Generál: újra lemezeken az időtálló minőség
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat két nagylemezt is megjelentetett az akkor mindössze néhány hónapja alakult, de a máris Ki mit tud?-győztes (1972), Generál együttessel. A Staféta 1973-ban, majd két esztendővel később a Generál II. került a boltokba, amelyek napjainkban (azóta első ízben), a GrundRecords kiadó jóvoltából, korszerűsített hangzással, bónuszokkal ellátva, most CD-lemezeken hozzáférhetők. A megjelenés alkalmából közönségtalálkozót is szerveztek; a zsúfolásig telt Rock Hírességek Csarnokában (Rockmúzeum), remek hangulatú, sztorizásokkal gazdagon tűzdelt múltidéző beszélgetésen csaknem a teljes Generál-tagság képviseltette magát.
Mintha csak rock koncerten zsúfolódtunk volna össze: hatalmas ováció, sikítozás, zúgó taps kíséri a Generál együttes tagjainak bevonulását. Póta András dobos, valamint Várszegi Éva, Szigeti Edit, Selényi Hédi, Bódy Magdi és Herczku Annamária – a Mikrolied vokalistái – mellett Ákos István „Kiselefánt” gitáros-menedzser, Révész Sándor énekes, Karácsony János „James” szólógitáros, Novai Gábor basszusos és Várkonyi Mátyás billentyűs foglalja el helyét a hosszú asztalnál. Csaknem a Generál teljes tagsága. Mások „igazoltan” vannak távol, mint Reck Lajos dobos és Szánti Judit vokalista – ők odaföntről figyelik az eseményeket és talán jókat derülnek örökifjú társaik, társnőik jókedvű visszaemlékezésein…
Ákos István a Generál egykori ritmusgitárosa, tulajdonképpeni menedzsere (tudniillik a szocialista társadalmi rendszerben ezt a posztot magánszemély hivatalosan nem tölthette be, ugyanis „kapitalista csökevénynek” minősítették) kezdi a több mint öt évtizedes visszaemlékezést: – „Valamikor 1971 év végén Sanyikával és Novával kimentünk Jameshez Kaszásdűlőre, hogy megbeszéljük, csináljunk zenekart. És abban a pillanatban meg is alakult a Generál. Úgy körülbelül”. Elmondása szerint ügyes trükkel átjátszották a Generálnak a Ferm próbatermét, valamint állandó fellépési lehetőséget is, amelynek a zuglói Danuvia Művelődési Ház adott otthont. Szombatonként ebben a klubban játszottak, ám akkor még fogalmuk sem volt arról, hogy a televízió itt fogja majd tartani a Ki mit tud? vetélkedő előselejtezőit. Ezeken a meghallgatásokon ismerkedtek meg Novai Gáboron keresztül Módos Péter könnyűzenei televíziós szerkesztővel, akinek bemutatták a Lehajtott fejjel című saját szerzeményüket. – „Módos el volt ájulva, ilyet még nem hallott. Főként a vokális hangzás fogta meg” – teszi hozzá Ákos István, aki szerint a versenyre történő bejutás a televíziós személyiségnek és persze az ismeretséget (állítólagos rokonságot) jó értelemben kihasználó Novainak köszönhető. – „Más kérdés, hogy a zenekar tényleg jó volt, tovább is jutottunk” – jegyzi meg a gitáros-menedzser. Az előselejtezőn Lehajtott fejjel és a Ha ismerném című szerzeményükkel indultak.
Novai Gábor a zenekar nevének eredetét eleveníti föl: – „amikor összeállt az Elefánt, James, Sanyi és Reck Lajos alkotta ötös fogat, valami olyan nevet kellett kitalálni, ami első hallásra is jól hangzik”. Egymásnak passzolva a különböző ötleteket végül Reck Lajos lett a befutó, neki köszönhető a Generál elnevezés. Novai a Ki mit tud?-győzelemhez kiegészítésképpen hozzáfűzi, hogy történelmi fontosságúnak tartja, hiszen a klubzenekar státusból, országos hírnévre tehettek szert, amely mindenféleképpen előre lépést jelentett nekik. Ekkorra a Danuvia mellett már Csepelen is létezett egy további Generál-klub.
Bódy Magdi emlékezete szerint a zenekar női vokalistákkal való kiegészítése Várkonyi Mátyás ötlete volt, aki az Erzsébet sörözőben kérte fel őt ennek megszervezésére. – „Szóltam a barátnőimnek, Évának és Marikának” – mesélte. Várszegi Éva visszaemlékezése ugyanakkor ellentmond ennek, szerinte ugyanis – Bódy Magdival egyetemben négyük közül – nem Herczku Mari, hanem Selényi Hédi a másik Mikrolied- alapító. – „A Ki mit tud?-on és a Táncdalfesztiválon elért sikerek végül összehozták a Generált valamint a Mikrolied formációt, s ebből lett a nagy Generál, amely már egy zenekarnak számított” – összegez Várkonyi, akit nem sokkal a megalakulás után kötelezői sorkatonai szolgálatra hívtak.
Várkonyi Mátyás is felidézi a kezdeteket: emlékei szerint a Generál a ZG (amely a Zenei Gimnázium kezdőbetűit jelöli) és a Ferm együttesek fúziójából jött létre. Utóbbiból Ákos István „Kiselefánt”, Reck Lajos és Karácsony János „James”, a ZG-ből pedig Várkonyi, valamint Révész Sándor és Novai Gábor alkották az új formáció tagságát. Elmondása szerint a Ki mit tud?-ra a Generálon kívül a Mikrolied vokált is benevezte. – „Elefánt emlékszik a leghitelesebben” – ezt már Révész Sándor állítja, hozzáfűzve, nagyon elgondolkodtató az, hogy minden előzmény nélkül részt vehettek az országos televíziós vetélkedőn. Pozitív emlékeket őriz a próbákról, az ott terítékre kerülő dalaik szerinte nagyon kidolgozottak voltak. Ehhez valamint az általuk elért eredményekhez Karácsony annyit fűz hozzá, hogy különleges vokális zenéjükkel „jókor, jó időben voltak jó helyen” ám ami a legfontosabb, hogy később, a Generál utáni időkben, egymástól tanulva a zenekar minden tagja profitált.
Rátérve az első nagylemezre, Várkonyi elárulja, ő találta ki a Staféta címet, amely azt hivatott szimbolizálni, miszerint az előző generációk hagyományait átvéve újfajta zenét kell csinálni. A tizennégy, eredetileg nagylemezre rögzített dal mellett bónuszként olyan ritkaságok kaptak helyet, mint a Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel? című táncdalfesztiválos, különdíjas sláger, amelyet Koncz Tibor és Szenes Iván írt a Generál számára. De ott van a Felhők fölött mindig kék az ég kislemez nóta is, amely Ihász Gábor és S. Nagy István szerzeménye. A Kövér a Nap kislemez változata annak ellenére felkerült, hogy az a nagylemezen is szerepelt – a két verzió némileg különbözik egymástól.
Az első album sikerének méltatása után, terítékre kerül némileg kényesebb kérdés is, mégpedig a zenekar és lemezgyár viszonyáról. Ez különösen annak fényében tűnik érdekesnek, hogy dr. Erdős Péternek a csinos, fiatal hölgyekhez való viszonyulása közismert. Bódy Magdi szolid visszafogottsággal beszél a kényes témáról érzékeltetve, hogy az korántsem volt felhőtlen, miután a lányok egyike sem volt hajlandó a kötelező szakmai kapcsolatot túllépni. Elmondása szerint ennek meg is lett a következménye: – „Elég csak a második lemez borítójára ránézni…” – teszi hozzá. Továbbfűzve a gondolatmenetet Várkonyi elárulja, hogy a borítógrafika egy krizantém csokor fekete Generál- felirattal, amely a lemezgyár véleményére utal, miszerint „ez lesz a zenekar sorsa”. A borító ilyenformán egyfajta temetői hangulatot áraszt, ami semmi jót nem jelentett a Generál további sorsát illetően. Pedig a billentyűs-szerző elmondása szerint a második album az elsőhöz képest a progresszivitás irányába mozdult; az eddigiekhez képest markánsabban jelenik meg a hangszeres rész, a vokálok kidolgozottabbak, amelyet az illetékesek szerinte nem fogadtak szívesen. Véleménye szerint a „kölyök korszakból” felnőttebbre váltás talán elsietett lépés lehetett, de a közönségnek is új volt. Úgy véli, az idővel viszont haladni kellett. A második album tíz száma mellé is jutottak bónusz-felvételek: a jól ismert Csöngess be, jóbarát slágerén túl két igazi ritkaság is helyet kapott a korongon: egyik az Utánam srácok!, a másik a Hányszor mondtad el című dalok.
És persze ott voltak a tagcserék is: a külföldre távozott Reck Lajost Póta András váltotta, aki a P. Mobilból érkezve ült be a Generál dobfelszerelése mögé, ami nyilván nyomot hagyott a zenekar és a második album markánsabb hangzásban. Póta elmondása szerint a Generálba való belépésével Novai Gábor hívásának tett eleget, amit nem bánt meg. Miután a hosszú hajú srác akkoriban még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, este tíz óra után csakis külön engedéllyel léphetett színpadra, amelynek elintézése a hivatalos szerveknél kisebb tortúrát jelentett. A lányok közül Selényi Hédi helyére Szigeti Edit érkezett, aki szerzőként korábban letette névjegyét a zenekarban: A Kövér a Nap, vagy a Ha ismerném zenéje is nevéhez kötődik. Elmondása szerint a Vadmacskák női zenekarból érkezett, ahol mindkét szerzeményt már korábban megírta: előbbit Novaival, a másikat Várkonyival. Aztán a legendás ORI-büfében találkozott Kiselefánttal, aki elhívta a Generálba. Sok ideje nem maradt, hiszen két nap múlva már indult is a turné.
Novai Gábor kitér az első lemezfelvétel körülményeire is. Látva a Generál Ki mit tud?-on elért sikerét Bors Jenő felajánlotta a stúdiót számukra, amit a turnék elfoglaltságai miatt a híváshoz képest eléggé későn foglaltak el. – „Négysávos stúdióban dolgoztunk, ami talán már nincs is a világon” – emlékszik vissza a basszusgitáros, hozzátéve, hogy akkoriban az volt a legkomolyabb technika. „A kezdetleges technika különösen a vonós hangszereléseknél okozott gondot, mint például a Messze szálljon című dalunk, ahová sok sáv kellett” – emelte ki. Nem volt mit tenni, egyikeket másolták a másikra egészen addig, míg minden hangszer, ének fel nem került a szalagra. De elmondása szerint a Tűzben égő fények című számuk rögzítése sem volt egyszerű, amelyen már érezhetők a progresszív hatások. Azokról a problémákról nem is beszélve, hogy Várkonyi Mátyást ki kellett kérni a honvédségtől, hogy a felvételeken zongorázhasson. A Százéves kút lemez-, illetve a Csöngess be hozzám jóbarát rádiós felvételen (utóbbi az 1974-es Made In Hungary dalversenyen hangzott el) hallható invenciózus billentyű játéka.
Várkonyi a lemezek kapcsán megjegyezi, hogy a Generál komoly hatást gyakorolt a korszak (pop)zenei világára, érveit azzal is alátámasztva, hogy a zenekar megszűnése után a fiúk nem kisebb formációkban, mint a Locomotív GT, a Hungaria, a Rockszínház zenekara, vagy épp Horváth Charlie kísérő formációjában értek el komoly sikereket; de a lányok is szép karriert csináltak a zene területén. Azt is felidézi, hogy a Generálnak Lengyelországban angol nyelvű nagylemeze is megjelent (Révész fordításában és énekével). Emellett méltán büszkék a Hollandiában kiadott kislemezükre a Szélkakas (Cock) valamint a Neked szól (Everybody Join Us) dalokkal; előbbi holland listavezető volt, míg utóbbi hat (!) országban kúszott fel a slágerlista első helyére. A zenekarvezető meggyőződése, hogy Hollandiában 1974-75-ben kvázi az ABBA konkurens zenekaraként akarták felépíteni a Keletről jött Generált, ennek érdekében történtek is kísérletek. Első alkalommal még létrejött a promóciós turné, ám azt követően, másodszorra a zenekari tagok már nem kaptak útlevelet.
Kérdésünkre, miszerint nem volt- e merészség egy ötvennégy esztendeje alakult, és mindössze négy éven keresztül működő zenekar már-már elfeledett albumait megjelentetni, Bene Attila a GrundRecords kiadó tulajdonosa megjegyezi: már hosszabb ideje napirenden tartották a projektet, míg végül rászánták magukat a kiadásra. Nem bánta meg, hiszen már a közönségtalálkozó előtt boltokba került két zeneanyagot nem várt érdeklődés övezte. Mindkét kiadvány hiánypótló, kiállta az idők próbáját.
Hegedűs István
2025. július 25. 04:32