Jenei Szilveszter: 70/50
Ötven évet letudni a hazai zenei életben nem kis teljesítmény. Október 13-án a Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központjában volt egy életmű koncert, ahol Jenei Szilveszter bőséges, tartalmas pályafutásának keresztmetszetét lehetett meghallgatni. Jenei ritkán került a frontvonalba, legtöbben háttéremberként ismerik, itt és most viszont ő lesz a főszereplő. Miként ebben az interjúban is. Lehetetlen vállalkozás lett volna a munkáit mind felsorolni, értékelni ebben a beszélgetésben, így a fontosabb állomásokat, zenekarokat, produkciókat, munkákat érintettük csak. A bevezetőben azért álljon itt néhány adat, ami egyesével is megsüvegelendő! A hetedik ikszéhez közeledő legsikeresebb magyar eurovíziós dalszerző és előadóművész eddig két eMRTon díjat kapott, egy Aranyzsiráf-díjas albumot készített, öt arany- és két platinalemez tulajdonosa, több mint háromszáz dal szerzője, százötven albumon dolgozott, közel harminc előadóval. Ezek a száraz adatok olyan produkciókat takarnak, mint FRIDERIKA utolérhetetlen Eurovíziós dalsikere vagy az immár ikonikus Honfoglalás film története. Az első, 1956-ról szóló rockopera zeneszerzőjeként is büszkélkedhet, és ő jegyzi az első kétnyelvű (lovári - magyar) karácsonyi albumot is, Cigánybetlehem címen.
Mikor és miként kezdtél a zene iránt érdeklődni?
Nyilván, mint a legtöbben, óvodás korom környékén jelent meg a zene az életemben. Aztán ez komolyabbra fordult, én klasszikus zenével foglalkoztam, egészen serdülő koromig csellóztam. Miskolci illetőségű vagyok, ott kezdtem a zenei tanulmányaimat. Szerettem ott élni, szerettem azt a korszakot. Gimnazista koromban hagytam abba a csellózást, akkoriban elkezdődött az a bizonyos „beat korszak”, így én is váltottam. Szabad Európa rádiót hallgatva kezdtük a korszak külföldi muzsikáit kagylózni a hatvanas évek közepén. Onnantól kezdve már csak a gitár volt, és ami ennek a hozadéka, ami hozzá tartozik… Volt még egy kiegészítés, egy kanyar, mikor fölvettek Pestre, a műszaki főiskolára, akkor klasszikus gitározást is elkezdtem tanulni. Komoly elképzeléseim voltak ezzel kapcsolatban, akkoriban ebben láttam a jövőmet művészként. Jelentkeztem a zeneművészetire is, de nem vettek föl, így ez a vonal aztán elsikkadt az életemben. Egyébként egyetlen ponton múlott, hogy fölvegyenek! Nincs bennem szálka ezzel kapcsolatban, mivel megmaradt az a rendkívül jó alap, amit ezzel kapcsolatban magamba szívtam, megszereztem. A mentalitás, a zenei hozzáállás, a hangszerelés irányelvei megmaradtak, de mivel nem használtam ezek után a négyujjas pengetést, a nylonhúros hangszereket, ez a játékstílus megkopott.
Ahogy én látom, ez azért a zenéidben, dalaidban visszaköszön, tükröződik. Az akusztikus jellegű zenéhez való vonzódás a mai napig megvan benned…
Igen, ez mindig bennem volt, amikortól elkezdtem komponálni. Többször volt, hogy felkértek hangszerelésekre, és ez a tudás mindig jól jött, szimfonikusokat is hangszereltem! Fúvósok, vonósok, kórus… Például Illés Lajosnak a Cantus Hungaricus című lemeze volt az első komolyabb ilyen jellegű munkám. Lajostól megkaptam a „lókottát”, harmóniavázat, amit ő felzongorázott. Ez gyakorlatilag egy rockopera kezdeményezés, valamikor 1996-ban jelent meg az anyag. Lajosnak ez az utolsó szárnycsapásainak egyike volt…
Te a zenéből, zenélésből éltél a pályafutásod során?
A zenéből Magyarországon nem nagyon lehet megélni, vagy csak keveseknek sikerül ez. Manapság celebnek kell lenni egy nagyon menő zenekarban, hogy ezt elmondhassa magáról az ember. Ugye az Illés volt az első zenekarom, ami ismert volt, aztán a Kormorán is elég népszerűvé vált, de sosem volt – még velük sem-, hogy én ezekből meg tudtam volna élni… A civil, mérnöki pályám párhuzamosan futott a zenéléssel, az egy biztos alapot adott nekem. Én úgy gondolom, a zenélésben nem az a lényeg, hogy megélsz e belőle! Ez másról szól…
Emlegettük Illés Lajost, az ő zenekarával, a Szörényiék utáni Illéssel kerültél be igazán a köztudatba, ha jól emlékszem.
Igen, a Boldog város volt az első lemez 1978-ban, amin szerepeltem és nagyobb publicitást kapott. Ez még huszonéves koromban volt. Ez az Illés volt a legutolsó, Szörényiék megcsinálták a Fonográfot, Lajos pedig összeszedett maga mögé egy csapatot. Érdekesség, hogy mikor ő megkeresett minket, mi egy komplett zenekar voltunk és Bad Company-t, Creedence Clearwater Revival-t játszottunk. Papp Tamás (később: Korál, Új Skorpió) dobos volt a legfiatalabb közöttünk, 16-17 éves lehetett akkoriban, Kis Ernő Pál énekelt nálunk. Lajosnak így kompletten kellet az egész csapat, majd még behozta Serfőző Anikót másik énekesnek. Nagyon izgalmas hangszíne volt. A Boldog város egy musical lényegében, ami a Csongor és Tündét dolgozza föl kicsit rockos felfogásban. Itt mutatkoztam be szerzőként is, a B. oldalon volt két szerzeményem is! Innentől számolva aztán kiszaladt már több mint 300 dal. Csehszlovákiában készült egy angol nyelvű lemezünk még, és én többre nem is emlékszem ezzel a felállással.
Tudtommal külföldön is sokat léptetek föl.
Igen, a keleti szektorban rengeteget játszottunk! Szovjetunióban éveken keresztünk kint voltunk legalább 2-3 hónapot. Koós Jánost, Varga Andrist kísérgettük többek között. Ott mi voltunk a nyugati zenekar, nagyon szerettek minket, vicces, boldog korszak volt ez…
Az Illés után rögtön a Kormoránhoz kerültél?
A Rockszínház akkoriban alakult, Várkonyi Mátyás, Miklós Tibor alapították, az Evita volt az első bemutató Budapesten. 1982-ben megjelent egy Farkasok album, amit Matyi írt. Nagy tapasztalatszerzés ilyen színházi zenekarban játszani, kemény iskola, de nagyon magaménak vallom azt az időszakot, szerettem. Ott megtanul az ember tolerálni, alkalmazkodni. Ott csak gitárosként voltam jelen a zenekarban, nem írtam zenét, nem hangszereltem. Velük később beugróként is dolgoztam, mikor Németországban turnéztatták az Evitát – német nyelven. Évek múlva ott, akkor majdnem fejből ment a szólamom, természetesen volt már partitúra a biztonság kedvéért. Érdekesség, hogy a kezdeti időszakban még nem kaptunk ott kottát, mindenki saját maga szedte le a szólamát és jegyzetelte.
A Kormorán egy idő után elkezdett párhuzamosan futni a Rockszínházzal. 1984-ben jelent meg a Folk&Roll lemez, ami azóta legendává érett. Azt már én gitároztam föl. Aztán ott maradtam több mint 25 évig! Előttem Csillag Endre gitározott ott. Egyébként úgy alakult, hogy a lemezfelvételre hívtak oda, mert a gitárok kivételével már fel volt játszva minden, mikor Bandi elment. A gitárrész nem is volt megírva, nekem kellett kitalálnom a témákat, miután meghallgattam azt, ami addig elkészült. Izgalmas és izzasztó is volt ez nekem, mert ilyen páratlan ritmusokat nem nagyon játszottam addig… A west coast, hard rock állt hozzám közelebb. Ez egy új zenei világ volt nekem a sok népi hangszerrel. Ezen a lemezen még nem, de a továbbiakon már szerzőként is szerepeltem, illetve színészeknek, énekeseknek is készítettünk lemezeket.
Ha jól számolok, akkor te az István, a király és a Kőműves Kelemen közreműködésről még lemaradtál.
Igen, azokról lemaradtam, akkor még nem voltam benne a csapatban. Viszont, mint színházi darabot, a Kőművest már én is nagyon sokat játszottam a Magyar Színházban. Az is jó élmény volt, újra színházi közegben… Mint az előbb mondtam, csináltunk lemezt például Vikidálnak, Billnek, Zalatnaynak, Benkő Péternek… Meg ugye jöttek sorban a Koltay Gábor rendezte filmek, produkciók, ott Gergő volt a zeneszerző és mi játszottuk föl az összes zenét. A Honfoglalásban a nyitó szám társszerzője is vagyok! Szóval, ott szerzőként is jelen vagyok, ez a Hajnal című dal. Itt van a falamon a platinalemez! Illetve én voltam a film hangfelvételének a zenei rendezője is…
Az 50 évet nem tudjuk részleteiben áttekinteni, de jött egy másik fontos állomás az életedben, az pedig Friderika és az a bizonyos Eurovizio, amin a legjobb eddigi eredményt értétek el magyar indulóként.
Sok véletlen van az ember életében, van, amikor megfelelő helyen van, megfelelő időben. A csillagok állása alapján összejön valami különleges dolog. Ilyen volt ez is. Koltay Gergő a rádióban dolgozott, így nekem is jutottak zenei rendezői munkák. Sok együttessel, énekessel dolgoztam, sokan jó emlékként gondolnak az ilyen jellegű együttműködéseinkre. Szóval Koltay a kezembe nyomott egy kazettát, hogy itt van ez a csaj, csinálj belőle valamit! Meghallgattam, tetszett a hangja, írtam neki egy dalt.
Ez konkrétan Friderikának íródott, vagy egy otthon, talonban lévő ötlethez nyúltál?
Istrumentális témaként – nem a teljes dal- szerepelt már ez a Julianus barát filmsorozat háttérzenéjeként. Szöveg még nem volt a témára, azt már Friderikára szabva írtam és véglegesítettem dalként. Illetve itt hallható az első vonós hangszerelésem is, ez 1994-ben volt! Vonósnégyest raktam az akusztikus gitár mögé, valamint ez volt az első, hogy verset is írtam a zenémhez. Wolf Péter meghallotta ezt és mondta rögtön, hogy ez egy fesztivál győztes dal. Aztán a társadalmi és szakmai zsűri is minket jelölt, hogy ezzel képviseljük Magyarországot az Eurovízión Írországban, ahol szintén nagy sikert arattunk.
Miben látod a dal kinti sikerét? Amit azóta senki nem tudott megismételni az itthoniak közül…
Mint mondtam, jó időben, jó helyen… Valahogy elkaptunk egy érzést, hangulatot, ami megfelelt az akkori ízlésnek – ezzel az akusztikus hangszereléssel. Wolf hangszerelte, vezényelte a kinti vonósokat. Nem is találkoztunk velük! A függöny mögött játszottak élőben – nagyon szépen. Svédországból, Norvégiából mi kaptuk a legnagyobb pontszámot, és ha az első négy szavazatot nézzük, akkor mindenki minket rakott az első helyre! Nagy meglepetés volt. Egy ideig azt hittük, hogy megnyerjük… Wolf Péter és Vágó István volt kint velünk, és néztünk egymásra, hogy: Úúúristen, mi lesz, ha megnyerjük?! Magyarország költségvetése belerokkant volna, ha győztesként nekünk kell rendezni a következő Eurovíziót! De negyedikek lettünk végül…
Ha megint ugrunk egyet, akkor elérünk az 1956 című rockoperáig.
Annak a teljes zenei anyagát én írtam. A szövegkönyvet a Kocsis L. Mihály és Adorján András.
Ez felkérésre jött neked, vagy otthon ültél és volt egy késztetésed, hogy neked ezzel a témával foglalkoznod kell?
Felkérés volt, és a már emlegetett Illés Lajos Cantus Hungaricus lemez került el a szövegíró-költő pároshoz, ezt hallva kerestek meg. Megkaptam a szöveget, ami a lemezen az első dal, Aki magyar… Erre megírtam a zenét, ez volt a referenciamunka, felvétel. Aztán megkaptam a komplett művet.
Az utóbbi években koncertezel, szólóban, duóban, vendégként is szerepelsz különféle formációkkal, főleg akusztikus jellegű megszólalással.
2000 környékén jöttem el a Kormoránból, de Gergővel megmaradt a jó kapcsolat. Onnantól tényleg fűvel-fával játszottam. Produceri munkáim is szép számmal voltak. Például az Eleven Hold lemezén is dolgoztam, de volt egy angol anyanyelvű, amerikai leányzó, Chelsea Swett is, akinek dalokat kellett hangszerelni, Lippényi Gáborral, Pierrot-al dolgoztam ezen. A csajszi egyébként Tom Lantos volt amerikai honatya egyik unokája, a tizenhétből…
Nézzük a koncertet! 50 év elmesélve akusztikus jelleggel?
Is. Mindig szerettem akusztikus formában dolgozni, van ez a one man band megoldás, sokat játszottam fesztiválokon, de kocsmákban is az utóbbi 10 évben. Dalos rendezvényeken is mindig ott vagyok. Ez egy szűk réteg, de izgat ez a versmegzenésítős közeg, zenei világ. Szóval a koncerten ebből a szóló dolgomból mutattam egy részletet, szeletet, mindent persze nem tudtam ott megjeleníteni. Az ’56-os darab is terítékre került. Mostanában a Ladányi Mihály korszakomat élem. Az ő verseit zenésítem meg. Szóval volt, amit egyedül adtam elő, volt mikor ütőssel, vonós zenekarral kiegészülve szólaltunk meg.
Vendégek is szép számmal voltak!
A fellépő zenészeket nem is tudom felsorolni, mert ők rengetegen voltak, a szólisták közül nagy megtiszteltetés, hogy ott volt Fenyő Miklós, természetesen Friderika, a műsor címe is „Kinek mondjam el?...”
Miklóssal is dolgoztál?
Fenyő break korszakában dolgoztunk együtt, amiről biztos kevesen tudnak. Nem volt ez sikeres időszaka, de ha úgy tekintjük, új volt ez akkoriban itthon. Tévedés volt magyarul próbálkozni ezzel, de zeneileg szerintem ötletes volt, és szövegileg is jó. Folytatva az előbb megkezdett sort, ott volt Fehér Adrien (Swingen Street - volt Cotton Club Singers), vele egy duettet énekeltem, ez a dal hajdanán az Egri Táncdal Fesztiválon hangzott el, Tegnap és holnap a címe. Fellépett még Tóth Reni és Varga Miklós is a régi munkáink kapcsán, valamint Szabó Csilla a Bojtorján volt basszusgitáros-énekese. Nagyon szép hangja van, vele duóban sokat szoktam fellépni. 2008-ban Arany Zsiráf díjat nyertünk, ugyanis volt egy közös gyereklemezünk. A Kormorán Memory Band volt egyébként az alapzenekar ezen a koncerten, hegedűvel, fafúvósokkal és ugye Margit Józsi utánozhatatlan énekhangjával! Salamon Beáta és Gáspár Álmos hegedűs is jelen voltak. Meg a vonósnégyes is színesítette a hangzást.
PAYA
2019. január 19. 07:16