DUKE CLASSIC
Nincs is jobb elfoglaltság egy esős délelőttön, mint kiváló hangszereket tesztelni, néhány gondolatot írni a benyomásokról – persze egy jó kávé mellett. Mindezt a Bestacoustics Reinhardt GmbH és Armin Hanika együttműködéseként létrejött brand két képviselője, a DUKE CLASSIC szériából, a “Basis C” és a “Meister F” társaságában.
A két hangszer a Duke klasszikus gitár palettájának két végén foglal helyet. Szimpatikus, bár lehet, van aki kicsit szájbarágósnak találja, hogy a modellek elnevezése utal a megcélzott vásárlóközönségre, de talán pont ezzel segítheti a hangszer iránt érdeklődőt, hogy pontosabban megtalálja, amit keres.
Kiindulásként tekintsük át, mi is szerepel a Duke klasszikus gitár kínálatában. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a Duke már a belépőszintű modelljénél is magasra tette a mércét, hiszen a
„Basis” modellnél is tömör cédrus fedlappal kapjuk a gitárt. A hát, illetve káva anyaga laminált bubinga, amiről az emberek egy részének mára már talán beugrik egy fafajta, de néhány évtizeddel ezelőtt lehet, hogy egy mesehősre asszociáltak volna legtöbben. Egy viszonylag fiatal hangszernél, mint a gitár, sokszor merni kell, és talán könnyebb is szakítani a hagyományokkal, ha az ember előrelépést szeretne elérni. Nos a bubinga, amely egy afrikai fafajta úgy öt évtizede tűnt fel a hangszerpiacon. Kemény, sűrű anyagú fa, tehát jó alternatívája a rózsafának, tetszetős külleme miatt a bútoripar is használja.
A következő szint, a “Student”, ahol a fedlap anyagai között a tömör cédrus mellett már svájci lucfenyőt is választhatunk. Itt a hát és káva anyaga laminált indiai rózsafa.
A “Konzert” széria már teljesen tömör: hangszerünk cédrus tetővel és mahagóni oldal-hát összeállításban érkezik, míg a “Meister” modellnél a cédrus mellett svájci luc is választható (válogatott anyagok, kiváló minőségben). A Duke weboldalán ( www.duke-guitars.eu) nagyon jól kezelhető felületen válogathatunk a menzúrák, faanyagok, cutaway, elektronika összeállítások dzsungelében. A hangolókulcsokat a Der Jung, a húrokat pedig a Savarez készíti.
Évek óta nem játszom koncertszerűen klasszikus gitáron, de bármikor, amikor Pál János barátom felhív, hogy ismét egy új modell érkezett a keszthelyi Duo Hangszerboltba, alig várom, hogy kipróbálhassam. Nos ezek a próbák néha teljesen gyakorlati jellegűek - minden rendben van-e a gitárral, esetleg mi az , amit hiányolok, mi az ami tetszik - és nem tartanak tovább néhány percnél. Azonban akadnak olyan délelőttök is (délutánonként klasszikus gitárt tanítok egy zeneiskolában), amikor “odaragadok” a székhez, és jelzem, hogy “lehet, hogy még holnap is benézek”. Nos ez utóbbi történt a Duke gitárok esetében is.
Az első benyomás rendkívül fontos, bármiről is legyen szó.
ELSŐ BENYOMÁSOK
Duke Basis C
Precízen épített, nagyon szép hangszer. A cédrus tetőhöz színben is harmonikusan illik a bubinga - kanyargó mintáival. Az illesztések pontosak, a felső és alsó nyereg egyaránt csontból készült. A hangolókulcs gusztusos, elegáns, prémium hatású. A hátközépen végigfutó díszcsík is ezt az érzetet emeli, a nyak hátoldalán futó rózsafa megerősítéssel együtt. Jól összerakott, esztétikus, érzetre kezes, jól viselkedik, könnyen játszható. Összességében küllemre is, hangban is sokkal többet nyújt, mint amire a “Basis” megjelölés alapján számítottam.
Duke Meister F
Ha lehet fokozni az előbbi gitárnál leírtakat, akkor most jött el az ideje. A hangszer teljesen adja azt a küllemet, játékérzetet, amit egy ilyen kategóriájú gitártól várunk. A sötét és a világos fa kontrasztja könnyed, elegáns harmóniában állnak össze ebben a hangszerben. Talán úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy a bölcsek nyugalmával teszi a dolgát. Hangjai hosszan szólnak, inspirálják a játékost. Sokszínűsége, érzékenysége olyan dimenziókba vezet, ami igazán izgalmassá teszi a zenélést. Ez a hangszer igazi partner egy olyan játékos számára, aki tudja mit akar, de érdeklik az új lehetőségek.
Mindkét gitárnál a magas E-húr felőli végén a fogólap “C” hangig bővül. Minden egyes hangszert a Hanika műhelyben állítják be, játékra kész állapotba. A húrmagasságot a 12. érintőnél mérve
Meister C: az E6-nál 4mm, az E1-nél 2,75mm
Basis C: E6-nál 3,6mm, E1-nél 2,6mm a távolság a húr alja és az érintő teteje között, ami mindkét hangszer esetében igazán kényelmes játékot tesz lehetővé. A húrok erősebb pengetéskor sem csörögnek. A Duke bundkoronái kb. 0,3mm-rel magasabbak - miközben a szélesség lényegében azonos - az általam mostanában használt Yamaha GC32C-hez képest. (Saját méréseim). Ez magasabb, keskenyebb érzetű koronát jelent, amit a húr kisebb erejű lefogásánál is zajtalan hangindulásban, illetve összességében precízebb játékérzetben jelentkezik. Hosszabb távon tehát könnyedebb, tisztább játékot tesz lehetővé, a bund viszont annyival nem magasabb, hogy esetleges “keményebb” fogások esetén intonációs problémákat okozna.
A jó hangszer persze minden esetben relatív kategória, mégis ez esetben is léteznek megkerülhetetlen paraméterek (pontos oktávok, játszhatóság, hangminőség), amiknek e két hangszer a maga kategóriájában, és abszolút értelemben is magasan megfelel.
Végezetül álljon itt egy összehasonlító táblázat, ami alapvetően nem a két hangszer versenyét jelenti, hiszen nyilvánvalóan nem egy súlycsoportban vannak, mégis jó szemlélteti azokat a tulajdonságokat, amiket figyeltem és megfigyeltem a teszt során. A különbségek rávilágítanak arra, miért érdemes adott esetben fontolóra venni egy magasabb minőségű modell megvásárlását.
A Duke gitárok ár-érték arányban abszolút versenyképesek. Körülnézve a piacon, hamar kiderül, hogy a Meister C áráért viszonylag kevés (magyar boltok weboldalain egyet találtam) tisztafa hangszert lehet kapni.
Köszönettel tartozom a Musicmall Hangszerháznak, (www.musicmall.hu), hogy rendelkezésemre bocsátotta és kipróbálhattam a két igazán nagyszerű gitárt.
Fülöp Szabolcs
(A teszt során Heitor Villa Lobos Prélude No2., Gaspar Sanz: Guardame Las Vasas, illetve Domenico Scarlatti: Sonata (K.208) műveit játszottam.)
2026. január 3. 05:08