ÉLETKÉPEK: Schrott Péter /Zártosztály, Continoom/
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Az unalmas papírmunkát megunva inkább válaszolok nektek. Egész nap rohangálás volt, itthon meg már befejeződhetne a munkanap.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
2019 februárjában, azaz éppen egy hónapja jelent meg első teljes lemezünk a Continoom zenekarral, Not My War címmel. Az anyagon előzőleg kiadott, kislemezekről származó, már publikált dal is van, de újra felvéve. Összesen 9+1=10 dal, ebből 5 vadiúj.
Ez az összes zenei platformon kapható, úgy mint Spotify, Itunes, Deezer, Amazon, Google Music stb. Fizikai formátuma (CD) a februári Hammerworld Magazin mellékleteként jelent meg szerte az országban. Most már kapható az összes Media Markt-ban, és főleg a stílusra jellemző CD boltokban. Elég jók a visszajelzések eddig, úgy tűnik, tetszik a népnek.
Március 8-án, a nemzetközi Nő- és Zoltán napon volt a Not My War lemezbemutató a budapesti Backstage Pub-ban. Rengeteget készültünk rá, és elképesztően jól sikerült. Ügyes kis setlistet sikerült összerakni, jó bál volt nekünk is és a közönségnek is.
Nyáron több fesztiválon is felbukkanunk, mint például az Ukk And Roll, és a Rockmaraton, ez utóbbin zavarba ejtően jó időpontban (2019. 07. 13. 20:20 - Sátorszínpad). Ezúton is köszönjük szépen!
A Zártosztály zenekarral is folynak a munkálatok közben, egy új dal már teljesen kész van, ahhoz csináltunk klipet február végén, ez pár héten belül látható lesz. Olyan stadion-rock feeling. Májusban már koncertünk is lesz, és nyáron is jó pár helyen megfordulunk, többek közt július 19. Miskolc, 20-án Nyíregyháza. Szupermód várom a koncerteket. Ilyen emberekkel arany minden perc. Barta Alfonz is hazajön Amerikából erre a két júliusi bulira! Budapesti koncert idén nem lesz a kibővített bakancsos Edda felállással. De színpadra léphetek olyan volt Edda zenészekkel, mint Csillag, Mirkovics, Hirleman, Barta, Zselencz, Csapó, Fortuna!
A saját profil is megyeget, párhuzamban az említett formációkkal, ott most egy egészen extra dolog kezd kialakulni az agyamban, de ez még annyira titkos, hogy még én se tudok mindent. Ha-ha! De cover-videok és elme-menések is felbukkannak a Schrotify csatornán.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Szerintem pozitív irányba megy a történet. Az ismerőseim 70 százalékának van például Spotify, vagy Deezer vagy bármi hasonló zenei platformon előfizetése. Ez azért fontos, mert - még ha ingyen is használja az adott szolgáltatást- ebből a zenészek, szerzők részesednek. Ez azt jelenti, hogy az ingyenes zene”szerzés”nek, úgy tűnik, egyre kevésbé van értelme, hiszen ahhoz nem elég egy okos telefon. A zenei stream oldalak meg egy applikációval kényelmesen elérhetőek, legálisak, olcsók és minden fent van rajtuk, ami kiadott zene.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Az előző válaszban leírtakat egy nagyon pozitív trendnek tartom.
Emellett azt tapasztalom, hogy ismét egyre több ember járogat el koncertre. Talán kezdik ismét felfedezni az élőzene különlegességét, spontaneitását, és a társasági lét örömeit. Egy modernebb metal világ is kialakulóban van, egy sokkal nyitottabb, befogadóbb metal közönséggel. Nem mondok negatívat, legyünk pozitívak! Ha-ha!
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Nem ebből élek. Az szörnyű lenne, ha a mindennapi kenyérért zenélnem kellene. Mindenképp a hobbi-szinten szeretem ezt tartani, azt csinálni, ami jól esik, ami én vagyok. A hobbi szót sokan ledegradálják magukban. Pedig az egyik legfontosabb az ember életében a hobbi. A munka az munka, abból van a pénz, meg kell csinálni, akár élvezed, akár nem. Persze ettől szeretheted… De hobbija azért van az embernek, mert attól lesz boldog, hogy csinálhatja.
De emellett igen, látom, hogy meg lehet élni a zenélésből. Nem könnyű, de annak, aki jól csinálja, nem is nehéz. Ehhez persze azért nyilván kell önbizalom, nyitottság, és kitartás. T’án ez utóbbiból a legtöbb. A tudás maga nem mindig elég. A szerencse meg jól jön, de nem feltétel. A zenész feladata már nem csak az, hogy zenéljen, hanem hogy jelen legyen. Egy jelenség legyen, akire felfigyelnek. Használja ki a különböző modern platformok kínálta lehetőségeket, tájékozódjon, egyszóval aktív legyen.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Ez nagyon függ attól is milyen szinten van a zenész karrierje, milyen stílust képvisel, milyen korú közönséget szólít meg. Ír-e dalokat vagy csak eljátszik-elénekel szerzeményeket. A performansz részét szereti jobban, vagy az alkotási fázist… Nyilván az a legjobb, ha mind a háromból tud profitálni.
A Continoom zenekar példája: 5 éve létező csapat, itthon szépen növekvő táborral, 8 videoklippel, első lemez után saját, Bp-i koncerten kb. 130 ember (a Backstage Pub-ban közel telt ház) előtt játszhattunk. Ez a tendencia, ha fenn van tartva a kapcsolat a közönséggel, akkor exponenciálisan nőhet, és ezt akár kijelentő módban is használhatom, mert szerencsére ez történik. A zenekari cuccokat (merchandise: pólók, CDk, kitűzők) is szeretjük színesíteni, mert ez felkelti az emberek érdeklődését. Van például sminktükör, sörnyitó, felvarró, toll, öngyújtó is a kínálatban. A lemezbemutatón például majdnem annyit kerestünk csak a zenekari pult üzemeltetésével, mint a belépőkkel. Ez is fontos dolog!
Jogdíjunk egyelőre nincs sok, éves szinten 20-60e Ft, ami ehhez a zenekarhoz kapcsolódik. Lemezeladásnak pedig számolhatjuk az online platformoktól érkező bevételeket, úgy mint Spotify, Deezer, ECT… Ez szépen alakul azzal, ahogy a zenekar híre is terjed, bár éves szinten ez is még csak 50-100 ezer Forint.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Nagyon érzékeny pont a zenészek életében a megítélés. Sok-sok ember, aki nem űzi a szakmát, azt gondolja, hogy ez csak egy nagy buli. A buli része a legjobb, ez kétségtelen, bár az is nagyon melós, hiszen épp a megítélésemen dolgozom az előadás közben. A buli előtt hetekkel, hónapokkal azonban már indul a munka azért az egy órányi színpadi mámorért. A próbák, a “show” megálmodása, valami új létrehozása a műsorban, az eddigiekhez képest, online és offline marketing, grafikák, videók elkészítése. Ezeket a munkákat persze ki lehetne adni más embereknek, cégeknek, de erre nyilván nincs pénz, így az a sanyarú helyzetünk, hogy ezt meg kell tanulni valamilyen szinten. Vagy akár profi szinten. Manapság egy jó zenész jó marketinges is!
Régen? Nem volt jobb szerintem, mindig meg kellett küzdeni az elismerésért. A zenei tudás mellett más eszközökkel, mint most, de ez soha nem volt könnyű.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Bárkiből lehet. Ha-ha! Bár eddig nem volt tipikus példája, hogy egy magyar zenész reputációját mondjuk egy Iron Maiden taghoz, vagy akár Tina Turnerhez hasonlítsuk. Ilyen szinten nem. De ne menjünk el a KISS zenekar, a Five Finger Death Punch zenekar, vagy a Kamelot zenekar magyar vetületei mellett! Rengeteg olyan magyar zenész van, akik nevét egyes stílusokban nagyon jól ismerik világszerte. Komoly zenészek, operaénekesek, népzenészek stb.
Vajon a “világsztár” kifejezést csak arra használjuk, aki folyik a csapból is? Azaz TV, rádió, sajtó megírja, hogy mit evett reggelire?
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Ha a TV-s tehetségkutatókról beszélünk, én voltam egyben, és sokat láttam… Ez a műsor a “The Voice of Hungary, Magyarország Hangja” címet viselte, ahol a 9. helyen végeztem a legjobb Rockhang-ként.
DE: Meglehetősen manipulatív időtöltés ez a készítők részéről. Aki volt már szervezője ilyen műsornak, az tudja. Nem véletlen, hogy hatalmas a fluktuációja az ilyen brigádoknak. A versenyzőkből is a lehető legrosszabbat hozza ki egy ilyen verseny, én rengeteg kétszínűséget láttam, hallottam ott.
Konkrétan, nehéz ilyenkor objektívnek és kedvesnek lenni. Az ember úgy érzi, hogy azzal tud előbbre jutni, hogy nem a saját tehetségét aknázza ki, hanem a másik ázsióját rontja. És ez rohadtul zavaró egy zenésznek. Valakinek fekszik, nekem nem…
Csalóka is, mert a TV előtt ülőknek szól. Ők azért ülnek szombat este a TV előtt, mert ott szeretnének ülni. Tehát nem koncerten vannak… Ez a kulcs! Ha elnyerem a tetszését a TV előtt ülőknek, az azt jelenti, hogy ők még sokat szeretnének látni a TV-ben. DE NEM ÉLŐBEN! Ennek a tömegnek egy nagyon pici rétege jön csak el majd az élő előadásaimra, mert valószínűleg egy másik új énekes produkcióját nézi a TV előtt ülve, mert a műsor izgalmas, érdekes, vicces, idegesítő, rettenetes, és neki ez kell.
Más tehetségkutatók annyira kis publicitást kapnak sajnos, hogy azoktól sokkal ismertebbek nem leszünk. A legtöbb esetben ingyen fellépést vagy hangszerutalványt nyerhetünk. No meg sok idegességet, a megfelelési kényszer miatt, hisz lássuk be, ez a fellépés nem olyan, mint egy sima koncert...
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Van, méghozzá hatalmas számban. És vannak olyan jól muzsikáló fiatalok is, hogy az ember nem érti, miért csak 30 embernek játszanak és miért nem 50.000-nek… De vannak rengetegen, akik nagyon hamar eltűnnek. Egyébként a legtöbb ebből van. Feladják, összevesznek, kiköltöznek… Vagy csak nem bírják pénzzel, mert az első pár év csak viszi, de nem hozza a pénzt.
De ez a kategória mindig is széles lesz. Viszont aki elszántan csinálja, kitartó és nem enged a minőségből, annak előbb-utóbb eljön a siker. Hogy mekkora, az megint csak rajta múlik. Szerintem a szerencse - jókor, jó helyen- csak meggyorsítja a dolgokat. Sokszor fordul balszerencsébe. Sokszor jobb az, ha az ember végigjárja az utat, mint hogy csak egyszerűen levágjon egy-két kanyart, csak mert le tud. Az ÚT a lényeg, nem a cél elérése. Bár erre mindig csak a célnál jövünk rá...
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Működnek, sok ember jár fesztiválra. Ott ezt a sok embert meg lehet fogni a saját zenénkkel. A legtöbb impulzusvásárlás is ott történik: Fogd meg a söröm, én azt a pólót felpróbálom! Ha az ember zenészként/zenekarként be tud jutni fesztiválokra, az nagyon sokat lendíthet a zenei pályáján. Megismerik, követni kezdik, beszélnek róla. Egy hátránya van, hogy amíg az ember nem elismert, populáris zenész, addig nincs túl nagy gázsija az ilyen rendezvényeken.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Nagyon nehéz a kluboknak is, és a zenészeknek is. A legtöbb klub kevés támogatást kap, de leginkább magukra vannak utalva. A zenészek mehetnek, játszhatnak a belépti díj bizonyos százalékáért, de nagyrészt rájuk marad a buli marketingje is. Én azt az elvet vallom, hogy egy zenekar durrantson “otthon” - a szülővárosában- nagyot, és csináljon hírnevet magának, ami eljut a vidéki klubokhoz is. Akkor már könnyebb, de soha nem lesz könnyű. Bár nézőszámban mintha fellendülés lenne tapasztalható, reméljük ez így is marad!
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Az, ha az emberekhez eljutna, tudatosulna, hogy a zenészek értük dolgoznak, az ő szórakoztatásuk a munkájuk. Ezért fizetséget nem kapnak a munkáltatójuktól, mert ők maguk a cég. A “cég” pedig annyit kap, amennyit a vevőitől kap.
És mivel Magyarországon túlkínálat van - amúgy mindenhol a világon-, ezért a keresletet kéne leginkább ingerelni arra, hogy legyenek nyitottabbak az új produkciók felé. Ha valaki elkezd keresni a Google-ön, Facebookon - vagy ha már célirányosak akarunk lenni, akkor a Spotify-on-, akkor 100%, hogy fél órán belül talál olyan zenét, ami tetszik neki, zenében-mondanivalóban. DO IT!
Köszönjük a beszélgetést!
Én is köszönöm szépen!
2019. március 21. 15:07