A holnap hangjai - Soul Circus
Tavaly indított sorozatunk – amelyben pályájuk elején járó zenekarokat szólaltatunk meg – most ismét eljutott abba a stádiumba, amikor a Hangszeresek Országos Szövetsége (HANOSZ) és a magyar nyelvterületek könnyűzenei zenekari tehetségeket kutató és gondozó rendszere, a (KÖTEG) által megrendezett ÖRÖM A ZENE sorozat szereplői jutnak lehetőséghez. Az október 2-4 között – a BUDAPEST MUSIC EXPO-n – megrendezésre kerülő nagy döntőig, igyekszünk majd az összes döntőbe került zenekart bemutatni...
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
A Soul Circus egy hajdúszoboszlói formáció, 2013 őszén alakultunk. Eredetileg öttagú volt a zenekar, azonban az egyik gitáros távozása után négytagúra szűkült a létszám. Zenénkben rengeteg stílus keveredik, bőven igaz még az, hogy keressük az utunkat. Leginkább a bulirock áll hozzánk legközelebb, olyan zenét szeretnénk kreálni, melyet a zenekar és a közönség egyformán élvezhet. És így nem is kívánjuk magunkat beskatulyázni.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Mindenképpen szeretnénk megőrizni az élőzene, és hogy kicsit szűkítsük, a rock koncertek hangulatát. Szeretnénk, ha azt az élményt, amit mi a színpadon kapunk, a közönség is átvegye, és rengeteg remek hangulatú koncertet adhassunk.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Az ösztönös hozzáállás, a megtervezettség hiánya. Nem úgy állunk a koncertek elé, hogy tudjuk, hogy melyik dal alatt milyen gag, vagy milyen póz fog következni. Ösztönösen csináljuk, ahogy a zene „lendülete” visz. És ezt a természetességet szeretnénk is megőrizni, a pár félrecsúszó hanggal együtt.
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Nem feltétlenül ebből kívánunk megélni, de azt mindenképpen megjegyeznénk, hogy a hozzánk hasonló stílust, hozzáállást képviselő zenekarok megbecsülése sokkal jobb irányt vett fel, mint az előző tíz évben, s itt nem a mainstream média tehetségkutatóira gondolunk. Rengeteg remek kezdeményezés, koncertlehetőség akad. Ezeket ki kívánjuk használni, és ameddig csak lehet, rengeteg élménnyel gazdagodni, és egy halom zenét írni.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Negatív „trend” az általános nihil, amit sok helyen tapasztalunk. Az árral való sodródás, az érdektelenség egy olyan dolog, amit nem kívánunk követni. Pozitív trendekre már korábban utaltunk, a rengeteg új lehetőség, amit a színtéren tapasztalunk, a Cseh Tamás Program például jó irányt jelentenek a számunkra.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Alkalmazkodóképesség, és szerencse kérdése. Az előbbi dolgot arra értjük, mennyi kiábrándító dolgot kell lenyelni ahhoz, hogy valaki sikeres zenész legyen, ami sokszor azzal is jár, hogy szembefordulunk saját világunkkal. Az utóbbit pedig nem kell ecsetelni. Sajnos az, hogy valaki jó zenész, zeneszerző, nem elég a megélhetéshez.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Régen a színtér beszűkültsége, és a zenekarokat övező egyfajta „misztikum” léte vitte teljesen más megítélés felé a zenekarokat. A manapság létező olvasztótégelyben megbotránkozást, meglepettséget okozni szinte lehetetlen, de ez nem is a mi célunk. Viszont a közönségben megmozgatni a „rakkendroll rugóját” is sokkal nehezebb, annyi a zenekar, annyira megszokott a zene ingyenessége. S ezért lehet az is, hogy megannyi amatőr zenekar két-három koncert után bedobja a törülközőt illetve, hogy sokszor a nagynevű zenekarok is várakozáson aluli érdeklődést vonzanak.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Persze, a Fish!, a Supernem, az Ivan and the Parazol, és az Apey and the Pea zenekarok. Hisz ez úgyis már majdnem California.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A mainstream tehetségkutatókról nem sok jót tudunk mondani, hiszen nyilvánvalóan nem a feltörekvő rock zenekaroknak találták ki, hogy őket dobják be a sikítozó zombik közé, majd húzzák le őket a lefolyón 1 év múlva (tisztelet a kivételnek). Olyan rendezvények, mint a hajdúszoboszlói SzobRock, viszont szerintünk pozitív közösségi, és zenei értéket hordoz.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
A magyar színtérről a sok helyen hangoztatott véleményekkel szemben jókat tudunk elmondani. Rengeteg a lelkes, feltörekvő, sikerekre érdemes zenekar. Reméljük mi is ebbe a kategóriába tudunk majd tartozni.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Mivel eddig csak látogatóként érkeztünk fesztiválokra, az emlékek hiányában a kérdésre nem tudunk válaszolni. Viccen kívül, a helyi fesztiválokat nagyon szeretjük. Nagy nevek és feltörekvők tömkelege, a szervezés olykor hullámzó színvonala ellenére is többségében király rendezvények. Persze, érdemes megválogatni hova megyünk, hisz az adott műfajra berendezkedő fesztiválok eltűnésével sokszor nem várt közegben találhatja magát az ember.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Az igazi csodák a klubokban történnek. A környékünkön, Szoboszlón és Debrecenben rendben van a dolog.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Az emberek meggyőzése arról, hogy az élőzene milyen hangulatot képes teremteni (műfajtól függetlenül), és milyen remek élményekkel gazdagodhat egy koncertre látogató személy. Reméljük ez még lehetséges.
Lukács Dóra – ének
Szemán Bence – gitár
Holló Richárd – basszusgitár
Lukács Zoltán – dob
https://www.facebook.com/soulcircuszenekar?fref=ts
2015. április 19. 16:43