Hófehérke?!... – Cort G250FR-WHT
Hófehérke a mi esetünkben nem úgy tündérmese, ahogy azt megszoktuk. Nincsenek törpék, varázstükör és mérgezett alma sem. Helyette van egy bűbájos küllemű hófehér gitár százhúszezerért, ami akkora rock, hogy a fal adja a másikat. Ismerek embereket – nem is keveset – akiknek ez már önmagában is felér egy tündérmesével... persze csak akkor, ha jó a vége. Azonban a Cort gitárok esetében lassan olyan közhelynek számít ez a „hepiend dolog”, mint a hoollywoodi mozivásznon. A G250FR-WHT már az év elején felkeltette az érdeklődésemet, amikor a NAMM Show-ról kiszivárgó hírmorzsák először tudatták a létezését. Nem is volt más dolgom, mint türelmesen várni, amíg itthon is elérhetővé válik a hangszer. S mivel e sorokat írom épp, a napnál is világosabb, hogy a türelmem – ha nem is rózsát – de gitárt termett.
A valóságban talán még szebb ez a gitár, mint a beharangozó képeken. Igazából nincs is mit áradozni róla, hiszen a vak is láthatja, hogy „brutál” jól néz ki. Az azonban már egy másik kérdés, hogy a látszat, a küllem mennyire megtévesztő. A képek alapján végig azt képzeltem, hogy egy szofisztikált, finom és érzékeny „kedves” hangszer lesz. Nos, tévedni emberi dolog. A várakozásaimmal ellentétben Hófehérke tulajdonságainak leírásához ki kell lépnünk az eredeti meséből minimum egy olyan történetbe, ahol egy, vagy több tüzet okádó sárkány is szerepel. S ha most valaki azt gondolja, hogy a sárkányhoz akarom hasonlítani a gitárt, akkor az jókorát téved, mert inkább ahhoz a „csávóhoz” közelíteném, aki végül ledöfi, levágja a fejét, egyszóval megsemmisíti a sárkányt. Sőt ez nem is a „csávó”, hanem a tőr, a kard, a pallos, a lándzsa... egy nyers és brutális eszköz. Röviden: ha megsemmisítő kaszabolásra készülsz, de közben szeretnéd rendben tudni az outfit-tedet, akkor öltözz feketébe, akaszd a nyakadba ezt a hangszert és „boldogan éltek, míg meg nem haltak”.
Tényleg, már az első érintésnél nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy használati eszköz, és nem egy finomkodó műtárgy. Kényelmes, mint minden szerszám, de egyben nyers is, mintha csak arra várna, hogy „melóba” álljon és „bejárassák”. Mielőtt rátérünk a megszólalásra részletesen is, lássuk a kötelező kört... íme a specifikáció:
Konstrukció: csavarozott nyak
Menzúra: 25,5" (648 mm)
Test: amerikai hársfa
Nyak: kanadai kemény juhar (egy darabból)
Fogólap: juhar
Rádiusz: 15,75" (400 mm)
Berakás: fekete pontok
Hangszedő: Dual rails & Powersound Humbucker
Elektronika: hangerő, hangszín, 5-állású kapcsoló
Hardver szín: króm
Híd: Double-Locking II Tremolo
Kulcs: Die-cast
Bund: 22
A megszólalásának egyik záloga a három teljes értékű humbucker hangszedő, amelyből kettő single méretű, de a hídnál található Powersound Humbucker már méretben is dupla. Az ötállású hangszedőváltó az alábbi módon kapcsolja a három hangszedőt:
Mivel fentebb már említettem, hogy nagyon rock gitárról beszélhetünk, egy kicsit igyekszem ezt jobban is körbeírni, hiszen a rock elég tágan értelmezhető megfogalmazás és rengeteg árnyalat belefér. A megszólaló hang egy igen markáns, karakteres közép tartománnyal rendelkezik, amit talán a dark soundok és zenék szerelmeseit leszámítva minden más blues/rock/metal műfajban működő gitáros – egészen széles skálán mozogva – viszonylag könnyen tud majd integrálni. Nagyon fontos fegyverténynek tartom, hogy minden hangszedőállásban természetes megszólalást találunk. Nyoma sincs műanyag érzetnek, vagy műkéltségnek. 11 különböző gitárral vetettem össze a hangzását, melyek mindegyikétől eltérő karaktert produkált, ami számomra egy nagyon fontos paraméter, hiszen azt üzeni, hogy egy egyedi megszólalás is könnyedén kialakítható a segítségével. Szintén kihangsúlyoznám, hogy egyik hangszedőállásban sem éreztem fedettnek a hangzást, az minden esetben nyitott maradt. A hangszedőket közepes, vagy még inkább a közepestől egy kissé nagyobb jelerősségű csoportba sorolnám, amelyeket nagyon jól kontrollál a lineáris hangerőszabályzó. Egészen könnyen megtalálható az az „indulási” pont, ahol a hangszer tökéletes a riff játékra és ritmizálásra és ahonnan csak egyetlen mozdulat szükséges ahhoz, hogy leharapja a fejünket. Úgy lett kalibrálva, hogy mindhárom hangszedő ugyanarra a jelszintre van belőve, vagyis nincs dinamikai különbség a hangszedőváltásnál... csak a hang tónusa, jellege változik. A többi szerintem ízlés dolga.
Nem ejtettem eddig szót arról, hogy a hangszer Double-Locking II Tremolo rendszerrel van felszerelve, amely akkor is pontosan őrzi a hangolást, ha egészen agresszívan bánunk vele. Mindent összegezve ez a gitár szerintem kiemelkedően jó választás, hiszen ebben az árban ilyen inspiráló és karakteres hangszerrel én még nem találkoztam. Az a tudathasadásos és egészen bizarr állapot pedig, hogy a Hófehérke küllem mögött Danny Trejo Machete-je fog lesújtani, kimondottan izgalmassá teszi ezt a gitárt.
Próbáljátok ki, járjatok utána magatok is... üdvözlettel: Andrásik Remo
2020. augusztus 12. 08:41