ÉLETKÉPEK: Sümeghi Tamás – Audiofuse, Action stb.
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Dobolok, szerencsére sokat, sokfelé… Legutóbb a Szigeten, a HangolÓra rendezvényen léptem föl. Ez gyakorlatilag egy mini hangszerkiállítás, ahol a srácok ki tudják próbálni a hangszereket, és egy jam sassion színpadként is funkcionált az ottani dolog. Egy basszusgitáros barátommal játszottunk ott különféle zenei alapokra, a kipakolt hangszereken pedig bárki beszállhatott hozzánk muzsikálni. Nagyon izgalmas történet volt ez, mert mindenféle náció megfordult ott, olaszok, amcsik, németek, magyarok. Előtte még júliusban a Gitármánia táborban oktattam a haladó dobosokat, illetve ott különféle formációkkal fel is léptem. A 26. tábor volt idén, és szembesültünk egy generációváltással is a mostani alkalommal. 10-18 éves kor között, ha valakit megfertőz ez a dolog, akkor az évente visszajár, de ugye jön az első munkahely, szerelem stb. Szóval, idén sok új kissráccal találkoztunk, ebből mértük le a generációváltást és hozzá kell tennem, hogy full ház volt, tehát közel 400 érdeklődő volt, illetve elképesztő mennyiségű, közel 70 zenekar alakult ott a tábor idejére! Minden előadás, bemutató telt házzal ment, és elmondhatom, hogy nagyon nyitottak voltak a gyerekek. Nekem plusz élmény volt, hogy most Gotthard Misivel és Géczy Viktorral is bemutatkozott egy-egy új projektünk a táborban. Az ott egy „zenei mennyország”! Csillogó tekintetek, elképesztő hangulat, rengetek köszönőlevél, szóval páratlan élmény! A köszönetek, visszajelzések közül egyet emelnék ki: Pécsről, az egyik táborlakó gitáros fiúcska apukája hívott föl, hogy a srác áradozik a táborról és megköszönte a fiának, ebéd közben nyújtott segítségemet – valami ritmusképlet kapcsán. Kiderült, hogy az apuka viszont dobos és be is jelentkezett hozzám dob órákra, szóval Pécsről, hozzám jár majd Pestre tanulni. Ilyen hozadékai vannak ennek a tábornak…
Új élmény volt még számomra, hogy a nyár első felében egy batucada zenekarral turnézhattam külföldön. Ez egy latin, afrikai, szamba-szerű zenei világ, DRuMSTeRS a csapat neve, velük jártam Majorkán, Horvátországban és Németországban, szóval letoltunk egy Európa-turnét, sok fesztiválon mutattuk meg magunkat. Ez tulajdonképpen egy dobzenekar, melynek tagjai ütőhangszeres zenészek, akiket nem csak a hangszerek varázslata tart össze, hanem az együtt zenélés öröme is. Nekem ez egy teljesen új terület volt, itt nem is dobfelszerelésen játszom, hanem egy nagyon nagy mélydobon. Hihetetlen hangulata van, mikor tízen fönt vagyunk a színpadon, plusz a táncosnők és több tízezer ember táncol, őrjöng, szórakozik a műsorra!
Nemrég kerültem be az Action zenekarba is, mennek a próbák, az első fellépésünk a Sörolimpián lesz, augusztus 22-én. Jönnek új dalok, illetve egy videoklip is, várhatóan szeptember elején.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Friss dolog az Audiofuse, ez év elején alakult meg. Ennek története a Hangszert a kézbe sorozathoz kapcsolódik, mert ott én Bakonyi Bálinttal együtt dolgozom, ő ott az elektronikus zene szakértője-felelőse. Már tavaly elkezdtünk beszélgetni arról, hogy kéne egy formációt csinálni, ahol az elektronikus zenét ötvözzük a hangszeres zenével. A HAK-on csináltunk is egy előadássorozatot erről, majd lementünk a stúdiójába, ahol tovább fűztük ezt a gondolatot. Ott kiderült, hogy van neki két barátja, Ullmann Ottó és Miller Dávid, akiknek már van egy zenekara és gyakorlatilag hozzájuk tudnánk csatlakozni ezzel az elképzeléssel. Ez meg is történt, a srácok is hoztak ötleteket, mi is, időközben csatlakozott hozzánk Szegedi Timi is, aki először csak vokalista volt, de Dáviddal annyira jól passzoltak énekhangban, hogy végül tagként maradt a zenekarnál. Így gyakorlatilag két énekesünk van. Eddig két dalunk lett publikus, a másodikhoz készült videoklip is, ez pár hete lett nyilvános. Folyamatosan dolgozunk az újabb szerzeményeken is, szeptember elején jövünk ki kettővel, az egyikhez szintén lesz video... Manapság lemezben már nem érdemes gondolkodni, így mi is csak apránként jelentkezünk egy-két dallal. A szeptemberi klip pikantériája, hogy mi élőben játszottuk a dalt egy stúdióban, az lett rögzítve hangban, képben, ez a „nyers” dolog lesz a klip alapja. A mostani klipes dalhoz médiaturné is kapcsolódik ebben a hónapban. Egy pár fellépésünk már volt, az első egy biciklis felvonuláson, ez április végén, Budapesten volt, elég nagy közönség előtt. Aztán május elején jött a következő – szintén Pesten-, majd május végén Pécsett… Meg júliusban játszottunk a Gitármánia táborban is. Szóval, a kevés megjelent dal ellenére egy koncertprogramunk már készen van, természetesen ez folyamatosan bővül.
A következő nyilvános bulink augusztus 17-én lesz Szentendrén. Ősztől indul a klubturnénk, plusz fesztiválokra is van felkérésünk. Például a Beszt Fesztre, Öttevénybe, ahol többek között a Ladánybene 27-el lépünk fel, szeptember 21-én.
Mindannyiunknak vannak szólóprojektjei is, de nagyon szeretünk együtt zenélni. Nagy terveink vannak, jövőre szeretnénk egy külföldi turnét is megcsinálni, a szövegeink angolul készülnek, Dávidnak nagyon jó az angolja, egyébként ő színészként is tevékenykedik!
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Nem tudom. Én jól érzem magam benne…
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Nagyon sokan abszolút nem ismerik a hangszereket, tehát a zenéről egy nagyon felületes elképzelésük van. Ez rossz. Többek között ezen próbálunk javítani a Hangszert a kézbe országjáró edukációs és hangszerbemutató turnéval. Egyébként innen datálódik az ismeretségünk Bakonyi Bálinttal, akivel elkezdtünk arról beszélgetni, hogy milyen izgalmas lenne az elektronikus zenét ötvözni a hangszeres zenével. Aztán jött az Audiofuse… Amiről korábban beszéltem.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Sokan próbálják, de kiszámíthatatlan. Nagyon nagy a kontraszt a ”sztárzenekarok” és a többiek között. Nekem az a tapasztalatom, hogy szinte mindenkinek van egy civil munkája a zenélés mellett. Biztos, ami ziher.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Szerintem lemezeladás ma már gyakorlatilag nincs. Koncertnél nagy a szórás, de legalább azt csináljuk, amit szeretünk. Na, ezt sokan szeretnék kihasználni… A netes felületek jogdíjairól majd később tudok nyilatkozni.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Fogalmam sincs. Én mindig amolyan kívülálló voltam, nem bratyiztam csak azért, mert ő valaki. Szerintem az elején meg kell határozni azt a néhány embert, akinek adunk a véleményére, ha jó, ha rossz. A többiekkel nem kell foglalkozni. Olyat úgysem tudunk csinálni, ami mindenkinek tetszik.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nincs. Ez egy nagyon sok összetevős képlet.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
A tévésekről: no comment. Az értékekkel bírók szerintem fontosak. Az Öröm a zene sorozat egy abszolút értékekkel bíró tehetségkutató. A televíziós és a nem tv-s tehetségkutatók között egy lényeges különbséget látok. A tévésnél azt nézik, hogy kiből lehet „sztárt” csinálni, nem feltétlenül belső- és zenei értékekkel bírót. A többinél pedig azt nézik, hogy milyen zenei adottságokkal van megáldva az előadó vagy zenekar. A kettő között ez az óriási különbség.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Egyre jobbak a fiatal zenészek. Nagyon gyorsan fejlődnek többek közt a net miatt is. Hogy kiben lesz megfelelő kitartás, és, hogy ki lesz alkalmas emberként beilleszkedni egy zenekarba, az már más kérdés.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Langyos a sör. Vannak jók meg rosszak is…
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Szerintem elindult felfelé a klubélet, és ennek nagyon örülök! Én nagyon sok formációval dolgozom, még a fent felsoroltakon kívül is. Tehát rendszeresen fellépek ilyen helyeken. Fontosnak tartom ezeket a koncerteket. A fejlődés talán annak is köszönhető, hogy az NKA klubtámogatói programja némi támogatást ad ezeknek a helyeknek, illetve bizonyos koncerteknek. Ami nonszensz, az az, hogy legtöbb klubtulajdonos a: „gyertek el ingyen fellépni!” felkiáltással keresi a zenekarait.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha közelebb kerülne a „nagy átlag” a hangszerekhez, a zenéhez. Teljesen más úgy hallgatni. Az is igaz, hogy az elvárások is nőnek ilyenkor a zenészekkel kapcsolatban…
Köszönjük a beszélgetést!
2019. augusztus 16. 10:04