„Nemcsak a népszerű zenéket kellene propagálni”
Interjú Ágoston Bélával, a hazai jazz és világzene közismert alakjával. Számtalan formációjával pl.: Zuboly, Tócsni és Flódni, MAGUSTONES találkozhattunk már a különböző klubokban és fesztiválokon. Több, mint tíz hangszeren játszik például steel drum, duda, havasi kürt, szaxofon, klarinét stb. Külföldön is gyakorta játszik, nyáron turnézik Amerikában, Frank Londonnal. A magyar zenei helyzetről, a kilátástalanságból való kiút kereséséről, a naprakészség fontosságáról, és a zenei oktatás lehetőségeiről beszélgettünk.
Arról vagy ismert a magyar zenei közéletben, hogy rengeteg formációd van. Hogy választasz zenekart? Most éppen melyik a legújabb?
Nagyon sok új zenei ötletem született és úgy éreztem, hogy ezeket a régi formációimmal már nem tudom megvalósítani illetve meghatározó tendenciának tartom, hogy a közönség mindig az újdonságra kíváncsi. Tulajdonképpen nevezhetném magam csak „Ágoston Bélának” és így mindenki elfogadná, hogy néha ezekkel az emberekkel lépek fel aztán másokkal. De sokkal izgalmasabb számomra, hogy egy kb. harminc emberből álló baráti közösséggel dolgozhatok folyamatosan. Hiszen ha egy repertoár összeáll a fejemben, akkor közülük választhatok.
Melyek az aktuális projektjeid?
Nemrég jött létre a Gauditórium, mellyel vers megzenésítéseket játszunk gyerekeknek. Ez már régi vágyam volt, hiszen régebben ezzel foglalkoztam és most a Brémai Muzsikusok nagyváradi bábelőadásával ez a tevékenység újra előkerült. Ezen kívül egy új jazz formációm is született, a Dunamenti JazzTársaság, melyben Pengő Csabával, Murányi Ákossal és egy régi dobos társammal, Hárságyi Péterrel dolgozom együtt. Saját szerzeményeket és jazz sztenderdeket játszunk, alkalmazkodva a budapesti igényekhez.
Emellett a sok, változó elképzelés mellett, mi az, ami mégis állandó? Ami nem változott az eltelt idő alatt?
A MÁGUSTONES-sal gyakorta lehet szabadtéri eseményeken találkozni. Általában nagy nemez sapkákban és csíkos trikóban vonulunk fel. A klezmert, a magyar népzenét és a cirkuszi zenét vegyítjük, melyeknek ötvözete ebben a felállásban leginkább a vásári zenéhez hasonlít. A Zuboly is újra működik, csak sajnos nincs túl sok fellépésünk, mivel a klubozásból kinőttünk, de nagy fesztiválokra még nem hívnak vissza minket sűrűn. Úgy gondolom, ez egy lassabb folyamat lesz. Havonta egyszer azért van koncertünk, illetve készülünk a december 3.-ai MÜPA-s fellépésre is, ahol a Bábel c. sorozat egyik résztvevői mi leszünk.
Alkalmi formációkkal évente egyszer-kétszer lépek fel, ilyen például a Magyar-Kínai Zenekar, melyben a magyar és kínai népdalokat ötvözzük, a Tócsni és Flódni, ahol a szlovák és magyar népzene illetve a klezmer fúziója érvényesül. Kisebb kamarazenekarokkal is együttműködöm pl. a Pipatóriummal, mely egy kis duda zenekar és Mizsei Zoltánnal is van közös projektünk.
Mi ad neked hajtóerőt, hogy folyamatosan próbálkozz és újíts?
Alapvető feladatomnak tartom, hogy folyamatosan zenéljek és reagáljak a körülöttem zajló eseményekre. Ez egyfajta naprakészséget követel. Kivételt képez az állandó változás alól a Vízöntő Zenekar, akikkel folyamatos repertoárt játszunk Olaszországban, de a többi bandáimban szeretem a változatosságot.
Többször is említetted, hogy érdemes lenne mégis egy stabil bandát létrehoznod. Látsz-e erre lehetőséget? Kiket vennél be magad mellé?
Vannak olyan zenész barátaim, akikkel szívesen létrehoznék egy ilyen nemzetközi szintű csapatot: Ágoston Gáborral, Mizsei Zoltánnal, Bujdosó Jánossal, Hock Ernővel, és egy jó énekessel, de őt még keressük. Régebben már zenéltünk együtt, mikor Víg Mihály dalaiból készült feldolgozásunkat játszottuk el a MÜPA-ban. Valamint a Cigánybáró feldolgozásomban is velük működöm közre. Örülnék, ha több fellépésünk lenne.
Kik segítenek a szervezésben?
Mi magunk szervezzük a koncerteket, persze mindig akadnak segítőink, akik visszahívnak minket egy-egy helyre. Nem hiszünk abban, hogy egy menedzser egyszerre több zenekarral is boldogul. Nekünk olyanra van szükségünk, aki folyamatosan mellettünk áll, és együtt keresi velünk a lehetőségeket. Viszont az is igaz, hogy a koncertekért nagyobb összegeket nem lehet elkérni, így a menedzsereknek nem is érné meg annyira…
Mekkora esélye van kijutni egy magyar bandának, külföldre?
Azt gondolom, hogy a szervező irodákon keresztül kevés magyar zenésznek van lehetősége megmutatni magát máshol, hiszen a menedzsment teljesen másképp épül fel itthon, mint külföldön. Ott természetes, hogy erre szakosodott cégek képviselik a művészeket, itthon viszont csak pár ilyen létezik. Ha velük veszi fel a kapcsolatot egy európai vagy amerikai menedzser, akkor csak a kiválasztott magyar cég zenekarainak van lehetősége turnéra, vagy közös produkcióra az adott külföldi bandával.
Milyen lehetőségeket látsz ennek ellenére? És te, milyen nemzetközi projektekben veszel részt?
|
A „hajón” való zenélés jó szakmai iskola lehet, én is gondolkodom rajta, hogy kipróbáljam… De inkább az egyéni utakban hiszek. Frank Londonnal nyolc éve tartjuk a kapcsolatot, és nemrég beválogatott a nemzetközi zenekarába, így júniusban megyek Amerikába. A Glass House Orchestrában még két magyar zenész vesz részt: Szirtes Edina Mókus és Lukács Miklós. Azért is nagyon szimpatikus ez a lehetőség, mert mindhárman nagyon különböző stílust képviselünk, de a világzene és a klezmer fúziója illetve a humanista üzenet közös bennünk. Hogy tudnád jellemezni a mostani, magyar zenei helyzetet? Nem igazán járok szórakozóhelyekre, de a média szemszögéből elég siralmasnak tűnik a helyzet. Azt látom, hogy a tehetségkutató versenyek túlmisztifikálása mindenképp ártalmas a zenész társadalomra. Pedig a magyar kulturális élet sokszínűsége egyedülálló. |
 |
Ezért is sajnálom, hogy sokan még mindig nem becsülik meg eléggé hazánkban a zenészeket. Ehhez persze elsősorban a szemléletmódnak kéne változnia, vagyis az „elhülyülés”, a „leszedáltság” állapotát megváltoztatni, hogy Lovasi Andrást idézzem.
De vannak ígéretes próbálkozások, például a kísérleti zenék, melyekre nyitottak lennének az emberek, hogyha megfelelő teret kapnának. Nem gondolom, hogy csak a népszerű zenéket kellene propagálni. Valószínűleg az oktatás hibájának is tekinthető, hogy a rétegzenék nem jutnak el az ifjúsághoz, ezáltal a diákok ki vannak szolgáltatva a száraz tananyagnak és azoknak a mainstream daloknak, melyeket könnyen elérnek az internet által.
Te milyen módszerekkel próbálkozol, hogy felkeltsd, és ébren tartsd a gyerekek érdeklődését a zene iránt?
Azt gondolom, a negyvenöt perc alatt végig fenn kell tartani az érdeklődést az adott zenei kérdéssel kapcsolatban, melyet beleilleszthetünk a tanmenetbe. Több oldalról kell megközelíteni, egyrészt abból a zenei környezetből kiindulva, melyet ők szeretnek, másrészt az alapján, amit én képviselek, és élőben be tudom mutatni illetve egy idő síkban elhelyezve, hogy ezt régen, hogy csinálták és milyen lehetőségek vannak most. Az órákon megszólal a legmodernebb pop zenétől, a klasszikusokig szinte minden stílus, és emellett a diákok lehetőséget kapnak arra, hogy improvizáljanak.
 |
Én is szoktam nekik játszani, ha van zongoraterem, akkor zongorázom, ha több időnk van, akkor gyakorolok is velük. Beviszek hangszereket is, megmutatom, melyiket, hogyan lehet megszólaltatni. Az eddigi legnagyobb sikerélményem egy tavalyi órám volt a Budai Középiskolában, ahol harminc, tizenhét éves fiút tanítottam, és odáig sikerült eljutnom három hónap alatt, hogy egy Haydn szonátát elejétől a végéig csendben meghallgattak. Támogatod-e a tanítványaidat? Sokukkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Az egyikőjüknek például én ajánlottam, hogy hagyja ott azt az iskolát, ahol tanítottam és jelentkezzen a Zeneművészeti Szakközépiskolába. Azóta is odajár. Mások pedig pont az én óráimon tudtak kibontakozni igazán. Mit gondolsz a fiatal bandákról? Szerinted jó-e az a fajta sokszínűség, amit ők képviselnek? Szoktál-e velük is együttműködni? Minél több fajta zenét játszanak, annál nagyobb rá az esély, hogy mindenki megtalálja a saját stílusát. Nagyon jó fiatal zenészek vannak, a magam módján igyekszem is őket támogatni. Ha hívnak, akkor szó nélkül megyek. Például május 7-én lesz közös koncertem a Fran Palermóval az MR2 Akusztikban. |
Schranez Rebeka interjúja.
2015. május 11. 19:06