Életképek – Németh Gábor
Rovatunk mai vendége Németh Gábor, a Skorpió, a Dinamit és az SBB dobosa, a Kőbányai Zenei Stúdió tanára, a Reaktor Stúdió tulajdonosa és a Rádió Rock 95,8 egyik alapítója.
Mivel foglalkozol éppen?
Most éppen a Rádió Rockkal foglalkozunk – nem csak én, hanem az egész team, amely a rádiót alapította. Ez még egy jó darabig nagyon sok munkát igényel. Folyik a rádió imázsának és a, zenei repertoárjának csiszolása addig, amíg meg nem érkezünk ahhoz a ponthoz, hogy mindnyájan rábólintunk: „ez az, ezt szeretnénk hallani”. Ez egy új rádió, önálló koncepcióval. Nálunk szabad a pálya, tehát a hetvenes évek zenéitől a mai fiatal generáció alkotásaival együtt mindenkit lehet majd hallani, mindenféle műfajban, amit a Rock megenged.
A rádió 81%-ban magyar, és 19%-ban külföldi zenét sugároz. Ha külföldön járunk, nyaralni, vagy bármilyen más okból, akkor megfigyelhetjük, hogy általában a saját anyanyelvükön szólnak a zenék. Ha elmész Görögországba, vagy Horvátországba, görögül és horvátul zenélnek, ezt hallod az ottani médiából, körülbelül ebben a 81-19% arányban. Egy „hazai rádiót” szeretnénk, ahol zömében magyarul énekelnek, mindenki érti, hogy miről van szó, az emberek tudják velünk énekelni a dalokat, újra átélik,és megszeretik őket.
A legfontosabb, hogy megőrizzük és tovább vigyük azt a kultúrát, amit az 1970-es ’80-as években ez a műfaj teremtett, és ami nem csak Magyarországon, hanem egész Európában sikeres tudott lenni. Ha képzeletben lehúznánk Nagy-Britanniát a térképről, akkor Magyarország ott lett volna az első vagy második helyen. Ennyire jól működött a magyar rockzene. Azt szeretnénk, hogy a fiatal generáció átvegye ezt a stafétabotot. Van rá remény, hiszen többek között a Kőbányai Zenei Stúdióból is olyan fiatal, nagyon képzett muzsikusok kerülnek ki, akik igenis képesek lesznek erre.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Terveim elsődlegesen a Rádió Rock adta lehetőségekkel kapcsolatosak. Minden korosztálynál felpezsdülhet az alkotó kedv a megjelenés adta lehetőségek láttán. Ez hatványozottan vonatkozik a fiatalokra. Az „esély” a legfontosabb. Esélyt kapnak, és ezen keresztül kialakulhat egy pozitív jövőkép, melynek hatására elkezdhetnek komolyan és profin dolgozni. Konkurensei lesznek egymásnak, és mint tudjuk az a legnagyobb felhajtó erő.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
A közeljövőben biztosan egyik sem. Annyi elfoglaltságot jelent a rádió, hogy néhány nagy koncert kivételével három-négy hónapig még, szóba sem jöhet más, csak éjjel-nappal a Rádió Rock. Később lesznek koncertek, a Dinamit együttessel, és a Skorpióval. Ezen kívül a Levél című produkció nyolcvan fős klasszikus zenekarával, és kórusával is járjuk majd a világot.
.jpg)
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Először is: ezt a „zeneipar” szót kiirtottam, a szótáramból! Egyszerűen gusztustalan. Bármikor, ha fölröppen ez a kifejezés, mindnyájan összenézünk, akik negyven éve együtt dolgozunk a szakmában mint zenészek. Mindig is volt, és kellett is ennek a műfajnak management háttér, de ez nem egyenlő a zeneiparral. A művészet nem lehet ipar. Csak, és kifejezetten gazdasági szempontokból – félre téve a zene valódi „hivatását” – a iacon dolgozó globális nagyhatalmak újabb és újabb egyre alacsonyabb színvonalú trendeket hoznak létre, az egyre nagyobb profit érdekében. Sok ország átveszi, vagy kénytelen átvenni ezeket a trendeket, és ennek következtében többségben hulló csillagokat gyártanak. A hazai zeneipar is nagyrészt ezek közé tartozik. Már alig van befolyás mentes önálló gondolat, vagy alkotás.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
A pozitív az, hogy ennek ellenére még mindig akadnak úttörők, főleg a fiatalok körében, akik a kötelező trendekkel szemben bátran alakítják független egyéniségüket, és stílusukat. A negatív tapasztalat pedig az, hogy a többség sajnos a mindenkori trendekhez való csatlakozást választja. Régen a zenekarok csinálták a trendeket! Most a zeneipar csinálja a trendeket – ez óriási különbség!
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Van néhány zenekar, és előadó, aki csak ebből jól meg tud élni, és csak ezzel kell foglalkoznia, de a nagy többség, -úgy gondolom a 90%-a- nem. Egy átlagos életszínvonal elérhető, de semmi extra. Sokan több zenekarban is kénytelenek játszani, ami a jelenlegi körülményeket figyelembe véve érthető, de hosszú távon nem egészséges. Ennek következtében sok zenekar arctalanná válhat. A kérdés második részére válaszolva több lábon élek. Vannak a zenekarok, (Dinamit, Skorpió, Levél című nagyzenekar), tanítok a Kőbányai Zenei Stúdió dobtanszékén, és van egy hangstúdióm, amiben dolgozom.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Egyáltalán nem élek nagy lábon, annyit keresek, hogy fenn tudom tartani magam.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Egész biztos, hogy a koncertekből! A lemezpiac, mint olyan, nem is létezik már. Ezek a 150 000 példányos, meg a 300 000, 400 000 példányos bakelitlemez eladások már annyira régen voltak, hogy nem is emlékszik rá senki. Aztán volt 100 000, 50 000, 20 000, 10 000, 2 000, „gyémántlemez”, és utána semmi. Most ha egy zenekar vagy előadó elad ötezer lemezt, akkor ujjongani kell. Ez után olyan kevés honorárium jár, hogy jóformán csak hobbiból van értelme lemezt készíteni. Inkább egy-két új nótát, rak fel a többség az Internetre, és tulajdonképpen ez a lemez! A zenekarok, és előadók ezzel hirdetik magukat, és mennek játszani.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
A zenészek megítélése sokat változott. Ennek több oka van: az egyik, hogy mindenki mindenhol több zenekarban is játszik, a közönség nem tudja igazán hova helyezni. így a „sztár” nem tud sztár maradni. Tisztelet a kivételnek. A heti rendszerességgel játszott klubkoncertek sem tesznek jót, mivel egy idő után ugyanazok az előadók már nem teszik kíváncsivá a közönséget. Ez a helyzet a zenészek többségére vonatkozik, és összefügg a megélhetési problémákkal is. Régen nem volt ekkora dömping a zenekarokból, és általában kiemelt koncerthelyeken játszottunk. És amit a legfontosabbnak tartok, minden zenekarnak volt arca. Szó sem lehetett arról hogy a tagok ide-oda vándoroljanak, és rendszeresen más zenekarok színpadán is feltűnjenek.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nincs jelöltem azzal együtt, hogy nagyon sok tehetség fiatal muzsikusunk és előadónk van. Annak nagyon sok kritériuma van, hogy valaki külföldön híres legyen. És világsztár? Majdnem minden esetben csak amerikai lehet, vagy oda kell költöznie. Az Európában sikeres zenekarokból a legtöbb esetben Amerikában lett világsztár. Mert ott „csinálnak” világsztárokat. Ahhoz ott kell élni, perfekt beszélni a nyelvet, és a szlenget is, rengeteg pénz és kapcsolat kell hozzá, és persze nagyon kell tudni azt ami által világsztár szeretnél lenni. És ez még nem minden. Egy jó nagy adag szerencse is kell még hozzá feltétlenül. Jókor jó helyen!!!
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Szerintem sok. Legyen tehetségkutató, mert szükség van rá. Franciaországban már szabályozták, hogy mennyi lehet egy évben. Nincs értelme, ontani ezeket a műsorokat. Először is, felhígítja a szakmát, elvonja a figyelmet más olyan könnyűzenei eseményekről, vagy előadókról amikre, és akikre talán nagyobb figyelmet kéne fordítani. A nagyon erős médiaháttér miatt hetek hónapok alatt időleges hazai sztárrá válhat az ott fellépő versenyzők többsége. Ezt kéne valahogy megfékezni. Mondjuk azt, hogy egy évben csak egy legyen. Akkor az valószínűleg sokkal színvonalasabb lehetne, ott komolyabb verseny alakulhatna ki, és lehet, hogy felbukkannának maradandó énekesek is – azért csak énekesek, mert a tehetségkutatók per pillanat az énekesekre korlátozódtak. Nincs zenekar. (De ott van a Virtuózok! – a szerk. közbeszól). A Virtuózokat viszont csak üdvözölni tudom, az egy óriási találmány! Annak értelmét látom, abból lehetne többször is, mert annyi kis virtuózunk van, hogy nem igaz! Az más szellemiségű műsor. Azokból a fiatal virtuózokból várhatóan komoly előadóművészek lesznek nagy többségben, és látható, hogy ilyen fiatal korban is – nem szülői presszióra – már elkötelezettek.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Van bőven, hála Istennek ezzel jól el vagyunk látva! Jönnek az új ötletek meg az új nóták is, a fiataloktól. Tele vannak ambícióval. Nálunk, a Kőbányai Zenei Stúdióban nagy a nyüzsgés. A kötelező zenekari gyakorlatokon kívül mindenki a saját izésének megfelelő zenét is ki tudja próbálni. Ha a médián keresztül is hallhatók lesznek, a közönség fogja majd „osztályozni „őket. A Rádió Rock rocktojás című műsora az ilyen fiatal zenekarok bemutatkozását segíti.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
„Zeneipar”. A fesztiválok összefonódtak különböző médiumokkal, egymást segítik, és nem lehet bekerülni. A nagyobb fesztiválokon általában ugyanazok a zenekarok szoktak szerepelni. Alig érezhető a programok frissítése, még a külföldi előadók esetében sem. Nem tudom, hogy mi a rangja, vagy mit tartanak a legeltebb műsornak ma ezeken a rendezvényeken? Egyre gyakoribb, hogy fölmegy egy DJ főműsorban a zenei nagyszínpadra – most nem a Balaton Sound-ról beszélek, mert az arról szól – hanem egy élőzenei fesztiválról, ahol harmincezer ember tombol és villázik egy DJ-nek, aki gombokat nyomogat, és tolja a zenét. Ezt a dolgot nem tudom, hová tegyem!
A fesztivál az én értelmezésem szerint egy olyan rendezvény, ahol délután kettőkor vagy háromkor elkezdenek játszani ÉLŐBEN a zenekarok egymás után kb. ötven percet, és az egész tart mondjuk éjfélig, vagy egyig.. Lehet egyszerre a fesztiválon belül több helyszín is, de ugyanilyen rendezői elvek szerint, illetve DJ is csak a saját helyszínén.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Nincs jó véleményem, mert az esetek többségében a fellépésekhez nincsenek meg az optimális feltételek. Mit nevezünk klubnak? Ebben az esetben egy olyan zenei szolgáltatást is nyújtó max. 400-500 személyt befogadni képes helyszínt, ami megfelelő méretű színpaddal, és jó minőségű technikai berendezéssel rendelkezik. Nagyon ritka az a klub Magyarországon, ami megfelel ezeknek az elvárásoknak. Ha a legalapvetőbb követelményeknek sem felel meg a helyszín, akkor nem tudsz olyan koncertet adni, ami a te elvárásaidat kielégíti. Méltatlan körülmények között, egy zsebkendőnyi színpadon, ahol nem férsz el, egy kőbarlangban, ahol minősíthetetlen az akusztika, stb...senki sem játszik szívesen.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Az, hogy ha végre foglalkoznának vele! Ha nem öntözik a virágot, akkor kiszárad. Foglalkozni kell vele, gondozni, és akkor lendületbe jön megint. Kinyílik.
Köszönjük a beszélgetést.
Lejegyezte: Illés Norbert
2016. december 14. 05:20