Életképek – Tiffany’s Lips/Kovács Miklós
Az életképek sorozatunkat kibővítettük a legfiatalabb kollégák irányába is. Igyekszünk minél több olyan zenészt/zenekart megszólaltatni, akik az elmúlt évben részt vettek a Cseh Tamás Programban. Ebben a sorozatban ugyanazon kérdéseket tesszük/tettük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
A Tiffany’s Lips zenekar gitárosaként a debütáló kislemezünk promócióján dolgozom, valamint a Cross-Art Music menedzser iroda terjeszkedéséért is részben én felelek. A zenekarunk egyébként már 2013 nyarától létezik, hárman alapítottuk Pécsett, Tóth Péter dobossal és Jobbágy Billy Péter basszugitárossal. Két év után készült el az első videónk, addig házi stúdiót építettünk, arculatot terveztünk és a dalok megírása mellett rengeteg háttérmunkát folytattunk. A klipes dalban egyébként Jónás Tamás és Jósa Belmont Tamás (Invader, divideD) is szerepet vállalt. 2015-ben csatlakozott hozzánk Talán Attila énekesként, aki a Megasztár 3. helyezettje volt 2012-ben. A következő single már vele készült el, majd 2016-ban a Disco Express 20 éves születésnapi budapesti koncertjén lehettünk előzenekar. Idén tavasszal készült el a SuperSize Recording stúdióban kevert mini albumunk, ezen négy szerzemény található, mind rádióbarát rockzene, a ’80-as, ’90-es évek dallam- és zenei világára hajazva.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
A kislemez egyik dalához, a You Are Beautiful-hoz szeretnénk forgatni egy újszerű és minőségi videoklipet, mely - a tervek szerint – kuriózum lesz Magyarországon. Dolgozunk egy újabb kislemezen is, illetve nagyon örülnék, ha album lenne inkább, de ez még a jövő zenéje lesz. Az irodával kapcsolatban is nagy terveink vannak, jelenleg a tárgyalási szakaszban vagyunk, ezért nem beszélhetek még a részletekről, de annyit elárulhatok, hogyha sikeresen zárulnak az egyeztetések, akkor ezen a téren is sikerül valami újat létrehozni az országban.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Szó van egy nyári Tiffany’s Lips koncertről, de nem könnyű összehozni a tagok földrajzi távolsága miatt. Tavaly a Disco Express budapesti bulijára sikerült mindenkit egy színpadra terelnem, reméljük most is összejön! Az év második felére egy távoli kontinensen lenne lehetőségünk nyomni pár bulit, a fentebb említett okok miatt ez is igényel némi logisztikát, de remélhetőleg, mire odaérünk időben, már minden a helyére kerül.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Az elmúlt években Angliában láttam és tanultam a szakmát, örömmel tapasztalom, hogy sok esetben kezd itthon is teret nyerni az, amit ott tapasztaltam. Egyre több a minőségi produkció és a fejekben is néhol rend van. Ugyanakkor nagyon sérelmezem még mindig a kommunikáció hiányát, a „felsőbb körök” hozzáállását, hogy tudniillik hiába keresel meg bárkit a problémáddal vagy a produktumoddal, nem érkezik válasz vagy tényleges reakció. Épp a minap leveleztem japán kiadókkal és minden esetben érkezett válasz, 24 órán belül! Itthon ilyen miért nincs? Addig nem fogunk itthon fejlődni, míg ez az alapvető probléma meg nem oldódik. Hozzáteszem, hogy nem zenészekről beszélek, hiszen a magyar zenészek - tapasztalataim szerint- nagyon nyitottak és segítőkészek.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Tetszik, hogy sok olyan külföldi előadót láthatunk Magyarországra jönni, akik már nemcsak Budapesten lépnek fel. Nagyon jó élmény lesz például Alice Cooper-t látni a FEZEN-en. Pozitívnak tartom a koncertlátogatások növekedését is. A ProArt 2016-os zeneipari jelentésében számszerűsítve is megtalálható, hogy szerencsére újra aktívan járunk koncertekre. Ez nagyon biztató, azt kívánom, hogy maradjon is így, sőt növekedjenek a számok!
Mit jelenthet a CSTP támogatás egy kezdő zenekarnak? Mit jelentett nektek? Jelentkeztek más pályázatokra, például az NKA, CSTP vagy más intézmény kiírására?
Igen, NKA-ra jelentkezünk, valamint az MVM Group szponzorálta a kislemez költségeinek egy részét, ezúton is hálásan köszönjük!
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Egy bizonyos szint felett meg lehet élni belőle, én még ezt a szintet nem értem el, de rajta vagyok… Akik viszont elérték, azok nagyon is sokat tettek érte. Nem tisztem a Tankcsapda sikereit elemezni, de ott voltam azon a pécsi koncerten, amikor a Fejes Tominak gyermeke született. Végig is futott az agyamon, hogy na, ugye, hogy a zenélés nemcsak a buliról szól, hanem nagyon ott kell lenni, nagyon oda kell tenni magadat még ilyen helyzetekben is, aztán az éjszaka közepén visszautazni Debrecenbe a családhoz. Ez csak egy kiemelt példa, de tiszta sor, hogy a kőkemény, profi melóért kapják is meg a pénzüket, ez így van rendjén.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Nem sért, csak nem tudom megmondani, mivel változóan keresek.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Úgy gondolom, hogy a koncertekből.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Senki nem szereti, ha a munkájáról - legyen ez lemez vagy épp egy koncert- rossz véleményt hall. Ha komolyan vesszük a zenélést és a színpadi jelenlétet, akkor munkáról beszélünk, és ezt figyelembe kell venni. Megnézném a sok troll és véleményvezér arcát, ha bemenne a zenész az illető munkahelyére és közölné vele, hogy figyelj, amit csinálsz az rossz. Ugyanakkor nagyon szeretem az építő jellegű kritikákat, mi is körbeküldtük a barátainknak a nyers sávokból összerakott dalokat a keverés előtt és vártuk a véleményeket. Nem szégyellek kérni a kész anyagról sem kritikákat és kiemelem, hogy ne csak a jót mondják, hanem az esetleg kevésbé tetsző dolgokat is, hiszen csak így fejlődünk. Ha ezt a zenész belátja, hogy van még hova fejlődnie, és hogy mindig törekedjen a lehető legjobbra, akkor merem remélni, hogy nem bántják. Aki viszont igényes munka nélkül akar érvényesülni, az igenis kapjon egy kis dorgálást. Annyit még hozzátennék, hogy Magyarországon nagyon szeretnek bolhából elefántot csinálni és sokszor az elkövetett „bűn” abszolút nem áll összhangban a „büntetéssel”. Az érem másik oldala, hogy a szakmai alázatot is komolyan kellene venni. Jó lenne, ha a zenész és a közönség között kialakulna egyfajta WIN-WIN szemlélet és akkor a tisztelet szó nemcsak üres frázis lenne...
Van példaképed?
Zenészként magától értetődő, hogy a gitárosok állnak hozzám közel, rengeteget tudnék felsorolni, de nevek helyett azt mondanám inkább, hogy a Les Paul gitárosok. Ha az üzleti oldalát nézzük, akkor viszont Fejes Tomi a példakép, nagyon sokat lehet tanulni tőle.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Akkor lehet, ha nem trendkövető az illető. A saját zenei világát kell felépítenie és nem szabad hagynia, hogy letérítsék erről az útról. Persze ez önmagában nem elég, de a legfontosabb szempont. Sok tehetség vérzett el amiatt, hogy végül beállt a sorba és a pillanatnyi siker miatt letért az útról. Nincs jelöltem, mert generációváltás zajlik épp. A nemrég véget ért televíziós műsorban szereplő kiscsajoktól és kissrácoktól leesett az állam, nagyon komoly partnereik voltak a felnőtt kollégáiknak. Ebből a generációból már kikerülhet 1-2 világsztár, ha helyesen terelgetik őket.
Hogy látod magad 20 év múlva?
Megvalósulnak a terveim és a szakmában maradok… Ha így lesz, akkor bízom benne, hogy lesz szerepem az egyik tehetséges kisgyerek világsztárrá „emelésében”.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Érdekes, hogy mennyi énekest termeltek ki a TV-s műsorok, mégis rengeteg felhívást látunk, hogy a zenekarok vokalistákat keresnek. Eltűntek ezek a tehetségkutatós arcok a ködben, mindannyian tudjuk a választ, hogy miért. Azon kevesek, akik maradtak és ismertek lettek, azokért viszont megérte. Azonban jó lenne kicsit kibővíteni a nyertesek vagy felfedezettek sorát zenekarokkal is. A médián kívül futó tehetségkutatóknak viszont nagy hasznát látom, mert ott a tényleges tudás kerül előtérbe, nem a nézettség növelése. Arra azonban figyelni kellene, hogy a díjazottak olyan nyereményeket kapjanak, ami az előre menetelüket segíti - és ne mondjuk fodrász kupont...
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Nagyon tehetségesek a fiatalok, döntő többségük majdnem akcentus nélkül beszéli az angolt és otthonosan mozog a színpadon. Felkészülten kellene fogni a kezüket, hogy a lehető legtöbb tudást megkapják.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Tapasztalataim szerint egyre jobbak és jobbak. Európa élvonalában vagyunk.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Jelen pillanatban zenészként nincs rálátásom a klubok milyenségére, nézőként elégedett vagyok.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Nagyon fontosnak tartanám, ha elterjedne már az amatőr zenekarok körében is az önfejlesztésre való igény. Egyre több jó suli és kezdeményezés van az országban, ahol megtanulhatják a fiatalok, hogy mi az a 360 fokos modell, hogy hogyan posztoljunk a közösségi oldalakra vagy egyáltalán milyen fényképet küldjön a zenekar az adott fesztiválra, hogy legalább megfontolják a meghívásukat. Ha az előző kérdéseknél azt feszegettem, hogy a befolyással bíró intézmények gőgje mennyire ártalmas, akkor úgy igazságos, ha megemlítem, hogy sokszor az adott zenekar vagy előadó is észrevehetné, hogy 2017-ben már nem elég a „nyomjuk a rákkenrollt” attitüd. Belefér egy hibás poszt, amit javítani lehet, sőt az is belefér, ha látszik, hogy még nem megy annyira a képszerkesztés, de látszódjon a fejlődésre való törekvés. Ha figyelemmel megszerkesztett portfóliókat küldenének ki az előadók és erre minden esetben kapnának válaszokat, akkor szintén kialakulhatna a WIN-WIN helyzet, ami meglátásom szerint nagyon jót tenne a hazai könnyűzenei életnek.
Köszönjük a beszélgetést
2017. március 29. 07:10