ÉLETKÉPEK: Tóth-Laboncz Attila Labi - Benzin
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
- Mivel foglalkozol éppen?
- Jelenleg a kedvesemmel szervezzük a nyaralást, jó lenne valami klassz helyre eljutni az idén is! Mellette természetesen a Benzin ügyeit intézem, illetve tanítok egy iskolában, harmadikos gyerekeket tanítok írni, olvasni, számolni.
- Új anyag, koncertek?
- A Benzinnel folyamatosan írjuk a dalokat, ahogy elkészül egy-kettő, rögtön megyünk a stúdióba. Minden dalhoz készül egy klip is, jelenleg ezeken dolgozunk gőzerővel. Persze a koncerteket is ütjük, most egy pesti szervező is segíti a munkánkat, Boltsek Andi profi ezen a téren. Jó lenne egy lemezt is kiadni - van hozzá anyag bőven -, lehetőség is adódna, de várjuk a tizenöt éves jubileumi évünket – 2018-, arra tartogatjuk a durranást.
- Szerinted merre tendál a hazai zeneipar? Milyen pozitív, negatív trendeket tapasztalsz?
- Több mint harminc éve zenélek, és nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen a téren a régebbi bandáimmal is. A nyolcvanas évek végén lehetetlennek tűnt a lemezkiadás, megfizethetetlen és elérhetetlen volt egy stúdió. A Tankcsapda idejében - a Legjobb méreg kiadásánál - a rengeteg meló mellett egy szerencsés helyzet is kellett a megvalósuláshoz. A Replikánál is sokat gyúrtunk az ügyön, de akkor már sok nehézségen átsegítettek minket azok a tényezők, hogy elérhetőbbé váltak az árak, voltak magánkiadók, stúdiók. A Benzinnel az ezredforduló után már azt láttuk, hogy eltűntek a kiadók, alig maradt valaki, aki a lemezkiadással foglalkozott. De itt is jött a szerencse faktor, akkor Erdélyi Zsolt személyében. A Rockinform főszerkesztője egy visszautasíthatatlan ajánlattal keresett meg minket. Az ötezer példányszámú újság mellékletében ajánlott friss bandáknak lemezmegjelenési lehetőséget. Kaptunk az alkalmon, és mivel nyolc dalunkat már előtte rögzítettük a Denevér Stúdióban Töfivel, egy hétvégére újra leruccantunk Szolnokra. Feljátszottunk még négy teljesen kész, ledemózott dalt, és egy hónapra rá már a boltokban is volt a Hét főbűn című albumunk. Tehát pozitív és negatív élményekben is volt részem bőven. Jelenleg kevesebb lehetőséget és értelmet látok egy teljes album kiadásában, inkább a klipeké és a megosztó csatornáké a jövő szerintem.
- Szerinted meg lehet élni a zenélésből, Te ebből élsz?
- Szerintem nagyon kevesen élnek ma abból, hogy csak koncerteznek és lemezeket adnak ki. Talán egy kezemen meg tudnám számolni azokat a bandákat, akik csak a zenélésből ének. Persze itt a rock és alter bandákra gondolok. Szerintem Jolly és Suzy kijön a gázsiból! He-he! Nem tudunk havonta egy millát összezenélni, hogy a kiadások után tisztán maradjon a zsebünkben száz rongy. Ilyen egyszerű ez!
- Milyen területről származik több bevétele ma egy zenésznek: koncertből vagy lemezeladásból, esetleg a jogdíjakból?
- A szerzői jogdíjakat nehéz nyomon követni. Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, mert azt hiszem, kevesen látnak ebbe bele rendesen. A lemezeladások még nyomon követhetők valamennyire, de azok ismerten nem nagy számok. A koncertek kiadásai őrülten magasak. A kluboknak, fesztiváloknak a jogdíjakat is ki kell fizetni, ez is növeli a költségeiket. Egy gitárhúr több ezer forint, a buszbérlés és üzemanyag szintén horror áron mozog. Ha egy magyar banda bulijára kétezer forint felett van a belépő, ritkán várható több ezres tömeg. Százezer tiszta bevételből nyolcvan százalékot elvisz a kiadás. Tehát szponzorok és pályázatok nélkül nemigen lehet belekezdeni egy komolyabb turnéba.
- Van-e jelölted, kiből lehet/lehet-e magyar világsztár?
- Erről azt gondolom, hogy alapvetően semmi esélyünk nincs arra, hogy ebből az országból valaki is zenei vonalon világsztár lesz. Nem a tehetség hiánya miatt érzem ezt, hiszen abból van bőven. Inkább az anyagi és a nyelvi nehézségek azok, amelyek akadályt jelentenek. Persze akadnak kivételek is. Nagyon nagy sikernek érzem az Ektomorf példáját, Farkas Zotya hatalmas dolgot vitt véghez! Az ország keleti végéből eljutott a világ számos helyére, nem mellesleg a saját dalaival, ami azért nagyot lök az ő sikerén.
- Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
- A televízió nagyon hamar befuttathat embereket, de ezek a sikerek nem mindig hosszú életűek. Leginkább azokat becsülöm, akik a saját dalaikkal is sikereket érnek el, nem a mások által írt produkciókkal futnak be. Szerencsére ilyenek is akadnak. Az NKA által támogatott zenekari tehetségkutatókról kerülnek ki tehetséges bandák, de háttértámogatás nélkül sajnos ezek is elveszhetnek előbb-utóbb.
- Mi a véleményed a fesztiválokról?
- A fesztiválok szervezésébe is volt szerencsém bepillantani. A kilencvenes években a Vekeri-tó partján szerveztük a Tolerancia fesztivált, ami több évig sikeresen működött. Rengeteg munka, komoly szervezés áll egy sikeres program mögött. Komoly logisztikai feladat, egyeztetések, az érdekek ütköztetése van a színfalak mögött. Ha jól működnek a dolgok, akkor a vendégek keveset észlelnek ebből. Persze láttam több olyan fesztivált, ahol ezek a felszínre buktak, ezek aztán el is tűntek a süllyesztőben. A motorosok körében vannak mostanában jó kezdeményezések, a zártabb közösségek hosszútávon jól működő fesztiválokat csinálnak. A Sziget sajnos elment a külföldiek igényeinek kiszolgálása felé, de jó látni a régóta jól működő, egyre színvonalasabb műsorral jelentkező hazai fesztiválokat. Ilyen például a Campus, vagy a Rockmaraton.
- Mi a véleményed a hazai klubéletről?
- Itt egy nagyon összetett problémával állunk szemben. A klubok nehezen tudják kitermelni a költségeiket, az italfogyasztásból nehéz támogatni a koncerteket. Az igények nagyok, hiszen mindenki szeret jó hangosítás mellett játszani, és már ez magában egy többmilliós tétel. Voltak és vannak is országos kezdeményezések a klubok életben tartására, de mindenképp nagy tiszteletem azoké, akik belevágnak egy ilyen hely létrehozásába. Nagy öröm lenne számunkra, ha minden nagyobb városban lenne egy jó kis klub, ahol esténként legalább százan, kétszázan megfordulnának. Talán nekünk is több fellépésünk lenne…
- Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
- Szerintem nem olyan bonyolult ez a dolog. Egy kis országban élünk, ahol a felvevőpiac is viszonylag szűk. A nyelvünk is bezár minket határok közé, a lehetőségek behatárolhatók. Talán, ha magasabb lenne az életszínvonal, az emberek is többet költenének a kultúrára, a szórakozásra. Ezek emelkedése lendítene a legnagyobbat a rockszintéren is.
- Köszönjük a válaszokat!
2017. május 29. 17:05