ÉLETKÉPEK: Kerekes Sugárka – Manökken Proletarz
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Nyilván zenével is, most épp a 2006-ban alapított és tavaly általam egyoldalúan feloszlatott zenekart építjük fel újra, de alapvetően jogászként dolgozom, egy nagyobb cégnél.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Egyelőre még csak íródik az új lemez anyaga, de eddig már összesen négy anyagunk, albumunk jelent meg. A legutóbbit, a Szívbemarkoló című lemezünket nem sikerült annyira ismertté tenni, mint amennyire azt maga az anyag egyébként megérdemli, ezért futunk vele még egy kört, adunk neki még egy esélyt. Természetesen közben dolgozunk párhuzamosan az új anyagon is.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
2016-ban úgy láttam, hogy végképp elindult egy olyan irányban, amit én nem tudok magammal azonosítani, ezért is szünetelt akkor a zenekar. Túlságosan a leegyszerűsített, szövegmondásos irányba ment el a hazai kortárs pop és kevésbé pop zene is. Mi pedig inkább a brit gyökerű, gitározós, hangszeres zenéből építkezünk. Az is zavart, hogy a szövegvilágban is elkezdett divatba jönni a „vetítés”, vagyis nem az őszinte gondolatok domináltak, hanem inkább a nyomulás. Persze, a zene mindig az adott társadalmi állapotot mutatja be.
Időközben rájöttem, hogy vannak olyan mai sikeres külfödi példák, amelyekből lehet meríteni, és amelyek azt mutatják, hogy nem minden zenében van rapszöveg vagy ilyenfajta slam-poetry szerű szövegmondás.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
A fentiekben ezt nagyrészt kifejtettem...
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Meg lehet, erre van számos pozítiv példa, de korántsem úgy, mint ahogy mondjuk a U2 zenekar meg tud élni, vagy bármelyik tőlük kevésbé híres nyugati zenekar. Én korántsem ebből élek, sőt, összességében anyagilag eddig többet fektettem be a zenélésbe, mint, amennyit hozott ez a számomra.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Általában a koncertbevételek azok, amelyekkel fixen lehet számolni, a jogdíj mennyisége az nagyon sok tényezőtől függ, kevésbé kiszámítható.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Szerintem a hazai zenészek megítélése régen és ma is elég jó. A társadalom – legalábbis erkölcsileg – megbecsült tagjai. Anyagilag sajnos nem annyira.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Abból, aki külföldi producerrel tud leszerződni, és külföldön is tudják marketingelni, valamint érdekes lehet máshol is, mert eredeti vagy különleges. Talán Radics Gigiben van vagy volt meg ez a potenciál.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Ugródeszkának nem rosszak, főleg ha valaki nagyon populáris zenét szeretne játszani. Az alternatív műfajokban viszont kevésbé van hasznuk a zenekarok számára.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Egyre képzettebbek a zenészek, köszönhetően annak, hogy kiépült a hazai könnyűzenei képzés intézményi rendszere. Ez nagyon sokat számít, hogy nem kell egy zenésznek otthon a kanapén 10 évet kísérleteznie, hanem egyből rávezetik a tanárok, hogy hogyan érdemes egy hangszeren játszani, meg milyen technikai eszközökkel, megoldásokkal. Korábban ezek az információk csak szóbeszéd szintjén terjedtek a zenészek között, mondjuk azért ez meg van most is, mindig van valamilyen tuti megfejtés, amit adott időszakban, széles körben el is hisznek egymásnak a muzsikusok. Aztán a tuti megfejtésről pár hét vagy hónap múlva kiderül, hogy marhaság, és akkor jön helyette egy másik ötlet.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Az utóbbi években túlságosan a külföldi produkciókra koncentráltak, ezzel eléggé kiszorították a hazai zenekarokat, ezért minden fesztiválon ugyanaz a kb. 15 hazai banda játszik, nem igazán van már hely az új vagy feltörekvő formációknak. Ez nem egy szerencsés folyamat. A közönség előbb-utóbb rá fog erre unni, ha nem kap új ingereket.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Elég változatos, mindig nyílnak új helyek, bár volt az elmúlt két évben egy olyan időszak, amikor az élőzenének kevesebb tér jutott, egyre kevesebb klub foglalkozott ilyen produkciókkal. Az utóbbi pár hónapban szerencsére úgy látom, hogy történnek pozitív fejlemények ezen a téren, és az emberek mintha megint kezdenék keresni az élőzenés klubokat.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Egy kicsivel nagyobb nyitottság a szervezők, szerkesztők részéről.
Köszönjük a beszélgetést!
2018. március 14. 18:03