Húsz éve együtt: Dobos legendák – legendás dobosok
Nem csupán a futball szerelmesei tudhatnak magukénak nemzeti tizenegyet, de a magyar zenerajongó, illetve zenekedvelő közönség is. 2005 óta, amikor Bánki Péter – azóta elhunyt – ütőhangszeres megálmodta a Legendás dobosok nem hivatalos „egyesületét”, évről-évre rendszeres összejövetelt szerveznek. Az elmúlt húsz esztendő soraikat megtépázta ugyan, ám menetközben új, kiérdemesült ütőhangszeresek álltak a helyükre. A dobos legendák, épp tizenegyen: Bardóczi Gyula, Bálint István, Csurgai Attila, Debreczeni Csaba és Ferenc, Dubán Dezső, Fehér Lajos, Köves Miklós Pinyó, Kőszegi Imre, Pálmai Zoltán és Solti János. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy 2015-ben a tizedik-, most pedig a húsz éves jubileumi találkozón Csurgai Attila vendégszeretetét élvezték. Riportunk Érden készült.
Érd kertváros. Az ízlésesen sorba rendezett takaros családi házak mintha rogyadoznának a koraestére is alig csillapodó, harminchat fokos, júniusi hőségtől. A csengetésre Csurgai Attila nyit kaput, amint belépünk, házastársa, Csöpi azonnal hűs itallal kínál. Barátságos környezet, zöld kert, hűvös terasz fogad bennünket, szinte minden ülőalkalmatosság foglalt. Nem csoda, hiszen ismét ünneplésre jött össze az épp húsz esztendeje alakult Legendás dobosok illusztris társulata. Az asztalokon folyamatos utánpótlással érkező frissen sült húsok, tálban pogácsa, borok, sörök, üdítők gazdagon; kisebb-nagyobb csoportokban körbe ülve a sokat megélt, kiérdemesült zenészlegendákkal.
A kertben kissé félrehúzódva kényelmesen elnyújtózva pihen Solti János a Generál és az LGT kiválósága, őt meglehetősen nehéz szóra bírni. Többször szembeszállt a kíméletlen kórral, végül győztesként kikerülve az ádáz küzdelemből. Kissé távolabb az örök piramisos, joviális Köves Pinyó kortyolgatja fröccsét, azzal a Pálmai Zoltánnal elmerülve a beszélgetésben, aki a hetvenes évek közepétől kezdve a P. Mobilon, a Hobo Blues Banden, valamint a Beatricén át végig dobolta a magyar rock szcéna szinte teljes élvonalát. Utóbbi, kérdésemre elárulja, manapság és többek között az Üzletembers zenekarban csépeli a bőröket, de a Hobo-turnékon is ő ül a felszerelés mögött. Kisvártatva megismerkedem Magyarország első számú és egykori legnagyobb dobkészítő mesterével, a szintén legendává érett Dubán Dezsővel, aki ajka körül bujkáló szerény és kedves mosollyal ecseteli, ma már nem a gyártás a módi, inkább hangszerkereskedéssel foglalkozik.
Ma valahogy az egykor folyamatosan sztorizgató dzsesszlegenda, Kőszegi Imre sem túlzottan beszédes, inkább érdeklődő arccal figyeli a körülötte elhelyezkedők élénk társalgását, hiába: a rekkenő hőség is megteszi hatását… Fehér Lajos nevét talán kevesebben ismerik, ami nem csoda, hiszen ő sem szeret feltűnősködni. A Juventus, a kései Syrius, a Sankó Memory Band valamint a külföldi vendéglátós muzsikálást követően, még ’79-ben Szigeti Ferenccel, Gidófalvy Attilával és Losó Lászlóval megalapítja a Karthagót, ám ez a felállás utóbbi disszidálása okán nem sokáig működik. A kiváló ütőhangszeres végül úgy gondolja, hogy inkább a művészet egyik különleges ága, a díszgyertya öntés, készítés az ő világa. A különleges formák, színek alakzatok mind-mind magas fokú kreativitásról, a szakma szeretetéről árulkodnak – igaz, ma már eléggé visszafogott tempóban műveli. – Nézd csak! Gyertyából öntöttem egy bazaltkő mintázatot benne kanóccal, rajta a „Dobosok találkozója 2025.VI.26.” felirattal – mutatja büszkén kreálmányát. Éppen illik a húszas számot ábrázoló, felfüggesztett ezüstszínű lufihoz. Az ötvenes nyilván majd arany lesz…
Miután letelepszem egy éppen szabadon maradt székre, a mosolygós, kedves háziasszony máris elém tesz egy emberes méretű dobostorta szeletet (ugyan, mi más lehetne!), amiről hamar kiderül: a híres-nevezetes Pálmai cukrászat terméke, azaz Zoltán kétkezi munkájának eredménye. Süteményezés közben beszédbe elegyedem a mellettem kétoldalt elhelyezkedő Debreczeni-fivérekkel; Csabától, azaz Bucitól megtudom, egy minapi szerencsétlen, ám mégis szerencsés kimenetelű autóbalesetet vészelt át, viszont folyamatosan fájdalomcsillapítókkal él. Ám a lényeg, hogy közöttünk van.
Kihasználva a kínálkozó alkalmat, öccsét, Cikit a régi időkről, a Taurus megalakulásának gondolatáról faggatom: – Az 1971-ben Afrikában vendégszereplő zenekar egyes tagjai között felmerültek ugyan esetleges Neoton utáni idők lehetőségei, ám ott és akkor még semmilyen konkrét elhatározás, döntés nem született. Amikor februárban hazatértünk, meglepődve tapasztaltuk, hogy itthon alapos felfordulás alakult ki a zenei életben: zenekarról zenekarra vándoroltak az emberek. Engem, mondjuk, megtaláltak az omegások úgy, hogy kijöttek elém a repülőtérre – idézi fel emlékeit Debreczeni Ciki. További érdeklődésemre elárulja, hogy Som Lajos és Balázs Fecó már odakint Afrikában rendszeresen összejártak, ami azért nem volt annyira feltűnő, mert a zenekar tagjai amúgy is rengeteget buliztak együtt. – Amint hazajöttünk Afrikából, rögtön nekem szegezték a kérdést, beszállnék-e az új csapatba, ám akkorra már eldőlt a sorsom az Omegával. Ezzel együtt később megnéztem a Taurus bemutatkozó koncertjét, zseniális volt. Együtt örültünk a sikernek – meséli a dobos legenda.
– A Neotont egyébként már Afrikában meglehetős zenei kettősség jellemezte: a program első részében olyan nemzetközi rock sztenderdeket játszottunk, mint például a Deep Purple, a másodikban pedig főleg a nem sokkal korábban megjelent Bolond város című nagylemezünk dalait, valamint régebbi Neoton slágereket. A progresszív irányt viszont ötünk közül (Pásztor Laci és Galácz Lajos más zenei beállítottságúak voltak) a mi triónk (Balázs-Som Debreczeni) vitte – nyugtázza Ciki.
Az Omega Testamentum zenekar megalakulásáról elárulja, miután az anyazenekar három meghatározó tagja is végleg eltávozott, az addigi menedzser pedig kiállt mögülük, valamihez kezdeni kellett. A kerek születésnap, a Ciki 75 adta az apropót, amire összeállt a ma ismert zenei formáció és úgy nézett ki, szépen beindulnak. A tavalyi, 2024-es évre nem panaszkodhatnak, ám az elmúlt nyáron az új menedzser komoly közúti balesetet szenvedett, év végére pedig kiderült, nem folytatja a közös munkát velük. Idén január 1-től tehát új fejezetet kellett nyitni az Omega Testamentum történetében. – Jelenleg az „újjáépítés” szakaszát éljük, de nem adtuk és a jövőben sem adjuk fel! A dalok a fontosak és mi hitelesen adjuk elő azokat. Az év második felére már sikerült koncerteket szervezni és bizakodva nézünk előre – ecseteli a jövőt a zenész, miközben észrevétlen ránk esteledik.
Néhányan azonban a szerencsére még nem túl erős, ám egyre inkább beinduló szúnyogtámadás ellenére is kitartunk. Bálint István, aki Debreczeni Bucitól örökölte meg a Bergendy együttes dobszékét anno, telefonját beélesítve mutat hangfelvételt a kíváncsi jelenlévőknek: óriási meglepetésre saját versét szavalja egy ünnepségen. Eközben kérdésemre elárulja, bizony írt dalszövegeket a Bergendy Szalon- és Tánczenekarnak.
A társaság motorja a figyelmes és lankadatlanul dolgozó házigazda, Csurgai Attila (aki többszörös arany és platina lemezes dobos, a Juventus, a Hungaria, valamint Zorán zenekarát is megjárva 1980-tól (!) kezdődően napjainkig Tolcsvay Lászlóval dolgozik; intenzív vendéglátási elfoglaltsága okán most nincs idő a beszélgetésre), valamint az örökvidám és örökifjú nagy mókamester, Bardóczi Gyula. Kettejük közül egyik sem alapítója a Legendás dobosok társaságának – válaszolja kérdésemre Bardóczi. – Azt még 2005-ben álmodta meg és hozta létre †Bánki Péter (Sankó együttesek), Tihanyi Gyula (Scampoló) és †Rozinszky Csaba (ős-Illés, Sámson) dobosokkal – folytatja a felsorolást a Gemini, majd a Neoton Família egykori, valamint az Old Boys jelenlegi ütőse. Az első Legendás dobos összejövetel olyannyira jól sikerült, hogy megbeszélték, a lehető leggyakrabban találkoznak, ami letisztulva immár évi egy meetinget jelent. Felvetésemre, miszerint van-e valamilyen egyéb céljuk is, mint az egyszerű baráti összejövetel és nosztalgiázás, kifejti: – Ha ezt a kérdést néhány évvel korábban teszed fel, biztosan hivatalos egyesületté alakultunk volna, de így, ebben az életkorban már okafogyott – sajnálkozik őszintén a dobos. Itt veti közbe, hogy az Old Boys-os elfoglaltsága mellett szívesen segíti tanácsaival, ötleteivel a mai fiatal zenészeket, hiszen van mit átadnia.
– Az idei érdi találkozón megjelent legendák mellett korábban magunk között tudhattuk az Expressz zenekaros Kangyal Öcsit, az omegás, LGT-s Laux Józsit, valamint a Ceglédi Dobmúzeum alapítóját, Kármán Sándort, akik az alapítók közül Bánki Péterrel és Rozinszky Csabával az elmúlt húsz év alatt sajnos végleg itt hagytak bennünket – sorolja a névsort. – Társaságunk tagja még Weszely János (Budapest Regtime Band, Hungaria együttes, ma dob tanár) is, aki nem tudott ma eljönni a találkozóra – folytatja a muzsikus.
S, hogy kik tartozhatnak a Legendás dobosok közé? Nos, ennek több kritériuma van – árulja el Bardóczi: nem csupán szakmai, de mentalitási, életkori feltételeknek is meg kell felelni, azon kívül több nagylemezen szerepelnie kell a zenésznek. Ha élne, biztosan köztünk lenne Pásztori Zoli (Illés), Németh Tamás „Nemecsek” (Mini), Váradi „Vadölő” László (Sakk-Matt, Tűzkerék), Brunner Győző (Metró, Taurus) vagy „Veszelka”, Veszelinov András (Metró, Syrius, Expressz).
Búcsúzóul Bálint István megígéri: jövő nyáron nálam találkozunk!
Hegedűs István
2025. csoportkép Vértes György
Csurgai Attila
2025. július 2. 09:45