DOKKEN – Kérészéletű újjáalakulás JEFF PILSON szemszögéből
A legenda szerint, amikor néhány évvel ezelőtt egy riporter megkérdezte Don Dokkent, a legendás amerikai rockénekest arról, hogy van-e esély zenekara klasszikus felállásának újjáalakulására, Dokken válaszként leírt egy számot, ami egy egyest, és nagyon sok nullát tartalmazott, majd ezt mondta: “Ha valaki kifizeti nekem ezt az összeget dollárban, akkor igen…” Nos, az ominózus pénzmennyiséget idén nyáron felajánlották a szervezők, mégpedig hat kiemelt japán koncertért, így nem volt mit tenni, Donnak és a gitárzseni George Lynchnek átmenetileg félre kellett tenniük egymás iránt érzett évtizedes ellenszenvüket. A Jeff Pilson basszert és Wild Mick Brown dobost is magába foglaló eredeti négyes végül egy dél-dakotai bemelegítő bulival együtt hét alkalommal állt színpadra október folyamán, az ideiglenes összeborulásnak pedig egy grandiózus koncertkiadvánnyal állítanak örök emléket nemsokára. Noha a világ minden tájáról hatalmas az érdeklődés a bevallottan csak a pénzért aktivizálódott zenekar iránt, Dokken hajthatatlan, következetesen visszautasít minden ajánlatot a jövőre nézve. Erről, és a közelmúlt történéseiről a csapat titkos fegyvere, a Foreignerben is bő évtizede alapembernek számító Jeff Pilson basszer-billentyűs-producer számolt be magazinunknak.
A napokban fejeztétek be azt a mini-turnét Japánban, amiért ideiglenesen összejöttetek. Hogy éreztétek magatokat húsz év után újra együtt?
Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire jól. A színpadon is remek hangulat uralkodott, mindannyian nagy örömmel játszottuk a régi dalokat, amelyek hihetetlenül frissnek hatottak élőben. Ez extra motivációt adott számunkra. Jó kört futottunk, egyikünkben sem maradt szálka a turné végeztével.
Mindenki tudja, hogy George és Don a kezdetektől nem szívlelik egymást. A köztük lévő, immár három évtizedes múltra visszatekintő ellenségeskedés sem szült újabb feszültségeket?
Őszintén mondom, hogy nem, nyoma sem volt ennek. Jó volt látni, hogy együtt lógnak és beszélgetnek, bár, azért azt is meg kell jegyeznem, hogy túl sok időt nem töltöttek egymás társaságában.
Don ennek ellenére kizárta a folytatás lehetőségét. Te magad benne lennél a további közös munkába, ha a Foreigner-béli elfoglaltságaid ezt lehetővé tennék?
Látod, ez itt a fő kérdés. A Foreigner menetrendje ugyanis roppant sűrű, nagyon pörög a zenekar. A magam részéről nem zárok ki semmit a jövőre nézve, főleg azért nem, mert tényleg remekül kijöttünk egymással, és az egész koncertsorozat jól sült el. Örömmel vállalnám a további együttműködést a srácokkal, de még egyszer mondom, a naptáraink összeegyeztetése elég nehéz lenne.
Amikor először felmerült, hogy esetleg megcsinálhatnátok ezt a pár bulit, számodra mi volt a legvonzóbb az ötletben?
A zene. No meg persze az, hogy ismét együtt dolgozhatunk. Ahogy újra elővettem a katalógusunkat, újult erővel tört rám az érzés, hogy mennyire szeretem ezeket a dalokat.
Don orgánuma sokat változott az évtizedek alatt. Figyelembe vettétek ezt, amikor elkezdtétek összerakni a műsort?
Nos, nem akartuk kínozni a magas hangokkal, de emiatt nem vetettünk el dalokat. Donnak óriási rutinja van, ha bizonyos hangok már kényelmetlennek bizonyultak számára, azokat megoldotta másképp, mélyebb regiszerben. Egyébként imádtam, hogy semmire nem mondott nemet, nem félt egyetlen régi témától sem!
Ezúttal olyan dalokat is elővettetek, mint például a Don’t Close Your Eyes és a Will The Sun Rise, amiket jó harminc éve nem játszottatok élőben....
Így igaz, mert szerettünk volna mélyebbre ásni. Rengeteg fanatikus jött el a koncertekre, és az ilyen kevésbé nyilvánvaló favoritokkal nekik szerettünk volna kedvezni. Emellett mind a négyünknek nagy kedvence az említett két szerzemény, szóval ez már önmagában elég érv volt az eljátszásukra.
Nemsoká egy nagyszabású koncertanyaggal jelentkeztek, amit ezen a turnén rögzítettetek. Mondanál erről néhány szót?
Örömmel! 2017 első felében jön majd ki, és roppant izgatott vagyok miatta! Három koncertet vettünk fel, a dél-dakotai bulit, illetve két japán koncertet, ezekből vágjuk majd össze az anyagot. Tonnányi extrát halmozunk fel a videóra, lesznek színpad mögötti jelenetek, akusztikus részek, illetve egy vadiúj dal stúdiófelvétele. Szerintem fantasztikus kiadvány lesz!
Ha már az új dalt említetted… Úgy tudom, ketten írtátok George-dzsal. Stílusilag hová sorolod?
Vérbeli Dokken-szerzemény, megspékelve minden klasszikus ismérvvel és stílusjeggyel. Eredetileg kényelmesebb tempójú dalként indult, ám Don javaslatára kicsit felpörgettük, ami kiváló ötletnek bizonyult. Végül súlyos, lendületes, ám felettébb dallamos témává nőtte ki magát az elképzelés, egyszóval nagyon Dokken lett!
Habár dalszerzőként mindig is a zenekar egyik fő hajtóerejének számítottál, a figyelem középpontjában mindig Don és George állt. Ez a basszusgitárosok sorsa?
Tudod, a nyolcvanas években a legtöbb zenekarban ez volt a koncepció, a rivaldafényt az énekesnek és a szólógitárosnak osztották ki. Ez egy ilyen időszak volt, de nincs bennem semmi rossz érzés emiatt.
Visszatérve a turnéra, milyen felszerelést használtál a koncerteken?
Fender Precision basszusgitárokat, néhány 5 húros Fendert, 12 húros Taylor akusztikus gitárokat, minden hangszeren Dean Markley húrokat. Továbbá Ampeg SVT erősítőket alumínium hangszórókkal szerelt ládákkal, Roland és Studio Logic basszuspedálokat, illetve Moog Minitaur egységet.
Évtizedek óta a Fender Precision Bass a fő hangszered. Mit szeretsz benne a legjobban?
Azt, hogy olyan ütős középtartománnyal rendelkezik, mint semmilyen más basszusgitár. A hangzása és a játékérzet rajta szintén külön történet - nem túlzok, a P-Bass életérzés. A Fender egyébként nemrég kihozott egy 5 húros szériát is, amivel elsősorban a rockzenészeket célozta meg. Félelmetesen jól sikerült hangszerek! Az Ampeg erősítőkért ugyanígy rajongok. ereszd csak össze a P-Basst az SVT-vel, és azonnal hallani fogod, hogy ezzel a duóval nem lehet hibázni!
Milyen tanácsot adnál fiatal basszusgitárosok számára, akik szeretnének többet tudni a hangszerről?
Az első és legfontosabb, hogy megtalálják azt a zenét, amiért valóban képes megdobbanni a szívük. Játsszanak sokat együtt a kedvenc felvételeikkel - komolyan sokat! Ezután kutassák fel azt a hangszert, ami minden szempontból a legtökéletesebben idomul hozzájuk, a többit pedig felejtsék el. Hallgassanak az ösztöneikre. Fogadják el a kritikát, de leginkább a saját fejük után próbáljanak menni. Ami belülről jön, az számít igazán!
https://jeffpilson.wordpress.com/
Szöveg: Danev György
Fotók: Yoko Kida
2017. február 25. 06:17