Jazztelen – Tátraival turnéznak februártól
Tavaly, a Tátrai Tiborral közös videoklip elkészültekor már fontolgattunk Bűdi Szilárddal egy interjút a Piros blues gitár okán, de szerencsére ez mostanra tolódott! Hogy miért szerencsére? Mert most Szili sokkal több aktualitásról számolhat be nektek. Ha egy fő gondolatmenetet kéne találnom, akkor azt mondanám, a közös zenélés öröméről szól leginkább ez a történet. Ráadásul generációk találkozásáról. Tibusz rendkívül nyitott arra, hogy fiatalokkal közösen is megmerítkezzen az örömzenélésben, egy korábbi interjúban így nyilatkozott erről: „Nagyon jó érzés tehetséges fiatalokkal zenélni, engem is inspirálnak és nagy öröm, hogy sokan hívnak. Élmény és megtisztelő! Látom rajtuk az örömöt, ha ott vagyok velük. Ez olyan nekik, mint mikor én Radics Bélával léphettem föl anno. A nagy öregek jelenléte mindig különleges alkalom a közönségnek és a zenészeknek is.”
Szilárd, február 4-én indul a turnétok Tátrai Tibivel, ami május elejéig tart, ezzel kapcsolatban faggatnálak, de először is nézzük ezt a Jazztelen formációt! Ugye, tavaly volt egy erősebb, aktívabb évetek, mesélj nekem a zenekar történetéről!
Géczy Viktorral mi a Lóg a Ritmus nevű formációban zenéltünk együtt még a miskolci éveinkben, utána a barátságunk megmaradt, de zenei téren mindenki futotta a saját pályáját. 2013-ban jöttünk össze megint, azóta működik a Jazztelen kisebb-nagyobb intenzitással, a színpadra lépésünket műhelymunka előzte meg, számokat írtunk, kitaláltuk, hogy milyen hangszerelésben adjuk elő a dalainkat. Mostanra értünk meg arra, hogy megalkossuk a rádióbarát blues-rock muzsikánkat - szájharmonikázással, virtuóz gitárszólókkal, eszement dobolással. Ebben Kottler Ákos dobos lett a társunk. Bennem már nagyon érlelődött ez a dolog, hogy a saját zenémet kéne előtérbe helyezni és ehhez valahogy Viktor volt a legjobb partner. Ő pont annyira szerette volna ezt összehozni, mint én… Nekem már felhalmozódott egy csomó dalom, és az egyik napon - amikor felültem az ágyamban reggel- azt mondtam, hogy most akkor nevet választunk és elkezdünk zenekart alapítani és megcsináljuk ugyanazt, amit 20 éves korunkban. Annyira erős volt a vágy, hogy ezt már nem tudtuk elnyomni magunkban. A legfontosabb érvem magam felé, hogy miért kellett zenekart csinálni, az az volt, hogy ezek a dalok nem véletlenül születtek, tehát nem azért írtam, mert dalt akartam írni, hanem mert egyszerűen kigurultak a kezemből. Nem akartam, hogy ezek elkallódjanak és egyre jobban vágytunk a közös muzsikálásra Viktorral is. Minden amellett szólt, hogy zenéljünk együtt. Egyébként Viktor is előállt pár saját számmal, illetve az általam leszállítottak némelyikét tuningolta, amelyiknél úgy érezte, szükséges…
Aki nem ismer titeket, annak be tudnád lőni pontosabban a Jazztelennek a zenei világát?
A Jazztelen zenei világa kicsit olyan Roy&Ádám, Tátrai Band, Hobo Blues Band ötvözet, tehát populáris rockzene vagy pontosabban ilyen blues- pop-rock. Van olyan dalunk, amire valaki azt mondta, hogy figyelj ez konkrétan olyan, mint a You Shook Me All Night Long az AC/DC-től, tehát hallgatható, fogyasztható blues-rock, sok-sok gitárszólóval, sok-sok energiával!
A tavalyi évetek ugye, olyan szempontból is erős volt, hogy egyrészt készítettetek egy klipet Tibusszal - erre majd kitérünk-, illetve turnéztatok a Kowalsky meg a Vegával is. Miként jött ez össze?
Előzenekarnak választottak minket, mi meg őket főzenekarnak és így kaptunk az élettől egy olyan lehetőséget 2016 elején, hogy egy 10 állomásos turnéba vehettünk részt velük. „Őket melegítettük” és ez nagyon jó rutint adott a zenekarnak, nagyon jól bejátszottuk a műsorunkat, és gyakorlatilag az ország minden táján játszottunk. Nagyon jó fejek voltak, nagyon szerették azt, amit csinálunk és mellesleg elég jól bemelegítettünk a közönségüket, mert utána már tombolva fogadták őket, úgyhogy ez egy kifejezetten szerencsés találkozás volt Kowáékkal.
Vagy örült a közönség, hogy vége lett a Jazztelennek, azért tomboltak… Ha-ha!
Lehet így is nézni, de ritka az, amikor az előzenekarnak van valamiféle sikere. Minket szerencsére jól fogadtak! Egyébként májusban meg a Tátrai Band előzenekaraként muzsikáltunk a Barba Negra Music Clubban!
Beszéljünk a repertoárról, ugye emlegettél zenekarokat és ti azért bőven benne vagytok feldolgozásokban is, milyen százalékban és miket játszotok? Kitérhetsz arra, hogy ha önállóan adtok koncertet, aztán meg a Tátraival közös bulik repertoárjára is.
Kérlek szépen, hogyha önállóan játszunk, akkor általában – először a fesztiválos rövidebb programról beszélek- közel 90%-ban saját számokat tolunk, mert ott körülbelül egyórás műsorokat tud adni az ember. Ha másfél óránk van, akkor hozzájön egy kis Jimi Hendrix és Hobo Blues Band, meg kuriózumokat szoktunk még tolni, mondjuk egy Rolling Stonest. De megmondom őszintén, hogy Viktor nyomására leginkább a saját számokra koncentrálunk, ez így volt már a Lóg a Ritmusban is. Egy olyan zenekar voltunk anno, 20 évvel ezelőtt, akik csak és kizárólag saját számokból álló repertoárt játszottak. Nem mondom, hogy abban az időben ez hú de jó volt, de ez nagyon tudatossá tett minket, és ez a vágy azóta sem múlt el… Úgyhogy a Jazztelen is arra koncentrál, hogy leginkább a saját számokkal töltse meg a koncerteket. Vannak olyan helyszínek, ahol nyilván olyan bluest szerető közösség van, amelyik szereti azokat a dalokat, amelyeket én is. Nagy Hobo Blues Band mániás vagyok és annak is léteznie kell a mi repertoárunkban, Jimi Hendrixet is nagyon szeretem, úgyhogy tulajdonképpen Tibusszal is egy ilyen általa meghatározott életmű koncertet csinálunk. A mostani turnén egy kicsi előzenekaroskodunk a Jazztelennel - Tibusz előtt. Tehát fogunk játszani 40 perc Jazztelent és utána felhívjuk magunkhoz Tibuszt a színpadra. Onnantól kezdve beindul a Jimi Hendrix, Hobo Blues Band, Tátrai Band őrület és ezt blokkosan fogjuk játszani, tehát Hendrixekkel kezdünk, utána Tátra Bandezünk egy kicsit, és Hobo Blues Band dalokkal fejezzük be… Hát, nyilván készülni kell a hangerőkre és a hosszú gitárszólókra!
Emlegetted a Lóg a Ritmust, meg a miskolci múltatokat, esetleg most február 17-én, a miskolci helyszínen elhangzik majd Lóg a Ritmus dal is?
Na, most ebben a pillanatban gondolkodtattál el… Megmondom őszintén, most beindult bennem egy motort. 20 éves jubileumi koncertet is lehetne csinálni a Lóg a Ritmusra. De hát erre próbálni kellene, meg valahogy egy körítést összehozni az egészre. Azért elmondom, hogy ez egy kicsit egy nosztalgikus érzés az életünkben, mert valahogy Miskolc elkerült minket koncertezés szempontjából – én csak a Happy Blues Day-el szoktam haza járni, meg amikor a tesómék játszanak, meg Petendi Tomiék, úgyhogy én Miskolcon viszonylag ritkán kerülök színpadra… Most elgondolkoztam Lóg a Ritmus ügyileg, úgyhogy lehet, hogy lesz egy-két Lóg dal is.
Pár hetetek még van addig, úgyhogy addig le is lehet porolni ezeket.
Köszönjük az ötletet!
Mondtad, hogy folyamatosan készülnek új dalok, folyamatosan jönnek ki belőletek az ötletek, de lemezen jelent már meg valami?
Kérlek szépen, most intézem a lemez készítés-kiadás procedúráját! Úgyhogy elvileg márciusban lesz Jazztelen lemez, ezen rajta lesz természetesen a Tátrai-féle Piros blues gitár, a Póka Egonnal közösen felvett Tűzzel játszol - azon Póka Egon játszik, ő is volt vendégünk-, és hát, ha a jó Isten erőt ád, akkor Deák Bull Gyulával is összehozzuk a közös dalt, amire én nagyon vágyom! Feltett szándékom volt, hogy a számomra legfontosabb emberekkel készítek egy-egy dalt… Deák Bill Gyula most már kimondta az igent a mi duettünkre, úgyhogy elvileg már csak fel kell venni a nótát. Ha igyekszünk, akkor a március környékén megjelenő lemezünkön rajta lesz a Billel közös slágerünk is.
Hogy jött az ötlet, miért „akaszkodtatok” Tibusz nyakába?
Kis túlzással! He-he, értem az iróniát. Ugye, Póka Egonnal játszottam együtt a Póka Egon Experience-ben, ők hármasban koncerteztek anno Tornóczky Ferivel és Szakadáti Matyival, akik a kőbányai suliból kerültek ki. Akkoriban híre ment ebben a körben, hogy én éneklem ezeket a Bill dalokat – az eredetihez hasonló módon-, és egyszer csak elmentem a koncertjükre és beszálltam… Egonnak annyira tetszett, hogy mi így együtt is maradtunk és sokat játszottunk együtt néhány éven keresztül, amikor úgy kérték a műsorukat, hogy slágeresítve kell, jöjjenek a Bill nóták is! Ilyenkor mindig elvittek magukkal, így eljutottam például a paksi Gastroblues fesztiválra - több alkalommal-, és számos helyszínre. Nagy volt a barátság, jól működött ez a dolog. Nekem gyermekkori álmom volt, hogy egyszer szeretnék a példaképeimmel muzsikálni és ez egy csodálatos dolog, hogy így létre is jött az életemben! Ez csak az első lépést volt egyébként, mert volt egy olyan dalom, amiben egy ilyen jó erős, agresszív basszusgitár játékot képzeltem el és kitaláltam, hogy Egon basszusgitározzon a számban. Feljátszotta, elkészült a Mucsi Zoltán-os klip, ami elég brutálisra sikeredett, és akkor elkezdtem tovább gondolkodni… Hogyha már Tibusszal is időnként közösen koncertezünk - nagy ritkán eljött vendégnek Pókáékhoz-, akkor ő is szerepeljen egy dalban, ami tisztelgés előtte. Amikor én megkerestem ezzel a dologgal, hogy „megénekelném őt, mint ősi ének”, akkor ettől nagyon vonakodott. Az tegyük hozzá, hogy nem szereti, ha nagyon éltetik. Aztán elolvasta a szám szövegét, meg mondtam neki, hogy ez egy tök kedves dolog és igazából úgy van róla énekelve, hogy közben azért rólam szól a dal. Úgy van megírva, hogy az jön le, nekem mit jelent Tibusz. Ahogy hallható a refrénben, nem az van, hogy: „éljen Tátrai Tibor”! Ez nem egy hősi ének Tinódi Lantos Sebestyéntől, amikor eldalolja, hogy visszaértek a katonák a háborúból és akkor dicsőíti őket, hogy: dicső Tátrai Tibor… He-he! Elegánsabb módot választottam ennek a dolognak, meg hát ez gurult ki, ezt dobta a gép… Minden mondata igaz a dalnak, például, hogy én úgy vettem elő a gitárt, hogy láttunk egy Hobo koncertet a tévében, amiben Tibusz gitározott és aztán levettük a szekrény tetejéről a tesómmal a gitárt… Ezt megértette Tibusz is, és ráadásul az egész dal tartalma és az akkordmenet is annyira rá van írva, hogy mondta is, hogy: „ha ezt a Charlie énekli, akkor ez egy Tátrai Band dal”. Neki nagyon jól esett erre rágitározni. Amikor elkészült a végleges mű és elkészült a videoklip, rá egy napra felhívott Tibusz - ezt biztos nem felejtem el, amíg élek- és azt mondta, hogy: mi bármit fogunk csinál a jövőben együtt, az nem lesz annyira jó, mint ez, mert a videoklip és a dal is annyira gurul… Hála a jó Istennek, még a rock rádió is játssza itt Budapesten!
Pont ezt akartam kérdezni, hogy mennyire tudtok ti ezzel bekerülni a médiába? A rock rádióról majd beszélünk később, mert te ugye ott is dolgozol…
A fogadtatás jó, de a média piac hatalmasat változott az elmúlt időszakban - és ennek köszönhetően is jött létre ez a rock rádió, amelyik boldogan fogadta ezt a dolgot. Ennek a nótának itt van a helye - azt gondolom. Vágyhatunk arra, hogy különböző budapesti vagy nagy, központi rádiókba bekerüljön, nem fog, ezt tudjuk pontosan. Bekerülhetne televíziós csatornákra is, de oda sem kerül be, mivel ez nem mai popzene. Én meg nem vagyok megalkuvó ebben a dologban, mi olyan zenét játszunk, ami a szívünkből jön. És nem visszük olyan helyre a dalainkat, ahová nem valók! Felnőttek vagyunk már, tudod! Nincs illúzió. Ha valahol játsszák, mert ez belefér nekik, akkor mi ezt nagyon megköszönjük, itt a Rádió Rockban nagyon jó helyen van ez a dal és kifejezetten szereti a közönség. Kapom a visszajelzéseket, most voltam Tibusz koncertjén és megállítottak az emberek, hogy: Lesz-e a Piros blues gitár ma este? De én ezen a koncerten nem is léptem fel! Köszönöm az életnek, hogy ez így működik! Ott kell ezt lejátszani, ahova való, vidéken is játsszák egyébként több rádióban! Székesfehérváron is, te is adod a miskolci CODE FM-en, ahol szeretik ezt a fajta blues-rock muzsikát. A helyén van ez a dolog, nem kell aggódni!
Tátraival már tavaly is voltak közös koncertjeitek, ha jól tudom.
Így van, játszottunk már jó pár alkalommal együtt, úgyhogy igazából ez a dolog már be van játszva. Nagyon jól egymásra találtak Tibuszék Géczy Viktorral, jól kiegészítik egymást és mi teljes értékűen kísérjük Tátrait. Amit a kedves nézők látni-hallani fognak, az az, hogy a koncerteken minden dal előkerül, ami Tátrai Tibornak fontos, legyen az Jimi Hendrix, Tátrai Band vagy a Hobo Blues Band. Azt gondolom, hogy neki ez a három a legfontosabb, és ő nagyon jól érzi ebben a produkcióban magát. Úgyhogy egy olyan műsort láthat a nagyérdemű, ahol Tátrai Tibor eszenciáját fogják megkapni. Nyilván én éneklem ezeket a dalokat, de ezek nekem is a kedvenceim, ezeken nőttem fel, főleg a Hobo Blues Banden. Olyan szerzeményeket fogunk játszani, amiket mi már Kerékgyártó Fülessel Istvánnal vagy Király Csabival is nagyon sokat játszottunk Miakolcon, úgyhogy egy kicsit az ő emléküknek is adózunk majd ezeken a koncerteken, de a hazai pályás miskolcin főleg.
Ugye, ez egy pályázatos koncertsorozat?
Debrecen, Hajdúszoboszló, Gödöllő, Budapesten is lesz a sorban - most hirtelen ennyi jutott eszemben. Egy nyolcállomásos turnét fogunk csinálni, az NKA, a Cseh Tamás program keretein belül megyünk, nyertünk pályázaton támogatást.
No, nézzünk meg téged is, vizsgálgassunk közelebbről! Több zenekarban is játszol, köztük van egy olyan formációi is, ahol ismert rádiós műsorvezetők tolták össze a biciklit…
Így van, kérlek szépen, ez a Best Of zenekar. Ez úgy indult, hogy a Danubius Karavánnak hívott rendezvénysorozatra állt össze ez a rádiós zenekar, hogy milyen jópofa, aztán ezek a srácok együtt maradtak, viszont Abaházi Csaba kiszállt belőle… Rákóczi Feri gitározik, Buza Sanyi billentyűzik és Garami Gábor dobol, illetve Garami Balázs basszusgitározik, Abaházi távozása óta én énekelek. Ez egy móka formáció, ami arról szól, hogy ismert magyar és külföldi slágereket játszunk el a közönség legnagyobb megelégedésére. Mi „stand up musicnak” hívjuk, mert zenélünk, de nagyon sokat dumálunk a színpadon általában, és ezen a közönség nagyokat szokott nevetni. Ez egy másfajta megközelítése a zenélésnek, úgy is mondhatnám, hogy 5 perc zene és utána következik egy stand up, aztán megint muzsikálunk. Érdekes koncepciójú zenekar, itt nem feltétlen az a legfontosabb, hogy milyen irgalmatlan gitárszólókat, vagy dobolásokat láthat az ember, hanem az ismert műsorvezetők közös muzsikálása a cél. Ez egy jó szórakozás, kicsit olyan, mint az Irigy Hónaljmirigy, ha hasonlíthatom valamihez. Nagyon szeretek velük lenni…
Téged ismerhetünk régebbről is különféle tévés produkciókból, rádiós műsorokból…
Meg a miskolci utcákról, meg a Levis boltból!
He-he! Nemcsak Miskolcra gondoltam… Te a Rádió Rocknak a reggeli műsorvezetőjeként az elejétől ott vagy adásban, mit szűrtél le eddig, mennyire érzed otthonosan magad ezen a frekvencián? Szóval mit tudsz elmondat a rádióról, az elmúlt időszakról?
Az eddig eltelt időszakban kereste a rádió az arculatát és a helyét, azt, hogy merre kell mennünk. Azt gondolom, hogy mostanra megtaláltuk. Kellett ennek egy fél év, hogy a szűrőket beállítsuk, hogy milyen zenék szóljanak, hogy kinek szól ez leginkább… Nagyon szeretek itt dolgozni, ráadásul Kalácska Gábor – miskolci ex-Disco Express énekes- a vezetője ennek az intézménynek, és ő egy nagyon jó szakember.
A miskolciak betették a lábukat a pesti médiába!
Én speciel nem azért dolgozom itt, mert miskolci vagyok, hanem azért, mert én csináltam olyan dolgokat, amikre ő felfigyelt. Tulajdonképpen a semmiből hívott fel, mert előtte jó pár évvel korábban dolgoztunk együtt. Olyan arcokat keresett a reggeli műsorba, akik muzsikálnak és műsort is vezetnek egyszerre. Mi, a műsorvezető társammal, Kovács Áronnal ilyenek vagyunk. Áronnal reggelente élőben szoktunk muzsikálni itt a rádióban - mindamellett, hogy próbálunk valami közéleti irányultságú műsort létrehozni, amelyben az emberek hétköznapjait igyekszünk segíteni, kibeszélni témákat, némi információt szolgáltatni ahhoz, hogy nekik könnyebb legyen a reggel vagy hogy vidámabban induljon a napjuk. Mi nagyon élvezzük, hogy muzsikálunk is reggelente, ma például Nagy Feró jött be hozzánk a stúdióba és vele játszottuk el az egyik kedvenc dalát, a Republictól a Repül a bálnát. Ez egy teljesen spontán dolog volt, bejött, mi felkaptuk a gitárt, ő dumált és elkezdtünk muzsikálni. Mindezt egy könnyed, informatív műsorban! Természetesen rengeteg zene megy a műsorban eleve, de ez nagyon fontos, hogy mi saját kezűleg is játszunk dalokat. Reggel bent már nyúlok a gitárhoz, Áron beül a dobhoz és már kész is a zenekar - nagyjából.
A reggeli műsorotokat mettől meddig lehet hallgatni?
Reggel 6-tól 10-ig szolgáltatjuk ezt a fantasztikus kis műsort, egészen Gyöngyösig elszólunk és ha a bal oldalát nézem Magyarországnak, akkor Tatabánya, Székesfehérvár, állítólag még a Balatonon is lehet fogni! De rengetegen hallgatják például Ongán interneten! He-he!
A múltkor én is belefutottam, hogy István, a királyt énekeltetek Áronnal.
Hoppá, az az egyik legnagyobb sikerünk volt!
Az elég színvonalasan lett elénekelve, innen gratulálok nektek!
Hát, köszönöm szépen! Nekem ez egy régi vágyam volt, hogy elénekeljük Áronnal, mert jó a leosztás, neki egy vékonyabb hangfekvése van, nekem meg egy szőrösebb. Ő volt István, én meg Koppány. Nem is tudom, hogy milyen alkalomra énekeltük ezt el, de gondolom, hogy valamilyen jubileumhoz fűződően. Minden idők legnagyobb sikerét hozta ez a video a rádiónál, már több mint 20 ezres megtekintésen van túl. Egyszerűen szájról-szájra terjedt a dolog, mindenkinek nagyon tetszett… Kicsit azt érzem, hogy a helyünkre kerültünk Áronnal a rádióban, mert olyan dolgot csinálunk, ami nekünk nem esik nehezünkre, és ráadásul nagyon mi vagyunk.
Öröm ilyet hallani, hogy az ember jól érzi magát a fenekén, ahol ül. No, Szilárd, köszönjük szépen, hogy ilyen részletekbe menően informáltál minket! A február 17-ei miskolci koncertetek egyébként a Kocsonya Farsanggal egy időben lesz, reméljük, a turisták is érdeklődnek majd irántatok, nem csak az ingyenes koncerteket akarják majd látni!
Én azt gondolom, hogy pont jó, hogy a Kocsonya is akkor van, mert akkor lüktetni fog a város annyira, hogy az emberek kimozduljanak. Nem tudom, hogy mennyire gyakran vannak blues– rock koncertek Miskolcon, de én jó szívvel ajánlanám mindenkinek a két ős miskolci srácot, az egyiket a Kiliánból, Géczy Viktort, aki egyébként Kerékgyártó Füles István legértékesebb tanítványa, és hát magamat, Bűdi Szilárdot, aki Ongáról származik alapvetően, de az életem szebbik felét a miskolci éjszakában éltem le, többek között a legendás Anonymus nevű helyen, ahol rengeteget játszottunk, meg a Rockgödörben, ahol rengeteget szórakoztunk. Ha ezt a hangulatot akarja valaki visszahozni az életébe, akkor jöjjön el erre a koncertre!
PAYA
2017. február 2. 17:15