Hasznos tanácsok kezdő gitárosoknak és naiv szüleiknek...
Egészen megdöbbentő, hogy még ma is tartja magát néhány olyan tévhitre épülő történet, amelyről azt gondolhatnánk, hogy a rengeteg elérhető információ világában, már réges-rég a múlt ködébe vesztek az ilyen esetek. Ne is kerülgessük hosszas bevezető szöveggel a témát, hanem vágjunk a közepébe és ismerkedjünk meg az egyik leggyakrabban előforduló sztorival.
Kati néni (zenetanár) azt mondta Pistike szüleinek, hogyha Pistike gitározni szeretne, akkor mindenképp klasszikus gitárral kell kezdenie a tanulást és az nem számít, hogy Pistike metált szeretne játszani, hiszen Kati néni megmondta, hogy a klasszikus zene az alapja mindennek. A jóhiszemű naiv szülők tehát meggyőzik a finoman tiltakozó Pistikét, hogyha ez az útja, akkor ez az útja. Annak rendje módja szerint tehát megveszik a klasszikus gitárt, kottafüzetet és Pistikét beíratják a megfelelő suliba. Még egy év sem telik bele és már árulják is a gitárt féláron, Pistike pedig valahogy majd csak feldolgozza, hogy a zenélés nem az ő útja.
El sem tudom mondani, hogy hányszor és hányféle verzióban hallottam én már ezt a történetet az elmúlt évtizedekben. Éppen ezért nem elemezném a témát, csak a következő tanácsokat adnám...
Először minden Pistikéhez szólnék... Drága Pistikék a világ bármely pontján!
Ne finoman tiltakozzatok, hanem a lehető leghevesebben! Vegyétek rá a szüleiteket, hogy hallgassák meg a ti kívánságotokat is. Mutassátok meg nekik a kedvenc zenéiteket. Kérdezzétek meg tőlük például ezt: ha szeretnék megtanulni motorozni, akkor ti beíratnátok motorcsónak-vezetői tanfolyamra?
Kedves szülők!
Beszélgessetek a gyereketekkel és ha lehet, figyeljetek is oda arra, amit mond. Jó lenne ha meghallgatnátok a kedvenc zenéit. Mielőtt döntést hoztok egy ilyen meghatározó kérdésben, mindenképp alaposan tájékozódjatok a lehetőségekről, mert nem mindegy, hogy végül öröm fakad-e a zenetanulásból, vagy egy feldolgozandó trauma.
Persze ilyen tanácsokat adhat bárki manapság, szóval honnan is tudhatná egy jóhiszemű szülő, hogy nem egy önjelölt „Muzikusz Coelho” osztja itt az észt. Szóval azért érveljünk egy kicsit, hogy legyen valami alapja az „okoskodásnak”.
A félreértések elkerülése érdekében először tisztázzuk, hogy pusztán arról van szó, mint az ismert gyerekjáték esetében, amikor egy táblán meg kell keresnünk a megfelelő geometriai formát, hogy a kis játékelemet át tudjuk juttatni a tábla túloldalára... ott is garantált a kudarc, ha a háromszöget próbáljuk a kör formán átgyömöszölni. A hangszeres zenetanulásnál is ez a helyzet. Szóval a szülői feladat ezzel kapcsolatban épp az, hogy először megismerkedjenek azokkal a „geometriai formákkal”, amelyek egyáltalán a rendelkezésükre állnak, majd pedig tisztázni kell, hogy a gyerek melyik formához illik.
Felmerülhet az a kérdés, hogy minek bajlódnánk a geometriával, hiszen a gitár az gitár nem? A válasz pedig az, hogy határozottan NEM. Ugyanis másként kell elkezdeni a tanulást és a tanítást is, ha klasszikus, ha folk, vagy ha populáris zenét szeretnénk gitáron játszani. A hangszerek már első ránézésre is jelentős különbséget mutatnak. Az intonáció (ahogy megszólaltatjuk a hangokat) pedig teljesen eltér egy nejlonhúros, egy fémhúros akusztikus és egy elektromos gitár esetében. Nos ezek csak a legkézenfekvőbb különbségek, de hosszasan lehetne még sorolni a zenei műfajokhoz köthető oktatásra vonatkozó szakmai prioritásokat és eltéréseket, ami miatt a geometriát nagyon is komolyan kell kezelni.
Az sem mindegy, hogy a gyerek fogékony-e a pedáns reprodukcióra, vagy inkább nyitott a kreatív alkotásra? Van-e elhatározása a zenei pálya irányába, vagy inkább csak a haverokkal szeretné jól érezni magát? Esetleg mindez még nem is körvonalazódik, csak épp fellángolt benne a hangszer iránti érdeklődés, amit a szülő jó szándékkal támogatna, de nem tudja eldönteni, hogy majd ez is olyan hobbi lesz-e, mint az összes többi, amibe Pistike belekezdett nagy elánnal, majd ugyanazzal a lendülettel abba is hagyta?
Ezek mind nagyon helyes kérdések, amelyekre természetesen a válaszokat is megtalálhatjuk viszonylag egyszerűen és gyorsan... De nem ennek az írásnak a keretein belül, mivel nem ez volt a célja az irományomnak, hanem csak az arra való figyelmeztetés, hogy járjuk alaposan körbe ezeket a kérdéseket, mielőtt olyan döntést hoznánk, amely már a döntés pillanatában is hordozza a nyilvánvaló végeredményt.
Remélem, hogy tudtam segíteni, vagy legalább a figyelmet ráirányítani ennek a témának a fontosságára. Természetesen amennyiben ezzel kapcsolatban valakinek segítségre, vagy bővebb információra lenne szüksége, akkor szívesen állok rendelkezésre a remo@zenelek.hu e-mail címen, vagy a nyilvános elérhetőségeim bármelyikén.
Tisztelettel:
Andrásik Remo
www.zenelek.hu
2025. december 11. 06:02