Életképek – Pankastic
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Jelenleg egy régi vágyam megvalósításán dolgozom. Mindig is szerettem volna a saját zenekarom mellett olyan zenekarokkal is együtt dolgozni, főként szervezésben, amely zenekarok stílusában maximálisan hiszek és valami kuriózumot képviselnek. Úgy néz ki, ez a vágyam most teljesülhet.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Rengeteg tervem van, nem igazán szeretek megállni. Szeretném képezni magam továbbra is Magyar Hajnalnál, mert hosszú idő után megtaláltam benne „az igazit”, így rengeteget tudok tőle tanulni, nem csak az énektechnikáról, hanem magáról a zenéről is. Ezt tartom a legfontosabb tervnek. Januárban elkezdek grafikát is tanulni, mert valahogy engem egy zenekar egésze érdekel a legapróbb részletekig, így pl. a logó tervezés, arculat tervezés is érdekel.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Most jelent meg legújabb lemezünk a Pankastic! zenekarral, ami a Félúton felnőttem címet viseli. A terv most az, hogy megismertessük új dalainkat itthon és akár külföldön is. Kicsit nyitottunk más stílusok felé, ezáltal egy jóval érettebb lemezt sikerült rögzíteni, mint az eddigi dalaink. Ezt az irányt szeretnénk tartani, de az eredeti django-pop stílust nem elhagyva, hisz azt továbbra is imádjuk. Tervezünk rengeteg fesztiválon játszani, majd ősszel egy újabb kislemezt szeretnék. Mindemellett más zenei stílusok is érdekelnek, így 2019-ben már biztosan fogok más stílusban és más zenészekkel is dolgozni, de a pontos felállást még nem találtam ki. Szólótervnek nem mondanám ezt, mert nagyon hiszek az élő zene, zenekar hatásában és hitelességében, viszont a dalokat én szeretném írni. Nagyon merész lépésnek gondolom, de megpróbálom, mert az elmúlt 5 év során rengeteg ötlet gyűlt fel bennem.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Magyarországon legfőképpen a média megjelenések határozzák meg a tendenciákat. Az való igaz, hogy ma már online felületeken könnyen bemutatkozhat bárki, viszont ezáltal többszörösére nőtt azon zenészek és zenekarok száma, akik közül lehet választani. Azt is hozzá kell tenni, hogy akik támogatókkal vagy jelentős anyagi forrással rendelkeznek, hirdetések segítségével könnyebben elérik a potenciális hallgatókat.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Pozitív trendként értékelem azt, hogy színpadot kaphat, majd nagyszínpados zenekarrá válhat egy olyan felállás, ami kifejezetten igényes mind hangszerelésben, mind szövegileg, gondolok itt például a Szabó Balázs Bandájára. Szintén pozitív, hogy egyre több zenekar csinál olyan nagyprodukciót, amelyben szimfonikus zenekar is közreműködik, így talán közelebb hozván a klasszikus zenét mindenkihez, ami szerintem óriási érték. Negatívumokról nem szívesen beszélnék, mert az sajnos rengeteg van.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Minden zenész a zenekaromban ebből él, szóval abszolút azt gondolom, hogy meg lehet élni, de akkor, ha az ember több lábon áll. Én nem csak ebből élek, több lábon állok és egyetemen is tanulok. A zene a legfontosabb, de azt azért tudni kell, hogy elég kicsi a szakma és sok a jó zenész, és itthon nehéz eldönteni, hogy épp mi az, ami fogyasztható.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Nem sért a kérdés, de nem szeretnék erre válaszolni :-)
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Szerintem ez függ attól, hogy milyen produkcióról beszélünk. Egy mindenki által jól ismert, rádiókban sokat hallható zenész számára a jogdíjak is igen kedvezőek lehetnek, de például a mi zenekarunk, egyedi stílusa miatt, inkább rétegzenének számít, így a bevételünk nagy része a koncertekből származik. A lemezeladás ma már nem hoz jelentős bevételt.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
A rendszerváltás előtt működött egy olyan rendszer, amelyben az összes zenésznek kategória vizsgát kellett tenni, és azt gondolom, hogy ez alapvetően nem volt egy rossz ötlet, mert minden egyes helyszínt és minden egyes zenészt különböző kategóriába sorolták be, ezáltal a legjobb helyeken a legjobb zenészek játszhattak, persze mindezt szigorú szakmai szemmel nézve.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Elfogult vagyok, így azt gondolom, hogy a jazz az a műfaj, amelyben lehet esélye valakinek világsztárrá válni, de sajnos itthon a jazz kultúrája nagyon gyerekcipőben jár. Oláh Krisztián zongoristát kifejezetten esélyesnek tartom.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Régóta nem nézem a tévés a tehetségkutatókat, mert a színvonal csökkenő tendenciát mutat, viszont örömömre egyre több olyan kezdeményezés van, ahol zenekarok mutatkozhatnak meg és kaphatnak lehetőséget nagyszínpadokon játszani, és ez nagy lendületet adhat.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Azt gondolom, hogy a mai gyerekeknek sokkal nehezebb a dolguk, ha a zenész szakmát választják. Nagyon nagy a kínálat a zene minden stílusában, viszont az ország kicsi, és szinte lehetetlen megjósolni, hogy épp mi lesz a jövő évi trend. Nem gondolkodnak a zenekarok koncepciózusan, hanem az adott kereslet-kínálat szerint alakítják sokszor magukat.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Természetesen minél több fesztivál van, annál több a fellépési lehetőség, így egyértelműen jó dolog bármiféle fesztivál szervezése.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
A klubélet szó egy erős túlzás. Szerintem még mindig kevés klub van, van még hova fejlődnünk. De fejlődünk, és ez számít.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Talán az, hogy ha egy magyar könnyűzenei zenekarnak sikerülne felkeltenie a világ érdeklődését hosszú távon.
Köszönjük a beszélgetést.
2018. december 23. 06:50