Életképek – Hájer Gergő/OMEGA DIATRIBE
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti. Továbbá igyekszünk minél több olyan zenészt/zenekart megszólaltatni, akik az elmúlt évben részt vettek a Cseh Tamás Programban.
Mivel foglalkozol éppen?
A polgári foglalkozásomat a budapesti Swastika Tetováló Stúdióban teljesítem, mint ügyintéző/recepciós, valamint a zenei produceri, illetve hangmérnöki tapasztalataimat fejlesztem az 515 STUDIO nevű, házi stúdiómban.
A civil munkát tekintve, mindig is fontos szempont volt az nekem, hogy rugalmasan kezeljék a zenekari kötelezettségeim, ami egy hivatás, szenvedély számomra. Magyarul, ha mennem kell, akkor hadd menjek…
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
A cél, a szemem előtt az utóbbi években mit sem változott, hiszen folyamatosan azon dolgozunk a zenésztársaimmal, hogy a zenekart és annak nívóját, elismertségét a lehetőségeinkhez képest a lehető legmagasabb szintre emeljük, illetve Európa-szerte ismertté tegyük azokban a körökben, ami minket érint.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Május végén debütált a Hydrozoan Periods című dalunk videója. Jelenleg a harmadik lemezünkön dolgozunk, ami a tervek szerint a jövő év elején láthat napvilágot. Bizakodóan állunk a kiadvány előtt, hiszen kétségtelenül az eddigi legkiforrottabb és legkreatívabb lemezünk munkálatait végezzük éppen. A korong pre-produkciója már készen van és mi már ezzel is baromi elégedettek vagyunk, kíváncsian várjuk, hogy fog mutatni az album, kerek egészében!
Többen már tudhatják, hogy az Omega Diatribe mellett párhuzamosan a „szólólemezemmel” is foglalkozom, ami Audionerve névre hallgat és olyan zenészek lesznek hallhatóak rajta, mint Nick Oshiro a Static-X-ből, Kevin Talley a Chimaira/Suffocation/Misery Index-ből, illetve ének fronton Andres Vincze az egykori Monastery/The Ministers!-ből. A tervek szerint nyáron fog megjelenni a korong 12 dallal, egyelőre még kérdéses, hogy kinek a gondozásában.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Ugyan arra tendál, mint a nyugati zeneipar, hiszen onnan érkezik a minta hozzánk is, amit lemásolunk és megcsináljuk a hazai megfelelőjét, néha elég gyenge minőségű alternatívaként.
Ettől függetlenül ugyan úgy akadnak világszínvonalú tehetségek itthon is, mint bárhol máshol a világban.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Régen ugye tized ennyi zenekar volt, mint manapság, mégis valamilyen szinten most nehezebb dolguk van a bandáknak kitűnni a rengeteg formáció közül, még akkor is, hogyha az internetnek köszönhetően szinte az összes számottevő kontakt fellelhető a csatornán.
Ebből kifolyólag viszont számos zsenit tárt elénk már a modern világ, akiknek mondjuk nem feltétlenül lett volna lehetőségük bemutatkozni a nagyérdemű előtt egy előző korszakban. A mai technológiával egy prémium minőségű demót hozhatunk létre, akár a hálószobánkban, fillérekből.
Azt viszont mindenképp negatív tényezőként élem meg, hogy az emberi faktor egyre kevésbé játszik szerepet a zenében, főleg a popzenében. Nyugodtan össze lehet hasonlítani a 80-as, 90-es évek popzenéit a mai „slágerekkel”. Szerintem a differencia magáért beszél.
Mit jelenthet a CSTP támogatás egy kezdő zenekarnak? Mit jelentett nektek?
Megkérdőjelezhetetlenül egy hatalmas ugródeszka lehet azoknak a zenekaroknak, akiknek az anyagi helyzetük nem teszi lehetővé azt, hogy X ezer/százezer/millió forintot belepumpáljanak egy adott zenekarba, annak reményében, hogy egyszer majd megtérül. Ez a lehetőség számos új ajtót kinyithat rengeteg zenekar számára.
Számunkra a CSTP támogatás lehetővé tette azt, hogy ahol még az útiköltséget sem fedezte az adott esemény honoráriuma, ott kényelmesen és profin le tudtuk zavarni az adott koncertet.
Jelentkeztek más pályázatokra, például az NKA, CSTP vagy más intézmény kiírására?
Természetesen, olyanokra, ami az adott terveinkhez passzol, illetve látunk benne rációt, azt általában megpróbáljuk.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Persze, hogy meglehet! A kérdés csak az, hogy ki és milyen stílust képvisel, és milyen marketing van a produkció mögött, mennyire működőképes brand stratégiát állítottak fel az adott előadónak/zenekarnak. Ettől függetlenül természetesen egy adag szerencse sem árt, illetve jó helyen kell lenni, jó időben.
A kérdés második felére pedig nemmel tudok válaszolni, amit őszintén megvallva nem is bánok, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy milyen stílust képviselek, ennek mekkora a célközönsége, és hogy mennyire telített a piac.
Számomra a zenélés mindig is terápiás jellegű volt. A bevétel az már csak egy kellemes velejárója lehet a ténykedésemnek.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Mióta ennyire elfogadott dolog lett az illegális zeneletöltés, azóta a lemezeladásokból elenyésző bevételre számíthat egy zenekar. A fő bevételi forrás kétségtelenül a koncertekből származik. Elég csak megnézni, hogy manapság mennyit turnézik egy zenekar, illetve 20 évvel ezelőtt milyenek voltak a körülmények. A számok magukért beszélnek, hiszen kénytelen szinte folyamatosan úton lenni a napjaink zenésze, annak érdekében, hogy ki tudja fizetni a számláit.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Keményen meg kell dolgoznia a hazai zenészeknek, már csak azért is, hogy itthon elismertek legyenek - nem beszélve arról, ha valaki külföldön is helytálló reputációt akar elérni!
Amennyire én láttam a régebbi helyzetet, nem sokat változott mostanra sem... A magyaroknak mindig is duplán kellett teljesíteni ahhoz, hogy elismerjék őket, de ettől függetlenül még mindig azt vallom, hogy ha valaki némi tehetséggel van megáldva és keményen dolgozik, akkor annak meglesz a gyümölcse.
Van példaképed?
Fiatal zenerajongóként természetesen nekem is voltak példaképeim, akik nagyban befolyásolták a hozzáállásomat a zenéhez, a zenéléshez. Mára már inkább ezt hatásoknak mondanám, mintsem példaképeknek, hiszen az énképem már kialakult olyannyira, hogy tudjam azt, hogy egy testbe zárt lélek vagyok, akinek megvan a saját maga útja. Más életét élni butaság!
Hogy látod magad 20 év múlva?
Bízom benne, hogy 20 év múlva is a színpadról pásztázhatom a nagyérdeműt, a stúdió-monitorok előtt pengethetem a hangszert és ugyanígy a kérdéseitekre válaszolhatok...
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Mindenképp érdemes a fiatalabb zenekaroknak kipróbálniuk a tehetségkutatókat, megmérettetni magukat és meghallgatni a szakma véleményét, hiszen rengeteget lehet tanulni ezekből. Ettől függetlenül hiszem azt, hogy egy adott szint után már nem érdemes erőltetni a részvételt – sokadjára-, mondjuk csak a nyeremény érdekében, hiszen ez a zenekar reputációját igen komolyan aláaknázhatja a jövőre nézve.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Személy szerint kicsit aggódva nézek a jövőre, mert amikor nyugdíjba fognak vonulni a mai aréna zenekarok, nem igazán látom a helyettük felálló, hasonló kaliberű utánpótlást. Hiányolom az erős egyéniségeket és az olyan zenei revolúciót alkotó zenekarokat, mint számos mai aréna zenekarnál.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Imádjuk a fesztiválokat! Már fiatal zenerajongóként is előszeretettel váltottuk meg a jegyünket a nyári fesztiválokra, mint látogatók. A rajongás mit sem változott azóta, azzal a különbséggel, hogy most már inkább fellépőként látogatjuk a fesztiválokat.
Hatalmas energiák mozognak egy ilyen eseményen és a – legtöbbször- szabadtéri atmoszféra is csak rátesz egy lapáttal. Egy szó, mint száz, minden nyárunk tűkön ülve várjuk a fesztiválszezont.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Ahogy a fesztiválozást, úgy a klubéletet is élem és imádom. Az viszont mindenképp észlelhető, hogy az emberek egyre kevésbé igénylik az új dolgokat, az új hatásokat. Nehezen indulnak el egy olyan produkciót megnézni, ami számukra teljesen új, ismeretlen, kissé kívül esik a komfortzónájukon. Azt érzékelem, hogy régebben valahogy sokkal éhesebb volt a közönség az újra, az ismeretlenre. Egy induló zenekarnak baromi nehéz dolga van manapság, például a potenciális közönséget bevonzani a koncertjükre, akik nem 90%-ban a haverokból/ismerősökből állnak.
Számomra mindig is az volt a kulcsszó, hogy a lehető legjobbnak kell lenni élőben, jobbnak, mint a lemezen és ez meg fogja hozni a gyümölcsét.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A nyitottság.
Köszönjük a válaszokat!
2017. június 6. 17:42