FEDOR KYRA: „FELKAPCSOLTÁK A VILLANYT.”
Fedor Kyrára már tiniként, 1998-ban felfigyelhetett a szemfüles közönség a TV2 „KIFUTÓ” tehetségkutatójában, ahol a dobogós harmadik helyen végzett. A fantasztikus hangú előadó sokáig vokalistaként bizonyított, majd 2016-ban elkezdte megformálni önálló produkcióját. Az elmúlt években főleg tartalomgyártóként volt aktív, a TikTok-on több mint 205 ezer tagú közösséget épített fel. Kyra a jövőben főleg a zene eszközeivel szeretne kommunikálni közönségével, ennek bizonyítéka, hogy májusban kiadta öt számot tartalmazó kislemezét, az „Üvegvilág”-ot.
Kyra, nosztalgiázzunk egy kicsit. Elsőként az érdekelne, hogy milyennek képzelhetlek el, milyen voltál gyerekként? Volt, ami arról árulkodott, hogy zenész, énekes lesz belőled?
Kifejezetten fura gyerek voltam. Extrovertált személyiség, igazi mosolyalbum, közben pedig rendszeresen elvonultam egyedül lenni, egyedül játszani. Sokszor kerestem mások társaságát, mégis magányosnak éreztem magam, mert visszafelé nem kaptam ilyen érdeklődést. Egy idő után megszoktam ezt az állapotot. Leginkább fiús játékokkal játszottam, magamban nem értettem azokat a lányokat, akik a legújabb, színes hajú barbiektól voltak boldogok. Apukámtól egyszer például targoncát kértem ajándékba, és azzal játszottam a homokozóban a srácokkal. A fiúk sokkal előbb szóba álltak velem, mint a csajok, köztük jobban éreztem magam. Nagyobb szakadék köztem és az osztálytársaim között akkor alakult ki, amikor elkezdtem táncolni, énekelni. Annyira imádtam ezeket csinálni, hogy úgy gondolták, ez egy olyan dolog lehet, amivel piszkálhatnak, mindent megtettek, hogy ne érezzem jól magam abban, amit csinálok. Elvették az önbizalmamat, így egy idő után titkolni kezdtem, hogy még mindig táncolok, énekelek. Azonban sokaknak szemet szúrt, hogy az iskola, a tanulás után fellépni járok.
Voltak, akik segítettek téged? Mondta azt neked valaki, hogy “Tarts ki kislány!”?
Zoltán Erikánál táncoltam, aki szerint annyira ügyes voltam, hogy kezdő csoportból áttettek a művészképzőbe. Előtérbe helyeztek, foglalkoztak velem. Énekelni Pintácsi Vikinél kezdtem el, ő tanította meg nekem az alapokat. Rengeteg mindent mutatott nekem, sokat köszönhetek neki. Sok-sok színpadi lehetőséget adott, tényleg foglalkozott velem. Nála nem volt klikkesedés, tudtunk egymással foglalkozni a többiekkel, hittünk a másikban, haverkodtunk. Ha nem énekeltünk, akkor a büfében együtt ettünk, bolondoztunk, kimentünk sétálni, senki nem beszélte ki a másikat a háta mögött.
Érdekes az élet. Gyerekként mondjuk úgy, kiközösítenek, felnőttként köréd épül egy több mint 205 ezer tagot számláló közösség.
Nagyon együtt tudok érezni az emberekkel, gyerekekkel, fiatal felnőttekkel. Tudom, hogy sokan úgy érzik magukat, ahogy én gyerekként, többen nem tudják ezt az egészet kezelni. Úgy érzem, segítenem kell nekik, mert én már előrébb tartok az életben, tudom, hogy van kiút. Ha rajtam múlik, hogy valaki kicsit jobban érezze magát, bár nem vagyok Teréz anya, de igyekszem megadni azt a figyelmet. Nem félek kiadni magam, nem félek attól, hogy visszaélnek a gyengeségeimmel. Volt már, hogy az én szociális akkumlátorom is lemerült, de amíg bírom, szívesen adok. Bár a jövőben elsődlegesen a zenével szeretnék foglalkozni, nagyon büszke vagyok a tartalomkészítői közösségemre.
.jpg)
Kitől hallottad először, hogy tehetséged van a zenéhez?
Anyukám. Soha nem felejtem el azt a jelenetet, kívülről látom magunkat. Amikor még az egész család együtt élt, a szüleim nem váltak el, elkezdtem énekelni egy feldolgozást, kamu szöveggel. Anyukám megbökte apámat, és azt mondta, "Csináljunk már valamit ezzel a gyerekkel, nagyon megy neki." Ez volt az első pillanat, amikor érezhető volt, hogy a zene felé fogok sodródni.
Annak idején több produkcióhoz tetted hozzá a szükséges pluszt vokalistaként. Mit tanultál ebből az időszakból?
Toleranciát, türelmet, alázatot. Vokalistaként mindenkinek meg kell tanulnia együtt dolgozni a csapattal, egy kis rész vagyunk a nagy egészben. Ha elrontunk valamit, borul az egész produkció. A DAL-os időszakot nagyon szerettem például, szinte hazajártam a műsorba, a székházba. Sok előadót szerettem, sokan szerettek engem. Emlékszem, hogy Vásáry André elképesztően cuki volt velem már az első pillanattól, a próbákon sokat foglalkozott velem, megkérdezte, hogy ugye jó lesz? Hogyne lenne jó! Éreztem, hogy André támaszkodik rám, fontos volt neki, hogy jól csinálja, jól csináljuk. A tanácsomat kérte, hogy hogyan lehetne magabiztosabb, stabilabb a színpadon, mit rontott el, és ez visszafelé is működött. Ezt azért említettem most, mert ebből is érezhető, hogy mennyire kell a csapatban való gondolkodás, nem élhetünk külön életet a színpadon.
Kiktől tanultál sokat a zene terén?
Szerintem mindenkitől lehet tanulni, mert mindenkinek más a vérmérséklete, a habitusa, a megnyilvánulása, a természete. Vokalistaként abszolút alkalmazkodni kell mindezekhez. A háttérénekesi korszakom immáron lezárult, de nagyon élveztem, rengeteget tanultam belőle. A dalszerzésben például segítség, hogy előre, egyben hallom a szólamokat, azt, hogy hogyan fognak majd szólni a számaim végül.
Sok-sok saját dalt megalkottál már, lehetetlen mindegyikre kitérni. Így arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan emlékszel vissza a legsikeresebb számaid születésére? Hogy érzel velük kapcsolatosan a mostani fejeddel, szíveddel, ízléseddel?
Ez jó kérdés, mert több dalom van, amit szívem szerint letörölnék. Máshogy írnám meg, máshogy énekelném, hallom a hibákat. Illetve jobb minőségű klipet is szeretnék ma már egyik-másik dalhoz.
Megértem, amit mondasz, de szerintem ne töröld őket, mert hidd el, sokaknak így is segítesz velük.
Szűcs Andris barátom is azt mondja, hogy hagyjam fent őket, mert ezekből az anyagokból is tanulok.
Így van, jöjjenek a legnépszerűbb dalok!
Láthatatlan: Ez a dal szívem. Amikor ez a szám megszólal, olyan, mintha a szívem szólalna meg. A gyerekkoromat fogja át, amiről részben beszéltünk is. Nem mindig volt egyszerű.
Csend: A covid idején írtam meg. A Honeybeast és Caramel közös száma, „A túlélő” ihlette, ami egyszerűen gyönyörű szerzemény. Amikor meghallgattam, azt éreztem, hogy mindannyian ugyanabban a csónakban ülünk, hasonlóan érzünk, és talán meg tudom fogalmazni elég jól a saját gondolataimat ennek kapcsán. Karantén dalnak indult, de mire elkészültünk vele, már nem volt karantén, megtörténtek a lazítások, nyitottak a boltok, lettek rendezvények, így átírtam, és a közöny, egymás bántása, a világ tönkretétele lett a témája.
Indulni kell: Egy nagyon sötét korszakomnak a lenyomata. Az egyik verseny zsűrije elég igazságtalanul bántott, ami nagyon megviselt akkoriban. Aztán megráztam magam, kiírtam magamból az „Indulni kell”-t. A démonokkal való megküzdésről mesél, a gödörből való kimászásról.
Mindig furcsa nekem, amikor az előadóknak számukra idegen emberek mesélnek egészen személyes, mély történeteket arról, hogy mi minden játszódik le bennük a számok kapcsán. Hogyan reagálsz ezekre a visszajelzésekre?
Nem törekszem arra, hogy minden szövegem teljesen egyértelmű legyen, mert így különböző élethelyzetekre rá tudják húzni a hallgatók. Attól nem jövök zavarba, hogy valaki személyesen odajön hozzám és megoszt velem egy mélyebb történetet, tapasztalást. Szívesen kérdezek is tőlük, örülök, ha őszinték velem. Időnként meghatódom…
A mindennapokban énektanárként is bizonyítasz. Mit szeretsz ebben a szakmában a legjobban?
2016 őszén kezdtem el tanítani. Minden álmom volt, hogy az éneklés, a zenélés mellett taníthassak. Sokáig vártam, mielőtt tanítani kezdtem volna, mert fontos volt nekem, hogy kellő szakmai tapasztalattal vágjak neki. Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, olyanok, mintha a gyerekeim lennének. Nem csak tanár-diák viszony van közöttünk, hanem szerintem barátság is. Ha tanítás közben valakinek könnybe lábad a szeme, akkor leállítom a zenét, leülök mellé. Az óráim testreszabottak, időnként a személyiségünket is fejlesztjük. Nem próbálok meg mindenkire egy bizonyos énektechnikát ráaggatni, először inkább kiismerem a habitusát, a gondolkodását, a hangszínét, a tartományait, mindent, ami magához a hangképzéshez fontos, elengedhetetlen. Számomra sokat számít, hogy kiderüljön, a tanítványom hogyan érzi magát az adott dal közben, mit vált ki belőle. Akkor tudunk olyan számokban gondolkodni, amelyektől kiteljesedik, amitől valami pluszt tud kapni, adni. Nem hiszem, hogy a tanítást valaha befejezem, mert nagyon szeretem ezt az egészet.
.jpg)
A nagyfokú odafigyelés miatt kicsit terápiának hangzik ez az egész.
Abszolút az, nekem is.
Szerintem fontos, hogy időről-időre beszéljünk a társakról, akik sokszor megbújnak a háttérben. Kik a legfőbb támaszaid zeneileg?
Az “Üvegvilág” kislemezt a párommal, Balázs Tibor Mamóval raktuk össze. Bedobtam őt a mélyvízbe, mert azt mondtam, hogy hangszerelje meg az egész anyagot. Kedvenc gitárosom, jó barátom, Hiegl Gergő csatlakozott hozzánk, aki abban a pillanatban ugrik, gitározik, ahogy kitaláltam valamit. Nagyon ismer engem, mint embert, mint zenészt, tudja, hogy mik a rigolyáim, elképesztően jól kezel. Nem hiszem, hogy túlságosan bonyolult ember lennék, de precíz vagyok, magammal szemben elképesztően kritikus. Gergő, amikor attól tart, hogy valami nem fog nekem tetszeni, megelőzi azt, többször is feljátssza, több verzióban. Zongorán pedig Lakatos Zsolt barátom támogat engem, minket.
Tudom, hogy koncertezni is szeretnétek majd a jövőben. Velük tervezed a zenekarod is?
Igen, illetve Kóródi Tomival, aki egy zseniális gitáros. Úgy érzem, hogy ők azok, akikkel zeneileg, emberileg annyira passzolunk, hogy nem is nagyon férne be más a képbe.
Ilyen, amikor minden összeáll. Nemrégiben megjelent az előbb említett “Üvegvilág” kislemezed. Milyen visszajelzéseket kaptál?
Először is azt, hogy sokkal jobb, mint a korábbi kislemezem. Akkoriban még kis fruska voltam, mindenki belerakott valamit a “Kyrakat” EP-be, nem illenek össze a részei. Mások pakolták össze a dalaim, egy kirakatot, ami valójában nem én voltam. Régen annyiféle emberre hallgattam, az én gondolataimat, nézeteimet leépítették. Sokat tanultam abból az időszakból, mára erősebb, hangosabb, határozottabb vagyok. Nem hagyom, hogy mások véleménye formálja az enyémet, ismerem, tisztelem, értékelem magam. Ez lejön az “Üvegvilág” formájában, világában is, így lett hiteles.
Miért gondolkodtál EP-ben?
Ez a kislemez az eddigi életem átfogója, ezért belecsempésztem olyan elemeket, amelyek örök életemre elkísérnek, ilyen például édesanyám egyik legnagyobb bölcsessége, ami mindig velem van.
Térjünk ki a korong számaira egyenként! Hozzuk meg az olvasók kedvét hozzájuk!
Intro: Megjelennek benne kis foszlányok a „Láthatatlan” című dalomból, ezzel a kislemez pont úgy indul, ahogy az életem is annak idején: szomorúan, de izgalmakkal telin, majd az álmok megvalósulásával, a kiteljesedéssel, a megérkezéssel, megnyugvással.
Üvegvilág: Gyerekként egy üveg voltam, amin volt két nagy szem, amivel láttam a világot, de akik megbántottak, azok nem láthatták, hogy kinek, milyen szinten okoznak fájdalmat. Ekkor is mosolyogtam, próbáltam boldog maradni... Az Üvegvilágomban éltem addig, amíg a szerelem észre nem vett. Törött üvegként, de bízott bennem, és abban, hogy nem vágom meg. És nem, őt már nem sértettem meg a szilánkokkal. Időnként megtörtént, megtörténik, de szerencsére ezek a sebek begyógyulnak.
Egyre jobban: A megszokásról mesél, amikor az ember azért marad valaki mellett, mert sajnálja, vagy mert nem akar egyedül lenni, de nincs már ott benne a valódi szeretet. Hazudunk magunknak, hazudunk a másiknak, hazudunk a világnak, borzasztó állapot ez.
Várj: A showbiznisz azon oldaláról szól, amikor az emberek látnak egy előadót a színpadon, de valójában nem ismerik a valódi énjét. Egyébként nem biztos, hogy feltétlenül ismerniük kell, de érdekes kettősség ez.
Anya: Mindig anya volt az, aki jó útra terelt, és akinek mindig, de tényleg mindig igaza van.
Így ezt a dalt édesanyámnak írtam, mert hálás vagyok, hogy ő van nekem. Ezzel a dallal minden csínytevésemért bocsánatot kérek tőle.
Ez van: Arról az énemről szól, aki megérkezett az életébe, aki semmit nem bán, aki elengedi a múltja azon részét, amit el kell. A végén a hangmérnököm azt mondja ironikusan, hogy „Nagyon jó… Akkor kezdjük előlről”. De mit is?
A zenekarod esetében határozott vagy, de… Ki az, akivel szívesen készítenél közös dalt?
Nem gondolom, hogy bármelyükkel is megvalósul egy együttműködés, így inkább azt mondom el, hogy kiket kedvelek nagyon. Kállay-Saunders nagyon profi, imádom, bár más a stílusunk. A fiatalok közül Azahriah nagyon-nagy kedvencem. Lil G-t borzasztóan hitelesnek tartom, aki beleteszi önmagát a szövegekbe, szeretem a felfogását. Sokszor zavarja az, hogy az emberek mennyire rosszindulatúak tudnak lenni, így időnként reagál a negatív kommentekre is. Lil G volt már gőgös, akaratos, vad, dühös csaj, de mára megtanulta tisztelni magát, ezért meg is védi azt, aki. Jól teszi, értelmes lány. Imádom Tolvai Renit, aki egy határozott nő, tudja, hogy mit csinál. Na és az a hang…
Hogyan látod a jövőt, a jövőd?
Az elmúlt években főleg tartalomgyártóként voltam jelen, de felkapcsolták a villanyt az agyamban. A jövőben leginkább zenével szeretnék foglalkozni, rengeteg dal van a fejemben, a fiókomban, közben pedig folyamatosan történik valami, amiről megszeretném fogalmazni a gondolataim, az érzéseim… Innentől a zenéimmel szeretnék kommunikálni az emberekkel, lemezt, videóklipeket, akusztik videókat tervezek készíteni. Olyan szituációkba szeretném helyezni a zenei világomat, ahol lehetőség nyílik arra, hogy különböző élethelyzetekbe, szerepekbe éljem bele magam, picit színészkedjek. Vállalni szeretném a múltamat, önmagamat. A tartalomgyártást sem engedem el teljesen, podcastben gondolkodom, ahol a problémákról, a kudarcokról, a nagy tanulásokról beszélgethetünk a vendégeimmel.
Kyrám, bár korábban remekül szórakoztam vicces videóidon, okultam az okos anyagaiddal, mindvégig hiányérzetem volt veled kapcsolatosan. Mégpedig azért, mert kivételes hangod nem kapta meg a kellő fókuszt. Kívánom, hogy megérkezzenek hozzád a lehetőségek, a zenei sikerek, a színpadok. Már régen kiérdemelted őket. Szerintem.
Hatos Niki
2024. szeptember 3. 05:05