Egy legenda újjászületése – az új KORG PS–3300 polifonikus analóg szintetizátor
Az elektronikus hang szerelmeseként ismét egy hangszerrel hozott össze a sors - de még milyennel! Itt ülök szemben az elektronikus zenetörténet egy szinte mitikus szereplőjével.
Ősidők óta úgy játszunk a hangszereinken, hogy a bennük lévő hangforrást (húr, membrán, test, levegő) kézzel, fújással, vonóval, verővel vagy pengetővel fizikailag rezgésbe hozzuk.
Csak másfél évszázada jöttünk rá, hogy elektromos árammal is létrehozhatunk ilyen rezgéseket egy hangszórón. A folyamatot elektronikus berendezésekkel részletesen szabályozva akár művészi hangot tudunk megformálni a semmiből. Ezek a fantasztikus masináink a szintetizátorok.
Tömeges elterjedésük a múlt század közepén kezdődött. Technikai újdonságuk, más hangszerek utánzására képes kaméleonjellegük és teljesen új hangzásuk nagyon vonzóvá tette az elektronikus hangkeltést, izgalmat és csodálatot váltva ki a zenészekből és a hallgatókból.
IDŐUTAZÁS
Így volt ez a Korg első polifonikus analóg szintetizátorai esetében is. A PS-hangszercsaládot 1977-ben jelentették meg. Alig léteztek még akkoriban polifonikus szintetizátorok, gyártásuk bonyolult és nagyon drága volt. A Korg a család legnagyobb tagjával, a PS–3300-zal azonnal a legkiemelkedőbbek néhány fős ligájába került.
Lenyűgöző hangszert alkottak, mely négy egységből állt. Három egyforma félmoduláris, 48 hangú polifonikus szintetizátorból, hangonként büszkélkedve egy-egy VCO-val, szűrővel és burkológörbés erősítővel két modulációs generátor és egy EQ mellett. A negyedik, egy keverő, újabb burkológörbe-generátort, feszültségfeldolgozókat és további patchelési lehetőségeket kínált.
Ez így sokkal több volt, mint egy egyszerű szinti három oszcillátorral hangonként. 36 db oktávosztós oszcillátorral, 144 dinamikus szűrővel és 144 burkológörbe-generátorral még soha nem létezett ehhez fogható hangszer.
Legfeljebb 50 készült, olyan hírességek játszottak rajta, mint Vangelis, Jean-Michel Jarre, Keith Emerson, Rick Wakeman, Vince Clarke, Klaus Schulze vagy Karl Bartos.
Ritkaság tehát a javából, használtan sem kapható. Ha felbukkan egy-egy példány a családból, szélsőségesen drága. 30 éve a kistestvér PS–3200 is 7000 font volt – nem a súlya, az ára –, két évvel ezelőtt pedig egy PS–3300-ért 80 ezer eurót kértek. Mitikus hangszerek ezek, melyekről földi halandó csak ábrándozik.
De soha ne adjuk fel a reményt! Mindenki legnagyobb meglepetésére a cég nemrég úgy döntött, hogy ezt a csodát újra megjelenteti. Ennek a lépésnek a jelentőségén és szépségén érdemes kicsit eltűnődni...
A TELJES POLIFÓNIA
Mi olyan különleges benne, hogy még ma is rajongani lehet érte? Analógként teljesen polifonikus. A négyoktávos billentyűzet hangjait egyszerre meg lehet szólaltatni, miközben képesek az önálló viselkedésre, mintha külön „kis VCO–VCF–VCA szintik” lennének (saját oszcillátorral, szűrővel és erősítővel). Ezáltal hangmagasság, hangszín és hangerő tekintetében is egyénileg artikulálódva járulnak hozzá a hangzás karakteréhez.
Egy billentyűsnek természetes, ha a hangszere polifonikus. Megszokjuk, amikor zongorázni tanulunk: annyi hangot játszunk, amennyit akarunk, és minden hang független a többitől. Nincs ebben semmi különös.
Nem így az analóg szintetizátorok világában, ahol a polifonitás kifejlesztése nagy kihívást jelentett. A monofonikus hangszerek először szokatlanok voltak, aztán jöttek a gyártók parafonikus, „közösítéses” módszerei, amik még mindig korlátoztak minket a vágyott szabad játékban.
A Korg a PS–3300-ban megoldotta nemcsak a teljes polifonitást, hanem a billentyűk külön hangolhatóságát is. Így például alternatív skálákat is létre lehetett hozni vagy klasztereket megszólaltatni. A multitimbralitás is különleges képessége volt a hangszernek: több hangszínt tudott előállítani egyszerre. Mindez példátlan hangzáslehetőségeket eredményezett.
A VADONATÚJ PS–3300
A Korg mindent megőrzött a múltból: ez a hangszer AZ a hangszer. Kiegészítve olyan fejlesztésekkel a háttérben, amik előnyére válnak a mai használatnak.
Nem tudom, most hány készül belőle (kézzel!), de egy biztos: az egyik itt van karnyújtásnyira az asztalomon. Tekintélyes és gyönyörű, első osztályú. A hanggenerátor-főegységből és a hozzá csatlakoztatott, különálló billentyűzetből áll.
Félóra alatt stabilan bemelegszik, és nagyon jó érzés a közelében lenni a barna fából készült szekrénye, a kézmeleg mattfekete előlapja miatt, melyen az analóg generátorok lámpái úgy pulzálnak, mintha több szív dobogna benne. De használni még jobb: minden paraméterhez van külön szabályzó, kényelmesen elérhetők (középre üljünk).
És kapaszkodjunk! Összesen 126 potméter, 23 kapcsoló, 1 nyomógomb, és – mivel egy repülőgépről beszélünk, jogos, hogy így nevezzem – 1 botkormány áll a rendelkezésünkre, hogy navigáljunk a hangszínek végtelen világában.
READ THE FULL MANUAL
Tanácsolom, mert a leírás is tartogat különlegességeket. Persze, a bennfentesek ismerhetnek néhányat a Korg MS-szintijeiből, melyek szintén a PS–3300 fejlesztőmérnökének, Fumio Miedának az alkotásai. Az új leíráshoz az eredeti kézikönyv is jár.
HANGOLÓDJUNK
Rájöttem, hogy meg kell tanulnom alapvetően behangolni. A különféle módszerek közül nekem az vált be, hogy az első szintit fülre hangoltam külső referenciahangokhoz, majd az első szintihez húztam hozzá a másodikat és külön a harmadikat is. Így egy nagyon tiszta alaphangoláshoz jutottam. Egy új hangszín a betöltésekor attól függően szólal meg, hogy az alaphangolásunk milyen.
Érdekes módon ezáltal a hangszer valahogy a mienkké válik. Az az igény, hogy a saját hangunkon szólaljunk meg, mélyen bennünk él.
HANG-SZÍNEZÉS
A hangszer mélytartománya eredetileg visszafogottabb volt. Most felerősítették, de a hiteles régi is választható.
Az alapkarakterét megismerve roppant könnyű a nulláról is hangszíneket csinálni. Kifinomult jószág, gyengéden kell vele bánni. Néha egyes paramétereket leheletfinoman is érdemes próbálgatni, mint a fűszerezést.
A szűrője enyhébb, de jól modulálható, és a rugalmas VCF/VCA billentyűzetkövetéssel kiemelhetjük a hangszínt a billentyűzet végein vagy hangszínátmeneteket keverhetünk ki a három szinti között.
A párhuzamos rezonátorok kiemelni és csillapítani is tudnak, „énekeltetni” is lehet a hangszínt. Izgalmas volt a Sample & Holddal különböző lépcsőfeszültségeket létrehozni dallamokhoz.
Összességében, elsőre a melegebb, gazdagabb, organikusabb hangszínek világának tűnik ez a hangszer: mozgó pad-ek, finom „spektrum-söprések”, szép, mély analóg basszusok lehetségesek. Extrém modulációkkal csengő-bongó rezonáns hangzásokat is elértem.
Az eredetiben hiányzott, most el tudjuk menteni a hangszíneket! 256 memóriahelyünk van, és számítógépen bármennyit tárolhatunk.
Persze megvannak a hangszer korlátai, egyes funkciói ma már nem különösek, hanem természetesek – de akkori szemmel kell nézni, amikor született. Az audiojel útvonala nem módosítható, de patcheléssel szinte bármi modulálható bármivel.
Gyakorlatilag van három poliszintink, amiket egymásra rétegezhetünk. A hangzás olyan gazdag tud lenni, hogy el is felejtünk effektet rátenni!
JÁTÉK
Ez egy klasszikus szintetizátor – játszani tudni kell. A billentyűzet kényelmes, 49 jó minőségű billentyű (eggyel több). Velocity sosem volt, viszont most lett aftertouch (nekem kicsit kemény). Jólesik, hogy a joystick fém. A kapcsolókkal a szintiegységeket kapcsolgathatjuk. A nyomógombbal burkológörbét indíthatunk. A pedált is ide dughatjuk.
Bár egy szintetizátorban fizikai-akusztikai hangjellemzőket szabályozunk – így néhány alapvető fogalmat szükséges megismerni – nem kell tőle megijedni, hiszen ez egy hangszer, megfelelő módszerrel egy gyereket is meg lehet tanítani használni. Véleményem szerint meg is kellene: a zenetanulást, fejlesztő hatásai miatt, receptre kéne felírni kicsiknek és nagyoknak.
MIDIZÉS
Ma már elengedhetetlen a MIDI, akkoriban még fel sem találták! Most meg beköthetjük ugyanazt a hangszert a DAW-ba. Minden paramétere vezérelhető, ezzel végtelen modulációs lehetőségek nyíltak meg az élő elektronika irányába. Hát nem szép az élet? Épp háromcsatornás vezérlésekkel kísérletezem.
ÖSSZEFOGLALÁS
Korábbi cikkeimben is érveltem az analóg hangszerek mellett. Ez részben nosztalgia a természetesség iránt, amit én még megéltem egy másik világban. Hosszan tudnék mesélni arról, hogy akik ilyen hangszereken játszottak, mennyire másképp álltak hozzá a Zenéhez. Eleve más volt az alkotók indíttatása és más a hallgatóság befogadása. Így valami olyan született, ami belénk ivódott, gazdagított és elkísér egy életen át. Nem is lehet mindent megfogalmazni, érezni kell.
Szerencsére az új szinti felidézi ezt, és lehetőséget adhat ennek az ethosznak az újjászületésére is.
Egy-két érdekességet erre a linkre tettem: https://akosjanca.com/korg-ps-3300/
Köszönettel az Audmaxnak.
Janca Ákos
zeneszerző, médiaművész
akosjanca.com
2026. január 30. 04:26