MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Jancsovics Máté – The Hybrid Drummer

Jancsovics Máté nagyjából két éve indította el a The Hybrid Drummer Youtube csatornát, azóta gyönyörűen építi a brandet. Az elektronikus- és hibrid dobolást oktató videók és hangszerbemutatók mellett nagyon jól elkapott egy szórakoztató vonalat is, ezáltal a szakmai körökön kívül is egyre többen ismerik meg.  A „Hibrid dobos” koncepcióra építve tavaly megalakult a The Hybrid Drummer Trió is. Mindemögött több évnyi tervezgetés, gyakorlás, ötletelés és munka áll, főleg erről a folyamatról beszélgettem Mátéval. 

12 évesen, metálzene rajongóként kezdtél el dobolni hobbiból. Egyértelmű volt, hogy a dobot választod hangszerednek?

Először nem dobolni akartam, hanem gitározni, és énekelni, vagyis nem is énekelni, hanem üvöltözni. Biztosan feszült kisgyerek voltam, mert úgy gondoltam, hogy nekem majd jót tesz az, ha állok egy színpadon és ordítozom.  Tetszett az elképzelés, hogy ott értő fülekre talál majd a kiabálásom, és kiordíthatok magamból bármit. Akkortájt a Slipknot volt a kedvenc zenekarom, kinyomtattam és megtanultam a szövegeket, és otthon üvöltöztem magamnak. Gitározni is szerettem volna, szereztem is valahonnan egy gitárt, amiről egy húr hiányzott, a többi meg rozsdás volt. Próbálkoztam ezen a hangszeren, de nem igazán lettek sikerélményeim. Ezután következett a dob. Az egyik családi összejövetelen ültem le először az unokatesóm dobfelszerelése mögé, egyből próbáltam eljátszani egy kettő – négyet. Közben a család leült ebédelni, de én annyira élveztem a dobolást, hogy három órán keresztül csak ott ültem és dobolgattam. Onnantól kezdve rajta maradtam. Így kezdődött.

És aztán amatőr zenekaros élményekkel folytatódott?

Hát, igen. Szabadszálláson laktam, ami egy kisváros Bács-Kiskun megye közepén, de ahhoz képest elég aktív volt a zenei élet, egy csomó zenekar alakult itt és mindegyik metál zenét játszott. 14 éves korom körül, pár év dobolás után már garázsokban, pincékben, próbatermekben zenélgettünk. Tesóm gitározott, vele alapítottunk egy közös zenekart, aztán pár év elteltével szinte az összes szabadszállási zenekarban én lettem a dobos. A keményebb metál után elkezdett érdekelni a progresszívabb, megfejtős „matek-metál”, ami új kihívást jelentett. Kecskemétre jártam gimibe, itt is találtam olyan arcokat, akikkel hasonló zenéket szerettünk, velük fejtegettük a páratlan ütemeket és a bonyolultabb témákat, majd magántanár segítségével gyakoroltam ki az összetettebb groove-okat. Elég sokáig a metál vonal volt számomra a meghatározó műfaj, a Slipknot mellett a Children of Bodom, Dream Theater, Tool, és a Sytem of a down voltak a kedvenceim. Egyébként most is szeretem hallgatni ezeket.

2011-ben lettél a Kistehén dobosa, és ott már elektronikus groove-okat is szívesen belecsempésztél a dalokba. Hogyan kerültél közelebb az elektronikus zenéhez a metál után?

Az összetettebb matek-, megfejtősebb metállal párhuzamosan kezdett el érdekelni a fusion jazz. Ezt a két műfajt vegyítette például a European Mantra, akik nagy idolok voltak számomra. Ekkorra már nyitott lettem a riffelős metálnál színesebb, fusion és funk elemekkel kevert zenékre. Majd megismertem Jojo Mayert, és lenyűgözött az az elektronikus hangzás a nagyon súlyos basszusokkal, miközben a csávó nagyon technikásan dobolta 200 bpm-en a Drum’n’basst. Ez volt az első olyan impulzus, ami az elektronikus hangzás felé kezdett terelgetni. Volt még egy fontos mozzanat mielőtt jelentkeztem volna a Kistehén zenekarba, ez pedig a 2010-es Roland elektromos dobverseny. Addig igazából nem volt szoros kapcsolatom az elektromos dobokkal és nem is értettem ezekhez a kütyükhöz. Azt gondoltam, meg kellene próbálni ezt a versenyt, egyrészt, mert lehet nyerni egy dobszerkót, másrészt olyan elismert zenészek zsűriztek, mint például Solti János, és örültem, hogy ilyen módon nekik is megmutathatom magam. Ebbe a videóba már beletettem drum’n’bass-es elemeket, amiket akkor még akusztikus dobon próbáltam játszogatni, még nem voltam képben azzal, hogy ennek a műfajnak a hangzás mennyire fontos része. Minden esetre a magyarországi döntőt sikerült megnyernem, és megkaptam a Roland TD9 elektromos dobot. Innentől kezdve indultak be a dolgok. Már volt otthon egy olyan hangszerem, amivel folyamatosan tudtam kísérletezgetni, ez nagyon fontos lépés volt az elektronikus zene, és a hibrid dobolás felé.

Azt mondod, akkor még nem tudtad, mennyire fontos a hangzás. Később belevetetted magad és elkezdtél a hangzással kísérletezni?

A Roland versenyen nyert dobmodul nem szintézis alapú, hanem adott hangmintákkal lehet gazdálkodni, de azért lehet őket módosítgatni, hangolni, vagy a hangok hosszán állítani.  Amikor megkaptam ezt a hangszert, már akkor is próbáltam a lábdob, pergő, tam és cintányér hangok mellé basszusokat, vagy pittyegéseket beállítani és bejátszani.  Ezzel egyáltalán nem az volt a célom, hogy „one man show”-t csináljak, egyszerűen csak, hogy kísérletezgessek, és hogy halljam egyben az ötleteimet. A verseny kelet-európai döntőjére, ami a Dobosok Farsangján volt, már egy olyan műsorral készültem, ami kvázi teljes zene elektromos dobon eljátszva.  Megszólaltattam mennydörgés hangokat, vagy például hosszabb lábdob hangokat lehangoltam, ezzel hoztam létre a basszusokat. Ezt a műsort otthon, fülhallgatóval gyakoroltam ki, igazából én is a Vigyázó Sándor Művelődési központ nagytermében, a versenyen szembesültem azzal, hogy színpadon hogyan szól, amit kikísérleteztem. Amikor meghallottam azt a mennydörgő, rezgő basszust, akkor az úgy igazán megtetszett. Azon a versenyen egyébként holtversenyben lettem első, de a kihirdetett nyertes a cseh srác lett, aki egyébként nagyon jól is játszott.

A Kistehén zenekar már a búcsúkoncertekre készül. Milyen volt ez a 8-9 év együtt?

A Kistehénbe 2011-ben jelentkeztem egy Ritmus Depós álláshirdetésen keresztül, ekkor végeztem el a második évem a Kőbányai zenesuliban. A tanév végén hazaköltöztem, de a nyár közepén már annyira hiányzott a pesti ingermennyiség, hogy visszajöttem a koleszba, és kerestem diákmelót. Árufeltöltőként dolgoztam két napig, és egy party zenekarral is elkezdtem próbálni. Majd megláttam egy hirdetést a Ritmus Depón, amiben annyi szerepelt, hogy a Kistehén dobost keres, és alatta egy telefonszám. Írtam nekik egy e-mailt, ide már tudtam referenciának küldeni a dobversenyen készült videómat. Pár nap múlva már el is hívtak egy próbajátékra, ami igazából egy jammelés volt és beszélgettünk. A próba végén közölte Kollár Laci, hogy ők ilyen dobost kerestek, kész, benne vagyok a csapatban. Ez volt az első profi, bevétellel járó zenekar, amibe bekerültem. Ez nekem akkor hirtelen nagyon nagy dolog volt ahhoz képest, hogy addig diákmelókat vállaltam párezer Forintért, és ráadásul már iskolásként játszhattam olyan klubokban mint az A38 vagy a  Gödör klub, normális körülmények között. 8 éve vagyok a Kistehén tagja, három lemezen dobolok, egy csomó tök jó élményem van velük. Idénre terveztük a búcsúévet, de ez most a vírus miatt el lett halasztva jövőre. Ez egy hosszú és nagyon fontos állomás volt az életemben. A Kistehénben szerettem, hogy nyitottak voltak arra, amit csináltam. Ez nyilván nem elektronikus zene, hanem rock, pop-rock zene, de mégis bele –bele tudtam csempészgetni azokat a dolgokat, amik az adott időben épp érdekeltek. Ez még messze nem elektronikus zene volt, de már azt a felfogást, azt a fajta építkezést tudtam beletenni a dalokba.

Közben pedig a szakmai is megismert.

Igen, elkezdtem sessionködni sok zenekarban. Ahogyan megismertek az emberek, hívogattak zenekarokba, projektekbe, és party zenekaros korszakom is volt. Elég sok mindent elvállaltam, és semmit éreztem degradálónak sosem, azt sem, ha lagziban kellett játszani, mert örültem, hogy a zenélésből kereshetek pénzt. Mindig próbáltam meglátni mindenben a jót. A Rolandos verseny jó referencia volt, és ennek köszönhetően lettem a Roland elektromos dobok demonstrátora, 2019 őszétől pedig hivatalos endorser is vagyok. Amikor elkezdtem a Roland céggel együtt dolgozni, akkor már egy éve nálam volt a TD9, így addigra már kiismertem, ezért erről készítettük a próba bemutató videót a Zenegalériában, amit megnéztek a főnökök, és szerencsére tetszett nekik. Azóta is tart a céggel a munkakapcsolatom, és sokat fejlődtem a bemutató anyagokra való felkészülés közben. Jó lehetőség volt, hogy kölcsönkaptam a kütyüket, tudtam velük kísérletezni, és megismertem az aktuális, legújabb Roland termékeket. Aztán szépen lassan is meg is vettem közülük néhányat. Bekebeleztek.

Ekkor kezdődött a szerelem az Octapaddal és a TR 909-cel?

Igen. A TR 909 például egy klasszikus Roland dobgép, és az összes Roland elektromos dobmodulban benne vannak a hangjai, tehát a versenyen nyert TD9-ben is. Ez egy jellegzetes hangú dobgép, ami nagyon megtetszett és sokat játszottam rajta. Az első cucc amit vettem magamnak, egy trigger modul volt, amit a Kistehénben is használtam. Ezzel már jelentősen át tudtam alakítani a dobhangzásomat egy hibrid hangzássá. A lábdob és a pergő meg volt erősítve egy-egy elektronikus hangmintával, ezzel már olyan groove-okat tudtam elkezdeni gyakorolni, amik már közelítenek ahhoz, amik az elektronikus zenében szólnak. Aztán a következő dolog amit vettem, az egy Octapad volt, ezzel indult el egyértelműen a hibrid dobolás. Barátaimmal csináltunk egy  Window nevű zenekart, ami azóta már megszűnt, viszont nagyon fontos volt abból a szempontból, hogy electro-soul/neo-soul zenét játszottunk, így itt nagyon sokat tudtam kísérletezgetni a hibrid hangzással. A műsor teljesen elektronikus felét az Octapadon játszottam, a másik felében hibrid dobolás szólalt meg. Aztán 2018 elején Szumper Ádám Ákos barátom fejéből pattant ki, hogy csináljunk egy egynapos dobtábort itt Pesten, ahol négyen tartanánk kurzusokat, Geröly Matyi, Gerendás Dani, Szumper Ákos, meg én. Ezen a bizonyos Modern Drum Campen, már a hibrid dobolásról és az elektronikus zenei műfajokról tartottam kurzust.  Az előadásra készítettem egy kotta anyagot, és úgy gondoltam, hogy tök jó lenne, ha ezt a tábor után valamilyen formában kiadhatnám. Aztán beszéltem erről barátaimmal, és aztán végül is azt a tanácsot kaptam, hogy inkább Youtube csatornát kellene indítani ezzel a témával. Ez egy nagyon aktív és kreatív időszakom volt, nagy flowban voltam, folyamatosan a videókon ötleteltem. A pilot videómon a setupomat, és néhány hibrid dobolási lehetőséget mutattam be. Mivel nem olyan olcsó egy jó minőségű videót elkészíteni, és Roland demonstrátor voltam, megmutattam ezt az anyagot Sántha Gabesznek, akinek nagyon tetszett. Az ő segítségével kaptam a Rolandtól egy kis anyagi támogatást, ebből tudtam elkészíteni az első pár videómat jó minőségben, stábbal, videóssal és hangmérnökkel. Tehát lényegében az ő támogatásukkal és bíztatásukkal indultam el. Ekkor éreztem azt, hogy a sok munkának, ötletelésnek, gyakorlásnak elkezdett beérni a gyümölcse.

A komoly témák mellett sok szórakoztató vagy akár vicces anyag is felkerült a csatornádra, mint például a Busta Rhymes, Jan Hakon Eriksen vagy Győrfi Pál által inspirált videók. Tudatosan reagálsz a világban történő eseményekre, vagy nyitott szemmel jársz, és mindenben inspirációt találsz?

Amikor kitaláltam a The Hybrid Drummer koncepciót, akkor készítettem egy listát arról, hogy mi mindenről szólhatna a csatorna. Ugye a fő vonulat az volt, hogy oktatóvideókon bemutatom az elektronikus zenei műfajokat és groove-okat. Emellett egy másik téma volt a hangszerbemutató, amit azelőtt is csináltam a Rolandnak offline, és úgy gondoltam, hogy nézettségben is jó lehet, és hasznos is, ha elmagyarázom, hogy hogyan kell ezeket a kütyüket használni. Aztán a koncepció része volt például slágerekből kivett groove-okat megtanítani, vagy performance videókat is szerettem volna készíteni, ahol a saját készülő zenéimet játszom el. Egyszer egy Koszi Janka koncertről hazafelé a buszban hallgattunk egy Busta Rhymes dalt, felfigyeltem arra, hogy milyen durva, bonyolult ritmusokat rappel ez a csávó, akkor találtam ki, hogy én eldobolom ezt a rapet. Elég jól sült el ez az ötlet, maga Busta Rhymes is megosztotta a videót, ami egy nagyon jó visszajelzés volt nekem. Erről aztán cikkek is jelentek meg nagyobb hírportálokon, sok új követőm lett, és itthon is többen megismertek ezáltal. Ekkor még csak pár hónapja működött a csatorna, és ez egy lendületet adott nekem. Sorban pattantak ki a fejemből az ötletek, például rajzfilmre doboltam az Octapaddal generálva ehhez a zenei textúrát. Most már tudatosabban keresem, hogy mi az ami vicces is, kreatív is és nézettséget is generálhat, persze, szakmailag vállalható keretek között. Mindenféle videókon figyelem a képek és a hangok ritmusát,  – lehet ez beszéd, rajzfilm, vagy egy kisgyerek első szavai –  és ha azt izgalmasnak találom, akkor megdobolom. Létre is hoztam egy Meme drumming playlistet ezeknek a videóknak, ez egy új vonulat a csatornán. Pár hete találtam ki azt az újdonságot is, hogy dob loopokat veszek fel végigjátszva őket. Nekem is tök jó gyakorlás, amikor mondjuk 8 percig játszom egy groove-ot.  Ezeken a videókon csak dob szól, de igyekszem úgy megkeverni, hogy jól szóljon, és erre tulajdonképpen lehet gyakorolni hangszereseknek, basszusgitárosoknak, vagy producerek kivehetnek belőle részeket és felhasználhatják dalokhoz. Tehát több lábon próbálok állni ezen az egy mezsgyén belül.

Ez aztán kiteljesedett annyira, hogy egy triót is alapítottatok Dure-ral és Domonkos Gáborral.

Ez adta magát. Amikor már elkezdett kialakulni a fejemben ez a hangzás ezekkel a kütyükkel, és technikailag is volt arról elképzelésem, hogy hogyan lehet ezt úgy megkeverni és kihangosítani, hogy jól megszólaljon, akkor született meg az ötlet, hogy élőben is játsszam ezt a zenét. Ebben Jojo Mayer zenekara, a Nerve inspirált. Szerettem volna egy olyan zenekart létrehozni amivel élőben játszunk ilyen zenét, de a hangzás olyan mint amiket hallok azokon a felvételeken, amiket a producerek raknak össze, ennek a megvalósításán dolgozunk. 2019 elején debütált a The Hybrid Drummer Trio, akkor jött ki az első EP, három számmal, amiket live session videóval együtt rögzítettünk. Azóta megjelent egy újabb számunk idén május elsején, folyamatosan dolgozgatunk, sajnos ez így az elején még lassan halad. De nagyon jók a visszajelzések, és nagyon élvezem, hogy ezt játszhatom.

Azt nyilatkoztad korábban, hogy nagyon tudod élvezni azt is, ha egy groove-ot kell játszani, és a azt is, ha virtuózabb lehetsz. A virtuozitásra való igényed most hol éled ki?

Az igényem egyre kevésbé van jelen, de egyébként ezt ki tudom élni a dobos videókban. Vannak az elektronikus zenén belül olyan műfajok, ahol kvázi már maga a groove-játék is virtuóz, vagy magas technikai felkészültséget igényel. Példa erre egy drum’n’bass, vagy jungle zene, ahol nagyon fontos a dob, és nem csak az a feladata, hogy végig pumpáljon, hanem, hogy változatos legyen és végig daráljon. Más zenekarokban is mindig próbálom azt játszani, amire szükség van a zenében, és olyan filleket beletenni, amiknek van funkciójuk, hatásosak, vagy épp jeleznek a zenészeknek. A minimalizmus híve vagyok, de közben azt gondolom, hogy gyakorolni kell. Van az a mondás, miszerint egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá. Szeretném, hogy az a bizonyos szint minél magasabban legyen, az egyszerű dolgok is egyre jobban szólaljanak meg.

Tavaly a Punnany Massif dobosa lettél. Ebben a zenei közegben hogy érzed magad?

2019 nyarán kerestek meg a Punnanytól azzal, hogy dobos váltás lesz. Ebben az elműt 8-10 évben elég sok zenekarban játszottam és sok zenésszel ismerkedtem meg, és mindig próbáltam – és szerencsére tudtam is – közeledni olyan emberek felé, akik általam kedvelt műfajokat játszanak. Ilyen például a hip-hop, amit hallgatni és dobolni is nagyon szeretek. A Soul Clap Budapest zenekar csinált egy Hip to the Game nevű jamsessiont, ahol sokszor volt szerencsém helyettesíteni Boros Levit, kiváló dobos kollégámat. Ott nagyon élveztem, hogy végre játszhatom ezeket a hip-hop groove-okat zenészekkel. Ezekre a bulikra is vittem a kis triggereimet, hogy a hangzás elektronikusabb hip-hop legyen. Itt ismerkedtem meg Heilig Tomi basszusgitárossal, akivel az első ütemtől kezdve nagyon szerettem együtt játszani. Ő a Punnany-ban játszik most már 4-5 éve, és amikor szóba került a dobos csere, akkor gondolt rám. Ennek a lehetőségnek nagyon megörültem, mert úgy láttam, hogy ez egy előrelépés nekem, mert persze, hogy tökre szeretnék végre egy igazi nagyszínpados zenekarban játszani, ráadásul amikor láttam őket élőben, nagyon tetszett a produkció. Amikor megismerkedtünk a srácokkal, egyből az jött le, hogy tökre nyitottak arra amit én csinálok, nekem pedig fontos, hogy a saját egyéniségemet is belevihetem a zenébe. A Punnany miatt kiléptem most egy csomó zenekarból, ami azt is hozta magával, hogy a saját brandemre is jobban tudok koncentrálni. Ez jó dolog, hiszen úgy gondolom, hosszú távon az a legkifizetődőbb, ha a saját projektjeimbe fektetetek energiát, és létrehozok valamit, ami én vagyok, és amiben mindig találok új kihívást.

Mik a terveid a közeljövőben?

Egyrészt építem tovább a The Hybrid Drummer brandet. Az oktatóvideókra ezután is nagy hangsúlyt fektetek, mert úgy látom, még kevés ilyen jellegű anyag van fent a Youtube-on, és sokan keresnek meg azzal, hogy szeretnék jobban beleásni magukat ebbe a világba. Ezért is indítottunk útjára Huszár Endrével egy elektromos és hibrid dobkurzust, amit az országban minél több helyen szeretnénk bemutatni. Sajnos a tavaszi előadások elmaradtak a korlátozások miatt, de mindenképpen lesz folytatás, mert szerintem meggyőzőek ezek a kurzusok. Örülnék, hogyha minél többen lennénk, akik ezzel a fajta dobolással foglalkozunk, és egy közösségként meg tudnánk osztani egymással az infókat, a tapasztalatainkat. Ezzel tudnánk egymásnak is segíteni, ötleteket adni. Az oktatóanyagok és videók készítése mellett pedig természetesen a színpadi jelenlét is nagyon fontos. Annak nagyon örülök, hogy egyre több olyan dolog talál meg, ami tényleg azonos azzal amit én akarok csinálni, mert egyre többen ismerik meg a zenei világomat, és szeretnék, ha ez megjelenne az ő produkciójukban is. Nem csak egy dobost akarnak, hanem belőlem is szeretnének egy darabot. Szerintem ez a legnagyobb dolog egy zenésznek.

Pacziga Linda
Fotók: Tóth Mátyás, Bikali Sándor, Őrsi András


2020. október 5. 07:14

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA