Fangler's
Mindig jó érzés feltörekvő itthoni zenekarokkal beszélgetni, ha még mindez azzal is társul, hogy az ember a barátai zenei sikereinek lehet a tanúja, hogy aztán ezekről „faggassa” őket, az különösen nagy öröm. A Fangler’s 2014-es megalakulása egyre több helyről köszön vissza: idén tavasszal jelent meg első nagylemezük Tisztul címmel, majd októberben ők nyerték meg az Öröm a zene tehetségkutatót, így – szerencsére – a jövőben is hallhatunk majd róluk. K. Fangler Péterrel és Verók Andrissal beszélgettem a zenekar első éveiről, célokról, tervekről.
A zenekar szempontjából jelentős és izgalmas időszak áll mögöttetek: a turnék és a nagylemez mellett megnyertétek az Öröm a zene tehetségkutató döntőjét októberben a Budapest Music Expo-n. Hogy éltétek meg az elismerést?
Peti: Mindamellett, hogy elképesztően örültünk a szakmai elismerésnek, hihetetlen nagy lehetőség is ez nekünk: a díjjal járó, irányítottan elkölthető támogatást olyan dolgokra tudjuk fordítani, amelyekre amúgy is terveztünk költeni, csak éppen a saját keretből nem nagyon futott volna rá.
Andris: Igen, az új lemez, a lemezbemutató és a klip természetesen mind a céljaink között voltak és ehhez nagyon nagy segítséget kaptunk most. Igazán fontos számunkra, hogy ezt az elismerést nem a kedvelések száma vagy egy közönségszavazás alapján kaptuk, hanem egy szakmai zsűri döntött róla.
Mik voltak az eddigi mérföldkövek a zenekar életét tekintve?
Andris: Én a két Budapest parkos koncertünket mindenképpen kiemelném, az elsőt ugyebár azért is, mert az volt az első, tényleg jól sikerült és hatalmas élmény volt. A másodikhoz szintén nagyon jó emlékek fűznek minket, ugyanis akkor maga a meghívás is különlegessé tette a dolgot. Rúzsa Magdihoz eljutott a lemezünk, majd miután meghallgatta, ő maga kérte, hogy mi lépjünk fel előttük. Nagyon jól esett nekünk a meghívás és a koncert is szuper volt.
Peti: Igen, ez a „valós” meghívás, amit azért kaptunk, mert egy elismert énekesnőnek tetszett, amit csinálunk, nagyon jó élmény volt. Számomra elég meghatározó még a két évvel ezelőtti Volt fesztiválos koncertünk, hiszen a jelenlegi formáció itt állt először színpadra, meg aztán mérföldkő volt a tízállomásos Kowalsky meg a Vega turné, ahol mind emberileg, mind zeneileg összekovácsolódtunk. Sok visszajelzést kaptunk a turné végén, hogy mennyire „egyben vagyunk”, és mi is úgy éreztük, hogy sokat fejlődtünk.
Ha visszanéztek 2014-re, az indulás évére, mik a legfontosabb változások az akkori és a mostani Fangler’s között?
Peti: Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy 2014-hez képest zenekarrá alakultunk. Semmiképpen nem „végleges” a mostani állapot, a Tisztul lemezzel tulajdonképpen elértünk egy fejezet végére, ahonnan ezután most fejlődni szeretnénk. Ez a lemez kicsit amolyan „vegyes felvágott”, kerültek rá 3-4 évvel ezelőtti dalok, mint például a Gyere, szédülj vagy a Valami szép, az új lemezünk – úgy tervezzük – más lesz, a Fangler’s jelenlegi stílusát inkább talán az mutatja majd.
Andris: Igen, a legnagyobb változás az akkor és a most között, hogy sokkal jobban egyben vagyunk, összekovácsolódtunk. Amikor kész lett a Tisztul, nagyon örültünk, de most már biztosan sok mindent máshogy csinálnánk. Ez egy pillanatnyi lenyomata annak, amik akkor voltunk, ez azóta is alakult, folyamatosan fejlődik. Szeretnénk változni, változtatni, újítani, elmenni más irányokba is. Van már két demo, amiknek még nincsen szövegük, szerintem kicsit mások, mint az eddigiek, és nekem például most ezek a kedvenceim.
Kik inspirálnak titeket? Mennyire van átfedés a tagok zenei ízlése között?
Andris: Nincsen olyan számottevően sok azonos kedvenc, de azért van egy közös halmaz. Ami azon kívül esik, az nagyon sokféle és sokrétű, mindannyian mást szeretünk és mást is viszünk bele a közös munkába, másból szerzünk ihletet. Persze mind szeretjük John Mayer-t, James Bay-t, a srácok a Kensingtont, de nem mindig úgy kell elképzelni, hogy „egy irányba megyünk”, hanem mindenki beleteszi a sajátját és abból nő ki aztán valami.
Peti: Van egy-két közös kedvenc, akik hatással vannak ránk és inspirálnak minket, de tényleg sokfelé terjed a zenei érdeklődésünk. Egymásra is hatással vagyunk, mutatunk egymásnak zenekarokat, dalokat, mindenki hozza saját világát, ami az övé, aztán ezekből merítünk ihletet, így építkezünk.
A Fangler’s „útközben” lett szerelemprojekt?
Peti: Igen, abszolút, bár nekem természetesen az elejétől az volt, de mivel nem is ez volt teljesen az eredeti felállás a tagokat tekintve, sokat alakult ez az elmúlt időszakban. Nagyon sokat fejlődtünk és tanultunk, rengeteg zsákutcába mentünk be majd jöttünk ki, aztán újra rossz irányt vettünk és keresni kellett a jót, de szerintem aztán mindig megugrottuk ezeket a kihívásokat és az eltelt idő alatt mindenki „beleszeretett” abba, amit csinálunk.
Andris: Igen, útközben lett az. A megalakuláskor én sem voltam például, aztán később basszusgitárosnak ugrottam be és persze lelkes voltam, de ahogy most vagyunk, azt nem lehet összehasonlítani a kezdeti állapottal. Mivel nem egy régi gimis baráti társaság voltunk, akik egyszer csak úgy döntöttek, zenekart alapítanak, hanem máshogy, kicsit szakaszosabban és olyan „van kedved velünk zenélni?” alapon lettünk azok, amik most vagyunk, időközben alakult ki a „kémia”, de most már mindannyiunknak szerelemprojekt a Fangler’s.
Milyen volt a Tisztul fogadtatása? Van esetleg olyan dal a lemezről, amit különösen szerettek?
Peti: Amióta tavasszal megjelent a lemez, szinte folyamatosan kapunk pozitív visszajelzéseket, sokszor zenészektől, akik véletlenül rátaláltak valahogy. Tőlük különösen jóleső a dicséret. A két kedvencem – és szerintem többen vagyunk így ezzel – a Vártam rád és az Eltört. Az első egy egy szál zongorakísérettel felvett dal, az utolsó a lemezen és talán azt dicsérik a legtöbben. Cséry Zoli felzongorázta, én pedig egyben énekeltem fel, elég minimálra vettük a koncepciót, de működik és szeretjük a végeredményt.
Andris: Igen, szerintem az Eltörtben is az a jó, hogy egyszerűsítettük a dolgot, szépen építkezik a dal végig és lett egy íve, ami előtte talán nem is volt.
Van-e olyan hazai zenekar, akikkel szívesen turnéznátok/ koncerteznétek együtt?
Andris: Ez nehéz kérdés, én nem is igazán tudok válaszolni rá. Minden zenekar, akikkel eddig turnéztunk vagy koncerteztünk, teljesen más volt és mástól is volt jó. Mindenkitől lehet tanulni.
Peti: Tényleg nehéz a kérdés, bár én azért a Quimby előtt nagyon szívesen játszanék.
Milyen év jön most, mik a tervek a közeli és a távoli jövőre nézve?
Peti: Nagyon mozgalmas év következik, talán az eddigi legmozgalmasabb a zenekar életében. Olyan dolgokat is csinálunk majd, amiket eddig még nem, például alkotótáborba megyünk, hogy megírjuk a nagylemezt, amit aztán októberben mutatunk be, ezen kívül klipet is forgatunk majd, szóval sok dolgunk lesz. Nagyon izgalmas időszak lesz, az biztos, de idén még előtte a Magna Cum Laude előtt fellépünk december 29-én a Vígszínházban, azt is nagyon várjuk, biztosan remek élmény lesz.
Andris: Úgy tervezzük, hogy nagyjából áprilisra készen leszünk a lemezzel, utána megyünk majd a stúdióba. Tényleg nagyon izgalmas időszak jön, kíváncsian várjuk, mit hoz. Persze jó lenne aztán koncertezni is, de a következő év első része az alkotásról szól majd, aztán meg ki tudja. Mindenesetre nagyon várjuk, bármi is lesz.
Varga Zsófia
Fotó: Hegyi Júlia Lily és Kalocsai Rchárd
2019. március 15. 11:09