Egy igazi mobilos halálára
Elment Totó is. Csak nemrég írtam Felkai Miklós kapcsán, hogy búcsúzik a Nagy Generáció; és íme, itt a következő. Mareczky István, a P. Mobil emblematikus dobosáról nehéz hagyományos értelemben vett megemlékezést írni. Nem is állnak rá az ujjaim. Éppen ezért – már személyes ismeretségünk okán is – kérem, nézzék, nézzétek el nekem, hogy ez a nekrológ kissé lazább, könnyedebb stílusban lát napvilágot. Úgy érzem, így őszinte, így hiteles.
Mobilosok. Léteznek persze piramisosok, omegások és más rock- vagy egyéb zenei fanok, de a P. Mobil rajongó tábora különbözik tőlük. A mobilosság – fogalom. Jellemzője az összetartozás, a hűség, a viselkedésforma, a problémamegoldó képesség, a közönségnek a zenekarhoz, valamint egymáshoz való viszonyulása. Némelyek beilleszkednek, betagozódnak, mások képtelenek erre. Utóbbiak előbb-utóbb kapun kívül találják magukat.
Mareczky István, a P. Mobil dobosa igazi mobilos volt. És remek muzsikus. Kézenfogva járt a néha vaskosságba átcsapó humorral, az incselkedéssel, a bohósággal, az úgynevezett dzsungasággal – a rock and rollal. Mert miképpen lehetne másként értelmezni, ha a zenekar tagjainak egymást követő, színpadra történő kivonulásakor, közvetlen a kezdőszám előtt Tunyogi Péter mögé osonva, az utolsó pillanatban összeborzolja az előtte lépkedő énekes – korábban gondosan befésült – haját? Vagy azt az esetet, amikor egy vidéki fellépésen a hangbeálláskor kiderül, hogy a dobos egy komplett dobverő köteget otthon felejt? Szerencsére találékonyságban nincs hiány (ez is hozzátartozik a mobilossághoz): a közeli erdőből faágakat metszve, megfaragva Totó hibátlanul és főként jókedvvel végigjátssza a bulit.
De Mareczky Totó kézenfogva járt a Fortunával is. Szükség is van rá, ha szenvedélyének, a kártyának akar hódolni. Ha a nyerés érdekében, társaira és a becsületére való tekintettel nem akar a „trükkök százaihoz” folyamodni… És persze ott a kulináris élvezet, amely komoly hangsúlyt kap a dobos életében. És ennek következtében egy új ragadványnevet: Zsíros. A testsúlyra aligha veszélytelen műélvezetről árulkodnak a koncert előtt a dobszerkó tamjaira kihelyezett szendvicsek (mellékhatásként a dobfelszerelés fontos elemei a zenekarvezető bosszantására persze használaton kívülre kerülnek), valamint a rántotthús iránt érzett olthatatlan rajongása. Komolyan, vagy nem komolyan gondolja (ezt nála sosem lehetett tudni), de fennen hirdeti: „a pörköltet nem nokedlival, vagy kenyérrel kell enni, hanem rántotthússal”.
Mareczky István édesapja révén már kora gyermekkorától közelebbi ismeretségbe kerül ütőhangszerekkel. Rengeteget gyakorol, tanul, fejlődik. Tinédzserként a Yo-Yo zenekarba, onnan a Stop együttesbe, majd a Shamesbe igazol. Közben felveszik a Bartók Béla jazz konzervatóriumba is. A Korong együttessel együtt kerül a Fővárosi Operett Színházba, amelynek zenekari árkából egyenesen a P. Mobilba vezet az útja. Meséli: Schuster Lóránt kedden átad neki egy hangkazettát rajta harminc-negyven P. Mobil nótával, amit megfeszített munkával pénteken már a Metró klubban ledobol. Kisebb nagyobb bakikkal, mégis mindenki megelégedésére. Nem csoda hát, ha a zenekari szavazáson eldől, hogy a katonaságtól visszatérő Pálmai Zoltán helyett ő a végleges dobos.
És, ha már naptári napok: 1983 augusztusában, az István, a király városligeti előadásain a P. Mobil zenészei várvédő katonaként statisztálnak. Az utolsó, vasárnapi bemutatón Totó még a többiekkel együtt veri a kártyát a toronyban, szerdán már Kékesi Bajnok László basszusgitáros hozza a rossz hírt: édesanyja felhívta, hogy a fia Münchenben van, és nem szándékozik hazatérni. Végül Ausztráliában telepedik le és alapít családot. Úgy alakul, hogy két lányát egyedül, becsülettel neveli fel. Az egyik, Melanie közben hazatér, megházasodik (férje a P. Mobil hangtecnikusa) és fiúgyermeket szül. Aki már piciként is színtiszta nagyapja…
Mareczky István a rendszerváltozás után hazatelepülésén gondolkodott. 1993-ban részt vett a P. Mobil újjászervezésben, ő dobolt a Fradi pálya visszatérő koncertjén, vele rögzítették a Babolcsai néni és a Fradi pálya koncertről készült két CD-lemezt – ám megélhetési gondjai miatt visszakényszerült Ausztráliába. 2007 őszén hazalátogatott, tiszteletére összeállt a Tunyogi Péter fémjelezte Mobil, majd hat évre rá néhány szám erejéig ismét beült az akkori, aktuális felállású zenekar dobfelszerelése mögé. Legutóbb 2017 augusztusában találkozhattunk vele itthon, a Várkert bazárban már csupán egyetlen dal, az Újra kezdeném erejéig idézte fel a régi szép időket.
De már nem kezdhette újra. Az Égiek másként döntöttek. Akkor még nem tudhatta, hogy azon a csillagfényes augusztusi éjszakán hazájától, a Budai Ifjúsági Parktól, a P. Mobiltól, gyermekeitől, unokájától és a közönségétől is búcsúzik.
2024. július 29-én Mareczky István végleg letette a dobverőket. Tunyóval, Samuval és Pityivel lassan odafönt is összeáll a nagy csapat. Totó, velük együtt, igazi mobilos volt. Óriási, betöltetlen űr marad utána.
Hegedűs István
2024. augusztus 2. 05:19