Dér Dávid: „A küldetésemmé vált, szeretném itthon is megcsinálni.”
Dér Dávid többek között a 2018 óta aktív, a keményebb stílust a progresszivitással és dallamos poppal ötvöző Antares (Kolosai Ferenc, Kovács Botond, Pap Dávid Page) billentyűse, egyik motorja. A banda május 11-én adta ki legújabb számát, amit a countryzene fellegvárában, a nashville-i (USA) Prime Recording stúdióban mastereltek Josh Keith hangmérnök és Derek Garten producer közreműködésével. Dávid nemrégiben Nashville-ben járt, ahol alig néhány nap alatt sokat tanult, és ahová hamarosan vissza is tér további tudásbővítés reményében.
Nemrégiben sokakat meglephettél azzal, hogy a B-terv formációval bizonyítottál A DAL-ban. Tudjuk, hogy időközben mindannyian nagyon elfoglaltak lettetek, ezért ez a produkció parkolópályán pihen, de miért szerettél ebben a pop formációban alkotni?
Szerintem jó popzenét írni és hangszerelni nem könnyű feladat. Minden hangnak, akkordnak meg van a helye, ami ráadásul félig-meddig patika mérlegen van kimérve a zene egyszerűsége miatt. Ha ez az egyensúly felborul, azt a hallgató is hallja, nem lesz meg az az érzése, hogy az adott szám egyben van. Épp ezért kedvelem az efféle munkákat, hiszen kellően nagy kihívás faktor társul melléjük.
Zenei vezetője voltál/vagy a RAMart színház BIZARRE! című előadásának is. Hogy érezted magad ebben a projektben?
Gábor Márkó barátommal, akivel a B-tervet is csináltuk, nagyon jól működünk együtt. Miközben játszik benne, ő volt a „BIZARRE!” dramaturg rendezője is, így ő kért fel erre a projektre. Korábban már volt egy-két kisebb musical munkánk, amikor hangszerelnem kellett, zenei alapot gyártanom, vágnom. Számomra az első nagyobb volumenű színdarab a „BIZARRE!” volt. Alkalmam nyílt elkészíteni a show teljes zenei alapját, én vágtam a dalokat, kevertem a narrációkat, effekteket, tényleg minden zenei feladatot én csinálhattam. A visszajelzések alapján minden résztvevőnek, nézőnek nagyon tetszett a show.
Májusban megjelent az Antares „WOLF” száma. Mesélj egy picit ennek a dalnak a történetéről! Kiknek ajánlod elsősorban?
A „Wolf” egy kis előzetes a harmadik nagylemezünkről. Ezúttal azért erre a számra esett a választásunk, mert kellően popos, ugyanakkor megvan benne az eklektikusság is. Korábban nem volt image klipünk, de szerettünk volna egy ilyen fényes, világítós történetet. Épp ezért fénycsöves - UV festékes megoldást alkalmaztunk. Bodzsoni Peti barátunk pedig tökéletesen megvalósította az elképzeléseinket a csapatával. Peti nagyon jó operatőr, rendező, akinek ezúton is köszönöm a munkáját. Ő húzta be Kovács Dávidot is, aki segített nekünk az extra szaktudásával. Ez a szám kontrasztot képez a „Fresco” dalunkkal, hiszen félig-meddig a két végletet teremti meg popularitás szempontból. A „Wolf” zenei felvételeit én vezettem, sokat segített benne Bacsi Dani barátom, vele rögzítettük a dobot. A gitárokat és billentyűt jómagam, az ének és basszusgitár felvételt pedig Fecó a home stúdiójában. A mixing folyamatokat én készítettem, a masteringet pedig Josh Keith (4x Grammy díjra jelölt ) mastering hangmérnök.
Eleinte picit féltem tőle, hogy amerikai mércével kevés lesz a szakmai tudásom. Amikor először beszélgettünk, arra kértem Josh-t, hogy stem-masteringben gondolkodjunk. Ez azt jelenti, hogy nem egy stereo sávban van kiírva minden, hanem a mix szét van szedve hangszer csoportonként. Külön van a gitár, a basszusgitár, a dob, az ének, a vokálok, a billentyű. A sávokat végül ő tudja egyesíteni, de ha valahol hiba van, értelemszerűen csak egy sávba kell belenyúlnunk, nem kell az egészet megpiszkálnunk.
Elküldtem Josh-nak a mixem, és azt mondta, hogy nem érzi indokoltnak a stem-masteringet. Nagyon tetszett neki, ahogy a „Wolf” szólt. Ez nagyon jól esett nekem és biztosított afelől, hogy jó az irány. Josh a nashvillei Prime Records stúdióban elkészítette a mastert. A „Wolf” dalunkat mindenkinek ajánlom, aki szereti a jó zenéket. Ez a számunk megmutatja, hogy a zenekarunk milyen széles spektrumon mozog.
Készül a banda harmadik nagylemeze. Mit tudhatunk róla eddig?
Nincsenek határidős terveink, folyamatosan írjuk a dalokat. Aztán majd, amikor mindenki elégedett lesz velük, akkor fogjuk felvenni őket, kiadjuk a lemezt. Várjuk, hogy megmutathassuk a zenekar jelenlegi világát.
Nemrégiben az A38 Hajón adtatok koncertet, amivel a Noé Állatotthon Alapítványt támogattátok. Hogyan emlékszel vissza erre az estére?
Nagyon jól sikerült ez a koncertünk. Beállt mögénk a Greenigen cég, ami egyáltalán nem zenei érdekeltségű, viszont jóban vagyunk a tulajdonossal, és mivel szereti a zenénket, megtámogatta ezt a bulinkat. Ennek köszönhetően minden úgy tudott megvalósulni, ahogy azt elképzeltük, elterveztük. Elég komoly fényshowt raktak össze Horpácsi Ádámék, elképesztő munkát tett le az ő csapata. Hoztak plusz fényeket, füstgépet, led falat béreltünk, minden számhoz megvolt az önálló vizuális aláfestés és grafika. Ezek az elemek nagyon fokozták a koncert hangulatát. Azt hiszem, ez volt az eddigi legnagyobb koncertünk, a látvány és a hang nagyon kollaborált egymással, emiatt maradandó élményt okozott mindenkinek, aki ott volt. Sokan mondták, hogy ez volt az eddigi legjobb bulink. Ezért is köszönjük a Greenigen támogatását! Mivel nagy állatbarátok vagyunk, a teljes jegybevétellel a Noé Állatotthon munkásságát segítettük. Biztosak vagyunk abban, hogy minden forintot az állatokra fordítanak.
A közelmúltban countryzene fellegvárában, Nashville-ben jártál, ahol hangmérnökökkel, producerekkel találkozhattál. Milyen élményekkel gazdagodtál?
Ferenczi György barátomék általában évente járnak ki, ők küldenek ki magyar cserediákokat a Morehead State University Kentucky egyetemre. A diákok kilenc hónapig vannak kint, a munka végén pedig felvesznek egy teljes lemezt a Prime Records stúdióban. Josh Keith és Derek Garten társaságában tanulhattam körülbelül egy hétig. Derek többek közt Taylor Swift recording hangmérnöke. Derek nagyon-nagy kaliberű forma, hatalmas szaktudása van, ugyanakkor legalább ekkora szíve és hozzáállása. Én gyakornokként, segédhangmérnökként érkeztem, elsősorban fejlődni szerettem volna. Vitán felül áll, hogy Amerika a csúcs a zene-stúdióiparban, minden tőlük jön. Egyszerűen harminc év előnyből indulnak hozzánk képest. Bármi, amit mi most csinálunk, azt ők már régen megtették, megtapasztalták kismilliószor. Hatalmas a tapasztalatuk, sokkal jobban átlátják a nagy egészet. Aminek amerikai a hangzása, sokkal erősebben, jobban szól. Azt hiszem, összességében a hozzáállásuk más, mint a miénk. Odakint nagyon emberien állnak mindenkihez, nem foglalkoznak például a pörgő óradíjjal, nem sürgetnek, hogy haladnod kellene. Ha izgulsz, akkor megnyugtatnak, beszélgetni kezdenek veled, hoznak neked kávét. Az is jó az ottani stúdióban, hogy amikor felvétel közben visszahallod magadat és a többi zenészt, már úgy szól a fül, mint egy megkevert lemez. Nagyon inspiráló ez a légkör, inspiráló mindaz, amit hallunk. Már néhány nap stúdiózás során is rengeteget tanultam. Bármikor kérdeztem, mindig kaptam válaszokat. Ott a fülüket használják, nem a rossz beidegződéseket. Nekik nem az a fontos, hogy elvégezzék a munkájukat, hanem hogy a legprofibban érjék el a célt amellett, hogy az emberi oldal is kifogástalan maradjon. Ez az egész most a küldetésemmé vált, szeretném itthon is megteremteni ezt a légkört.
Hamarosan visszatérsz. Miért?
Az a terv, hogy még az idén egy hónapra visszamegyek, illetve minden évben szeretnék csatlakozni Gyuriékhoz. Ők is terveznek velem, vannak közös céljaink, ők is szeretnék megreformálni mindazt, ami itthon folyik. Ha minden jól megy, Derekhez megyek vissza tanulni mixinget és felvételi technikákat.
A fentiek alapján azt hiszem, az olvasóknak is átjön, hogy mennyire sokszínűen tevékenykedsz. Hogy tudsz ennyi mindent összeegyeztetni, összetartani?
Valóban sokféle dologba szagolok bele, ami a zenéhez, stúdiózáshoz köthető. Zenészként az Antares mellett például Pápai Jocinál helyettesítem Cséry Zoli barátomat. Nagyon szeretek velük zenélni, elképesztően jó bandáról beszélünk. A zenélés mellett hangmérnökként, producerként dolgozom az otthoni stúdiómban. Most sokat foglalkoztat az, hogy miben tudok fejlődni, min tudok változtatni. Mi az, ami segít, mi az, ami felesleges. Ami engem érdekel, azt mindig össze tudom egyeztetni a mindennapok során, hiába csinálok sok dolgot. Ha valaki elkötelezett, akkor annak szerintem nincsen gondja az összehangolással. Nem teherként, munkaként élem meg a teendőimet, szórakoztatnak is. Ezekkel fekszem, ezekkel kelek.
Van, amit nem gondolnak rólad az emberek, de örülnél, ha többen tudnák?
Szerintem sokan ismeretlenül nem tartanak annyira barátságosnak. Például nem mernek odajönni hozzám beszélgetni. Valójában elég empatikus és érzékeny vagyok, ami még jó is zenészként, hiszen javarészt ez kell a zene általi önkifejezéshez.
Hogyan látod a jövőt, a jövőd?
Bár sok-sok éve zenélek, az én nagy szerelmemet mégis a stúdiózás, a zeneírás, a felvételek, a keverés jelenti. Ebben találtam meg magam, mindenképpen ebben képzelem el a jövőmet. Az oktatás is nagyon fontos számomra, jelenleg jó pár tanítványom van, akik hozzám járnak music production órákat venni. Ezek személyre szabott órák, az egyik tanítvánnyal például a saját dalait keverjük. Nagyon büszke vagyok Tomira, most adja ki a harmadik dalát. Egy másik tanítvánnyal hangszerelést tanulunk. Nemrég elvégzett egy fél éves képzést, amiért ott hagyott hatszázezer forintot, de valójában arra kellett rájönnie, hogy semmi újat nem tanult. Sokszor csak egy ragtapaszt adnak a képzésen, de az igazából, hosszútávon semmire nem jó. Én szeretném a logikus, problémákat megoldó gondolkodást megtanítani, hogy egy adott helyzet kezelésére több eszközünk is legyen. Szívesen felhúznék erre egy iskolát, de ha a suli nem is épül fel, tanítani, fejlődni, valamint változtatni mindenképpen szeretnék ebben a szakmában.
Dávid, köszönöm, hogy megosztottad velünk tapasztalataid, és bár nem lesz egyszerű feladatod, bízom abban, hogy küldetésed, kitartásod nagy változásokat hoz majd itthon.
Írta: Hatos Niki
2024. augusztus 29. 07:54