Egy halálosan jó zenekar: a Santa Muerte
„A stílusok helyett egyéniségek vonzzák inkább a közönséget.” – véli Vörösmarti Imre Ermi, a zenekar gitárosa és fő ideológusa. A Santa Muerte koncertjét látva és hallva ez megkérdőjelezhetetlen bizonyítást nyert, így vele és a basszusgitáros Czudor Gyulával beszélgetett Rozsonits Tamás.
A III. P. Mobil Tábor és Találkozó színpadán láttalak benneteket először júliusban Velencén és a nevetekről azonnal a SPECTRE – A fantom visszatér című James Bond-film ugrott be. Ti is 007 rajongók vagytok, vagy önkéntes kulturális antropológusokként a mexikói hagyományok és hit világában merültetek el? Szóval: honnan és miért ez a nevetek?
Gyula: Hát talán az önkéntes kulturális antropológus szerepe áll közel leginkább hozzánk, de inkább az üzenete fogott meg minket, hiszen a legfontosabb üzenete ennek a kultúrkörnek az a vidámság és az életigenlés, az élet szeretete...pozitív gondolkodás a halál utáni életről...a megemlékezés, a család és az összetartás! Ami mostanában kihalófélben van az emberekből...tisztelet a kivételeknek természetesen.
Imre: Dalaink témái elsősorban az élet-halál, ébrenlét-álom, érték-szemét, igaz-hazug tengely körül mozognak. Ha megnézed, Santa Muerte egy gyönyörű nő, arca egyik fele koponya, a túlvilághoz tartozik. Aki valami igazat keres e világban, muszáj ebben a léptékben gondolkodnia, különben belealszik az anyagba. Északon Hélnek nevezték őt, a magyar hagyomány a Szépasszonyként tisztelte. Tetszik nekünk ez az inkább kívülálló látásmód. A mexikói zene világa pedig könnyen szerethető, minket rabul ejtett, annyira engedtük be a dalokba, amennyire élvezhető ízt ad. Lényegében a mi zenei világunk rólunk szól, a saját történeteink szólalnak meg, ezért kissé csapongónak tűnhet, de az élet is az.
Az mennyire érdekes számotokra, hogy Chilében is létezik egy rockzenekar ezen a néven?
Gyula: Nem igazán. Ők egy keményebb vonalat képviselnek zordabb mondanivalóval..és nem Ők az egyetlenek abban a régióban ezzel a névvel, például van techno, pop rock, pop zenekar is bőven. A másik ok, hogy nemzetközi téren nem szerepel a zenekar. Magyar nyelven szólítjuk meg az embereket a dalainkkal és nagyon fontos számunkra a szövegek jelentése, érthetősége, mondanivalója. Magyar zenekar vagyunk és magyar nyelven éneklünk, közvetítjük gondolatainkat, így talán igen kevés az esélye, hogy összefutunk velük, meg hát nem is hívnak külföldre minket.
Imre: Sok sikert kívánunk nekik, egyszer szívesen meglátogatnánk őket. Dél-Amerika óriási világ.
A zenekar egy alkalmi fellépést követően döntött a folytatásról. Mikor és hogyan történt ez? Kik alkották akkor a csapatot? Ki honnan érkezett és milyen művek fűződnek a nevükhöz?
2015-ben úgy alakult, hogy szerveztek egy Dirty Dance emlékbulit, Juhász Kicsi énekelt, Jung Norbi gitározott, ha jól emlékszem Nagy Roli dobolt, ők tagjai is voltak a Dirty Dance-nek, így elég hiteles volt a társaság.
Vörösmarti Ermimre bőgőzött, ő megfordult több zenekarban a Dust'n Bones-tól a Rómeó Vérzikig, Juhász Kicsivel a Vazul vére rockoperában barátkoztak össze. Nagyon jól sikerült a buli, lett is folytatás. Dirty néven ment egy darabig ez a zenekar, aztán néhány tagcsere után saját dalokat kezdtünk játszani, míg végül teljesen átalakult az egész a mai Santa Muertévé. 2018-ban kiadtuk az első lemezt, nem soká a másodikat is, most a harmadikon dolgozunk. Kialakult a saját hangzásunk, a saját külsőnk, mindig extrém sminkkel, látványelemekkel várunk a koncerteken mindenkit, aki a változatosabb, kissé misztikus rockot szereti.
Hány tagcserét élt meg a zenekar és miért volt ezekre szükség?
Imre: A dob-bőgő tengely mindig kényes pont, itt történt néhány csere, elkerülhetetlen, mára kiforrta magát. Közhely, de valóban illeszkednie kell minden résznek egymáshoz, különben jön a feszültség. Czudor Gyulám messze a legjobb a basszusgitárnál, Gagyi Zoli pedig a legjobb dobos, akivel eddig dolgom volt. Nemrég egy ötödik tag is érkezett, Bánfalvi Csabival már két gitáros van a brigádban, így lett teljes a kép. Használunk ír buzukit, ami torzítva is zseniális hangszer, emellett a gitárok is egyedi irányt diktálnak, a Fender Telecaster-Gretsch páros egyből a Tarantino filmzenék világa felé viszi az élményt.
Kik alkotják ma a zenekart?
Doboknál Gagyi Zoltán Sándor „ Czefre”
Ritmusgitáron: Bánfalvi Csabi „Pempő”
Basszusgitáron: Czudor Gyula „Pimpó”
Szólógitár: Vörösmarti Imre „Szittyó”
Ének: Juhász Kicsi Attila „ Szivattyú Lalyos”
Erős eleme az előadásaitoknak a látvány: hogyan alakult ez ki és mennyi plusz terhet ró a készülődés a tagságra?
Imre: Az emberek a szemükkel is hallgatják a koncertet, kötelező, hogy kint is az legyen, ami a zenében, nem sajnáljuk rá az időt, energiát. Sokkal könnyebb így megnyitni a világunkat, a közönség is sokszor sminkel, nagyon tetszik!
Gyula: Igen, ez egy nagyon fontos elem a zenekar életében, a külső és a belső világ egységesítése és a közönség bevonása, a produkció részévé! A kialakulása nagyon egyszerű folyamat volt, a zenekar neve és a dalok adták az egyértelmű irányvonalat. A többi már csak a képzelet és a kreativitás játéka.
Hogy bírjátok az arcfestést? A Kiss tagjai nagyon megutálták… le is mosták…
Gyula: Aztán újra elővették a festést, mert nem volt igazán sikeres a produkció nélküle, pedig a dalok zseniálisak voltak. Hát nem könnyű dolog ez, ha ki szeretnél lógni a sorból és szeretnél valami egyedit alkotni, ahhoz kell egy jó arculat, egy színpadi jelenlét ami felpezsdíti a közönséget és átveszik a pluszt, mert igénylik, hogy valami különlegesnek a részévé váljanak a megszokottal szemben. Ezért történik az is, hogy vannak koncertek amikor kifestik magukat és be is öltöznek a közönség soraiból a bátrabbak, ezzel is üzenve nekünk, hogy jó úton járunk. Amúgy egész jól bírjuk, része a produkciónak teljes mértékben és mindannyian tudjuk, hogy a közös arculat és annak maximális képviselete nagyon fontos a produkció és a zenekar életében, így senki nem lóg ki a sorból, és nem gyengíti a közösséget.
Imre: Az énekest kifesteni inkább a kihívás, a többieknek már rutin, nem gond, szeretjük.
Hogyan alakult a zenekar zenei stílusa? Melyek voltak az alapvetések?
Csak őszinte zenével-szöveggel állunk színpadra, ami idegen manír, az nem férhet bele, egy idő után nem is akar parádézni az ember, ezek a dalok rólunk szólnak, a mi világunk. Ebbe belefér a misztika, a furcsa álmok, a csakazértis lázadás, hogy "inkább darabokra török, de nem hajlok". Amin végigmentünk a '90-es évek óta, amiben hiszünk, amit magunkban viszünk. Így "Alkoholtündér" blokkunk is van, sok az önvallomás, a személyes emlék, halottainknak, hőseinknek, messzire sodródott barátainknak is fejet hajtunk.
Eltértetek-e a kezdeti iránytól? Miben változott a koncepció?
Imre: Egy őszintébb, személyesebb a szövegvilág, a zene is tágul új irányok felé, sok akusztikus dal mellett jól esik a zúzda. Jól esik, mikor sokan be tudnak lépni a mi terünkbe. Azt mondják, már minden dalt megírtak, de így még nem, ez a mi világunk.
Gyula: Egy kicsit igen, a szemlélet mindenképpen változott, és új hangszerelés, egy másfajta rálátás a zenére és az életre.
Kik írják a zenéket és ki felelős a szövegekért?
Gyula: Vörösmarti Ermimre írta a dalokat eddig, de ki tudja, a harmadik lemezre kerülhetnek új forrásból is dalok.
Honnan merítitek a szövegeitek témáit?
Imre: Már éltünk annyit, hogy tudjunk meríteni belőle, Magyarország soha nem volt unalmas hely, kaland volt itthon maradni. Óriási változások mennek végbe körülöttünk, elég összeolvasni a jeleket, nem fogunk unatkozni ezután sem. A legnagyobb erő mindig azokban a dalokban van, amiket a valóság szült, vagy a legmélyebb vágy, vagy akár az igazságérzet. Szabadok vagyunk, nem diktál senki, ez a mi pályánk, végtelen öröm, hogy egyre többen kapcsolódnak hozzánk akár emlékezve a mi nemzedékünk "hőskorára", akár kimondva azt, ami minket megtart.
Hogyan zajlik a zenekari élet nálatok? Sokat próbáltok?
Imre: Nem igazán, ha új dalok vannak, akkor többet, de eléggé sokfelé vagyunk. Vannak azért csapatépítő tréningek is, olyankor szépen helytállunk.
Gyula: A koncertek előtt mindig van egy erőteljesebb próbamenet, és az új daloknál a konkrétumok kidolgozása és a zenészek személyes hangszeres rálátása, másfajta érzelmi-zenei „hozzászólása” formálja a dalokat igazi egységgé. Ettől is vagyunk inkább egy baráti-családi zenekar és értjük meg egymást jobban az átlag zenekarokhoz képest.
Mi a munkamegosztás? Ki miért felel a zenekaron belül?
Imre: Gyuláé a szervezés, a póló és merch-gyártás, a technikai egyeztetés, Kicsié a szállítás, a dalokat és a stúdiómunkát Ermimre csinálja, a többit szétdobjuk. Itt mindenki azért van, mert szereti, élvezi, nem csak a koncertet, azért mégis az az első cél.
Elképesztően dinamikus és szuggesztív a színpadi munkátok és a közönség is nagyon veszi a lapot. Sokat koncerteztek?
Imre: Nem eleget, de csak eddig, a szervezésben mindig jön újabb segítség, nemsokára többet fogunk játszani, jó helyeken.
Gyula: Köszönjük szépen! Rajta vagyunk, hogy minél szélesebb körben megismerjenek minket. Az idei év egy erőteljesebb szervezési mechanizmus irányába mozdult el, de nagyon sok volt a kudarcélmény is egyben ezzel kapcsolatban. Ezért is bővítettük ki a csapatot egy erre a feladatra rátermettebb, alkalmasabb személlyel, akit óriási bizalommal és reménnyel fogadtunk, hogy majd átlépi velünk ezt a határt és megoldja ezeket a problémákat. Szeptembertől a zenekar Főszervezője: Seben Gabriella ! Innen is öleljük!
Milyen koncertlehetősége van manapság egy hozzátok hasonló rockzenekarnak Magyarországon?
Imre: Egyre kevesebb, a két év lezárás túl nagy kárt okozott. A közönség is változik, újak nőnek fel, nekik már más fontos, úgy látom, kevésbé keresik a többiek társaságát, online generáció. Mostanában viszont látok frissítést is, tizenévesek is járnak a koncertjeinkre, szerencsére ők nem úgy buliznak, mint mi csináltuk annak idején, de elhűlve hallgatják a wigwamos-fesztiválos történeteinket.
Gyula: Sok akadályba ütközünk, és nehéz leverni a falakat, hogy egy kicsit lássanak minket és engedjék a szélesebb jelenlétet. A közönség visszajelzései azt mutatják, hogy igény lenne rá!
Hol helyezed el a zenekarotokat a hazai rockélet palettáján?
Imre: Nincs már ranglétra, mindenki a saját közönségét építi, és ez így jó. Úgy látom, nullázás van, és stílusok helyett egyéniségek vonzzák inkább a közönséget, hogy közönség helyett inkább közösség legyenek a zenekarral. A régi körök megint kifutottak, friss gondolatokat vár mindenki, és elsősorban nem a dekadencia irányából.
Gyula: Erősen feltörekvő, életigenlő és sok mondanivalóval megáldott zenekar vagyunk, aki ki van éhezve a lehetőségekre, hogy megmutassa a világnak önmagát, a zenéjét és a belső gondolatait.
Tudomásom szerinte eddig két lemezetek jelent meg. Kérlek, mutasd be a korongok anyagát!
Gyula: Mint ahogyan eddig is mondtuk, dalaink a belső világunk külső tükrei. Az első lemez egy iránykeresés és egyben egy titkos belső világ kinyilatkoztatása, erős mondanivalókkal. A második lemez egy kicsit kiforrottabb, a már meglévő jó irány tovább gondolása. Azért gondoljuk, hogy jó az irány, mert a közönség reakciója, koncerteken való jelenléte-visszajelzése ezekkel az energiákkal tölt fel minket.
Imre: igen, meg kell hallgatni a dalokat, addig nincs mit mondani róluk, beszélnek helyettünk, az eddigiek azért elég jól mutatják az irányt. Idomíthatatlan, Ide lőj!, Tűzön és vízen át, Delirium tremens, Élve elégve, a címek elég beszédesek, döntsön mindenki ízlése szerint.
Készül-e az új anyag a 2022-es lemez óta? Milyen stádiumban van most?
Imre: Igen, a harmadik lemez már a felénél tart, a dalok címei sokat elmondanak, mint például Részeg angyal, Másnapos messiás, Így akarom, Árnyék. Nagyon személyes hangulata lesz, megszólítja a hallgatót, mintha egy bárpultnál sztoriznánk. Alig várjuk, hogy elkészüljön.
Van-e még szerepe és tekintélye a fizikai hanghordozóknak a streaming korában?
Imre: Státuszszimbólum, ereklye, emlék, mérföldkő, lenyomat, de kell, mert megtörtént.
Gyula: Mindenképpen van! Nem ugyanaz az érzés szerintem egy lemezt a kezedben tartani, nézegetni, olvasgatni a benne rejlő információkat, kiegészítéseket, mint letölteni egy steaming oldalról, személytelenűl. Nem véletlenül készítenek a nagyobb zenekarok egyre többen igazi LP kiadványokat, igaz limitált példányszámban, de azért na!
Milyen mostanában a hazai klubélet?
Gyula: Sokkal csendesebb, mint a leállás előtt volt. Kevesebb klub van és kevesebb a lehetőség is a jelenlétre. Reméljük ez pozitívan fog változni a számunkra a közeljövőben.
Lehet-e turnét szervezni?
Gyula: Rajta vagyunk! Ezért is bíztunk meg egy erre rátermettebb személyt, akinek a kapcsolatrendszere sokkal kiterjedtebb, mint a miénk. ezen a téren.
Milyen fesztiválokon lehet találkozni veletek?
Gyula: Próbálunk jelen lenni minden olyan fesztiválon ami lehetőséget ad nekünk, hogy bemutatkozzunk széles országunkban. A P. Mobil Tábor az egyik ilyen számunkra, kedves hely és lehetőség. Amit ott véghezvittek, és megálmodtak, az a régi időket idézi. Lehetőséget ad a zenekaroknak és a közönségüknek egy bensőségesebb kapcsolat kialakítására, amely sokkal mélyebbé és erősebbé teheti a kötelékeket előadó és a közönsége között! Nagyon fontos pillér és hiánypótló a hazai rockéletben.
Kaptok-e külföldi meghívásokat?
Imre: Legmesszebb Felvidékig és Erdélyig mentünk még, ha hívnak, megyünk messzebb is.
Gyula: Szeretnénk menni nagyon, mert a határon túli magyarság egy részünk nekünk is. Egy a nyelvünk egy a hazánk! Bízunk benne, hogy ez a lehetőség is kinyílik egyszer rendesen előttünk.
Milyen a viszonyotok a többi zenekarral? Vannak-e olyanok, akikkel különösen szerettek egy rendezvényen játszani?
Imre: Jó komák vagyunk, akikkel összefutunk, együtt játszunk. Nemrég a VHK feldolgozáslemezén is helyet kaptunk sok jó név között, a P. Mobil szervezője nekünk is szervez, sokéves barátságok ezek. Ha Pesten játszunk, sokszor hívunk másik zenekart is, a Wall Street is jóbarát.
Gyula: Számomra a P.Mobil zenekar az egyik ilyen...több oka is van, de a legfontosabb, hogy egyek vagyunk, nagyon jó az összhang a két zenekar között. Reméljük lesz még folytatás.
Mennyire fontos számotokra a közösségi médiumok használata?
Imre: Alapvető, nélkülük nem létezik szervezés, de baj, ha a zenekar "bezárkózik" a netre. Az egésznek az élő kapcsolat a lényege, hogy találkozzunk, ismerjük egymást, kilépjünk a komfortzónából. Barátságok, valódi emberi kapcsolatok csak személyesen köttetnek.
Gyula: Manapság nagyon nehéz lenne nélkülük előrejutni, vagy akár csak a felszínen fennmaradni, de mint ahogy Imre is elmondta a személyes kötödések, a fizikai jelenlét, az energiaáramlások zenész és közönsége nélkül minden csak élettelen maszlag lenne.
Benneteket hol lehet elérni?
Gyula: Youtube: Santa Muerte Zenekar, Facebook: https://www.facebook.com/santamuertezenekar/..., és természetesen ezen felületekről tájékozódva minden olyan klubban – fesztiválon, ahol lehetőséget kapunk a bemutatkozásra és a mélyen tisztelt Publikum szórakoztatására!
Rozsonits Tamás
2024. november 19. 05:55