ERIC JOHNSON VOL. II - dalról dalra
Régóta köztudott, hogy a gitárosok gitárosa címre alaposan rászolgált Eric Johnson jóval több, mint egyszerű gitárhős: az elektromos gitárhangzást korai albumaival újraértelmező texasi varázsló nem csupán egyetlen hangszer avatott mestere, hanem elképesztően sokoldalú művész, egyszerre komoly mondanivalójú dalszerző/szövegíró, kiváló zongorista és remek énekes. Johnson számára a szem- és fülkápráztató hangszeres virtuozitás már régóta nem eszköz gondolatai kifejezéséhez, különleges képességeit kizárólag a szükséges hangulatok megteremtésének és azok árnyalásának szolgálatába állítja. Legújabb albumán ennek megfelelően láttatja kifinomult művészetét, a Vol. II ugyanis egy leheletfinoman kivitelezett singer-songwriter-típusú dalgyűjtemény, melynek darabjaiban leginkább a zongora és az akusztikus gitár játszik szerepet. A különlegesen érzékeny és mély gondolatokat rejtő zeneanyag dalait az alábbiakban mutatja be a szerző.
WATERWHEEL
“Az albumot nyitó dal a Waterwheel, aminek az ötlete már régóta motoszkált a fejemben. Időbe telt, mire teljesen kiforrott a koncepciója és fel tudtam venni. A cím az élet körforgásának, az univerzum szinkronitásának metaforája. Az ember hagyja magát sodródni az árral az emberi kapcsolatok terén és ennek a folyamatnak van egyfajta folyamatosan változó rezgése, ritmusa. Amikor elkapjuk az optimális hullámot, akkor könnyebben meg tudunk felelni az élet kihívásainak. Pontosan ezt éneklem a refrénben: “Waterwheel, turning in my life so sweet, chance to heel any challanges I meet”. Ez persze egyfajta segélykiáltás is, hiszen mindenkinek szüksége van arra az emocionális közegre, ahol polaritás és gyógyító erő lakozik.”
GIFT OF LOVE
“Ez egy akusztikus dal, amit legalább 10 éve játszom már, nemrég azonban elkezdtem más szemszögből tekinteni rá, ami azt eredményezte, hogy a stúdióban felvettem még egy gitársávot hozzá. Gyakorlatilag megdupláztam az eredeti sávot, ám ezt egy olyan Del Vecchio gitárral tettem, amit még Chet Atkinstől kaptam. Egy rezonátoros hangszerről van szó, ami nagyjából félúton helyezkedik el a gitár és a bendzsó között és mint ilyen, teljesen más érzetet adott a dalnak. Ezután hozzátettem a zongoraszólamokat és némi visszafogott lap steel-játékot, utóbbi egészen olyan hatást kelt, mint valami távolból hallható trombita. Tematikáját tekintve a Gift Of Love visszacsatol a Waterwheelhez, hiszen itt is az emberek közötti harmónia kérdését boncolgatom: minél inkább képes az ember harmóniát kialakítani a kapcsolataiban, annál harmonikusabb lehet a viszonya önmagával, szóval ez egy igazi win-win-szituáció. Tulajdonképpen a teljes lemezt erre az érzelmes koncepcióra igyekeztem felfűzni, az alapmotívum minden esetben a szeretni tudás és a szeretet elfogadásának képességét járja körül.”
HIDE YOUR LOVE AWAY
“Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri ezt a gyönyörű Beatles-dalt. Mindig imádtam azt az őszinteséget, ami árad belőle. Mindenképpen a saját képemre szerettem volna formálni és ez oda vezetett, hogy készítettem egy zongorás verziót. Egy nyers demó volt, amihez egyetlen sávon rögzítettem a zongorát és az éneket, viszont annyira sikerült elkapni a kívánt hangulatot, hogy végül ezt a változatot használtam fel a dal végleges formájához. A kizárólag zongorás hangszerelés koncepcióját később átgondoltam és készítettem hozzá gazdagabb hangszerelést: van benne gitár, Roscoe Beck nagybőgőn játszik, Tom Brechtlein pedig dobokon.”
CHARLDRON’S BOAT
“A Charldron’s Boat címe egyfajta metafora, és arra reflektál, amikor az ember a vitorlásával kifut a vízre és rábízza magát a szélre. Eredetileg énekes dalnak szántam, aztán idővel rájöttem, hogy jobban teszem, ha meghagyom instrumentálisnak. Egyik legkedvesebb akusztikus gitárosom, Doyle Dikes játszik velem a dalban. Élőben, egyszerre vettük fel a gitártémákat, ami nagyjából ugyanazt jelentette, mintha kihajóztunk volna és mindent a szélre bíztunk volna! (nevet) A szöveggel eredetileg pont azt szerettem volna elmondani, amiről a gitárok mesélnek, tehát tényleg nem volt szükség énekre. Zeneileg bluegrass-hatású darab, főleg ami a pengetéstechnikát illeti.”
OVER THE MOON
“Az Over The Moon egy ballada, amit arról írtam, hogy milyen szeretni valakit. Van egy nagyon különleges személy az életemben, neki és róla szól ez a dal. Tipikus jazz-orientált poptéma zongorával, basszusgitárral és dobokkal. A jazz-érzés az akkordokban lelhető fel. Kicsit hasonló ahhoz, amit Stevie Wonder csinált a balladáiban, ő is használta az ilyen jazz-harmóniákat, mindazonáltal a dalai így is a popműfajon belül maradtak. Stevie mindig is a legnagyobb kedvenceim közé tartozott és régóta készültem már arra, hogy egyszer írok egy olyan témát, amit ő inspirált, amiben ilyen típusú akkordokra helyeződik a hangsúly. Szintén nagy örömömre szolgált, hogy Steve Barber vonósnégyes-szólamokat komponált a dalhoz, ami ezektől lett igazán teljes.”
DIVANÁE
“A lemez hatos sorszámú dala a Divanáe, ami szintén egy olyan téma, amit már évek óta játszom akusztikus gitáron, ugyanakkor azt éreztem vele kapcsolatban, hogy mindenképpen át kell dolgoznom olyan formában, melyben a zongora és a gitár kettőse érvényesülhet. Emellett készült hozzá némi ütős-játék és basszus-szólam is. A zenei oldal állt először össze, a szöveggel csak ezután kezdtem foglalkozni. Igyekeztem elvonatkoztatni a popzenei formuláktól és inkább úgy fogalmaztam meg a sorokat, mintha egy mini verseskötetet írnék. A szöveget egy szegény olasz szobrászművész ihlette, aki úgy gondolta, hogy nem méltó a szeretetre, ezért nem is fogadta el azt. Ironikus, hogy sok művész munkásságát csak a haláluk után kezdi értékelni a világ. A szóban forgó olasz művész csodálatos alkotásaival nem törődött senki, amíg élt, a halálát követően azonban felértékelődtek a művei. Erről a paradoxonról szól a dal szövege.”
LET A FRIEND FIND YOU
“Zenei tekintetben a Let A Friend Find You dal a személyes főhajtásom James Taylor felé, a gitárt mindenféleképpen az általa meghatározottak szerint fogalmaztam meg. A szöveg arról szól, hogy a legtöbben eljutunk arra a pontra az életünkben, amikor nagyon keresünk valamit - barátot, szerelmet vagy akár valamilyen álláslehetőséget. Meg is találhatjuk bármelyiket, azt viszont sosem tudhatjuk előre, hogy honnan, kitől kaphatjuk meg azt, amire annyira vágyunk. Sok esetben ott találjuk meg a számításainkat, ahol nem is keressük, ezért jobb hagyni, hogy az találjon ránk.”
LAKE TRAVIS
“Ez a dal önmagáért beszél: mindössze 1 perc 15 másodperc és csak a gitárról szól. Mókás kis boogie-woogie-téma, amit ugyan most fejeztem be, de az alapjait sok-sok éve írtam a Travis-tó partján. A hely Austin mellett található és nagyon szerettem oda járni. Nyaranta rendszeresen megfordultam ott a gitárommal és mindig ehhez hasonló dolgokat pengettem, szóval adta magát, hogy a tóról nevezzem el a dalt. Egyfajta átkötésként is tekintek rá, ha a CD-nek vagy a digitális kópiának lenne B oldala, akkor ez a szerzemény jelentené a kapcsot a kettő között.”
HOTEL OLÉ
“A Hotel Olé című dal egy álmodozós, misztikus hangulatú tétel. Emlékszem, volt egyszer egy álmom egy hotelről, ami különös, túlvilági módon jelent meg a képzeletemben. Ez az álom jelentette a kiindulópontot. A szöveghez egy régebbi ötletemet szedtem elő, amit aztán mankóként használtam. Egészen absztrakt módon történt a dal felvétele, először jött a zongora, majd az ének, amit két nekifutásból csináltam meg, mégpedig úgy, hogy a szöveget a felvétel közben rögtönöztem: a szövegkönyvem nyitva volt előttem, és hol innen, hol onnan ragadtam ki egy sort. Nagyon érdekes volt. Mintha valami dalszerző gyakorlaton vettem volna részt, úgyhogy fel is tettem magamnak a kérdést, hogy mégis mit szeretnék elérni ezzel a szerzeménnyel, melynek minden része improvizáció eredménye? A gitárt és a basszust is improvizáltam, akárcsak a különböző hang-effekteket.”
DIFFERENT FOLKS
“A következő dal címe Different Folks, és azon szeretteinkről, családtagjainkról és barátainkról emlékezik meg, akik már nincsenek velünk. Az egyik napon még nagy terveket szövögetünk, a következőn pedig lehet, hogy már nem is létezünk. Ez a valóság, amit meg kell tanulni érzelmileg feldolgozni. Zenéjét tekintve a Different Folks majdnem olyan, mint Steven Sondheim Broadwayre írt kompozíciói. Persze én nem tudok úgy énekelni, mindenesetre megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból ebben a keserédes darabban.”
GOLDEN WAY
“Akárcsak az Over The Moon esetében, Steve Barber a Golden Way hangszereléséhez is nagyban hozzájárult a vonósnégyes partitúráinak elkészítésével. Maga a dal címe metaforaként reflektál arra, amikor az ember elhatározza, hogy egészségesebb mederbe tereli az életét és ezt szem előtt tartva próbál nem letérni a helyes útról. A zongoraszólam számomra a Beatles hasonló hangulatú dalait eleveníti fel. Nagyon egyszerű téma. A gitárszóló is az, viszont rendkívül hatásos, ahogy a dallama követi a zongoraszólamot.”
BLACK WATERSIDE
“A Black Waterside egy tradicionális folkdal, ami eredetileg énekes téma, és már rengetegen eljátszották. A legismertebb verzióját a Led Zeppelin első albumához rögzítette Jimmy Page egy szál gitárral és tabla dobokkal. Magam is ott ismertem meg, majd később felfedeztem a kiváló angol folkzenész Bert Jansch énekes változatát, ami még 1966-ban készült és nagyon tetszett nekem. A dal címével kapcsolatban sok változat ismert, a leginkább közismert a Black Waterside, amit aztán Jimmy Page Black Mountain Side-ra változtatott. Én inkább a Black Waterside-ra szavazok, mert az mondható autentikusabbnak. A dal felvételénél viszont Jimmy Page zenei verzióját tartottam szem előtt, még pár motívumot is kölcsönvettem azok közül, amiket annak idején játszott. Egy fantasztikus texasi perkás, James Fenner ütötte fel a ritmusokat, akivel remekül éreztük magunkat a felvételek ideje alatt. A nyitott hangolású gitártéma mindenképpen tiszteletadás Jimmy Page nagysága előtt.”
FOR THE STARS
“A lemez utolsó dala teljes mértékben improvizáció eredménye: a zongoratéma rögtönzésével indult útjára a darab, aztán a gitárral folytatódott. Közben édesanyám, Irene járt a fejemben, aki másfél évvel ezelőtt vesztettem el. Az ő emlékének ajánlom a dalt. Némileg impresszionista jellegű hangulatot áraszt: amikor hallgatom, azt érzem, hogy felnézek az égre és azt kérdezem magamtól, hogy vajon hol lehet most Irene? Persze csak a csillagokat látni… Éteri, kissé ködös, mégis gyönyörű… Nagy rejtély ez…”
Szöveg: Danev György
2020. április 20. 09:24