Interjú Gerendás Danival
Emlékszem, 2006-ban olyan izgatottan vártam az első sorban a Toto koncertet, hogy még bele is szédültem kissé. 13 éves voltam és nagyon kicsinek éreztem magam, aztán észrevettem, hogy érkezik egy nálam még kisebb rajongó. Az apukája segített neki jó helyet szerezni a kordonnál, pont, ahogy nekem is. Ő valószínűleg nem emlékszik rá, hogy akkor összemosolyogtunk, mi, legkisebbek, de nekem még sok évvel később is ez a pillanat jutott eszembe, amikor fiatal felnőttként láttam őt színpadon a dobok mögött. Ma már nagyon sok helyről visszaköszön, mégpedig nem véletlenül. Számos produkcióban zenél és kár lenne vitatkozni arról is, hogy milyen szemtelenül tehetséges. Gerendás Danival beszélgettem.
Nemrégiben kiszálltál a The Biebers-ből. Mesélsz kicsit róla, miért jutottál erre a döntésre?
A The Biebers volt az a zenekar, akik mellett gyerekből felnőtt lettem, hiszen 15 éves voltam, mikor megalakult az együttes. Ez alatt az öt év alatt az ország legtöbb színpadán felléptünk. Az első néhány fős klubkoncertektől eljutottunk a legnagyobb fesztiválokig. Rengeteg élmény köt össze a srácokkal, nagyon sokat tanultam az együtt eltöltött évek alatt és a közös zenélés mellett a barátság is összefűz minket. Éppen ezért volt nagyon nehéz meghozni ezt a döntést, mégis úgy gondolom, hogy a jövőbeli céljaim elérése érdekében meg kellett lépnem. Rengeteg terv van a fejemben, viszont a két főzenekar mellett ezek megvalósítására már nem jutott időm. Szerencsére mindenki maximális támogatásáról biztosított és a lehető legjobb viszonyban váltunk el. Az utolsó nagykoncert örök élmény marad, gyönyörű lezárása volt az eddigi közös munkának.
Persze ettől függetlenül nem lettek sokkal lazábbak a mindennapjaid, gondolom. Azért bőven maradt mivel foglalkozni, nem?
Természetesen igen, mindig van teendő. A Margaret Islanddel rengeteget koncertezünk idén nyáron is, emellett pedig próbálok minél több időt fordítani a saját karrierem építgetésére, ötletek megvalósítására. Nemrég egy hónapot Amerikában töltöttem, rengeteg nagyszerű zenésszel találkoztam és egy igazi dobos legendától, Peter Erskine-től vettem dobórát. Vannak tanítványaim, emellett rendszeresen tartok kurzusokat az országban, illetve vannak önálló fellépéseim különböző dobos rendezvényeken. Legutóbb például Mosonmagyaróváron tartottam kurzust és koncertet egy ütősöknek rendezett fesztiválon. Ez azért volt különösen érdekes kihívás számomra, mert úgy döntöttem, hogy a koncert részét is egyedül fogom megcsinálni. Ez úgy nézett ki, hogy vittem rengeteg hangszert magammal (dob, basszusgitár, gitár, szinti, Hang drum) és számítógépen az Ableton Live looper funkciója segítségével élőben játszottam fel különbőző dalokat, majd az eredeti acapellákkal együtt doboltam rá. Mindig szeretem, ha valami olyat kell csinálnom, amit előtte sosem. Ettől lesz kihívás számomra.
Március végén tartottatok egy nagyon izgalmas egynapos dobtábort, ami Modern Drumcamp néven futott. Mesélsz róla, hogy jött az ötlet, milyen volt, hogy éreztétek magatokat ti és a résztvevők? Lesz-e folytatás?
Decemberben megkeresett Szumper Ádám barátom azzal az ötlettel, hogy csináljunk egy dobtábort. Korábban már én is gondolkoztam hasonlón, így nagy örömmel mondtam igent. Nagy volumenű rendezvényt képzeltünk el több tanárral, így jött a képbe Geröly Matyi és Jancsovics Máté. Mindenképp szerettük volna négy teljesen különböző perspektívából megmutatni az elképzeléseinket a dobolásról és azt gondolom, hogy ez sikerült is. Szuper volt a hangulat, mindannyian nagyon jól éreztük magunkat és a visszajelzések alapján a táborozók is inspirációkkal telve tértek haza. Azon leszünk, hogy a jövőben a Modern Drumcamp minden évben megrendezésre kerüljön és emellett egy olyan mozgalommá nőjje ki magát, ami még jobban összefogja a hazai dobos társadalmat.
Sok formációban játszol és sokfélét – hogyan férnek meg ezek egymás mellett?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg hazai előadóval dolgozhattam együtt az elmúlt pár évben. Körülbelül 14-15 éves koromban kezdtem el aktívan zenélni különböző produkciókban session zenészként. Nagyon sokat tanultam ebben az időszakban. Egyik nap metál zenekarban csapattam durva dobtémákat, következő nap a Budapest Jazz Club-ban játszottam visszafogott zenét. Szeretem a latin, rock és fúziós dobolást is, de mégis a modern pop áll hozzám legközelebb. Volt, hogy egyszerre 6-7 zenekarban is játszottam, ehhez viszont meg kellett tanulnom hatékonyan szervezni és összeegyeztetni az elfoglaltságaimat, másképp nem lehetett volna egyszerre ennyi helyen lenni. Rengeteg izgalmas sztorim volt, sokszor előfordult, hogy egy napon két, vagy akár három koncertet is játszottam. Ma már jobban szeretek egy adott dologra koncentrálni és sajátomként tekinteni rá. Persze ettől függetlenül vannak alkalmi munkáim is, ezeket általában a jól megszokott zenésztársaimmal közösen csináljuk.
Van esetleg „kedvenc” projekt? Lehet egyáltalán választani közülük?
Nehéz lenne kiemelni egyet kedvencként, mindegyiket más miatt szeretem. Gyerekkoromtól kezdve nagyon sokféle zenét hallgattam, így valahogy kézenfekvő volt számomra a műfajok közti lavírozás. Szeretem, hogy mindegyik projektben más oldalamat élhetem ki zenében. Az elmúlt két évben három olyan állandó produkció volt, ami nagyon közel áll hozzám.
A Margaret Island igazi szívből jövő muzsikálás, minden koncerten kicsit más és új dolgokat viszünk bele. Teljesen más oldalról közelítem meg a dobolást ebben a zenében, a dobtémák kitalálása már magában egy kreatív folyamat, amire később az egész dal épül.
A The Biebers volt az a zenekar, ahol minden energiámat kiadtam a koncerteken, minden fellépés felért egy nagy bulival.
KosziJanka is különösen kedvelt projekt számomra, nagyjából ilyen stílusú zenéket hallgatok én is.
Hogyan és mikor szoktál pihenni? Nehezen tudom elképzelni, hogy a „szabadnapokon” ne a zenével foglalkoznál.
Valamilyen formában minden pillanatban jelen van a zene az életemben, nem is tudom elképzelni, hogy máshogy lenne. Számomra a pihenés is azt jelenti, hogy lemegyek a próbaterembe ügyködni, vagy itthon filmezés közben felkapok egy gitárt és gyakorlok.
Létezik egyáltalán olyan műfaj, amiben még nem próbáltad ki magad? Mi lenne kihívás számodra?
Volt szerencsém sok zenei stílusba belekóstolni különböző projektek keretein belül, de nem mondanám azt, hogy teljesen otthonosan mozgok mindegyikben. A tradicionális jazzdobolásban a jövőben mindenképpen szeretnék jobban elmerülni.
Kik inspiráltak/ inspirálnak leginkább?
Nagyon sok dobost tudnék itt megemlíteni, a teljesség igénye nélkül a magyarok közül Borlai Gergő -akit kisgyerekkoromtól kezdve tekintettem példaképnek- és Berdisz Tamás - aki 4 évesen az első tanárom volt - inspiráltak leginkább. A külföldi dobosok közül Eric Moore volt legnagyobb hatással rám, mellette a mai napig inspirál még Thomas Pridgen, Tony Royster Jr, Benny Greb, Chris Coleman, Ronald Bruner Jr, Dave Elitch, Nate Smith. Hálás vagyok édesapámnak, aki már pici koromtól a zene iránti szeretetre és alázatra tanított.
Kiket hallgatsz mostanában?
Nagyon szeretem a mai igényes popzenéket, valamint kedvencem a soul, r’n’b vonal. Csak hogy egy párat említsek: Anderson .Paak, Snarky Puppy, Vulfpeck, Allen Stone, Kendrick Lamar, Anomalie, Ed Sheeran, Sigrid, Jaymes Young, Astrid S.
Kivel/ kikkel játszanál a legszívesebben együtt?
Nehéz kérdés, talán Justin Timberlake, John Mayer, Jessie J vagy Bruno Mars! :D
Mire vagy eddigi pályafutásodra visszatekintve a legbüszkébb?
Igazából mindenért nagyon hálás vagyok a sorsnak, tulajdonképpen amiről gyerekként álmodoztam, mind megvalósult. Mégis legjobban annak örülök, hogy rengeteg visszajelzést kapok arról, hogy sokan szeretik a dobolásomat és vannak, akiket én inspirálok. Fura érzés ez, mivel idáig nekem voltak/vannak nagy példaképeim, akikre áhítattal nézek, ma meg gyerekek jönnek oda hozzám és én jelentem ezt nekik.
Mik a terveid a közeli és távoli jövőre nézve? Itthonra tervezel, esetleg külföldre?
Régóta a fejemben van egy saját anyag/projekt létrehozása az eddigi dalötleteimből. Talán ez a következő nagy lépés, a későbbiekben pedig szeretnék külföldön is szerencsét próbálni.
Varga Zsófia
2018. május 16. 10:11