Hát persze, hogy a Szürke ninja!
Ha a kilencvenes évek előtt születtél, biztosan emlékszel még az akkori VHS korszakra, amikor a legtöbb hozzánk eljutó film valamilyen lövöldözős akció, vagy kung-fu alkotás volt. Remegő kép, szétfolyó színek, dünnyögő és érzelemmentes narrátoros hang jellemezte a filmnézési kultúra eme időszakát. A Tracking gomb nyomkodása kötelező volt. A hőskor egyik nagy hazai filmforgalmazója pedig akkoriban a VICO film volt, és talán még a szlogenre is emlékeztek „Hát persze, hogy a VICO filmje…”. Hát persze, hogy ezek a filmek voltak a legmenőbbek abban az időben. Talán még az erős tenger zúgás és a sirályok sikolya is beugrik valakinek a VHS kazettán a fő film elé berakott filmelőzetesekből. Ilyen film volt a fekete és a fehér Ninja harca – ahol természetesen a fehér Ninja volt az erősebb – és ki játszhatta volna a főszerepet, mint Franco Nero szőrös mellkassal, akinek ez talán élete legnagyobb filmszerepe lehetett, és akinek a kezében a dupla botos, végein lánccal összekötött verekedő eszköz is remekül állt.
Szintén ilyen volt annak a műugró srácnak a története, aki félt a magasságtól. A kiváló sportoló lelke legmélyén tudta, hogy ő a legjobb, igaz tériszonya miatt még egyszer se merte a mélybe vetni magát. Visszatérve a keleti harcművészet filmes gyöngyszemeire, minden nagy harcosnak volt egy mestere, aki természetesen erősebb volt tanítványánál és mindig, mindenki fölött volt egy még erősebb betyárgyerek. Vajon ki lehetett a fehér Franco Nero mestere? Ez a kérdés azóta is foglalkoztat és számos izzadtan átforgolódott és álmatlan éjszaka után megszületett a nagy megállapítás. Ki lehetne más a mester, mint a szürke Ninja, aki a fekete és a fehér kombinációja. Neki olyan erős ütése volt, hogy azt soha nem tudta megmutatni. Soha nem volt hozzá méltó ellenfél. Szegényke búsan szomorkodott kis házikójában, míg végül szomorú tunyaságban és végelgyengülésben múlt ki 99 és fél éves korában.
Eme kis kitérő után megpróbálok a lényegre térni. Ez itt most egy fejhallgató bemutató lesz, de hogy jönnek ide a VICO filmjei és a Ninják? Hát úgy, hogy van a Japán Audio-Technica-nak egy remek utcai, prémium fejhallgatója, amit mestere az ATH-MSR7 névre keresztet, miután az összes válogatott próbát és szívatást kiállta.
Nos, ő lenne a fekete Ninja, aki majdnem olyan erős, mint szürke mestere. Fekete, fém burkolat, szolid kék fém kombinációjával. Memóriahabos fülpárnák, hogy Ninjánk kényelmesen érezze magát bőrében és háromféle cserélhető kábel jellemzi a kiegészítőket, akár csak a sötét harcművészek fegyvertárában a suriken és a nuncsaku. Ebből az egyik dobócsillagot mikrofonnal és hívásfogadás gombbal is ellátták, hogy a legnagyobb harcban se érezhesse egyedül magát világmegváltónk és bármikor értekezhessen mesterével a különleges harci technikákról. Mindenhol prémium anyagok használata és a dobozon egy Hi-RES felirat díszeleg. Ez biztosan valami titkos fegyver a keleti harcművészek tarsolyában, amivel a legerősebb ellenfél is leküzdhető. A XXI. század csodafegyvere a ma kevéssé elterjedt nagy felbontású (Hi-RES) zenei anyagok tökéletes visszaadására utal. Kiszélesített frekvencia menet, ami 20.000Hz fölé is képes elmerészkedni, illetve a színezésmentes, stúdiós linearitásra törekvő frekvencia menet és széles dinamikaátfogás jellemzi ezeket az Audio-Technica termékeket. Megdöbbentő részletességgel képesek felvételeink megszólalni, olyan apróságok is előkerülnek, amiket eddig egyáltalán nem hallottunk zenei felvételeinken. Úgy tűnik szegény fekete Ninjánk is annyira erős, hogy nem lesz ellenfele Óperencián innen és túl. Mivel egy utcai fejhallgatóról beszélünk, a legtöbben a saját telefonjukba fogják bedugni ezt a csodafegyvert és abban is biztos vagyok, hogy a legtöbben MP3-mal fogják megkínálni őkelmét. A meghajtással nem lehet probléma, mivel a füles kis impedanciás (35 Ohm) és viszonylag érzékeny (100dB/mW) jószág. Visszautalnék az írásom első bekezdésére, ahol azt fejtegettem, hogy szegény mester tunyaságban fog kimúlni. Úgy tűnik tanítványára is hasonló sors vár, mivel komoly Hi-RES lejátszóba szinte csak elvétve fogják bedugni és nagy felbontású FLAC, vagy APE anyagokat még annál is kevesebben fognak etetni bivalyerős Ninjájukkal. Jómagam a füleseket egy TASCAM DR-100MKIII professzionális mobil felvevőre rakott nagy felbontású (192, 96, 88.2KHz/24bit) anyagokkal hallgattam meg, csak hogy megtudjam mire is képes évek hosszú gyakorlásával egy igazán elszán fekete Ninja. Többre, mint elsőre gondolnánk. Olyan részletek, amiket még biztosan nem hallottunk utcai fejhallgatóból és olyan könnyed, lineáris megszólalás, amiket eddig csak a méregdrága High-End, vagy stúdió fülesek tudhattak magukénak. A titkos fegyver viselése hosszú távon is kényelmes, hála az emlékező habnak a fülpárnában, ez a külső zajokat is remekül izolálja, hogy a harc előtti meditációt semmi és senki se zavarhassa meg. Itt még nincs vége, ugyan is az ATH-MSR7-nek vagy egy testvére, aki különleges képességekkel született, és amit szürke mestere a tökéletességre fejlesztett nála. Az ATH-MSR7NC (Noise Cancellation) sima testvérének a zajkioltós változata. Minden ugyanaz, kivéve a beépített elektronikát, amit egyetlen gomb átbillentésével aktiválhatunk. Az áramellátásért a beépített lítium akkumulátor felel, ami akár 30 órán át is képes kitartani. A töltés sima telefon töltővel és micro USB porton keresztül történhet. A megszólaló hang hasonló, mint testvéréé, de a középtartomány egy hangyányit artikuláltabb, köszönhetően a zajkioltásnak, ami pont ebben a tartományban a leghatékonyabb.
A szürke nagymesternek van még két tanítványa, akik hosszú évek szorgalmas edzéseivel talán képesek lesznek egyszer elérni az MSR7 szintjét, de most még csak árnyékai nagyobb testvéreiknek. Az ATH-SR5 és SR5BT duó szinte az összes jó tulajdonságát örökölte felmenőinek, hisz ugyanabba az iskolába és tanárhoz jártak.
Még a kinézetük is hasonló, de kisebb a fülpárna, viszont a meghajtó ugyanúgy 45mm-es, mint a nagyobb testvéreknél. A Hi-RES logo szintén megtalálható a dobozon, ezzel is utalva arra, hogy ők is a nagyobb felmenők nyomában loholnak. Ide már csak kétféle kábel jutott, amiből az egyik itt is mikrofonnal ellátott. A hangzás hasonló, mint az MSR7-nél, de mindenből egy picit kevesebb van. Kisebb dinamika, kevesebb magas és mély hang, illetve a teljes megszólalás is picit visszafogottabb. Ő is meghálálja a jó minőségű, veszteségmentesen tömörített, vagy tömörítetlen zenei (FLAC, APE, WAV, stb.) anyagok használatát. Ebből a modellből a feketén kívül fehér köntösbe bújtatott változatot is választhatunk, és már is megszületett a fehér Ninja, aki méretét meghazudtoló képességekkel rendelkezik. Itt is van egy különleges tulajdonságokkal felruházott testvér, aki az ATH-SR5BT nevet kapta. Ő Bluetooth 4.1 kompatibilitással rendelkezik, így sokkal szabadabban, és nem utolsósorban kiváló hangminőségben, vezeték nélkül is képes kommunikálni Hi-Res mestereivel. Itt is van beépített lítium akku és mikro USB aljzat, és nem utolsó sorban a zenei lejátszó vezérlésére alkalmas gombot is elhelyeztek a fém burkolaton. Ami rendkívül meglepő a régebbi zajkioltós és Bluetooth elektronikával ellátott fülesekhez képest, az az akkumulátor lemerülésekor produkált hang. Az MSR7NC és SR5BT modelleknél szinte semmilyen különbség sincs a be vagy kikapcsolt elektronikán átkergetett hang esetében. Régebben szinte élvezhetetlen volt a megszólaló muzsika.
Talán úgy lehet elképzelni, mint a bringapedálokat a Jawa Babetta esetében, amikor kifogyott a tankból a benzin. Akár egyetlen kilométer megtétele is kínszenvedésbe kerül. AZ MSR és SR modelleknél ez a ronda effektus teljesen hiányzik, hála a modern technológiáknak.
Már csak egyetlen kérdés merülhet fel az olvasóban. Ki lehet az a bizonyos szürke mester, aki mindenki fölött áll. Ő nem más, mint az Audio-Technica ATH-M70X. Legyen elég annyi, hogy az M70X modell az Audio-Technica kínálatában a monitor fülhallgatók királya. Minden tőle származtatható, és aki egy hangmérnök füleivel szeretné meghallgatni zenei felvételeit, semmiképpen ne adja alább az MSR7(NC) és SR5(BT) modelleknél.
Kányási István
www.audmax.hu
2017. március 4. 07:01