Európa Kiadó: Valahol lenni
Néhány hónapja meglepő hír látott napvilágot az Európa Kiadó zenekar átalakulásáról. Mindez a friss lemezük megjelenése után nemsokkal történt. Azóta már rendeződtek a sorok és kialakult az új felállás, mi több, március közepétől tavaszi turnéra is indult a csapat. Első koncertjüket Miskolcon adták, a beszélgetés Menyhárt Jenővel még ez előtt készült, a cikk leadása viszont már a koncert után. Ebből adódóan egy koncert tapasztalattal felvértezve mondhatom, hogy a zenekar remek formában van.
Újabb történelmi pillanat állt elő. A tavaszi turnétokat Miskolcon kezditek egy teljesen új felállással, vagyis te, illetve Gyenge Lajos maradtatok a zenekarban. Mesélj nekünk az átalakulás szükségességéről! Vagy miként alakult így ez a dolog?
Lényegében az történt, hogy 2013-ban, amikor elkezdtünk - 20 év után- újra egy ilyen új alkotói közegben számokat írni, akkor megváltoztattuk a zenekart. Akkor került ki az együttesből Kiss Laci és Varga Orsolya. Laci azért, mert Ausztráliában él. Akkor egy új felállással mentünk neki ennek a menetnek, először csináltuk - 2013-ban- az Annak is kell CD-t, majd most, 2016-ban a Valahol lenni-t és tulajdonképpen ez a felállás ezt a menetet így jól lehozta. Az utóbbi időben lehetett érezni, hogy ahhoz, hogy frissebbek legyünk, továbblépjünk és újabb dolgokat csináljunk, szervezhetőbbek maradjunk, változtatni kell majd a felálláson, úgyhogy ezért is volt már az utolsó évben ez a terv a fejemben, hogy amikor a Valahol lenni című CD-vel elkészülünk és ezt a munkát lényegében befejezzük, akkor változtatni fogok. Ez történt lényegében, én már tavaly ősztől az új felállás tagjait kezdtem összetoborozni, úgyhogy már az év elején bele is fogtunk a munkába, ezért tudunk ilyen hamar koncertezni az új felállással.
Értem. Mondtad, hogy te már korábban érezted, hogy változásra lesz szükség, viszont a lemezt még megcsináltátok ebben a közegben, ebben a felállásban. Mennyire készült könnyen-nehezen? Hogy született meg ez a Valahol lenni CD?
Tulajdonképpen a zenekar feljátszotta ezt a dolgot és a producerrel, Sellyei Tamással kezeltük az utómunkákat, úgyhogy nem mondanám, hogy sok vita volt, ezt az anyagot együtt raktuk össze és tulajdonléppen úgy lett fölvéve, hogy ez mint egy ilyen beteljesítése, illetve valamiféle rögzítése volt annak a munkának, amit előtte csináltunk.
Ezen az új tavaszi turnén hány dalt vesztek elő erről a lemezről, illetve az új felállással mennyire játszátok másként, mint ahogy az a lemezen van?
Hát, erre elég nehéz válaszolni. Itt is egy repertoár van, tehát nem minden egyes koncerten ugyanazokat a számokat fogjuk játszani, egy olyan 3 órás programból fogunk dolgozni, úgyhogy minden koncerten egy kicsit más lesz a műsor. Új számok, meg sok régi is természetesen. Mindkettőből lehet majd hallani a koncerteken. Hogy mennyire lesz más? Ez egy frissebb, fiatalosabb, egységesebb felállás, úgyhogy kicsit mindig más, hogyha mások játszák a műsort, de ez tudatos! A hangzás is némileg megváltoztatva szól majd, és az egész dolognak a levegőjét is megváltoztatva adjuk elő a dalokat. Ez egy kicsit így is akart lenni, és meg is történik az új zenekarral… Én nagyon izgatottan várom a koncerteket, mert a próbák nagyon jól alakulnak.
Hát, ezzel mi, a közönség is ugyanígy vagyunk. De nézzük akkor azt, hogy kik kerültek be a zenekarba!
Bujdosó János, aki a Kistehénből ismerhető talán a leginkább, de vannak neki saját projektjei is. Ő gitározik. Tóth Zoltán “Spenót”, ő ugye már régebben játszott a zenekarban - kétszer is- gitárosként, most basszusgitáron játszik. Kálmán András, neki a Ladánybene 27 talán a legismertebb zenekara, ahol ő billentyűzik, és ahogy ugye említetted, Gyenge Lajos maradt a dobokon és én gitáros énekesként. Tehát most két billentyűs helyett csak egy billentyűs felállással fogunk játszani.
Emlegettük, hogy Miskolcon történik a turnényitás. Nevezhetjük ezt a várost egy picit kultikus helynek az Európa Kiadó szempontjából? Itt azért aránylag korán lettetek nagyon népszerűek. 1982-ben a Városi Sportcsarnokban volt egy rendezvény, emlékeim szerint Edda, Mini és Európa Kiadó koncert, Felvinczi Attila szervezte, ő még az Edda a menedzsere volt akkor.
Hát, én erre a konkrét eseményre már nem emlékszem, de arra igen, hogy főleg kisebb klubokban kezdtünk játszani Miskolcon.
A Rockwellben is sokat voltatok az egyetemen.
A Rockwellben is sokat, és egy kultúrházban... Ady Endre Művelődési Ház? Van olyan?
Igen, van olyan.
Talán, minthogyha ott lettek volna az első koncertjeink. Már nekem sem pontosak azért az emlékeim. De az biztos, hogy Felvinczi Attila jóvoltából Miskolc volt az első vidéki város, ahová az Európa Kiadóval kezdtünk rendszeresen járni. Vidéken nem is nagyon tudtak akkor még rólunk, a kora ‘80-as években, miután mi nem szerepeltünk semmilyen médiákban… Inkább csak marginalizáltan, a fővárosi egyetemi klubokban játszottunk, de aztán ugye ‘82-ben lett kazetta, ami ilyen szamizdat formában terjedt és akkor kezdett egy kicsit kinyílni ez a tér is. Felvinczi Attila az elsők között volt, akihez ez valahogy eljutott és elég bátor is volt ahhoz, hogy meg is merje hívni a zenekart, mert ugye ekkor még ez nem volt egy ilyen feltétlenül minden következmények nélkül járó dolog! De ezt bevállalta, úgyhogy működött is és Miskolcon elég hamar elkezdtek elég sokan jönni a koncertjeinkre, úgyhogy rendszeressé váltak az ottani fellépéseink. Ilyen szempontból mindenképpen egy kultikus hely számunkra Miskolc. Az utóbbi időben pedig azért, mert ahányszor történik egy ilyen változás a zenekarban, valamiért, teljesen véletlenül éppen Miskolcon mutatjuk ezt be először. Ez most is így van, de így volt 2013-ban is, amikor Darvas Benedek és Fülöp Bence, az akkori új tagok a Helynekemben játszottak velünk, és amikor Bence helyett jött az új basszusgitáros -menet közben-, akkor is az első koncertünk a Helynekemben volt Miskolcon. Úgyhogy ez már szinte ilyen új bemutató helyszínünkké vált.
Elárulok neked egy titkot. Személyes kötődés... Emlegetted az Ady Művelődési Házat, ott ‘87 márciusában volt egy koncertetek. Én a feleségemmel mentem el a koncertre és gyakorlatilag majdnem a koncerten született meg a lányom. Volt műsor közben egy rövidebb szünet, amikor a feleségem közölte, hogy taxi és kórház, mert megyünk szülni... Ez így nekem elég emlékezetes maradt. De nézzük azt, hogy ti mennyire ragaszkodtok, vagy inkább a közönség ragaszkodik a régi klasszikus dalaitokhoz? De akár azt is vizslathatjuk, hogy rengeteg ezekből még mindig aktuális...
Hát, nem is akarjuk kihagyni, mert számunkra is még mindig aktuálisak és élnek ezek a dalok. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ember nem játszhatja mindig ugyanazt, ugyanúgy. A változás, az a haladás, az élet része, de ezt a két dolgot mindig is együtt próbáltuk csinálni, hogy új dolgokat alkotni, és közben frissen tartani azokat a régi dalokat és azokban az esszenciákat, az értékeket megőrizni - mindenféle időkben, mindenféle felállásokkal. Ez most sincs másképp, ez így együtt az Európa Kiadó! A közönség is így érzi, meg látja, mert ugyan vannak olyanok, amikor új dolgokat csinál az ember, és akkor először egy kicsit idegenkedve fogadják, de hát ez ugye így volt régen is. Amikor a Popzene lemezt kiadtuk, akkor nagyon sokan fanyalogtak, hogy hát ez nem olyan, mint előtte a Helló Bébi és az akkori számok, de aztán persze azok a dalok is slágerek lettek. Ugyanígy volt ‘92-ben az Itt kísértünk - Love ‘92 lemeznél is. Ott nagyon sokan mondták, hogy: “Na, ez már tényleg nem az az Európa Kiadó!” És ugye, azok a számok is szinte egytől-egyig mára már klasszikus daloknak számítanak. Ez nem törvényszerű, hogy így lesz, de az biztos, hogy amikor valami új dolog van, akkor mindig nehezebben fogadják, és ez érthető. Az emberek szeretik azt, amit megszoktak, és úgy, ahogy megszokták.
Mit tudnál elmondani a Valahol lenni CD-ről? Ez mennyiben újszerű és mi volt az ars poeticája?
A Valahol lenni egy ilyen mai lemez tulajdonképpen annyiban, hogy olyan narratívái vannak, amelyek jelen idejűek. Annyiban jelen idejűek, hogy ugyan történhettek volna 10 évvel ezelőtt is, megtörténhetnének 10 év múlva is ezek a dolgok, de mindenképpen egy olyan világról szólnak, olyan emberekről, olyan életekről, amik a mostani történésekben előbukkannak a világban és a környezetünkben. Eddig nem nagyon láttuk ezeket, most pedig egyszercsak azt tapasztaljuk, hogy beleszólnak a világ alakulásába… Ahogy az egész világ alakulásába, úgy a kultúra alakulásába is, vagy a történések alakulásába. Tehát, ez az album ilyen szempontból járta körbe a dolgokat. Ez úgy hangzik, mintha nagyon más lenne, mint a régi dalok, de tulajdonképpen olyan szempontból, hogy arról a világról tudósít, ami körbevesz és úgy, ahogy mi azt érzékeljük és látjuk, ilyen szempontból meg ugyanolyanok, mint a régi dalok.
Te több, mint 10 évig éltél New Yorkban. Mennyire tudhatunk itt téged most Magyarországon biztos pontként?
Egyelőre nincs semmi konkrét terv, hogy elmennék. Rövidebb időkre fogok csak elutazni, de tulajdonképpen úgy alakult az utóbbi években, hogy eléggé stabilan itt vagyok. A zenekar új, egyelőre nagyon élvezzük a közös munkát, jó lendülete van a dolgoknak, úgyhogy remélem, hogy ennek lesz egy olyan kifutása, ami el fog tartani egy jó ideig. Úgyhogy ez a terv.
Szuper! Jenő, köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál, sok sikert az új formációhoz!
PAYA
2017. március 25. 14:00