Dörge Horváth Péter is már az égieknek muzsikál
Az interneten jött szembe a döbbenetes hír: Dörge Horváth Péter megtért a Teremtőjéhez. Igaz, nem pont ezekkel a szavakkal, sokkal inkább a rá jellemző finom öniróniával átszőve, egyes szám első személyben – mégis szívbe markolóan. Mintha maga jelentette volna be önnön halálhírét… Hátborzongató. A zalaegerszegi Cyklon, a Kex, a Meteor, az Old Boys, valamint a kilencvenes évek közepétől saját jogon szervezett party zenekarok, mint a Happy Army, a Smile valamint a Dörge Music Show mozgató rugója, szaxofonosa, klarinétosa, fuvolistája 2025. szeptember 13-ától az Égi zenekarban szerzett örökös tagságot.
„Barátaim, Ezúton értesítelek Titeket, hogy ma elmentem. Ne hívjatok, már nem veszem fel”. Első gondolatom: mi ez? Valami extrém vicc? Mintha Rejtő Jenőt olvastam volna… A bejegyzés alatti hozzászólások azonban hamar kijózanítottak.
A kezdeti hitetlenséget felváltotta a döbbenet. És a mély szomorúság. Hiszen az interjúnk kapcsán kialakult kölcsönös szimpátia okán hamar összebarátkoztunk. Nem is olyan régen még közös barátunk, Nagy István egykori Mini basszusgitáros lakásán kellemes vörösborozgatással egybekötve hallgathattuk soha véget nem érő, jókedvű, jellegzetes humorral átszőtt anekdotáit a daliás időkről. Többek között kamaszkoráról, szülővárosának emblematikus zenekaráról, a zalaegerszegi Cyklonról, ahonnan olyan zenészkarrierek indultak el, mint – hogy csak a legismertebbeket említsem – a P. Mobil-os, néhai Tunyogi Péteré, vagy a Begendy-s, illetve Hobo Blues Band-es Tóth János Rudolfé. És persze – immár múlt időben – Horváth Péteré, vagy ahogy mindenki ismerte és szerette, Dörgéé. De szóba került a Baksa Soós János utáni, a régi legendáját őrző Kex is Kisfaludy Andrással, Doleviczényi Miklóssal, a Neoton-os Baracs Öcsivel, a Piarmis-os Závodi Jánossal, az LGT-s Somló Tamással; majd az azt követő Meteor Nagy Istvánnal és az egerszegi, gyermekkori baráttal, Tóth Janóval.
Dörge szerethető, kollegiális, jólelkű és sokoldalú, remek és mindig vidám muzsikus volt. Akit a Jóisten is a színpadra teremtett. Aki sohasem kényszerből, unottan, de jókedvűen, igazi móka-, vagy ceremóniamesterként állt a közönség elé. Neki mindegy, hogy tenor- vagy a nehéz súlycsoportú baritonszaxofon, klarinét, esetleg épp fuvola volt soron. A megrögzött Old Boys-fanoknak örök emlék marad, amint talpig búvárruhában összepréselt torokkal, maximális énekes átéléssel, teljesítménnyel adja elő a Beach Boys legendás Surfin’ Birdjét, vagy éppen a Champs együttes Tequila dalának elhíresült tenorszaxofon témáját. Mindig pontosan, precízen és kellő zenei alázattal. Hiszen Dörgének, akár generációja krémjének, ez magától értetődően belülről, szívéből-lelkéből fakad. Ahogy Madách írta: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”.
És erről az elvéről, emberi-zenei méltóságáról akkor sem tudott, akart lemondani, amikor nyugdíjas muzsikusként Veresegyháza terén üldögélve szórakoztatta az arra járókat. „Úgy gondolom, nem szégyen az utcazenélés” – vallotta utolsó interjújában. Ezt is szálfaegyenes emberi tartással, laza öniróniával viselte, akár súlyos, egyre jobban elhatalmasodó tüdőbetegségét. Amely életen át tartó lelkiismeretes, önmagával szemben kíméletlen fúvóshangszeres játékának következménye.
Dörge zenei és emberi kvalitásain eltűnődve óhatatlanul felszínre kéredzkedik egy gondolat: vajon miért csupán ennyi reflektorfény juthatott egy vidékről, Zalából Pestre került, szorgalmas, tehetséges zenésznek? A válasz az örökérvényű zenei igazságban rejlik: egy zenekarban elsősorban az énekes-frontemberre, másodsorban a (rock) gitárosra figyel a közönség. Vigaszunk lehet, hogy az Old Boyst követő kilencvenes évek party zenekaraiban Zsuzska lányával és anélkül is sikert sikerre halmozott – bizonyított. Közönségnek és önmagának egyaránt. De mint jó családapa, szerető férj és önzetlen barát úgyszintén: „Szerető, összetartó és nagyon színes családomat hagyom hátra nyugodt szívvel és tiszta lélekkel. Köszönöm az életet, amit élhettem, nekik pedig ezt az utolsó részt, amiben mellettem kitartottak”[…] ”Köszönöm, hogy voltatok, hogy vagytok. Dörge voltam. Szevasztok”.
Drága Dörge! Szép és tartalmas életet éltél, hiányod fájó, mint ember és barát pótolhatatlan vagy. De az emléked, a zeneiséged itt marad velünk. És ha megszólal valahol egy tenor-, vagy baritonszaxofon, a te játékodat fogjuk hallani benne. Isten veled Barátom!
Hegedűs István
2025. szeptember 16. 07:52