

Örülünk mindig, mikor ilyen varázslatos helyszínekre ismét meghívnak minket. Az alakulástól nyilván a repertoárunk is változott, nagyon sok olyan dalt muszáj volt bevenni, amit tőlem ismertek meg az emberek. Most készülőben van az új lemezem is, már arról is játszunk dalokat! Azt látni kell, hogy ezzel a duó felállással be vannak határolva a lehetőségek, egy szál akusztikus gitárral azért nem mindent lehet megszólaltatni. Általában nekiállunk egy-egy dalnak, amit én alkalmasnak gondolok, de csak a nótáknak az ötven százaléka az, amire azt mondjuk: na, ez megszólal, és tényleg megmarad. Igényesek vagyunk magunkkal szemben, és hiába kérnek a koncerteken olyan szerzeményt, amit képtelenség egy szál gitárral jól előadni. Én nem szeretnék magammal vinni a bulikra előre felvett alapokat, azt valamiért nem szeretem.

Pont erre akartam kitérni, hogy ti nem használtok HD-t, semmiféle plusz sávokat. Ketten vagytok, gitár-ének… Illetve az énekre, meg a gitárra használtok effekteket és kész. Kevesen mernek így kiállni.

Igen, meg Lacinak van egy looper pedálja, amivel felvesz egy adott zenei részt, mondjuk egy versszakot, és utána ő tud egy másik szólamot játszani vagy szólózni. Ennyi az elektronikai könnyítés. Illetve van olyan fellépés is, amikor egy másik barátomat-kollegámat is elviszem magammal a zenekarból, és akkor billentyűvel, gitárral szólal meg a produkció, így színesebb a dolog. De legtöbbször Lacival csak ketten megyünk.

Egy ideje, ez az akusztikus program megy Kalapáccsal is, közös produkcióban. Ez mióta van? Hogy alakult ez?

Az az érdekes, hogy tényleg nem beszéltünk össze Józsival, és mint kiderült, abban az időben nem is nagyon találkoztunk, nem volt közös fellépésünk. Aztán szembesültem azzal, hogy Józsi is csinált egy ilyen produkciót 2009-ben, előttem egy vagy két hónappal. Ő egyébként zenekarban gondolkodott, nem ilyen kétemberesben. Megcsinálta azt az Akusztika nevű zenekarát, utána nem sokkal ki is adott egy lemezt. Ekkor jött az ötlet, hogy: miért ne hozzuk össze a kettőnk dolgát időnként? Jó pár éve működik már, hogy közösen is megyünk koncertezni. Ő is hozza a gitárosát, Závoti Zolit, én meg viszem Lacikát, és így erősebb a dolog hangzásilag is, meg kettőnknek azért sokkal nagyobb a repertoárunk is.

Gyakorlatilag, ha közösen mentek, akkor úgy néz ki a műsor, hogy egy blokk tőled, egy blokk tőle, és a végén van egy közös éneklős?

Igen. Általában én szoktam kezdeni, az én kötelező gyakorlataimmal, amiket muszáj játszanom, azután jön Józsi. Laci legtöbbször fent marad Józsi műsora alatt is, de van, hogy én is fennmaradok szólamot énekelni alá, akár Omen vagy Hard dalokról legyen is szó. Aztán ő is jön az én részembe vokálozni. Teljesen szabadon választott a szerep, amilyen a hangulat éppen.

1990-ben te mentél Kalapács Józsi helyére a Pokolgépbe, ismerted már őt akkor? Milyen érzések voltak benned, hogy bekerültél a Pokolgépbe?

Nem ismertem a zenekart személyesen, annyi, hogy előző évben volt a Drakula Fesztivál Budapesten a Körcsarnokban, ott találkoztam velük. De csak futólag, mi akkor a CODA-val játszottunk. Én nem is nagyon szerettem az akkori Pokolgép zenéit. Az öcsém hallgatta inkább, vásárolta is a lemezeiket. Akkoriban én, ha heavy metalt hallgattam, akkor az leginkább Iron Maiden, vagy Judas Priest volt – amit nagyon szerettem. Szóval, a NWOBHM zenekaraihoz mértem a Pokolgépet, ami nem is szólt olyan jól – főleg az első lemezeik. De nyilván, mikor közelebb kerültem a produkcióhoz, jobban megismertem a dalokat, akkor már tetszett ez a dolog. Meg hát nem akármilyen mézesmadzag volt ez nekem! Csak egy országos népszerűségnek örvendő zenekar kért fel énekesnek, négy lemezzel a háta mögött... Nyilván szívesen bevállaltam a dolgot. Olyan sok koncert nem volt akkoriban, úgy működött a rendszer, hogy megjelent egy lemez, és hozzá kapcsolódva volt egy pár hónapos turné. Így tudtam mellette csinálni az egyéb dolgaimat, azért is mertem elvállalni.

Nem volt egyszerű Józsi után színpadra lépni a Pokolgépben. Nem is az énektechnikai rész volta kihívás, hanem a színpadon betöltött szerepének a pótlása. Nem akármilyen egyéniség volt ő ott, és elég komoly dolgot építettek fel akkor a Pokolgéppel. Remegett a lábam, ahogy ki kellett állni több ezer ember elé, egy számomra teljesen új repertoárral. De az volt a szerencsém, hogy előbb jelent meg az akkor kiadott lemez, s utána kezdtünk el turnézni. Elég erős albumot sikerült összehoznunk, koncerten az összes számot játszottuk, így megvolt a gerince a műsornak.

Egy napon volt a karácsonyi koncertünk Budapesten az Omennel! „Zseniális” ötlet volt így szervezni, gondolhatod. Akkor már ment a harc a két csapat között, főleg Kukovecz és Kalapács, meg Nagyfi között. Én próbáltam kimaradni ebből, de nem sikerült, a mai napig megy a harc...

Mondtad, hogy nem ismerted Kalapácsot, meg a zenekart sem, viszont ti egy ideje jó barátok vagytok, ez mihez kapcsolódott, vagy hogy indult?

Ugye, a CODA-val mi játszottunk Budapesten klubos bulit, minden hónap első szombatján a Kondor Béla Művelődési Házban, amit egyébként Józsa Béla szervezett, és lejártak oda Nagyfiék, Ács Andris, Kalapács Józsi is időnként. Ő az Omenben énekelt, én a Pokolgépben, és mi összebarátkoztunk a koncerteken, amiről Kukovecz nem tudott, legalábbis nem mondtam el neki. Volt, hogy Józsit felcibáltam a színpadra, hogy: gyere, énekelj! Black Night... Összehaverkodtunk, de ahol elmélyítettük a barátságunkat, az az 1993-as évben, a Margit-szigeten volt, az „Attila Isten kardja” rockopera produkciójában. Mi alakítottuk a három fiút, Mr. Basary, Kalapács Józsi és jómagam. Mi voltunk Attila fiai. Innen ered az Attila fiai produkciónk is. Vikidál Gyula volt „a fater”, Attila, mi meg a fiai. Egész nyáron együtt voltunk, onnantól kezdve erősödött meg a barátságunk.

Menjünk aktuálisabb vizekre! A vírus miatt neked milyen komolyabb megmozdulásod maradt el? Ugye a szokásos év végi…

Úgy, mint mindenki másnak, az egész tavalyi év elment, sajnos elmaradtak a koncertek. A legnagyobb bulim is, az év végi, a Kodály Központban, Pécsett. De „átkopíroztuk” tokkal-vonóval idénre, remélem, meg fogjuk tudni tartani. Egy-két kisebb bulim azért volt, az 500 fős korlátozás időszakában, motoros találkozók, pár helyszín. Szerencsére, ezzel az akusztikus formációval kisebb helyekre is el tudtunk menni. Nagyobb zenekarral, rosszabb a helyzet...

Hol indultok most, milyen bulik lesznek először?

Legelső koncertünk június 4-én lesz, a Nemzeti Összetartozás Napján, Újfehértón. (Május végén készült az interjú. –a szerk.) Itt szintén négyesben lépünk föl Kalapács Józsival, vendégünk lesz még Homonyik Sanyi – ünnepi műsorral készülünk. Ez lesz az első hivatalos koncertünk a járvány után. Utána jövünk hozzátok Miskolcra június 19-én, de előző nap Pestlőrincen is lesz fellépés, megyünk Magyarkanizsára is, a Kanizsa Feszten nyomjuk, de oda már zenekarral megyünk! Szerencsére, ott is Kalapács Józsival közös bulink lesz... Be van írva nyárra ceruzával jó néhány dátum, de azokból még nem tudom, mennyi valósul meg. Majd meglátjuk...

A vírus alatt úgy láttam, volt időd foglalkozni a könyveddel. Hogy áll ez, milyen terjedelműnek néz ki, illetve mikor jelenik már meg?

Már második éve írjuk, idén tényleg aktuális lenne a megjelenése, mert sokan nyaggatnak érte. Olyan 500 oldalas lesz hozzávetőleg, komoly terjedelmű könyvet szeretnénk, de ez még attól is függ, hogy mennyi képet rakunk bele mellékletként. Nagyjából készen vagyunk, az utolsó 5-6 év hiányzik még. Pont ma jön Szentesi Zöldi Laci, Magyarkanizsán találkozunk, ott befejezzük. A legutolsó évekbe tartozik ugye a Dinamit, az utolsó Rockoperák hiányoznak még, meg a Rudán Rock Band története, meg az akusztikus sztori, ezekkel lesz vége. Szerencsés helyzetben vagyok, mert amióta elkezdtünk az amatőr zenekaraimmal játszani, 1977-től, nekem megvannak a noteszeim, amibe mindig beleírtuk, hogy hol játszunk, mennyi a gázsi satöbbi... Így nekem dokumentálva vannak a fellépések a kis noteszokban, és azok alapján most átfésülöm az egész könyvet, és, ha kell, kiegészítem – ha mondjuk még eszembe jutnak történetek, sztorik. Egy-két barátom, kollégám is ír a könyvbe sztorikat, mik, hogy történtek… Visszaemlékezések. Az a terv, hogy évvége előtt, mondjuk októberig szeretnénk mindenképpen megjelentetni. Kemény kötéssel, nagyobb formátumú, komoly könyvet álmodtam meg. Most volt időm, elolvastam nagyon sok könyvet, külföldieket is, meg magyarokat is, elég széles a repertoár.  Talán Tony Iommi könyve tetszett a legjobban, formára, kinézetre is. Tele vagyok jó sztorikkal...

Amúgy meg új lemezanyagot is írtunk a vírus időszakában. Készülnek még dalok, a zenekarral együtt is írtunk számokat, de nyilván lesznek külsős szerzők is. Vámos Zsolti, Nagy Dávid barátom, Makovics Dénes cimborám, Tornóczky Ferike, Petrás Jani, Szíjártó Zsolti, Mr. Basary, szóval, sok helyről jönnek a dalok.

Az mikorra jelenik meg?

Ezt a könyvvel együtt szeretném kihozni, októberre, legkésőbb karácsonyra meg akarom jelentetni, ugye, a Kodály központos nagykoncerten december végén már árulni kéne.

A lemezanyagot most szeretném rockosabbra venni, korábban nem mondtam meg a szerzőknek, hogy milyen legyen, most vázoltam az elképzeléseimet.

Nem instruáltad őket korábban…

Most mondtam: gyerekek, olyan dalok legyenek, hogy a koncerteken tudjuk játszani! Mindenképpen ilyen tempósabb szerzemények kellenek, amik beleférnek a repertoárba.

KALAPÁCS JÓZSEF

Mikor, milyen megfontolásból döntöttél úgy, hogy csinálsz akusztikus műsort is?

Nem voltak megfontolások, meg nem volt különösebb döntés ebben, ezek, így adódnak az ember életében. Felkérnek egy-két kisebb helyre fellépni, szó szerint úgy kezdődött az egész történet, hogy el akartak hívni egyedül. Mondtam, hogy egyedül nem mennék, de egy kisebb, csendesebb kísérettel igen. Így állt össze először, hogy Závoti Zolival és Csákvári Lacával elkezdtünk közösen dolgozni. Csináljunk egy ilyen akusztikus műsort! Amikor olyan helyre kell elmenni, ahol nem a dübörgés a fontos, hanem inkább a testközelibb találkozás, nyugodtabb hangvétel, akkor ezeket a dalokat úgy is lehet élvezni. Szóval, ezekre a helyekre már így szoktam menni és már egész jól kialakult, hogy ott, milyen műsorral lépünk föl, milyen dalok működnek. Én nagyon szeretem ezt a programot, mert egy egészen más megközelítést ad ugyanazoknak a daloknak.

Milyen repertoárral dolgozol, mikből válogatsz?

Hát, már elég széles a repertoár, mivel elég terjedelmes az életművem. A Pokolgépen át az Omen dalokig, illetve a Kalapács albumok nótái, de vannak Hard szerzemények is a programban, sőt, az utóbbi évtizedben elég sokat énekeltem együtt a Kormorán együttessel, úgyhogy onnan is válogatok, olyan dalokat, amik mellém szegődtek.

A vírus miatt neked milyen nagyobb bulijaid maradtak el?

Minden nagy buli elmaradt, csak a kisebbek maradtak meg. A színházi előadásaim is elmaradtak, arénás Macskák is lett volna. Az Attila Fiai Társulattal a koncertek nagy része szintén kiesett. Azok mindig nagy látványosságú, nagy hangzású buli. Összesen kettő lett megtartva az Attila Fiai Társulat tavaly nyárra tervezett koncertjeiből. A Kalapáccsal is olyan nagy buli esett kútba, minta barbanegrás koncert. Ez most sajnos egy ilyen helyzet, ilyen időszak.

Ti a megszólalásban használtok HD-t, plusz sávokat? Hogy szólaltok meg?

Mi loop stationt használunk, az rásegít olyan részeknél, ahol vokálban gazdagabb hangzásra van szükség. Több szól, mint amennyien a színpadon vagyunk, dúsítunk a loopokkal...

Kevesen mernek kiállni ilyen kis létszámú akusztikus előadásra. Neked milyen volt az első néhány alkalom?

Nekem a „meréssel” nincsen bajom! Haha! Most gondolkodom, hogy miért lehet, hogy kevesen mernek kiállni… Inkább csak az lehet, hogy nem gondolkoztak el rajta. Mitől félnének?! Esetleg, hogy nem ugyanazzal a nagy hangerővel szólalnak meg? Ami ápol és eltakar?! Ebben lehet, hogy van rész igazságod. Amikor ennyire „kicsomagolsz” egy dalt, teljesen lecsupaszítva adod elő és ott állsz a közönség előtt, akkor derül ki, hogy egy szerzeménynek milyen az ereje. És, ha így is erős, akkor az egy különleges élmény.

1990-ben, mikor megcsináltátok az Oment és távoztál a Pokolgépből, akkor te figyelted, hogy ki jön utánad? Joe mondta az interjúban, hogy akkor még nem ismertétek egymást. Érdekelt, hogy ki jön utánad?

Persze, hogy érdekelt! Alapvetően én azt gondoltam, hogy a tradíciók alapján - más zenekaroknál jobbára az volt megfigyelhető-, hogy földbe állnak egy ilyen szituációban… Nyilván nem kívántam ezt a Pokolgépnek, de benne volt a pakliban, hogy csúnya vége lesz. Az igazság az, hogy nem úgy indult ez a történet, mint ahogy aztán zárult. Alapvetően azt akartuk annak idején, hogy egy kicsit pihentessük a produkciót, mert voltak belső problémáink. De voltak a zenekarnak olyan tagjai, akik tovább akarták tolni a szekeret, és ez a vonal győzött... Így, és ezért távoztunk mi végül ketten, Nagyfi Lacival.

Persze, figyeltem, hogy ki jön utánam, de nem jósoltam már jövőt a Pokolgép zenekarnak. Azt gondolom, hogy annak, hogy mégis lett jövője a csapatnak, az pont annak köszönhető, hogy Rudán Joe-ra találtak rá. Nem is tudom, hogy lett-e volna még más énekes, akivel ez sikerülhetet volna. Ezt csak abból gondolom, hogy én magam is nagyon nehezen tudok tágítani a tradícióktól, engem is megviselt, amikor egy Rob Halford után Ripper Owens jött énekelni a Judasba. Vannak persze ritka ellenpéldák, Paul Di’Anno után nem viselt meg, hogy Dickinson került a Maidenbe. A magyar zenetörténelemben is volt olyan példa, amikor nem tudtam elképzelni a folytatást. Mondjuk a Vikidál Gyula után jöhet-e valaki a P Mobilban… Amikor Tunyogi bekerült, még akkor sem tudtam elképzelni, hogy Vikidál helyébe léphet hatékonyan, de idővel elfogadtam, és ma már úgy látom, hogy egy fantasztikus hang volt. Nagyon nagy adottságokkal, és csodálatos, érzelem dús énekléssel. Ezek érdekes dolgok. De, azért, ha az ilyen eseteknek a többségét nézzük, akkor nem szokott bejönni az énekes váltás.

Ha jól emlékszem, 1990-ben az Omen Miskolcon mutatkozott be, neked rémlik ez a koncert? Ady Endre Művelődési Ház...

Rémlik a miskolci bemutatkozás, azok eléggé veszélyes idők voltak. Az Akelával turnéztunk… Már próbálgatom felidézni a sztorikat, hogy valahogy könyvbe lehessen foglalni.

Akkor te is könyvet írsz?!

Igen, én is készülgetek erre, csak még nem fogtam bele. Még érlelem magamban a gondolatot. De, neki kéne fogni, mert a 60 éves születésnapomra szeretnék előjönni vele, ahhoz meg idén be kéne fejezni a kéziratot.

Úgy jutott eszembe ez a ’90-es Ady koncert, hogy én Szekeres Tomival csináltam egy interjút a helyszínen. Le is vagyunk fényképezve, hogy a széksorok között készül az interjú…

A megérkezésünk után elmentünk Tamással egy helyi lemezboltba, hogy keressünk valami intrót a zenekarnak. Annyira friss volt még a zenekar, hogy az sem volt még kiválasztva!  Tamás esküdözött, hogy az Imígyen szóla Zarathustra Srausstól, az tuti lesz. Hallgattuk a nyitányt a boltban, aztán visszafelé mondtam Tamásnak, hogy milyen nyugodt a zenekar, ma biztos, hogy nem lesz botrány. És, lett!

Nem is a koncerten volt a botrány, hanem koncert előtt egy sörözőben italozott a csapat, és ott történtek dolgok, de majd az a könyvbe bekerül! Nem tudom, hogy „mennyit bír a papír”, majd azt még egyeztetnünk kell a Hartmanékkal.

Akkor az ő kiadásukban jelenik meg a könyv?

Hát, valami ilyesmi van tervben...

A könyv mellett készül-e valami stúdió anyag, színházi bemutató, egyéb, ami a közeli időszakban van?

Most készül egy album. Pont a stúdió előtt állok, megyek be danolászni. Érdekes anyag lesz, aminek egyébként köze van egy kicsit az akusztikus dologhoz. Az elején csináltam olyan akusztikus koncerteket, amit „Szelíd metálosok” címmel illettem. Ennek a lemezemnek szintén a „Szelíd metálosok” lesz a címe. Erre az albumra szelídebb dalok, lírák kerülnek. Szinte az összes olyan líra, ami a Pokolgép óta mellettem volt, meg olyan szerzemények, amik a szelídebb metál dalaim. De nem csak metál, hanem mindenféle nóták, meg kakukktojások. Lesznek például újrajátszott szerzemények a Kalapács zenekarral. Nagyon régi nóták is, amiket most újraénekeltem. Úgy éreztem, hogy megérdemelnék, hogy a mai hangomon legyenek meg, ne a „gyerekkori” hangomon, az is egy különlegesség. Lesz új dal is a lemezen, Szelíd metálosok címmel. Ami egy kicsit a mai, visszafogott szelídségről akar szólni. Majd kiderül…

A Facebook eseményért kattints a képre!

Ez az egy új dal lesz?

Ez az egy új dal lesz, és több, új dalnak tűnő szerzemény, hiszen lesz olyan is, amit most duettként fogunk énekelni, nem az eredeti formájában. Tavaly megjelent a Kikalapált dalok kiadvány, ott, az egyik előadó játszik egy dalt saját stílusában, ez nekem nagyon tetszett. Mondjuk, nagyon sok feldolgozás tetszett arról a lemezről! De most arra gondoltam, hogy ez a nóta mindenképpen kerüljön föl erre a lemezre úgy, hogy duettben énekeljük.

Mikor jöhet ki ez a lemez?

Hát, én májusra szerettem volna, de az már biztos, hogy nem jön össze. Leghamarabb júniusban jelenhet meg.

Tehát akkor már a vége felé jártok a stúdiózásnak.

Tulajdonképpen igen, a vége felé járunk már. Lesz olyan dal is, ami eredeti Omen, és most az Omen legénysége játssza fel újra, és többen énekeljük.

Akkor most néhány kulisszatitok kiderül! Kalapács József vagy Kalapács néven jön ki az anyag?

Ez Kalapácsi József néven fog kijönni, és „Szelíd metálosok” a címe. Tehát rólam, az én pályámról szól ez a történet. Érdekes kis album lesz, a dalok mennyiségéből adódóan dupla lemezről van szó.

Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket az infókat! Találkozunk a koncerteken.

Hímer Bertalan Paya 


2021. június 9. 11:19

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA