Holdviola: 10 év sikereinek összegzése
A kétezres évek talán leginkább elismert miskolci zenekara a Holdviola, mely országosan is sikeres, de külföldön sem ismeretlen. Tízéves évfordulójukat egy programsorozat és egy kitüntetés is tarkította, így kerestük meg Farkas Pétert a formáció vezetőjét, hogy beszéljen nekünk az indulásról, sikerekről és az elkövetkezendő időszak terveiről.
Többen a Bíborszél zenekarból ismerhettek téged korábbról, hogy jött az életedbe a Holdviola zenei arculatának kidolgozása, illetve a csapat összeállítása?
2006-ban épp egy magánéleti válság közepén jártam, így sok időm volt magammal foglalkozni. Olyan fontos kérdések foglalkoztattak, hogy ki is vagyok én valójában, mit akarok az életben, mi az életfeladatom? Vajon felelősséggel vagyok e magam és társaim iránt stb… Sok önismereti könyvet olvastam akkoriban, kerestem önmagamat, amikor is egyik este a népdalok „beköszöntek” hozzám. Egy nap a testvérem hozott egy CD-gyűjteményt, amelyen adatközlők által előadott népdalok voltak. Elkezdtem hallgatni őket, és akkor jött a felismerés, hogy ez vagyok én. A létezés alapvető pilléreit ismertem fel a dalokban. Sok mindenre választ találtam magammal kapcsolatban. Megnyugvást éreztem és elöntött az egység érzése, ami elindított bennem egy tisztulási folyamatot. Kivilágosodtam és éreztem, hogy ez az, amivel foglalkoznom kell a jövőben. Vizuális alkat lévén láttam és kézzelfoghatóan éreztem a jövőt. Innen indult a Holdviola zenei koncepciója és hozzávetőleg egy év alatt ki is dolgoztam az első lemez vázát.
A kezdeti virtuális zenekar gondolata megváltozott, amikor találkoztam Barta Zsófi énekessel, akivel tovább formálódtak a dalok. 2008 szeptemberében megkerestem Gál Lajos gitárost, majd egy év múlva Kiss Balázs basszusgitárost – akikkel korábban Az Eső nevű formációban zenéltem együtt –, hogy csatlakozzanak hozzám a csapatba.
Pont tíz éve volt az első jelentősebb koncertetek Miskolcon…
2008 decemberében a Művészetek Házában tartottuk az első nagyszabású koncertünket, amivel elindult a zenekar a siker útján, előtte már játszottunk a Borsodi Fonó Folkfesztiválon - a Diósgyőri várban, nyáron-, illetve a Múzeumok Éjszakája miskolci rendezvényén. 2009-ben jelent meg az első lemezünk és a hozzá kapcsolódó maxi, ami néhány hét után a MAHASZ kislemez listáját is vezette, ezt követően 2010-ben már jöttek a komolyabb eredmények is. Több kategóriában is jelöltek minket Fonogram - Magyar Zenei Díjra, és ekkor meg is szereztük az Év felfedezettje címet. A debütáló Madárka LP az Év Világzenei albuma kategóriában, a Bánat utca című dalunk pedig az Év dala kategóriában kaptak jelölést. A zenei vonal megszületésével egy színpadi látványterv is kezdett kialakulni a fejünkben. A sors összehozott Maródi Attilával, a Szinvavölgyi Néptáncműhely koreográfusával, és mivel ő is látott fantáziát az együttműködésben, megszülettek az autentikus néptánc és a modern tánc ötvözetét képező koreográfiák, amelyek az első koncerttől kezdve a színpadi látványképünk fontos részei.
Egy szerencsés időszakban léptetek színre, hiszen a Nox még talán egy évet futott, a ti megalakulásotok után, viszont onnantól ez a zenei paletta szabaddá vált. Népzenei elemeket vegyítetek elektronikus hangzással és táncosokat is szívesen alkalmaztok a színpadi produkcióban. Szolgált-e bármiben is példaként nektek ez a formáció?
Úgy tudom, a NOX egy gondosan megtervezett produkció volt. Külsősök által megírt dalokkal, komoly marketing és management csapattal a hátuk mögött. Ráadásul nem népdalokkal foglalkoztak, hanem népies műdalokkal. Talán csak első lemezükön volt pár népdal átirat. Nálunk ösztönösen alakultak dolgok, semmi tervszerűség nem volt az elején, mint mondtam, egyedül kezdtem felépíteni ezt az egész dolgot, ami fokozatosan nőtte ki magát zenei és színpadi produkcióvá. A formációhoz csatlakozó embereket az élet sodorta felém. Sokan a Bánat utca dalunkkal azonosítják a zenekart, ami egy populáris arca a csapatnak, így érthetően érezhető párhuzam a két produkció között. Aki viszont mélyrehatóbban vizsgál minket, láthatja, hogy mi pszichedelikusabb, atmoszférikusabb irányt képviselünk, mint az általad emlegetett Nox. Azt érzem, hogy sikerült egy addig, és azóta sem hallható „nyelvet” megfogalmaznunk, ami meghozta számunkra a sikert.
Koncerteken milyen arányban használtok felvett (HD) anyagokat, illetve ez ügyben milyen tapasztalatokat szűrtél le?
Eléggé sűrűn hangszereltek a dalaink, emiatt használunk HD sávokat az élő hangszerek mellett. Ezek hiányában még két-három zenészre lenne szükségünk, hogy azt a hangzást reprodukáljuk, amit a stúdióban elképzeltünk. Financiális és logisztikai szempontok miatt ezt nem tehetjük meg. Egyébként a mai világban ez teljesen elfogadott dolog, ráadásul mi szívesen kísérletezünk és használunk innovatív műszaki megoldásokat, amik a jobb és tisztább hangzást szolgálják. A közönségünk ezt elfogadta.
Vizuális elemként eddig miket vetettetek be a színpadon?
A koreográfiák mellett, ha lehetőségünk van rá, használunk előre programozott háttérvetítést.
Milyen hanghordozóitok jelentek meg eddig?
A Madárka LP 2009-ben jelent meg, a Vándorfecske LP 2010-ben, ebből később ugyanezen a címen megjelent egy koncert CD-DVD 2011-ben. Aztán jött az E kertemben 2013-ban és a Túl a vízen LP 2015-ben.
2017-ben némileg megváltozott a csapat összetétele…
Igen. 2017-ben csatlakozott hozzánk három gyönyörű hangú énekes hölgy, Bognár Lili, Gulyás Sára és László Evelin. A tavaly nyári, egyesült államokbeli turnéra már ebben a felállásban utaztunk. Ma már két koncertszezon van mögöttünk, köztük több kisebb turné is. A csapat ez idő alatt nagyon jól összekovácsolódott, sikerült egymásra hangolódnunk. Az új lemez már ennek a korszaknak a lenyomata lesz.
2018 pedig a 10 év megünneplésének az éve. Mi valósult meg eddig a terveitekből idén és mi van még hátra?
Az ünnepi koncertsorozatunkat három részesre terveztük. Februárban a Talamba ütőegyüttessel közösen egy különleges atmoszférájú előadást állítottunk színpadra a Gödöllői Művészetek Házában, szeptemberben a miskolci Anima vonósnégyessel kiegészülve, egy tőlünk eddig nem megszokott akusztikus koncerttel folytattuk Budapesten. December 28-án pedig Miskolcon zárunk egy nagy, táncos-zenés koncerttel a Művészetek Házában. A helyszínválasztás több szempontból sem véletlen, hiszen 2008 decemberében itt volt az első nagy előadásunk a Szinvavölgyivel közösen, és a Bánat utca sikerdalunk népdal formáját is itt hallottam először a Fazekas Gyermekkórus előadásában, ami inspirált a feldolgozás elkészítésében.
Emlegetted Amerikát, külföldön hol, milyen rendezvényeken tudtatok még fellépni, illetve mennyire látod számotokra piacnak mondjuk Európát?
Jártunk Kazahsztánban egy nagy világzenei fesztiválon, Európában a környező országokon kívül Hollandiában, illetve érdekesség, hogy a Tavaszi szél c. dalunk többször szerepelt a Török Nemzeti Televízióban. Októberben jelen voltunk a WOMEX világzenei expon a Kanári szigeteken azzal a céllal, hogy megmutassuk magunkat a külföldi kiadóknak, ügynökségeknek. Sok szervezőnél sikerült hallatnunk magunkról, meglátjuk, mit hoz a jövő…
Új klip és lemez is volt a tervek között idénre…
Az új klipünk elérte végleges formáját, pár hete debütált Kis gerlice címen. A soron következő album demó verziója is elkészült, most dolgozunk azon, hogy professzionális körülmények között is rögzítsük. Már látszik, hogy az ez év végi megjelenés nem reális, mert készülünk a nagykoncertre és ez most elveszi az időnk és energiánk jelentős részét, így a kiadás a jövő év első felére tolódik.
Közben a zenekar november elején Megyei Prima Dijas is lett magyar zeneművészet kategóriában.
A Fonogram Díj után ez a második megtisztelő, nagy elismerésünk. Nagyon büszke vagyok a zenekarra, hogy nekünk ez megadatott. Köszönet a korábbi tagjainknak és menedzsmentünknek, a táncosainknak és a stábunknak is, mindannyiuk munkája elengedhetetlen része sikereinknek. A tíz évünknek ez egy szép megkoronázása. Gratulálunk minden további jelöltnek és díjazottnak!
PAYA
2018. december 21. 12:02