Hooligans/Kiss Endi: „Amerikai show lesz!”
November 12. nagy nap lesz a Hooligans tábor és a zenészek életében is. Hihetetlennek tűnik, hogy már vagy huszonhat éve ismerem a srácokat – még a Ramses időkből, csikó korukból. Azt persze nem mondom, hogy egyik napról a másikra lettek népszerűek, de eljött a magyar viszonylatban mért mega siker. Megdolgoztak érte, tudják értékelni. Endivel kicsit kerestük a siker receptjét, boncolgattuk az összetevőket, de természetesen az arénás nagykoncertről is beszéltünk.
Friss hír, hogy nemrégiben tértél haza Törökországból. Mit csináltál ott?
Igen, jól tudod, Isztambulban voltunk Havasi Balázzsal. Egy közös fellépésünk volt, nyomtunk egy jó kis koncertet. Egy ünnepi programsorozat eseményeként zajlott a mi előadásunk, ugye, október 23-ai események 60. évfordulójára emlékeztek ott is, de ettől függetlenül ez egy rendes koncerthelyszín volt. Egy körülbelül kétezer férőhelyes koncertteremben zenéltünk, ez egy Havasi miniszimfónikus koncert volt.
Balázzsal egyébként, hogy jött ez az együttműködés? Te évek óta része vagy a produkciójának.
Hát, mi egy lemezkiadónál voltunk anno, az EMI-nál. Ott ismerkedtünk meg tizenpár évvel ezelőtt és aztán barátok lettünk, mert rájöttünk, hogy mennyire egyívású emberek vagyunk. Egyébként attól függetlenül, hogy ő komolyzenész és én pedig rocker vagyok, ettől a barátságunk működik és létezik. Aztán később kitaláltuk, hogy próbáljuk ki ezt a két hangszert, zenei világot együtt, nézzük meg, mit tudunk egymással kezdeni! És kiderült, hogy működik a dolog és így maradt az egész...
No, akkor nézzünk bele a Hooligans történetébe! Ugye, Szerencsen volt a Ramses – mi akkoriban ismerkedtünk meg-, aztán fölkerültetek Budapestre, ott már ti Dance-eztetek. Mennyire volt tudatos, hogy eljutottatok a Hooligans-ig, vagy, hogy megalapítottátok ezt a formációt? Volt már korábban konkrét elképzelésetek, hogy egyszer csak lesz majd egy ilyen zenekar?
Hát, ha úgy nézzük, akkor a Hooligans a Ramses folytatásának is tekinthető, csak volt egy páréves kitérőnk. A lényeg, hogy Tibi, Csipa és én mindig is együtt zenéltünk az elejétől kezdve, tehát, mint szoktam mondani: óvodás korunk óta barátok és zenésztársak vagyunk. Úgyhogy nekünk nem volt kérdés, hogy mi együtt maradunk. Szerencsen kezdtük, különböző neveken játszottunk, aztán Ramses lett a nevünk, de addig is mi hárman együtt voltunk. Meg egy basszusgitárosunk volt még akkor, ő maradt Szerencsen… A Hooligansben egyébként csak a basszusgitárosok cserélődtek - nem túl gyakran. Összesen hárman voltak eddig. Egyébként, ha Hara (Ramses) jött volna velünk anno, akkor vélhetően ő lett volna a bőgősünk, mert ő a negyedik tagja volt ennek a bagázsnak. De hát így mindig kaptunk egy-egy pesti arcot és ők nem bírták ezt a vidéki tempót, ezt a hideg vidéki viselkedést. Az a lényeg, hogy mi mindig maradtunk így együtt! Igazából, mikor már feljöttünk Pestre Csipával 1992-ben, a Dance együttesbe zenélni, az volt nekünk egy kicsit más jellegű dolog, mint amit mi addig csináltunk, meg azután is... 1993-ban jött utánunk Tibi is, szóval az a pár év volt nekünk egy ilyen kis kalandozás másfelé, utána folytattuk a dolgunkat.
Tehát gyakorlatilag a Ramses folytatása lett Pesten ez az 1996-ban összehozott Hooligans téma.
Így van, pontosan.
A 20 évet te tudnád valamilyen módon korszakokra osztani a Hooligans életében? Volt a csóróság, aztán befutottatok… Nem, ezt csak így fölvetettem az egyszerűbb tagolás kedvéért!
Ilyen értelemben így is le lehetne bontani… Nézd, végül is én nagyon nem tudnám különböző korszakokra osztani a zenekar pályafutását. Az ember, ha így visszanéz, mit lát? Zenéltünk, próbáltunk, felléptünk, nagyjából ugyanazt csináltuk, amit most is. Az ember próbálja azt adni, amit ő szeret, az ő gyümölcsét továbbadni az embereknek, és ha ez sikerül, akkor nagyon boldog. Mindig is ezt csináltuk...
Értem. A Királylánnyal kitört egy Hooligans-hisztéria, ezzel a negyedik lemezzel, 2003-ban jött meg az igazi siker. Előző managereteknek, aki sajnos már eltávozott innen, Cápának mennyire volt komoly szerepe abban, hogy még sikeresebbé váljatok?
Hát, mind a kettő nagyon fontos szerepet játszott, az a lemez, az a dal és utána Cápa csatlakozása is. Nagyon fontos volt a sikerhez az a királylányos sztori, mert tényleg akkor lett ilyen őrület körülöttünk. Cápa egy picivel később érkezett, de hát ő mindenképpen nagyon komolyan nyomta itt velünk a dolgokat. Ő egy ilyen igazi lelkiismeretes figura volt, a második faterunk - mind a négyünknek! Neki mindig, minden tisztelet kijár, és minden ölelés... Sajnos már öt éve, hogy nincs velünk. Pont ugyanígy készültünk öt évvel ezelőtt az Arénára, mikor 15 évesek voltunk, mint ahogy most tesszük, ő akkor ment el végleg.
Említettük a Királylányt, mint sorsfordító dalt, tudsz-e még ezen kívül olyan számokat mondani, ami szerinted meghatározó volt az zenekar életében? Esetleg kihagyhatatlan a mostani műsorokból is.
Hát, hála a drága jó Istenkének, meg Tóth Tibinek, aki a zeneszerzője a zenekarnak, nagyon sok ilyen dal született, ami most már szinte kihagyhatatlan. Meg lehetne próbálni, hogy kihagyjuk valamelyiket a repertoárunkból, de akkor a közönség biztosan hiányolná és elégedetlen lenne. A Királylány után mondhatnám a Vér nem válik vízzé dalunkat, bár az még hamarabb jelent meg – a harmadik lemezünkön-, de az is nagyon benne maradt az emberekben. Aztán volt a Játszom, a Legyen valami, Nőben a boldogság, Hotel Mámor, Küzdj az álmodért, Szabadon, szóval ezek a dalok szinte majdnem mindig benne vannak a kötelező tracklist-ben és benne is lesznek.
Ezek lettek a sláger dalok, de van-e olyan nótátok, amit esetleg megírtatok vagy talán még rögzítettetek is, de nem került lemezre? És halálotok után, mondjuk 100 évvel kiadnak majd egy ilyen Best of Hooligans lemezt, amin meg nem jelent számok is lesznek bónuszként…
A halálunk után 100 évvel sajnos már nem fognak ránk emlékezni!
De vannak ilyen szerzemények?
Nincsenek. Amiket felvettünk, abból mindent kiadtunk. Volt, amelyik nem arra a lemezre került, hanem pihentettünk, aztán újra átdolgoztuk, vagy átmasszíroztuk és aztán a következő lemezre került. Ilyen azért történt, mert úgy éreztük, hogy az nem lett még teljesen kész dal akkor és jót is tettünk vele, hogy pihentettük kicsit. De olyan nóta jelen pillanatban nincs, amit már fel is zenéltünk volna, de nem jelent még meg. Nincs ilyen a raktárban. Hogyha pár évvel ezelőtt kérdezted volna ugyanezt, akkor még lett volna olyan.
De közben megjelent?
Igen, közben már megjelent.
Akkor ti nagyon gazdaságosan dolgoztok, hiszen bementek a stúdióba, annyit vesztek föl, amennyi a lemezre kerül és akkor hajrá, menjünk tovább!
Ez gyakorlatilag így van. Tényleg gazdaságosan dolgozunk, mert nincs fölösleges időnk, a többi elmegy a turnékra. A turnék közben is íródnak dalok Tibi fejében, utána ő rögzíti valamilyen formában és akkor mi meghallgatjuk, véleményezzük. De van olyan dalkezdemény, amit elvetünk. Nézd, azért őszintén megvallva, nagyon nehéz már zenét szerezni, amikor szinte már mindent megírtak a világon minimum százszor vagy száztízszer… Sokszor az van, hogy hiába próbál az ember egyéni érzéseket kelteni, megfogalmazni, néha belefut olyan témákba, amit már megírtak, megfogalmaztak mások, vagy amit már megírt önmaga is, néha belefutunk ilyenekbe.
Értem, Tibit egyértelműen nevezhetjük a Hooligans zenei agytrösztjének? Hogy fényezzük az orcáját egy kicsit…
Persze, természetesen. Minden dalt ő szerez.
Nincs is olyan, hogy ti belepofáztok? Hogy: hát, ez most kicsit popos lett vagy ez most túl metálos...
De, hát hogyne, alakulnak, formálódnak a dalok általunk is. Ilyen szinten mi is benne vagyunk a dalokban.
Visszatekintve, miben látod a Hooligans sikerének a zálogát? Egyértelműen nagyon sok meló van benne egyrészt, gondolom...
Okoskodni nem akarok, meg nem is tudom a receptet. Én azt szoktam mondani, hogy a kitartás és a barátság nagyon fontos. Ha jobban megnézed a sok zenekart, hogy szétmentek, nem működik már egy idő után közöttük a kohézió, mindenütt azt lehet csak felróni nekik - ha lehet ilyet mondani-, hogy nem voltak elég kitartóak. Mert ha még kibírják egy pár évig, akkor lehet, hogy bejön... Nem lehet tudni 100 %-ra, de elméletileg, ha nagyon hisz valaki valamiben, akkor annak egy idő után működnie kell, meg kell térülnie a befektetésnek. Ezt a sikert például mi sem kaptuk meg nagyon könnyen! Öt éves korunktól vizsgálva a dolgot, a fejlődést, a változásokat, eljutunk 32 éves korunkig, amikor megjött az átütő siker. Tehát 27 év után jött el az, hogy a közönség is megőrült értünk. Ez nem kis idő, akárhogy nézzük! Hála az Istenkének, hogy így csinálta ezt nekünk, nagyon hálás vagyok érte! Nagyon örülök, hogy nem lettünk mondjuk 18 éves korunkban olyan ismertek és olyan sikeresek, mint később. Azóta már lehet, hogy sehol nem lennénk, lehet, hogy nem tudtuk volna így értékelni a sikert. Azért sok zenekarnevet fel tudnék sorolni, akik hamarabb megkapták ezt a „kánaánt”, amire mi vártunk, és ők azóta már sehol nincsenek. Úgyhogy, én csak azt tudom mondani, hogy nagyon szeretni kell azt, amit csinálsz, hinni kell benne, meg kitartani egymás mellett! Amikor az emberek már csak - persze nem rólunk beszélek- együtt zenélnek, és már csak az üzlet, a vállalkozás tartja össze őket, de már külön autókkal mennek turnéra, nem beszélnek egymással satöbbi, azt el sem tudom képzelni egy magunkfajta zenekarról. Nagyon fontos a barátság az egészben. Mindenkinél van jobb zenekar, zenész, nem ezen múlik a siker, hanem az egésznek a hihetőségén, a kisugárzásán. Hogy végül is elhiszik az emberek, hogy ez történik, ez valódi. Nálunk remélem, tudják, hogy így van! Mi jófajta huligánok vagyunk, nem a balhé miatt lettünk huligánok, hanem hogy ne kelljen soha megkomolyodnunk. És ezt be is tartjuk már jó régóta - és így is marad ez életünk végéig. Úgyhogy köszönünk szépen mindenkinek mindent! Főleg azoknak, akik kitartanak mellettünk.
A huligánságban nem szelídültetek valamennyit az elmúlt idők folyamán?
Nem, a rock and rollban nem, szórakozásban nem, semmi ilyenben nem történt szelídülés! Nem lettünk sokkal komolyabbak, mint amennyire voltunk. De azért megnyugvás van, olyan értelemben, hogy tök jó érzés úgy zenélni, hogy tudjuk, hogy sok emberhez el tudunk jutni, tudjuk, hogy be tudunk menni a próbaterembe minden nap, és ha akarunk, jamelünk, ha akarunk, írunk egy dalt, ha akarunk, bármit csinálni, csinálhatjuk… Nagy nyugalom és boldogság ez, és remélem, hogy így is marad egész életünkben! Egymással is jobban tud már az ember viselkedni-viszonyulni ennyi év után, és jobban elnéző a másik felé, mert ilyen értelemben azért megnyugodtunk. 46 évesek vagyunk, így átlagban - Zsoltikán kívül persze-, ő egy tízessel fiatalabb. Voltak nekünk nagy vitáink és azért még vannak is néha a zenekar kapcsán, mert mindenki jót akar, de azok a viták 5 percesek, aztán ugyanúgy folytatódik minden, ahogy előtte. Nagyon boldogok vagyunk, ha lehet ilyet mondani a mai világban.
Hát, jó ilyet hallani egy magyar embertől, meg pláne egy magyar zenésztől! Mielőtt rátérnénk az Arénás nagykoncertre, tíz évvel ezelőtt elkezdett íródni, készülni egy könyv, egy Hooligans könyv. Azóta mi van ezzel? Mert a kezembe valahogy nem került...
Hát, azért nem került a kezedbe, mert nem jelent meg. Ígértük azt már a 15 éves évfordulóra is, most már minimum 5 éve ígérgetjük… Csak azért nem szégyellem magam teljesen, mert igazából a könyvírás nem a mi feladatunk. Ugye, mi zenészek vagyunk, és ha egy lemezről beszélnénk így, hogy már 5 éve ígérgetjük, az a mi hibánk lenne, viszont itt nem erről van szó. Egyébként, szeretnénk a kezünkből olyan anyagot kiadni, amivel meg vagyunk elégedve és úgy látszik, hogy ez még nem sikerült, és most sem fog megjelenni a 20 éves évfordulóra...
Gratulálok!
Nem baj, most annyi minden történik úgyis, hogy majd ezt is bele tudjuk írni és lesz majd egy 20 évről szóló könyvünk jövőre. De tényleg, az a lényeg, hogy nem szeretnénk valamit úgy kiadni, hogy utána azt mondjuk, hogy: Jaj, Istenem, ez nem volt az igazi, de hadd legyen kint. Sem lemezben, sem könyvben nincs ilyen kompromisszum. Úgyhogy, még inkább várunk vele egy kicsit.
De akkor lesz?
Megígérem, hogy jövő év elejére nekiülünk, és remélhetőleg megcsináljuk úgy, hogy mindenki azt fogja mondani, hogy érdemes volt várni.
Na, akkor nézzünk az arénás koncertet! Mikor 15 éves volt a csapat, már csináltatok egy ilyen arénás nagykoncertet. Most hasonló előkészületekkel zajlik ez a dolog, vagy mit kell tudnunk erről, a Hooligans szempontból mivel jár ez?
Hooligans szempontból azzal jár, hogy a zenekar életében ez a legnagyobb koncert lesz, még az 5 évvel ezelőttinél is nagyobb. Nagyobbat tervezünk mindenféle tekintetben, főleg a show elemekről beszélek. Mondjuk, időtartamban nem lesz hosszabb, mint az előző. Nekünk ugye kétórás koncertjeink vannak, de 5 évvel ezelőtt az Arénában 2,5-3 órás volt. Hát most is ilyen két és fél órás koncertre minimum lehet számítani, aztán majd meglátjuk, hogy még elhúzódik-e. Ezen kívül, mint mondtam, még a látványra, a fényekre, különböző showelemekre nagyon sokat figyelmet fordítunk, de a hangzásra is. Reméljük, hogy ennek meglesz a hatása. Egy igaz „amerika showt” szeretnénk csinálni és remélem, hogy jól fog sikerülni! Mindig is, gyerekkorunk óta az amerikai glam rockban hittünk és hiszünk, ebben élünk - attól függetlenül, hogy a divat mit diktál. A glam rock nekünk nem tűnt el soha, nem is fog, én mindig is glam rockernek tartottam magam. Ettől függetlenül az a jellemző, és mostmár szinte minden külföldi zenekarra igaz, hogy show van a színpadon, itt is nagyon szép, látványos dolgok lesznek.
A Magyar virtuózokon kívül lesz még vendég?
Külsős vendégünk az lesz, de az meglepetés, nem is árultuk el. Lesz egy hölgy, akivel együtt éneklünk egy dalt, illetve van egy közös dalunk is az egyik lemezen, úgyhogy nem nehéz kitalálni, mert nem olyan sok vendégünk volt eddig. Rajta kívül nem lesz más vendégünk, mert ez most csak rólunk fog szólni. Az a baj ezzel, hogy nagyon sok mindenkit szívesen meghívnánk, de így is azt kellett figyelnünk, hogy a dalokat, amiket összeírtunk, elpróbáltunk, az egy 3 órás műsort ad ki. Ha több vendég lenne, akkor tökölhetnénk, mit szedjünk ki belőle. Hosszabb nem lehet, mert az embereknek ez már túl sok lenne, és attól is fél mindig egy zenekar, hogy nem bírják ki a népek és unalmas lesz nekik. Ha vendéget hívsz, akkor eleve a vendégnek is illik egy dalát eljátszani, az ő sajátját, akkor ő még eljátszik velünk egyet, most bocsánat, hogy önző módon…
Rólatok szól ez a dolog.
Igen, a zenekar 20 éves! Azért nem akarunk hívni vendégeket, hogy többen legyenek rajtunk, ez nekünk egy jó kis próbatétel lesz. Tudjuk, hogy a mi közönségünk milyen hálás, mi is megteszünk értük sok mindent, nem véletlenül vállalunk el év közben olyan bulikat, ahol nincs belépő, ezzel egy kicsit magunk alatt is vágjuk a fát. Most ez egy fizetős buli, szeretnénk, hogy minél többen lássák a bandánkat és remélem, meg fogja nekik érni kifizetni a belépőt, mert nem az van, hogy a mi zsebünkbe rakják a pénzt, hanem egy hatalmas showt láthatnak a Hooligans együttestől, ami egyszeri és megismételhetetlen.
Még egy kérdésem van, hogy hazai pályás – szerencsi- évzáró buli lesz-e itt a 20 éves jubileum kapcsán?
Vannak még kérdőjelek, jelem pillanatban nincs még lekötve semmi. Nem tudok jelen helyzetben neked szépet, okosat mondani. Nagyon szeretnénk összehozni, mert szeretjük nagyon a környékünket, de jelen pillanatban nincs még lekötve ilyen.
Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a koncerthez!
PAYA
2016. november 7. 09:42