Helynekem: Másodszor is az Év vidéki klubja lett a miskolci helyszín
Ha egy kulturális tér, rövid idő alatt két ízben is elnyeri az Év vidéki klubja titulust, akkor ott valami jól működik. A miskolci Helynekem, bő ötéves pályafutása alatt tavasszal érte el ezt a limitet, vidéki klubok közül egyedüliként rendelkeznek két ProArt oklevéllel. Helyzetüket, munkamódszerüket, filozófiájukat kutatva ültünk le beszélgetni a hely egyik tulajdonosával, programszervezőjével, Hankó Vandával.
Kezdjük az ötlettől, illetve vázold, hogy milyen út vezetett a megvalósulásig!
Rég jött egy családi ötlet, hogy kellene egy klubot nyitnunk Miskolcon. Nemrég múlt ötéves a Helynekem, az ötlet pedig kb. 7-8 évvel ezelőtt született. Először apukámmal kezdtük dédelgetni a tervet, hogy legyen élőzenés hely a városban, amihez aztán több lehetőség, elképzelés társult a későbbiek során. Gyakorlatilag a legendás Vian klub megszűnésével vált egyértelművé, hogy már nem csak nekünk kell egy ilyen koncerthely, hanem az „árván maradt” közönségnek is. Szóval az idő adott volt erre, de egy alkalmas helyet is kellett találnunk ehhez. Cél volt, hogy a város központjában tudjunk működni. Aki járt már nálunk vagy ránk keres a Google térképen, az láthatja, hogy ez itt a központ. Miskolc belvárosának közepén vagyunk, a Miskolci Nemzeti Színházzal átellenben.
Miként történt a hely kialakítása, illetve a koncerthelyszínen túl emlegettél más elképzeléseket is, konkretizálnád ezeket?
Apukám találta meg a helyet végül, akkor behozott egy elhagyatott kapualjon keresztül egy belső udvarba, ahol egy romos épület volt, rengeted növény, régi fák… Akkor megállt és mondta, hogy ez lenne a helyszín. Én rögtön rávágtam, hogy: nem! De az önkormányzatnál utat kapott az elképzelésünk az átalakításra, így az udvar be lett fedve, az lett a koncerttermünk, a romos épület rész magántulajdonban volt akkor, abból-abban lett az irodánk és a backstage. Azt is láttuk, hogy kell egy kocsma rész is az objektumba, így jött a romkocsma ötlete, ami akkoriban Budapesten nagyon divatos volt és Debrecenben is működött már. Az udvarról épült egy lépcsőház, majd az épület másik oldali szárnya – több szobával- lett ez a része a szórakozóhelynek. Akkor már látszott, hogy itt kaphat helyet a színház, zene és irodalom szoba is. Ezeket az óta rendszeres programokkal visszük. A színház szoba, az a színházi laborunknak, egy diákszínjátszó alternatív társulat csapatának volt az otthona, ma pedig már a Miskolci Nemzeti Színháznak a szalonja, ahol kisebb programok a mai napig vannak, illetve sajtótájékoztatóknak is helyszínéül szolgál. A zeneszobában nemrég indult az „Alterem” elnevezésű sorozatunk, ez gyakorlatilag egy kisebb alternatív helyünk, nem koncerttér, inkább különböző stílusokat felölelő party helyszínként üzemel most. Az irodalom szobában pedig író-olvasó találkozók, slam poetry workshop-ok zajlanak. Szóval ezek a szobák is megtalálták a funkciójukat.
Mikor kaptátok az első díjat?
A zenészek kedvenc vidéki klubja díjat először a 2014-es évad után kaptuk meg 2015-ben. Ezt minden évben egy szakmai konferencián adják át, ez a Music Hungary Konferencia, ami Egerben kerül megrendezésre, a Feszt!Eger nulladik napján. Ezt a ProArt Szövetség adja minden évben, a Fair Play díj három kategóriában kerül kiosztásra: kedvenc vidéki- és fővárosi klub, és kedvenc fesztivál. Gyakorlatilag az aktívan koncertező zenekarok, kapnak egy kérdőívet, ahol különböző szempontok alapján szavazhatnak. Például technikai felszereltség, technikai személyzet hozzáállása, backstage… Van e bőven vodka? Ha-ha! Ez is fontos, hogy milyen a zenekarok vendéglátása a helyszínen. Sokszor elsütöttem már azt, hogy: „mi minden hétvégén szeretnénk egy jó házibulit csinálni”, mintha a nappalinkba jönnének a vendégek szórakozni. Egyébként 2012 novemberében nyitottunk, ehhez képest hamar megkaptuk az első díjat, most tavasz végén meg a másodikat!
A korábban emlegetetteken kívül voltak még bővítések, más funkciók is hadrendbe lettek állítva idővel.
Igen, a nyitáskor már adottak voltak a korábban felsorolt épületrészek, koncepciók, majd 2016-ra álmodtunk egy nagyot és abban az évben – nyáron- elindult a külső rész is, ami egy terasz. Az ötlet persze jóval hamarabb megvolt, az engedélyezés nem volt egyszerű folyamat, ugyanis a Szinva Terasz látványvilágába is bele kellett idomulni, valamint gyakorlatilag a mellettünk futó Szinva patakra építettünk egy fedést-hidat, ez lett a mi teraszunk. Egyébként itt is voltak már kisebb, akusztikus-jellegű koncertek! A terasz létrejötte után nyílt meg a konyha, a pizzázó, ahol egy italpult is helyet kapott, ez külön bejárattal rendelkezik, bárki számára látogatható, még ha nem is valamelyik rendezvényünkre érkező vendégről van is szó.
Jó is a pizzátok! Egyéb fejlesztés várható a továbbiakban?
Szeretnénk ezt a komplexumot azzal a színvonallal működtetni, amit megálmodtunk, amit a közönség is elvár és megszokott tőlünk. Világmegváltó terjeszkedés, fejlesztés egyelőre nincs a terveink között.
Mekkora stábbal működtök és milyen befogadóképességgel rendelkeztek?
A koncertterünk 400 fő befogadására alkalmas, a romkocsmával, egyéb helyiségekkel 700 főt tudunk fogadni. Vidéki viszonylatban ez nagynak számít. A háznak a motorja-lelke mi vagyunk apukámmal, közösen döntünk mindenben, a rendezvényszervezés az én kezemben van. Az egyik kollégám, az irodalmi rendezvények szervezésében segít, az elektronikus, Nextapes-es rendezvényeket szintén egy fiatalember koordinálja. Ezeket már egyedül, a koncertek mellett nem tudnám vinni. Komoly vendéglátós egység áll a hátunk mögött, hang- és fénytechnikusok, biztonsági őrök… Összeszokott, régi csapat már ez, legtöbben a kezdetektől velünk dolgoznak.
Kiket emelnél ki, akik itt telt házat produkáltak a koncertjeiken?
Akik országos szinten, más helyszíneken telt házat tudnak produkálni, azok nálunk is. Néhányat kiemelve, a Wellhelló, Halott Pénz, Punnany Massif - ezek működnek-, nemrég volt nálunk a Tankcsapda – klubturnéjának keretében-, ez nagy büszkeség volt nekünk! De telt házat csinált nálunk Szabó Balázs bandája – őket várjuk vissza az új lemezük bemutatójával-, a Margaret Island másodjára már megtöltötte a Helynekemet, Péterfy Bori és a Kiscsillag is visszatérő teltházasunk. Nagy meglepetésként utoljára ByeAlex két egymást követő napon is megtöltötte a helyet. Több ilyen is van, hogy dupla napot rendezünk egy-egy zenekarnak…
Egy időszakban az alteres fővonaltól eltérve próbálkoztatok rock és metal zenékkel, zenekarokkal is. Mi lett ennek az eredménye?
Road, Mobilmánia, Moby Dick, Depresszió stb. is járt már nálunk. Én az elején úgy álltam a szervezéshez, hogy szeretnék nagyon nyitott lenni, és gyakorlatilag majd minden zenei stílust befogadni. Koncepció volt az is, hogy ne csak olyan zenekarok szerepeljenek nálunk, akik biztosan rentábilis koncerteket produkálnak. Bemutatkozási lehetőséget igyekeztünk biztosítani pályájuk elején lévő csapatoknak is. A nagy merítéssel dolgozni nem igazán vált be nálam, mivel küzdöttem azzal, hogy a személyes ízlésem, vágyaim ellen is dolgoznom kellett. Sokat próbálkoztam azzal, hogy ezt levetkőzzem, háttérbe szorítsam, aztán anyukám mondta egyszer, hogy ezt nem lehet lerázni, én vagyok a ház koncertszervezője és ez mindig is meghatározó lesz a programjainkra nézve. Tükröződöm benne. Aztán elkezdtem figyelni a tér működését, Beck Zolival beszélgettünk arról, hogy ha hagyod, akkor – bármennyire is banálisan hangzik- üzennek neked a falak. Minden térnek, helynek kialakul a saját mondanivalója, struktúrája, kiderül, mi működik jól, minek van itt hangulata, és persze az idejáró közönség is befolyásolja ezt! Ez nálunk is kialakult, elkezdtem letisztítani a bennem lévő képet és eldőlt, hogy minden stílusnak, minden zenekarnak nem lehetünk befogadó helye. A Depresszió például már visszatérő vendégünk ebben a stílusban, amit emlegettél. Nyilván közrejátszik az is, hogy miként lehet együtt dolgozni az adott csapattal, emberekkel.
Tehetségkutatók is zajlanak itt rendszeresen.
Igen, veled is szerveztünk már egyet közösen, 2013-ban, ahol zsűriztél is. Azóta már csak a Hell Kart Amatőr Zenekarok Versenye zajlik itt nálunk. Ott nem mi vagyunk a szervezők, csak a helyet, technikát, szóval az infrastruktúrát biztosítjuk évről évre.
Jegyárak tekintetében gondolom volt egy koncepció már az elejétől fogva. Ahogy én látom, miskolci viszonylatban is kedvezőnek mondható ez…
Próbáljuk tartani az árakat, de ez egyre nehezebb! Az első három évet tekintve, átlagban 1500 forintos jegyárunk volt. Zenekarral konzultálva állapítjuk meg a belépőket, úgy gondolom, hogy közös rendezvényként kell tekintenünk a koncertekre, így ez elengedhetetlen. Mostanában járunk 1800-2000 forintos jegyáraknál, amiről úgy gondolom, hogy egy 90 perces élőzenés koncertért még mindig nagyon kedvező ár. Úgy látom, hogy az elmúlt 1-1,5 évben mutatkozott nálunk valami fellendülés a koncert látogatottságban, amikor mi nyitottunk, még háttérbe volt szorulva a klubkultúra, illetve a koncertre járás.
A lemezeladások, jogdíjbevételek visszaesésével a koncert a menekülő útvonal a zenekaroknak.
Ha ebbe a témába belemegyünk, akkor nekem az volt a tapasztalatom, hogy a Petőfi rádió anno nagy segítségére volt a zenekaroknak és a kluboknak is. A rádió pár évvel ezelőtti átalakulásával érezhetően egy kicsit gyengébb időszak következett, ami tart még a mai napig... A látogatottság növekedésével együtt járt egy országos jegyáremelés, mi ezt nagyon racionálisan igyekszünk kezelni. Sem a pultban, sem a belépőknél nem követtük ezt a trendet.
Mi volt a legmagasabb ár, amit egy koncertért elkértetek?
A Tankcsapda egy kiemelt, egyszeri esemény volt, ott 5 ezerért ment a jegy. De elővételben pár hét alatt elment mind a 400… Nyilván ez egy kirívó példa, mert a csapdások nem nagyon járnak vidéki klubokba koncertezni. Ami már reálisabb, az mondjuk a 3500-as Punnany jegyár…
Mit tapasztaltatok, hány év alatt lehet rentábilissá tenni egy ilyen kulturális és vendéglátó komlexum működését?
Egy ekkora létesítmény létrehozásába nem tudtunk volna belevágni, ha nincs pályázati támogatásunk. Az első körben egy NKA támogatás segített az indulásban, a hely létrehozásában. Az első három évünk szerelemből működött, azt követően éreztük a változást és mikor beléptünk az ötödik évbe, akkor mondhattuk azt, hogy már anyagilag is szilárdan állunk a lábunkon, de még mindig látunk kihasználatlan lehetőségeket, tehát van hová fejlődnünk. Szóval, az ötödik évtől lett kicsit kényelmesebb a helyzetünk. Ha valaki túléli az első öt évet, akkor az már odafigyeléssel, munkával könnyebben marad életben a piacon.
Emlegetted a pályázati lehetőségeket, gondolom a klubtámogatói programban rendszeresen vesztek részt.
Igen, Cseh Tamás néven indult, most már Hangfoglaló Program néven fut ez a klubtámogatás, amit én nagyon jól átlátható rendszernek gondolok, látok. Aránylag egyszerű szisztémában lehet együtt dolgozni ezzel a pályázattal, ami nagy segítség. Ennek segítségével tudtunk elhozni olyan zenekarokat, akiket a támogatás nélkül nem mertem volna bevállalni. A lehetőség hiányosságát abban látom, hogy ez a pénz csak adott koncertre-zenekarra fordítható, magára a klubra nem. Legyen szó a technika fejlesztéséről például, arra is jól jönne a támogatás a kluboknak.
Korábban volt ilyen, vidéki klubok technikai rendszerének fejlesztésére…
Sajnos ez már nincs. És, ha jó minőséget akarsz hangban, fényben, folyamatosan kell fejleszteni. Mi hangszigetelésre rendszeresen fordítottunk pénzt, hogy a hang ne menjen kifelé, ne zavarjuk a környék nyugalmát. Menet közben is folyamatosan derültek ki sajátosságok, a nyitás, építkezés után, ezeket orvosolni kellett. A hangtechnikánkat már nagy százalékban lecseréltük az öt év alatt, a fénytechnikánk, fénypultunk vadonatúj. Mindenben van fejlődési lehetőség, de én most ezekkel elégedett vagyok, ami látványban, hangban a rendelkezésünkre áll. Zenekaroknál gyakran kitétel, hogy csak olyan helyre mennek, ahol normálisan meg tudnak szólalni, mi most megfelelünk az elvárásoknak.
PAYA
Foto: Hankó Vanda
2018. június 27. 13:23