Életképek... Tóth Tibor (Hooligans)
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Legfőképpen a Hooligans-el foglalkozom, de néha eleget teszek egyéb felkéréseknek is. A Hooligans-el majdnem minden évben adunk ki lemezt, most kerül újra kiadásra a zenekar első lemeze, ami annak idején magánkiadásban, korlátozott példányszámban jelent meg. Most is nagyon keresik, úgyhogy négy új számmal kiegészítve újra piacra dobjuk. Ezek az akkori számainkhoz hasonló stílusúak, tehát olyanok, mintha hozzá tartoznának.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Azért jelentetünk meg szinte évente lemezeket, mert mindig van mondanivaló, addig, amíg tele vagyok muzsikával, ez nekünk is jó és a kiadónak is. Hála Istennek, nem vagyunk „alkotói válságban”.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Amellett, hogy négy új dallal kiegészítve megjelenik az első lemezünk újra kiadása, bejárjuk az egész országot, sőt Erdélyben és a Felvidéken is játszunk, megyünk Londonba is, ezt is nagyon szeretjük… Mindenhol ott leszünk. Decemberig hetven koncertünk van lekötve, ehhez még csak hozzájöhet egy-két dolog. Szólóterveken nem gondolkozom, mert a Hooligans majdhogynem a szóló-projektem, haha! Én csinálom a zenét, írom a dallamokat, csak a szöveget írja külsős szerző. Ott tartunk most már, hogy a többiek bíznak bennem, nem szoktak kötekedni, tudják, hogy a végeredmény úgyis jó lesz! Régebben ez többször előfordult, mert nem tudták elképzelni, hogy ha Dandó Zolika barátom felénekli a dallamot női hangon, abból még egy kemény szám is lehet. Pláne úgy, hogy halandzsa angol nyelven majdnem úgy szólt, mint egy nem létező külföldi sláger.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar? Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Mindenképpen negatív, hogy nem értem, miért kezdték el ennyire nyomni az alternatív zenekarokat?! Mert igazából mindenki alter zenésznek születik. És olyan garázs-zenekarokat nyomatnak a rádióban mostanában! Hangnemen kívüli szólózás, hangnemen kívüli éneklés megy, úgy is szól az egész, mintha egy garázsban vették volna fel. Hülyeség szövegekkel… csak azért, mert meg akarják a rádiók most mutatni, az ellenkezőjét annak, ami régen volt. Annak idején az ilyen zenéket azonnal a kukába dobták volna, most meg játsszák ezerrel. Nem tudom, ki hozta be ezt a divatot, nem hiszem, hogy külföldön annyira menne ez a hülyeség. Ami pozitív, hogy a mostani tehetségkutató versenyek tényleg rengeteg tehetséges fiatalt dobnak a felszínre, hiába orrolnak rájuk a régi zenészek, mert ezek a mai fiatalok sokkal jobbak! Tizennégy éves kislányok és kisfiúk olyan angolsággal énekelnek, hogy szerintem nem volt ilyen régen. Mindenféleképpen magasra tették a mércét, én ezt díjazom.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Én ebből élek, de ebből nagyon rosszul lehet megélni! Én is nehezen élek meg, de akinek nincs ennyi koncertje, és nem ad el tripla platinalemeznyit az albumaiból, az még ennyire sem él meg.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Tengődök, úgy, hogy az év első részében, januártól áprilisig nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat, mert nincsenek koncertek, ebben az uborkaszezonban nagyon észnél kell lenni, meg kell gondolni, az ember mit vesz!
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Most már a koncertekből. Eddig a jogdíjakból is volt, de akik most vannak a közös jogkezelőknél döntési helyzetben, elintézték… Eddig mindenki szidta a régi rendszert, de kiderült, az sokkal jobb volt, mint a mostani. A jogdíjbevételeink a negyedére csökkentek, hiába adunk el több lemezt, mint eddig. Igazából nem tudom, ez a jogdíj kihez kerül.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Igaz, hogy régen nagy szó volt, ha valaki zenész volt, most átvették a szerepet a focisták, haha! Úgy mondanám, hogy mindig vannak divatos szakmák, főleg a csajok körében, hogy mit szeretnek. A mai focisták lettek azok a sztárok, akik régen a rock-zenészek voltak. Mi nem panaszkodhatunk, mert tényleg ott vagyunk az élvonalban, de sok barátom, aki nem tart itt, nagyon panaszkodik: nyomorognak, senki nem kíváncsi a számaikra, nehéz bekerülniük a játszóhelyekre, hacsak nem indultak el valamelyik tehetségkutató versenyen.
|
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár? Igen, van: Janicsák Veca, Radics Gigi, és nem tudom mindenkinek a nevét, de a gyerekműsorokban is vannak olyan kimagasló tudású gyerekek, hogy embertelen! Az énektudás sokkal magasabb szinten áll, mint ahol régen volt. Tudom, hogy ezért engem sokan megköveznének, de vállalom a véleményem. Sokan mondják, hogy a régi zenekarok sokkal jobbak voltak, de ez sem igaz. Nagyon sok régi kedvencemben kellett csalódnom, és igazából csak a Tracii Guns-féle L.A.Guns adta vissza a hitemet, mikor egy utolsó esélyt adtam nekik. Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában? Nagyon jó ötletnek tartom. Kell foglalkozni a tehetségekkel, meg kell mutatni őket, és tényleg, kerüljön már ki egy világsztár Magyarországról! Mert bennük van a lehetőség. Mi a véleményed a zenei utánpótlásról? Hangszeres zenészek vannak nagyon jók, zenekarok tekintetében nem látom az utánpótlást. Tudnék egy-kettőt mondani, de az a baj, hogy nem írnak olyan jó számokat, és mindenki ott tart, hogy a saját hangszerén akarja megmutatni a tudását, és nem a számokra koncentrálnak. A saját szólisztikus dolgukra figyelnek az emberek, és nem magára a dalra. Nincsenek most igazán jó zenekarok, kevés az utánpótlás. |
 |
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Utálom őket, mert nem játszunk rajtuk. Azért sem szeretem, mert halkabban kell játszani, kevesebbet fizetnek, már el vannak szállva. Annak idején ezt az egész fesztiválozást úgy kezdtük, hogy hívtak, indítsuk be ezt az egészet, még a Dance-el ott voltunk, s akkor még szükség volt ránk. Aztán, ahogy a népek elkezdtek járni ezekre az eseményekre, már nem volt szükség ránk, már kevesebb gázsit adtak, visszájára fordult az egész. Van, ahol nem adják meg a lehetőséget, hogy nagyszínpadon játszunk, ennyi platinalemez után sem, pedig többször bizonyítottunk! Kisszínpadon pedig nem fogunk játszani. Úgy gondoljuk, hogy tart ott már a nevünk, hogy nem adjuk lejjebb, mint a Tankcsapda. Egyszer már játszottunk helyettük nagy sikerrel, mikor Lukácsnak a balesete volt. Nem dobáltak meg minket, elfogadott a közönségük.
 |
Mi a véleményed a zenei klubéletről? Mi viszonylag keveset játszunk klubban, de annak is van egy hangulata, igazából szeretem. Mivel nagy technikával dolgozunk, háttérrel, fényekkel, nagyobb színpadokon játszunk inkább. De ahogy látom, a kluboknak is egész jó a felszereltsége, nem is tudok olyat, ami olyan rosszul szólna, mint régen, hogy a közönség felé kifordítanak egy Regent-et, meg ilyesmi. Lekopogom, hogy ahol mi voltunk mostanában, nem voltak gondok. Mondjuk, velünk azért egyeztetve is van, hogy mi legyen a helyszínen. Ami a többi zenekart illeti, nem vagyok képben, s a klubok közül is inkább a pestieket ismerem. Régen aktívabb volt a klubélet, a Sex Action, az F.O.System és a Sing-Sing idejében, és amit igazán hiányolok, azok a közepes klubok, mert van a Barba Negra, ami kifejezetten nagy, és a kifejezetten kicsi helyek, amik nem nagyobbak egy nappali szobánál, például a Rocktogon, de régen volt a Black Jack, a Fekete Lyuk, stb. Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen? Ha a tényleg tehetséges zenekaroknak nagyobb figyelmet szentelnének. A közös jogkezelőknek is ösztönöznie kéne a zenészeket, hogy jó számokat írjanak, mert most ott tartunk, hogy akinek egyszer leadják a dalát a rádióban, ugyanannyi jogdíjat kap, mint akinek naponta harmincszor, mert az utóbbi jogdíját elosztják a többiek között. Ha pénzről beszélünk, ha a dolognak csak ezt az oldalát nézem. Több tehetséges zenekarnak adhatnának teret. |
És a zenészek írjanak jó dalokat, a dalra figyeljenek, mert az embereknek elege van már az önmegváltó gitárosokból. És ha nincs mondanivalója, ne erőltessen gitárszólót a két és fél – három és fél perces dalába – a tizenöt perces gitárszólók ideje is lejárt, ma már épp annyi kell, amennyi a dalba passzol, ízlésesen eljátszva.
Köszönjük a beszélgetést.
2015. május 23. 14:07