EARLYBIRD – Munkálatok a karantén alatt
Manapság senki nincs jó helyzetben a zenésszakmában. De gondoljunk bele, ha egy friss formáció 2019-ben összerántotta magát és a koncertműsorát, 2020-ban már mennének ezerrel megmutatni magukat, aztán beüt a Covid... Sok lehetőség nincs, néhány tehetségkutatón meg lehet mutatkozni egy-egy rövid műsorral, aztán még rá lehet állni és kitanulni a „házimunkát”. Stúdiózás, klipkészítés stb... Ezen az úton járt az Earlybird legénysége is, akik most megosztják tapasztalataikat velünk.
Gábor, te korábban a Disco Expressben is tevékenykedtél pár évig. Most kik a társak, mi volt induláskor a koncepció? Mit érdemes tudni a kezdetekről?
Bányai Gábor (BG): Igen-igen, volt egy ilyen időszak is, amit amúgy őszintén szerettem. Szép volt, jó volt, de - olyan 5-6 évvel ezelőtt, az akkori felállással úgy döntöttünk, hogy: elég volt.
Egyébként furcsa, hogy az Earlybird egy teljesen más stílusú, koncepciójú, hangzású zenekar, nekem legalábbis a korábbi zenekaraimhoz, stílusában nem igazán kötődik. De ugyanezt például Bence is kijelenthetné, aki korábban egy Eagles of Death Metal tribute zenekarban gitározott, ami – lássuk be – szintén nem ugyanaz az a hangzás, mint a mostani Earlybird.
Ez a formáció – lehet, hogy furán fog hangzani, de – alapvetően egyfajta könnyebb, poposabb stílusú, gitár-ének felállású duóként indult. De erről inkább Bencét vagy Petit kell kérdezni, mert ők az úgynevezett alapító tagok.
Tengely Bence (TB): A zenekar – mondhatni – véletlenül alakult. Jávor Petivel összefutottunk egy koncerten és – ahogy az ilyenkor lenni szokott – meg is született a zenekar ötlete. Elkezdtünk együtt dalokat írni, amiket végül már hárman játszottunk össze az akkori dobosunkkal, Zsoltival. Úgy egy év elteltével csatlakozott Bányai Gábor is a csapathoz.
BG: Igen, én tulajdonképpen már egy működő, saját dalokkal, dalkezdeményekkel és persze tervekkel rendelkező zenekarhoz csatlakoztam. Megmondom őszintén, hogy mi korábbról nem is ismertük egymást, közös zenei múltról meg pláne nem beszélhetünk. Abszolút XXI. századi a projekt: unatkoztam, ránéztem a zenekaros hirdetésekre és jelentkeztem. Nem ez lesz a legizgalmasabb sztori, amit majd a gyerekeimnek mesélni fogok.
TB: Tehát Gábor jelentkezett, eljött egy próbára, volt bőven közös hang és érdeklődés, szóval egyértelmű volt, hogy csatlakozik a zenekarhoz. Ezt követően elindult egy új irány felé kacsintgatás, elkezdtük máshogy hangszerelni a dalokat. Tulajdonképpen kiderült, hogy az aktuálishoz képest mindenki másképp, de egyben ugyanúgy akar megszólalni.
BG: Pontosan. És ebben az időszakban alakult ki a jelenlegi felállás is, ugyanis Zsoltit, egy jó barátom, Pusztai Gábor váltotta a doboknál. Valójában így jutottunk el idáig, a jelenlegi Earlybird-ig és már ebben a formációban születtek és születnek meg az újabb dalaink.
Ugyebár 2018-ban volt a zenekarnak egy kislemeze, majd 2019-ben kijött az első videoklip is. Mit kell ezekről tudni? Pláne, az előbb elmondottak alapján.
TB: 2018-ban még merőben más elképzelés és koncepció volt az Earlybird mögött, eredetileg egy pop duóként indult, és később bővült háromtagú zenekarrá. Az első EP ezt a vonalat követte, három pop-rock dal és egy “akusztikus” áthangszerelés. Ez volt az “Újra megjelentél” című kislemez.
Az első klip az “Emberisten” dalra született meg 2019-ben, itt kezdődött el a zenei irányváltás, elkezdtünk a punk-rock felé húzni, kísérletezgetni különféle ötletekkel. Mivel négytagúra bővült a zenekar, így már több lehetőség volt a felállásban, a több hangszer, egyben több variálhatóságot is jelentett.
Belül mindannyian éreztünk, hogy a gyökereink a punk/rock/hardcore/stb. stílusokból erednek, így egy természetes folyamat volt, hogy végül elengedtük a pop témát és sokkal inkább testhezálló zenét kezdtünk írni, ami a 2020-as EP-n (“Ellentétek”) már meg is mutatkozott.
Jávor Péter (JP): Általában a zenekarok többsége keményebb zenéről vált a pop témákra, mi ezt megfordítottuk és szerintem egyikünk sem bánja.
BG: Én úgy látom magunkat, hogy a csapat tagjai tényleg a klasszikus értelemben vett mindenevők. Ha megnézzük egymás Spotify playlistsjeit...Hááát! Az enyém speciel olyan, mint a parizer, van benne minden. Ugyanakkor a legtöbb közös kedvenc valójában a fentebb említett stílusokban található meg. Így ha bekerül egy ötlet a kalapba, valahogy mindenki olyan szálon fűzi azt tovább, amire mindenki más rá tudja rakni a saját - nevezzük így -, nem stílusidegen ötleteit.
Amúgy szerintem az Emberisten, mint dal és klip tök jó nyitás volt, azonban ha ma valaki azt mondja, hogy mutassak saját dalokat, ez tutira nem lenne benne az első körben.
Feldolgozásokat játszotok/játszottatok? Mondjuk a legelején...
BG: A friss zenekarok örök dilemmája: legyenek-e feldolgozások? Egy kezdő zenekarnak ez egyfajta ördögi körnek is tűnhet, hiszen általában azért játszanak másoktól, hogy duzzadjon a repertoár és legyen a setlistben egy pár Jolly Joker, amire felfigyel a közönség és ez létrehozható egyfajta kapcsolat velük. Kicsit fokozhatja az érdeklődést a zenekar iránt. Ugyanakkor mindenki szeretne saját magából minél többet megmutatni, amit leginkább több saját dallal tud megtenni.
Én speciel úgy vagyok a feldolgozásokkal, hogy egy alapvetően saját dalokat játszó zenekarban akkor van értelmük, ha tényleg feldolgozod, átírod az adott dalt és/vagy, ha az adott koncerten van valami célja, tehát mondjuk vicces, vagy van valami üzenete. Ellenkező esetben ez egy közös megegyezéssel elfogadott időhúzás.
TB: Az első egy-két koncert alkalmával játszottunk egy feldolgozás dalt, de csak “muszájból”, nem volt még annyi saját dal, hogy egy teljes koncertet ki tudjunk tölteni. Ez kezdetektől fogva is egy tudatos döntés volt, mindig is fontosnak tartottuk, hogy a saját hangunkon tudjunk megszólalni. Azóta már szerencsére van annyi saját számunk, hogy nem kell covereket játszani.
Az utóbbi koncert-, és mindenmentes évben volt bőven időnk foglalkozni zeneírással, decemberben jelent meg az utolsó dal az Ellentétek EP-ről.
JP: Engem alapvetően nehezen mozgat meg egy feldolgozás koncerten, egy albumon meg pláne, örülök, hogy minden esetben a saját témáinkon jár az eszünk.
Magyar nyelvű dalok mellett köteleztétek el magatokat vagy angolul is megszólaltok?
TB: Sokszor dilemma, hogy világhírnévre törjön egy zenekar angol nyelvű dalokkal, vagy ragadja meg családias légkörben a magyar nyelvű rajongókat.
BG: És nálunk mi lenne a cél?
TB: Nálunk nem volt kérdés, magyarul kell írni a szövegeket, egyrészt, mert talán magyarul fordulatosabb, többrétű szövegeket lehet írni, másrészt nagyon könnyen elveszítheti az erejét az egész produkció, ha az hunglish-ül szólal meg, az úgy inkább már kontraproduktív. Persze magyarul sokkal nehezebb jó szöveget írni, azt mindenki érzi, ha összecsapott vagy nem elég átgondolt.
JP: Pontosan. Én írom a zenekarban a dalszövegeket és bár a nyelv maga soha nem szolgáltatott dilemmát, de az összetettsége, érthetősége igen. Kifejezetten szeretem a magyar nyelven éneklő bandákban, ha nem szájbarágós a mondanivaló, vagy nem teljesen egysíkú az üzenet. Ezt próbálom én is követni, ami nyilván nehezebb, meg egyben nagyobb kihívás is. Emiatt sokszor kérdezem is a srácokat, hogy mennyire érthető, vagy éppen árnyalt a szöveg.
Stúdiózást hogyan oldjátok meg? Meg a video készítést...
TB: A legutolsó megjelenésünket már teljesen házon belül oldottuk meg. Én csinálom a felvételi részét és a keverését a daloknak. Kísérleti jelleggel indult, sokáig nem akartam a zenénket keverni, mert szerintem nehéz objektívnek maradni, ha az embernek a saját dalainál kell kritikus döntést hoznia - például, hogy az a 24. gitársáv már azért nem kellene bele.
A végső simításokra, egy kifejezetten masteringgel foglalkozó finn stúdióba (Miro Mastering - www.miromastering.com) küldtük az utolsó két megjelenésre szánt nótánkat. Annyira beváltak, hogy nagy valószínűséggel életem végéig neki küldözgetem a mixeimet.
Sokat számít, ha egy másik fél is, profi környezetben, bele tud még nyúlni és a lehető legtöbbet kihozza minden dalból. Így egy kicsit “nemzetközi” is lesz a dolog, hogy nem itthon történik az utolsó munkafázis.
Egy videoklipet és két szöveges videót készítettünk tavaly, ezt felosztottuk a dobos Gáborunkkal: én készítettem az Utazó klipet és a Visszhang szövegvideóját, a Változz című dalunk klipje pedig Gábor keze munkáját dicséri.
Pusztai Gábor (PG): Próbálok “artwork” szempontjából elvállalni, amit tudok. Készítettem egy hátteret a Visszhang című dalunk szövegvideójához, egyet pedig a Változz át anyagához. Az elsőhöz festmény, a másodikhoz grafitrajz született, és ez utóbbit egy kis animációval is megpróbáltuk feldobni. Már van ötlet a következő videóhoz is, nem állunk meg. Ezen kívül egy kisebb, saját ötlet alapján születő 3D-s figura elkészítésén dolgozom, amit szintén hasonló helyekre használhatunk majd fel.
Tehetségkutatók, eredmények? Mertkelladal-ban is részt vettetek…
BG: Gyakorlatilag tavaly csak és kizárólag tehetségkutatókon tudtunk fellépni. Ez egyrészt nyilván azért is van, mert friss még ez a zenekar, másrészt pedig tényleg nem volt sok, de az a kevés koncertlehetőségünk, ami volt, mind tavaszi és őszi dátum lett volna… Ezek nyilván - a mindenki által ismert járványügyi helyzetre való tekintettel - végül elmaradtak. Mondhatjuk úgy is, hogy a mi zenekarunk életében is van egy olyan szakasz, amit tulajdonképpen mindenki ismer a világon. Így viszont egyúttal azt is kijelenthetjük, hogy a mostani felállásban - ha jól emlékszem - az Öröm a zene sorozat kecskeméti állomásán tudtunk úgymond debütálni.
TB: Volt szerencsénk több állomásán is részt venni az Öröm a zene tehetségkutató sorozatnak, ahol rengeteg király bandát láthattunk és mi is szerezhettünk egy csomó hasznos tapasztalatot, mint zenekar, és mint zenészek. A kecskeméti állomás áll talán a szívünkhöz a legközelebb, ott volt az első alkalom, hogy így négyen együtt játszottunk, a próbaterem biztonságos falain kívül, és egy különdíjjal térhettünk haza.
JP: Valójában minden állomásról úgy jöttünk haza, hogy az adott zsűritől hasznos visszajelzéseket kaptunk. Persze, az kifejezetten jól esett, amikor Kecskeméten Lukács Peta dicsérte meg a zenekart.
BG: Összesen amúgy három állomáson játszottunk. Ahogy a srácok is mondták, tényleg mindenhol kaptunk valami hasznos véleményt, szereztünk tapasztalatot, különdíjat és tényleg tök jó bandákat láthattunk. Nekem speciel a balassagyarmati állomás is nagyon tetszett, abszolút nem megbántva senkit, de szerintem talán ott volt a legerősebb a mezőny.
A jövőben egyébként szerintem fogunk még nevezni ilyen rendezvényekre, mert abszolút nincs vesztenivalónk, viszont én már nagyon, de nagyon várom, hogy egyszer nyomhassunk egy igazi, fasza klubkoncertet.
Illetve, ne felejtsük ki a Hangfoglaló Program által kezdeményezett #mertkelladal kampányt sem, amihez mi is csatlakoztunk, egyrészt azért, mert „miért ne?”, másrészt pedig ez egy tök jó kezdeményezés volt. A kampány keretein belül Spotifyon összeállítottunk és megosztottunk mi is egy olyan playlistet, amibe bedobáltuk az akkori aktuális kedvenc dalainkat. Stílszerűen #maradjafészkedben névre kereszteltük, mert hát ugye Earlybird...”bird”...érted?!
Nekem amúgy nagyon tetszett ez a kezdeményezés, mert online, ingyenes és önkéntes, ami sok embert, zenekart – lásd, például minket- elér és megmozdít.
Kik előtt sikerült fellépni eddig? Bár úgy érzem az eddig elmondottakból, hogy több a „majdnem felléptünk…”
TB: Egyszer a zenetáborban majdnem játszottunk a Slayer előtt, de végül Petit leigazolta a Real Madrid, így elmaradt a buli.
De cserébe sikerült több fantasztikus zenekarral is fellépni, többek között a Fatal Error-os barátainkkal, Lovecrose-os srácokkal. A Perfect Pill és Massza is megosztotta velünk a színpadot.
Nyilván már nagyon sokan és nagyon sokszor elmondták, hogy mennyi mindentől fosztotta meg őket a Covid, mi is borzasztóan várjuk már, hogy végre színpadon állhassunk. Vagy csak egy kis kocsma kis sarkában, ahol zenélhetünk végre.
JP: Hát igen, ha nincs az a fránya sérülés, még talán ma is fociznék… Így viszont maradt az éneklés, jelenleg a próbaterem falai között. A tavalyi évben nagyon vártam az ELTE-s Budaörsi Napokat, hiszen mi is játszottunk volna. Focit. Talán zenét. Mindegy is...
Az év vége felé, rövid időn belül, két dallal jöttetek ki. Új klip decemberben érkezett, mit kell tudni róla?
TB: Az egész vírushelyzet itthon akkor fordult komolyra, amikor terveztük az Ellentétek EP felvételét, így csúszott az egész egy pár hónapot. Végül úgy döntöttünk, hogy próbálunk minél jobban alkalmazkodni a helyzethez, a saját kezünkbe venni az irányítást, és magunk elkészíteni az egészet, A-tól Z-ig: felvétel, keverés, borító stb. Próbáljuk a pozitív oldalát nézni az egésznek: ha nem kerülünk ebbe a kényszerhelyzetbe, valószínűleg soha nem is tudjuk meg, hogy képesek vagyunk ezeket olyan minőségben megcsinálni, amit mindannyian el tudunk fogadni. Döcögősen indult persze, de ebből is tanultunk, megyünk tovább, és készülünk a következő mérkőzésre.
BG: Úgy látszik, Bence mostanában szövetségi kapitányként is tevékenykedik. Folyton csak sportos szófordulatokkal jön...
JP: Komolyra fordítva a szót, az “Utazó” című dalunkat még egy olyan világban írtuk, ahol szinte mindent lehetett. Rengetegen utaztak, több ismerősöm csak azért, hogy így palástolni tudja a szürke hétköznapokban felgyülemlett problémákat, hogy elszökjenek egy rövid időre a valóság elől. Ezekkel a problémákkal most bőven van idő szembenézni, az a nagy kérdés, hogy sikerül-e.
BG: És akkor ne felejtsük el, hogy december végén megjelent a Változz át című dalunk is!
JP: A “Változz át” nótát többször is átgyúrtuk, mire rájöttünk, hogy a témájának kifejezetten egy keményebb vonal áll jól.
Egyik kedvenc novellám az Átváltozás, kb. két éve, mikor újra elolvastam, azt éreztem, hogy a téma kifejezetten igaz, mind a mai napig, sőt mire kiadtuk a dalt, addigra ez hatványozottabban igaz lett. A szöveg szól egyben a magányról, a tehetetlenségről, a megfelelési kényszerről és a kétségbeesett figyelemfelkeltésről, de gyakorlatilag bármiről, amit a hallgató megtalál benne.
Lemezkiadóval szöszmötöltök vagy a saját kiadás a reálisabb? Materiális megjelenés is volt/lesz vagy az már fölösleges?
TB: Nem volt sosem vágyunk, hogy lemezkiadóval tudjunk dolgozni, ma már gyakorlatilag mindent az interneten keresztül csinálunk. Éppen ezért nem is tervezünk, hogy fizikai formában lesz hanghordozónk, mindenki Spotify-on meg YouTube-on hallgat zenét.
Talán valami kazettát vagy floppy lemezeket gyártunk, amiket majd egyszer - ha lesz még olyan valaha- elviszünk koncertekre és jelképes összegért áruljuk, hogy ezzel lehet támogatni a zenekart.
Lemezkiadó, mint olyan, már nem is nagyon létezik, inkább teljes körű menedzsment cégek, akik még lemezt is csinálnak merch-nek.
BG: Azért az durva, hogy kb. 10-15 évvel ezelőtt mennyire más lehetőségei voltak egy zenekarnak a megjelenésre, arra, hogy megmutassa magát, hogy valamilyen elérhető és közzétehető formában létrehozza a saját produktumát. Ne értsetek félre, ezt nem nosztalgikusan mondom! Ennek az egész átalakulásnak rengeteg jó oldala van, és persze vannak árnyoldalak is. De erről az egészről szerintem minden embernek van legalább egy disszertációnyi terjedelmű véleménye.
Amúgy én nagyon szeretném, ha egyszer tényleg készülne egy Earlybird CD. Elegendő csak egy pár példány, amiből az egyik az enyém és a kezembe tudom fogni, ki tudom tenni a polcra stb. Ha másért nem, hát csak azért, hogy időnként egyfajta bekeretezett fotóként emlékeztessen arra, hogy ezzel a másik három hülyével egyszer összehoztunk egy lemeznyi dalt.
Tervek, kilátások? A kilátástalanságon kívül...
TB: Idén, bár próbálni is nehézkes, nem hogy koncertezni, de megpróbálunk alkalmazkodni a helyzethez és a legtöbbet kihozni belőle. Az első nagylemez dalainak nagy része tulajdonképpen már kész van, a hiányzó számokat befejezzük és tavasszal elkezdjük a stúdiómunkálatokat. Olyan nagyon részletes, kőbe vésett dolgokat direkt nem akarunk meghatározni. Amint lesz lehetőség fellépésekre, megpróbáljuk a tőlünk telhető legtöbb bulit leszervezni. Gondolkodunk pár merch dolgon is, meglátjuk, mit hoz a jövő.
BG: Ahogy Bence is utalt rá, amíg nem tudjuk, hogy mikor lesz egyáltalán lehetőség arra, hogy ismét koncertezhessenek a zenekarok, tulajdonképpen csak azon az úton tudunk konkrét terveket összeállítani, célokat kitűzni, amin tavaly tavasszal elindultunk. Ez pedig, minél több saját dal megjelentetése, amit magunk készítünk, magunk rakunk össze. Szerintem nincs olyan zenekedvelő ebben az országban, aki ne várná már, hogy lehessen menni koncertekre, fesztiválokra. Mi is ebben a sorban állunk, de nem ölbe tett kézzel.
Paya
2021. március 17. 19:22